2003. május 21.

A BIZOTTSÁG 881/2003/EK RENDELETE

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre, és különösen annak 247. cikkére,

mivel:

(1) A 2002. január 1-jétől 2004. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan általános preferenciális rendszer alkalmazásáról szóló, 2001. december 10-i 2501/2001/EK tanácsi rendelet magában foglalja a 416/2001/EK rendelettel módosított, az 1999. július 1-től 2001. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan többéves általános preferenciális rendszer alkalmazásáról szóló, 1998. december 21-i 2820/98/EK tanácsi rendeletben megállapított „Fegyveren kívül bármit” elvet, annak érdekében, hogy a vámmentességre való jogosultságot mennyiségi korlátozások nélkül kiterjessze a legkevésbé fejlett országokból származó termékekre.

 

(2) Annak biztosítása érdekében, hogy e mentesség előnyeiből kizárólag a legkevésbé fejlett országok részesüljenek, és hogy megelőzhető legyen a kereskedelem eltérülése ezen országok némelyikében a regionális származási kumuláció keretében, a továbbiakban nem lehet a származó helyzet megszerzéséhez elegendő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak tekinteni a rizs- és cukorágazat egyes minimális, alacsony hozzáadott értékkel bíró olyan műveleteit, amelyek a legutóbb a 444/2002/EK rendelettel módosított 2454/93/EGK bizottsági rendelet 70. cikkének megfelelően az általános preferenciális rendszer alkalmazásában a származó termék helyzet megszerzéséhez jelenleg elegendőek.

 

(3) Következésképpen a nem elegendő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak tekintendő műveleteknek a 2454/93/EGK rendelet 70. cikkében szereplő felsorolását megfelelően módosítani kell. Ezen túlmenően az egységesség érdekében ugyanezen módosításokat el kell végezni az említett rendelet 101. cikke esetében is, amely azokra az országokra vagy területekre vonatkozik, amelyekre a Közösség által egyoldalúan elfogadott preferenciális tarifális intézkedések alkalmazandók.

 

(4) A Harmonizált Rendszer nómenklatúrájának módosításai 2002. január 1-jén léptek hatályba. A nem származó termékeken a származó helyzet megalapozása érdekében elvégzendő megmunkálási vagy feldolgozási műveletek felsorolását az említett változások figyelembevétele érdekében frissíteni kell, akárcsak annak bevezető megjegyzéseit. Néhol egyes helyesbítések is szükségesek. Az egyértelműség érdekében ezeket a szövegeket teljes egészében újból közzé kell tenni.

 

(5) Az Andok Közösség és a Közép-amerikai Közös Piac, amelyek a 2454/93/EGK rendelet 72. cikke alapján külön részesültek a regionális származási kumuláció előnyeiből az általános preferenciális rendszer keretében, kérelmezték, hogy – az említett régiók ipari fejlődésének előmozdítása érdekében – együttesen élvezhessék a regionális kumulációs rendelkezések előnyeit. E célból közös titkárságot hozott létre az Andok Közösség – Közép-amerikai Közös Piac és Panama Származási Állandó Vegyes Bizottsága néven. Ezen új csoportosulás minden országa eleget tett a 2454/93/EGK rendelet 72b. cikke követelményeinek, különösen az arra vonatkozó kötelezettségvállalások benyújtása tekintetében, hogy megfelelnek a hatályban lévő szabályoknak, és biztosítják a szükséges igazgatási együttműködést. Ezért az említett csoport számára lehetővé kell tenni, hogy részesüljön a regionális kumulációs rendelkezések előnyeiből.

 

(6) Az Andok Közösség és a Közép-amerikai Közös Piac tekintetében korábban alkalmazandó rendelkezések alapján kiállított származási igazolásokat érvényességük lejártáig továbbra is el kell fogadni.

 

(7) A zavarok elkerülése érdekében, tekintve, hogy a regionális kumulációra való jogosultság nem mindig esik egybe a regionális csoportokban való tagsággal, a regionális csoportok elnevezései a továbbiakban nem használhatók azoknak az országoknak a megjelölésére, amelyek a regionális kumulációból részesülhetnek.

