|
|
Megváltozott szabályok a munkaadói és munkavállalói járulék terénA munkaadó a munkavállaló után a társadalombiztosítási járulékalap alapulvételével 3 százalék munkaadói járulékot köteles fizetni.
Munkaviszony alatt nem csak a Munka Törvénykönyvéről szóló 2002. évi XIX. törvény (Mt.) hatálya alá tartozó jogviszonyt értjük, hanem az Flt. 58. § (5) bekezdésének a) pontjában meghatározott munkaviszonynak minősülő jogviszonyokat is. Az Flt. 58. §-a (9) bekezdésének b) pontja értelmében az Flt. alkalmazásában munkaviszonyon az EGT tagállamaiban hatályos jogszabályok szerinti megfelelő jogviszonyokat is érteni kell. Munkaviszony:
A bedolgozók foglalkoztatásáról a 24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet rendelkezik. A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 56. § (2) bekezdése értelmében, amennyiben a tag és a szövetkezet munkaszerződést köt, a munkaviszonyra a Munka Törvénykönyve szabályait kell alkalmazni. A munkaviszonnyal esik egy tekintet alá a hivatásos nevelőszülői jogviszony is. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem kell munkaadói, illetve munkavállalói járulékot fizetni például a Polgári Törvénykönyv hatálya alá tartozó megbízási, valamint vállalkozási jogviszonyból származó jövedelmek után sem, vagy a gazdasági társaságok személyesen közreműködő tagjainak kifizetett jövedelme után, ha a személyes közreműködés nem munkaviszony keretében történik. Nem kell munkaadói járulékot fizetnie az egyéni vállalkozónak sem saját maga, sem a segítő családtagként foglalkoztatott közeli hozzátartozója után, de meg kell fizetnie a munkaviszony keretében foglalkoztatottak után. Nem változott az sem, hogy a nyugellátás folyósítása mellett munkaviszonyban továbbfoglalkoztatott személyekkel összefüggésben a foglalkoztató köteles munkaadói járulékot fizetni. Továbbra is igaz, hogy egyidejűleg fennálló munkaviszonyok esetén a munkaadói járulékot minden jogviszonyban meg kell fizetni. Társadalombiztosítási járulékalap: a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdijra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. §-ának k) pontjában és 20. §-ában meghatározott járulékalap, ide nem értve a Tbj. 21. §-ában meghatározott bevételeket, a felszolgálási díjat és a borravalót. A hivatkozott rendelkezés szerint járulékalapot képező jövedelem: A természetbeni juttatások esetében az adóköteles érték 54 százalékos személyi jövedelemadóval terhelt összegét kell a munkaadói járulék alapjának megállapítása során figyelembe venni. A tanulószerződésben meghatározott díj társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelem, de a tanuló foglalkoztatását ez esetben tanulószerződés alapozza meg és nem munkaszerződés. A tanulószerződésben meghatározott díj után nincs munkaadói járulékfizetési kötelezettség. A hallgató munkadíjak A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 46. §-ának (10) bekezdése szerint a hallgató hallgatói munkaviszony keretében akkor végezhet munkát, ha hallgatói munkaszerződést kötöttek vele. A hallgatói munkaszerződéssel munkát végző személy is biztosított a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint. A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 48. §-ának (3) bekezdése szerint, ha az alap- és mesterképzésben részt vevő hallgató gazdálkodó szervezetnél hat hétnél hosszabb összefüggő gyakorlaton vesz részt, részére hetente legalább a legkisebb kötelező munkabér (minimálbér) havi összege tizenöt százalékának megfelelő hallgatói munkadíjat fizet a gazdálkodó szervezet. Ebben az esetben a hallgató szakmai gyakorlaton vesz részt a gazdálkodó szervezetnél, amelyre nézve a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 46. §-ának (10) bekezdésétől eltérően a törvény nem írja elő olyan jogviszony létesítését, amely biztosítással és járulékfizetési kötelezettséggel járna. Az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony a felsőfokú végzettségű személyek gyakorlati tapasztalatsegítését célzott elősegíteni, hasonlít ugyan a munkaviszonyhoz, azonban számos eltérés is tapasztalható. Az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyt nem soroljuk a munkaviszonnyal egy tekintet alá eső jogviszonyok sorába. A Tbj. szabályai szerint a foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem után havonta 29 százalék mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ideértve azt a jövedelmet is, amelyet a biztosítottnak a más foglalkoztatónál fennálló biztosítási jogviszonyára tekintettel juttat. Abban az esetben, ha a foglalkoztató a biztosítottnak más foglalkoztatónál fennálló biztosítási jogviszonyára tekintettel juttat járulékalapot képező jövedelmet - a két fél közötti munkaviszony hiánya miatt - nincs munkaadói és munkavállalói járulékfizetési kötelezettség. A Tbj. 5. § (1) bekezdésének a) pontjában említett biztosított foglalkoztatója a társadalombiztosítási járulékot havonta legalább a minimálbér kétszerese - részmunkaidő esetén ezen összeg arányos része - után köteles megfizetni. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a minimálbér kétszeresét, a foglalkoztató az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem alapulvételével fizeti meg. Speciális szabály rendelkezik arról az esetről, ha a foglalkoztató nem jelenti be a tényleges járulékalapot képező jövedelem összegét, de a minimálbér kétszeresénél kevesebbet juttat jövedelemként a biztosítottjának. Ebben az esetben a foglalkoztatónak kell megfizetni a minimálbér kétszerese és a tényleges jövedelem közötti különbözetet terhelő egyéni járulékokat. A munkaadói járulék alapja ez esetben a minimálbér kétszerese. Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék (tagdíj) és az egészségbiztosítási járulék alapját, így a munkaadói és munkavállalói járulék alapját sem:
Munkavállalói járulék A munkavállaló az egészségbiztosítási járulékalap alapulvételével 1,5 százalék munkavállalói járulékot köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetőleg arra jogosulttá vált. Öregségi nyugdíjra jogosult személy: aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - elérte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, továbbá az is, aki előrehozott öregségi nyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, bányásznyugdíjban, egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban, valamint szolgálati nyugdíjban részesül. A hivatásos állományú személyekkel összefüggésben fontos, hogy aki rendelkezik 25 év szolgálati idővel, azaz szolgálati nyugdíjra jogosult, az Flt. alkalmazásában csak abban az esetben minősül öregségi nyugdíjra jogosult személynek, és akkor mentesül a munkavállalói járulékfizetés alól, ha a szolgálati nyugdíjat ténylegesen folyósítják részére. Az Flt. alkalmazásában egészségbiztosítási járulékalap:a munkavállalói járulék tekintetében a Tbj. 24. §-ának (1) bekezdésében meghatározott járulékalap. A foglalkoztatott a 9,5 százalék nyugdíjjárulékot, magánnyugdíjpénztári tagság esetén 1,5 százalék nyugdíjjárulékot és 8 százalék tagdíjat, valamint 4 százalék természetbeni és 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási (együtt: egyéni) járulékot fizet. A nyugdíjjárulék (tagdíj) és az egészségbiztosítási járulék alapja azonos a társadalombiztosítási járulék alapjával, azzal, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a járulékfizetési felső határig kell megfizetni. Az egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettségnek nincs felső határa, ezért a munkavállalói járulékot is jövedelemkorlát nélkül kell megfizetni. Az egyéni járulékok alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával, azzal, hogy azokat a jövedelmeket, amely után nem kell egyéni járulékot fizetni, a törvény taxatív felsorolásban nevesíti. A foglalkoztatott nem fizet A 2004. évi CXXII. törvény rendelkezik a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról. Tartalmi változást jelent, hogy a betegszabadság után járó díjazással összefüggésben a munkavállalói járulékkötelezettséget is teljesíteni kell. Minden olyan juttatás, amelyet a munkaviszonyra tekintettel juttat a munkáltató, és nem tartozik az adómentes, vagy a Tbj. szerint egészségbiztosítási járulékalapként figyelembe nem vehető juttatások körébe, egyben munkavállalói járulékalapként is megjelenik. A munkavállalói járulékfizetési kötelezettség alakulása abban az esetben, ha a munkáltató társadalombiztosítási járulékalapja a minimálbér kétszerese, de a ténylegesen juttatott jövedelem összege nem éri el a minimálbér kétszeresét: Az Flt. 42. § (8) bekezdése szerint a munkaadói és munkavállalói járulék befizetésének e törvény által nem szabályozott kérdéseiben a Tbj. és az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni. A hivatkozott rendelkezés alkalmazása azt is jelenti, hogy a tényleges jövedelem, illetve a minimálbér összegének kétszerese különbözeteként mutatkozó jövedelemre eső munkavállalói járulék a foglalkoztatót terheli, hasonlóan az egyéni járulékok megfizetéséhez. 2002. évi XIX. törvény a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról Forrás: APEH 2009.05.14. Fórum - Hozzászólás a fórumban >> Tippek! Tudta Ön, hogy több százezer forint birságot fizethet? Gondolt már arra, hogy mennyi látogatót, ügyfelet és bevételt jelent a jó pozíció? Tisztelt Cégvezető! Linkweb - Linkgyűjtemény
Tudta Ön?Az alábbi pályázati lehetőségekre szeretnénk felhívni a figyelmét |