 

(8) Meg kell ragadni a lehetőséget a 2454/93/EGK rendelet 76. cikkének helyesbítésére.

 

(9) Rugalmasabbá kell tenni az azon okmányok bemutatására nyitva álló határidőt, amely igazolja a hiányos vámáru-nyilatkozaton feltüntetett áruk csökkentett vagy nulla behozatali vámtételre való jogosultságát.

 

(10) A vámkontingensek kezelési rendszere a behozatalkor felmerülő adminisztratív terhek és költségek csökkentésére és az elbánás egységességének elősegítésére szolgáló intézkedésként előírja, hogy egyes vámkontingenseket „kritikus” állapotúnak kell tekinteni. A rendszerrel kapcsolatos tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a „kritikus” állapot meghatározására alkalmazott kritériumok tovább lazíthatók a Közösség saját forrásainak veszélyeztetése nélkül.

 

(11) A preferenciális behozatal felügyeleti rendszere a nem preferenciális behozatal felügyeletére is megfelelőnek bizonyult, ezért azt ez utóbbi behozatalokra is ki kell terjeszteni.

 

(12) A számítógépesített árutovábbítási rendszer alkalmazásának állapota a továbbiakban nem indokolja annak lehetővé tételét a kereskedők számára, hogy a valamely adatfeldolgozási eljárás útján benyújtott árutovábbítási nyilatkozatok leíró részeként a rakományjegyzéket használják. Ennek lehetőségét ezért meg kell szüntetni.

 

(13) Indokolt a meglévő szabályok fejlesztésére, kiegészítésére és szükség esetén frissítésére szánt rendelkezések bevezetése, annak érdekében, hogy a közösségi/egységes árutovábbítási eljárás legutóbbi reformjából eredő rendelkezéseket, különösen a művelet befejezésére, az alternatív igazolásra és a vizsgálati eljárásra vonatkozókat, fel lehessen használni a TIR-eljárás kapcsán is.

 

(14) A 2454/93/EGK rendeletet szintén összhangba kell hozni a TIR-egyezménnyel.

 

(15) Az eljárás hatékonyságának és átláthatóságának javítása érdekében rendelkezni kell arról is, hogy a TIR-igazolvány használata esetén is alkalmazásra kerüljön a beszedési eljárás.

 

(16) Azt a legmagasabb összeget, amelyet a Közösségben a garanciavállaló egyesületeknek felelősségük felmerülése esetén fizetniük kell, euróban kell kifejezni, és felső határát TIR-igazolványonként 60 000 EUR összegben kell meghatározni.

 

(17) A Közösség és tagállamainak pénzügyi érdekei fenntartása érdekében rendelkezni kell az illetékes vámigazgatási szerv által a Közösségben letelepedett garanciavállaló egyesület részére egy éven belül érvényesen kibocsátott olyan, a mentesítés elmaradásáról szóló értesítésről, amely jogszerűen érvényesíthető a Közösségben letelepedett más garanciavállaló egyesületekkel szemben, amennyiben esetleg a 2913/92/EGK rendelet (a továbbiakban: a Vámkódex) 215. cikke (1) bekezdésének első vagy második francia bekezdése értelmében ez utóbbiak lennének felelősek.

 

(18) Bár az ATA-eljárásra megállapított szabályokban nem történik változás, a vonatkozó rendelkezéseket a TIR-szabályok módosítása következtében ki kell igazítani.

 

(19) A 2454/93/EGK rendelet 551. cikke (3) bekezdésének megfelelően, a szabad forgalomba bocsátásra bejelentett végtermékek vámértékének meghatározása céljára a nyilatkozattevő választhatja a behozott áruk vámértékének és a feldolgozási költségeknek az összegét. Annak biztosítására, hogy a behozatali vámokat egységesen kerüljenek kivetésre, tisztázni kell a feldolgozási költségek fogalmát.

 

(20) A rendelet 841. cikkét módosítani kell az újrakiviteli alakiságoknak a kiléptető vámhivatalnál történő elvégzésének lehetővé tétele érdekében, amikor az árukat ATA-igazolvánnyal ideiglenes behozatali eljárás keretében szállítják.

 

(21) A Vámkódex 222. cikkének (2) bekezdésének alapján olyan esetekben, amikor az áruknak a vámfelügyelet alóli elvonása folytán vámtartozás keletkezik, és egynél több adós van, indokolt megállapítani azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén az egyes adósok vámfizetési kötelezettségét fel lehet függeszteni. A felfüggesztés időtartamát egy évre kell korlátozni, de lehetőséget kell hagyni ennek meghosszabbítására, különösen, ha a felfüggesztésben nem részesülő adósok az illetékes igazságügyi szervek előtt vitatják a vámtartozást.

 

(22) A 2454/93/EGK rendelet 890. cikke előírja, hogy a közösségi elbánásra vagy preferenciális tarifális elbánásra jogosult behozatal esetében a vámokat vissza kell fizetni vagy el kell engedni, ha az áruk szabad forgalomba bocsátása eredményeként vámtartozás keletkezett, és az importőr a vámkezelést követően olyan okmányt tud bemutatni, amely igazolja az áruknak a szabad forgalomba bocsátás időpontjában az ilyen elbánásra való jogosultságát. Az említett lehetőséget ki kell terjeszteni azokra az esetekre, amikor az áruk jellege miatti kedvezményes tarifális elbánásra való jogosultságot igazoló okmányt a vámkezelés után mutatják be. Sőt, ilyen esetekben a vámfizetési kötelezettség – amennyiben sem megtévesztés, sem nyilvánvaló hanyagság nem merül fel – aránytalan a közös vámtarifa által biztosítani kívánt védelem szintjéhez viszonyítva.

 

(23) Az értelmezési problémák elkerülése érdekében a 2454/93/EGK rendelet 900. cikkének (2) és (3) bekezdését újra kell fogalmazni. Az új változatot a jelenlegi gazdasági környezethez kell igazítani, amelyet erős verseny jellemez. Ennek megfelelően a 900. cikk (2) bekezdésének nem kell automatikusan előírnia a 900. cikk (1) bekezdése szerint a vámok visszafizetésére vagy elengedésére jogosult áruk újrakivitelét, és az újrakivitel helyett engedélyeznie kell az áruk megsemmisítését vagy közösségi külső árutovábbítási eljárás vagy vámraktározási eljárás alá vonását, illetve vámszabad területen vagy vámszabad raktárban történő elhelyezését.

 

(24) A 2454/93/EGK rendeletnek a légi szállítás költségeinek a vámértékbe történő beszámítása százalékarányának megállapításáról szóló 25. mellékletét egyszerűsíteni kell, és a Közösség vámterülete új tagállamok csatlakozása következtében történő bővülésének figyelembevétele céljából ki kell igazítani.

 

(25) A 2454/93/EGK rendelet 38. melléklete az egységes vámokmány (EV) 36. rovatánál megadja azokat a kódokat, amelyeket azon vámeljárás megjelölésére kell feltüntetni, amelyek alapján a termékek szabad forgalomba bocsátásra kerülnek.

 

(26) Az egyértelműség érdekében ezt ki kell egészíteni egy, a polgári légi járművekre szánt olyan árukra vonatkozó ideiglenes vámfelfüggesztésre vonatkozó külön kóddal, amelyek tekintetében légialkalmassági bizonyítványt állítottak ki.

 

(27) A 2454/93/EGK rendelet 67. mellékletét ki kell igazítani annak érdekében, hogy tükrözze a 70. melléklet módosításait.

 

(28) A 2454/93/EGK rendelet 70. mellékletét módosítani kell, hogy lehetővé tegye a meglévő rendszer használatát a feldolgozott mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos információközlésre. Ezen túlmenően az „Információs rendszer – feldolgozási eljárások (ISPP)” egyszerűsítéséből származó előnyöket ki kell terjeszteni az említett termékekre. Végül be kell vezetni egy különleges gazdasági célt jelölő kódot a nem érzékeny árukat magában foglaló aktív feldolgozásra vonatkozó engedélyezési kérelmekhez.

 

(29) Kívánatosnak látszik a „vámfelügyelet melletti feldolgozás” vámeljárás alkalmazásának egyszerűsítése az olyan termékekké feldolgozandó importáruk esetében, amelyek az egyes fegyverekre és katonai felszerelésekre vonatkozó behozatali vámok autonóm felfüggesztésében részesülhetnek.

 

(30) A 2454/93/EGK rendeletet ezért megfelelően módosítani kell.

 

(31) Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a Vámkódex Bizottság véleményével,

 

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

 

1. cikk

A 2454/93/EGK rendelet a következőképpen módosul:

 

1. A 70. cikkben az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

 

„(1) A (2) bekezdés sérelme nélkül, a származó helyzet megszerzéséhez nem elegendő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak kell tekinteni a következő műveleteket, függetlenül attól, hogy a 69. cikkben foglalt követelmények teljesülnek-e:

 

a) a szállítás és a tárolás során a termékek jó állapotának megőrzését biztosító műveletek;

 

b) a csomagok megosztása vagy összeállítása;

 

c) a mosás, tisztítás; a por, oxidáció, olaj, festék vagy más külső réteg eltávolítása;

 

d) a textilanyagok vasalása vagy mángorlása;

 

e) az egyszerű festési vagy fényezési műveletek;

 

f) a gabonafélék és rizs hántolása, részleges vagy teljes őrlése; fényezése vagy glazúrozása;

 

g) a cukor színezésére vagy formázott cukor előállítására irányuló műveletek; cukor részleges vagy teljes őrlése;

 

h) a gyümölcsök, dió- és zöldségfélék héjtalanítása, magozása és hámozása;

 

i) az élezés, egyszerű köszörülés vagy egyszerű vágás;

 

j) a szitálás, rostálás, válogatás, osztályozás, méret szerinti osztályozás, összepárosítás (beleértve az árucikkek készletek összeállítását is);

 

k) az egyszerű palackba, üvegbe, konzervdobozba, flakonba, zsákba, ládába, dobozba való helyezés, kartonra vagy táblára való rögzítés, és minden egyéb egyszerű csomagolási művelet;

 

l) a jelzések, címkék, logók és más hasonló megkülönböztető jelek elhelyezése a termékeken vagy csomagolásukon, vagy azokra való rányomtatása;

 

m) különböző vagy azonos fajtájú termékek egyszerű keverése,amennyiben a keverék egy vagy több összetevője nem elégíti ki az e szakaszban megállapított azon feltételeket, amelyek alapján azokat egy kedvezményezett országból vagy a Közösségből származónak lehet tekinteni;

 

n) árucikkek alkatrészeinek egyszerű összeszerelése, hogy azok egy teljes árucikket képezzenek vagy a termékek részekre való szétszerelése;

 

o) az a)–n) pontban meghatározott, legalább két művelet kombinációja;

 

p) az állatok levágása.”

 

2. A 72. cikk (3) és (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

 

„(3) A regionális kumulációt az általános preferenciális rendszer előnyeiben részesülő kedvezményezett országok három különálló regionális csoportjára kell alkalmazni:

 

a) I. csoport: Brunei-Darussalam, Fülöp-szigetek, Indonézia, Kambodzsa, Laosz, Malajzia, Szingapúr, Thaiföld, Vietnam;

 

b) II. csoport: Bolívia, Costa Rica, Ecuador, Guatemala, Honduras, Kolumbia, Nicaragua, Panama, Peru, Salvador, Venezuela;

 

c) III. csoport: Banglades, Bhután, India, Maldív-szigetek, Nepál, Pakisztán, Srí Lanka.

 

(4) A »regionális csoport« kifejezés az I., a II. vagy a III. csoportot jelöli, az adott esettől függően.”

 

3. A 72b. cikk (1) bekezdésének b) pontjában a második és a harmadik albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

 

„Ezt a kötelezettségvállalást az esettől függően a következő titkárságok valamelyikén keresztül kell eljuttatni a Bizottsághoz:

 

i. I. csoport: a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) főtitkársága;

 

ii. II. csoport: az Andok Közösség – Közép-amerikai Közös Piac és Panama Származási Állandó Vegyes Bizottság (Comité Conjunto Permanente de Origen Comunidad Andina – Mercado Común Centroamericano y Panamá);

 

iii. III. csoport: a Regionális Együttműködés Dél-ázsiai Szövetségének (SAARC) titkársága.”

 

4. A 76. cikk (4) bekezdésében a második mondat helyébe a következő szöveg lép:

 

„Erről a bizottsági eljárásnak megfelelően kell határozni.”

 

5. A 101. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

 

„(1) A (2) bekezdés sérelme nélkül, a származó helyzet megszerzéséhez nem elegendő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak kell tekinteni a következő műveleteket, függetlenül attól, hogy a 100. cikkben foglalt követelmények teljesülnek-e:

 

a) a szállítás és a tárolás során a termékek jó állapotának megőrzését biztosító műveletek;

 

b) a csomagok megosztása vagy összeállítása;

 

c) a mosás, tisztítás; a por, oxidáció, olaj, festék vagy más külső réteg eltávolítása;

 

d) a textilanyagok vasalása vagy mángorlása;

 

e) az egyszerű festési vagy fényezési műveletek;

 

f) a gabonafélék és rizs hántolása, részleges vagy teljes őrlése; fényezése vagy glazúrozása;

 

g) a cukor színezésére vagy formázott cukor előállítására irányuló műveletek; cukor részleges vagy teljes őrlése;

 

h) a gyümölcsök, dió- és zöldségfélék héjtalanítása, magozása és hámozása;

 

i) az élezés, egyszerű köszörülés vagy egyszerű vágás;

 

j) a szitálás, rostálás, válogatás, osztályozás, méret szerinti osztályozás, összepárosítás (beleértve az árucikkekkészletek összeállítását is);

 

k) az egyszerű palackba, üvegbe, konzervdobozba, flakonba, zsákba, ládába, dobozba való helyezés, kartonra vagy táblára való rögzítés, és minden egyéb egyszerű csomagolási művelet;

 

l) a jelzések, címkék, logók és más hasonló megkülönböztető jelek elhelyezése a termékeken vagy csomagolásukon, vagy azokra való rányomtatása;

 

m) különböző vagy azonos fajtájú termékek egyszerű keverése, amennyiben a keverék egy vagy több összetevője nem elégíti ki az e szakaszban megállapított azon feltételeket, amelyek alapján azokat egy kedvezményezett országból vagy a Közösségből származónak lehet tekinteni;

 

n) árucikkek alkatrészeinek egyszerű összeszerelése, hogy azok egy teljes árucikket képezzenek vagy a termékek részekre való szétszerelése;

 

o) az a)–n) pontban meghatározott, legalább két művelet kombinációja;

 

p) az állatok levágása.”

 

6. A 256. cikk (1) bekezdésében a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

 

„Csökkentett vagy nulla behozatali vámtétel alkalmazásához szükséges okmány esetén, amennyiben a vámhatóság alapos okkal feltételezi, hogy a hiányos vámáru-nyilatkozatban foglalt áru ilyen csökkentett vagy nulla vámtételre lehet jogosult, a nyilatkozattevő kérelmére az első albekezdésben előírtnál hosszabb határidő is engedélyezhető a szóban forgó okmány bemutatására, ha azt a körülmények indokolják. Ez a határidő nem lehet hosszabb a vámáru-nyilatkozat elfogadásától számított négy hónapnál. Ezt a határidőt nem lehet meghosszabbítani.”

 

7. A 308c. cikk helyébe a következő szöveg lép:

 

„308c. cikk

 

(1) A vámkontingenst akkor kell kritikusnak tekinteni, ha az induló mennyiség 75%-a felhasználásra került, vagy az illetékes hatóságok egyébként úgy ítélik meg.

 

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, a vámkontingenst a megnyitása napjától kezdve kritikusnak kell tekinteni, ha:

 

a) három hónapnál rövidebb időre nyitják meg;

 

b) az előző két évben nem nyitottak meg a szóban forgó vámkontingenssel megegyező termékkörre kiterjedő, megegyező származású árukra vonatkozó és azonos időtartamra szóló vámkontingenst (egyenértékű vámkontingens);

 

c) az előző két évben megnyitott egyenértékű vámkontingens a kontingens-időszak első három hónapjának utolsó napján vagy azt megelőzően kimerült, vagy nagyobb induló mennyiségre vonatkozott, mint a szóban forgó kontingens.

 

(3) Az olyan vámkontingenst, amelynek a WTO-szabályok alapján egyedüli célja védintézkedés vagy megtorló jellegű intézkedés alkalmazása, kritikusnak kell tekinteni, amint az induló mennyiség 75%-a felhasználásra kerül, függetlenül attól, hogy nyitottak-e meg egyenértékű vámkontingenst az előző két évben.”

 

8. A II. rész I. címének 3. fejezetében a 2. szakasz címe helyébe a következő szöveg lép:

 

„A behozatal felügyelete”

 

9. A 308d. cikkben az (1) és a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

 

„(1) Ha a behozatal közösségi felügyeletére van szükség, a tagállamok havonta legalább egy alkalommal felügyeleti beszámolóban közlik a Bizottsággal a szabad forgalomba bocsátott termékmennyiségekre vonatkozó részletes adatokat. A Bizottság kérésére a tagállamok ezeket az adatokat a preferenciális tarifális intézkedések hatálya alá tartozó behozatalokra korlátozzák.

 

(2) A tagállamok felügyeleti beszámolóiban fel kell tüntetni az érintett időszak első napjától kezdődően szabad forgalomba bocsátott mennyiségeket.”

 

10. A 353. cikk (2) bekezdését el kell hagyni.

 

11. A 358. cikkben a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

 

„(2) Ahol alkalmazható, az árutovábbítási kísérő okmányt ki kell egészíteni a 45b. mellékletben szereplő mintának és magyarázatoknak megfelelő tételjegyzékkel. A tételjegyzék az árutovábbítási kísérő okmány szerves részét képezi.”

 

12. A II. rész II. címében a 9. fejezet címének helyébe a következő szöveg lép:

 

„Árufuvarozás TIR- vagy ATA-eljárás keretében”.

 

13. A 451. cikkben az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

 

„(1) Ha az árukat a TIR-igazolvánnyal (TIR-egyezmény) vagy ATA-igazolvánnyal (ATA-egyezmény) történő nemzetközi árufuvarozásra vonatkozó eljárás keretében a Közösség vámterületének egyik pontjáról egy másikra szállítják, a Közösség vámterületét — az e fuvarozáshoz használt TIR- vagy ATA-igazolványok használatára vonatkozó szabályok alkalmazásában — egyetlen területet alkotónak kell tekinteni.”

 

14. A 453. cikk (2) bekezdésében a „314–324. cikknek megfelelően” szövegrész helyébe a „314b–324f. cikknek megfelelően” szövegrész lép.

 

15. A 453. cikk után a rendelet a következő szöveggel egészül ki:

 

„2. szakasz

 

TIR-eljárás”.

 

16. A 454. és a 455. cikk helyébe a következő szöveg lép:

 

„454. cikk

 

E szakasz rendelkezéseit kell alkalmazni az olyan TIR-igazolvánnyal történő árufuvarozásra, amelynél behozatali vámok vagy a Közösségen belüli egyéb terhek alkalmazásával járnak.

 

 

455. cikk

 

(1) A rendeltetési vagy kiléptető tagállam vámhatóságai a TIR-igazolvány 2. betétlapjának megfelelő részét haladéktalanul, és legfeljebb a TIR-eljárás befejezésének időpontjától számított egy hónapon belül visszaküldik a beléptető vagy indító tagállam vámhatóságainak.

 

(2) Amennyiben a TIR-igazolvány 2. betétlapjának megfelelő részét a TIR-igazolvány elfogadásának időpontjától számított két hónapon belül nem küldik vissza a beléptető vagy indító tagállam vámhatóságaihoz, az említett hatóságok — a TIR-egyezmény 11. cikke (1) bekezdésének megfelelően megteendő értesítés sérelme nélkül — tájékoztatják az érintett garanciavállaló egyesületeket.

 

Ugyanennek a vámhatóságnak tájékoztatnia kell a TIR-igazolvány jogosultját, és az érintett garanciavállaló egyesülettel együtt fel kell szólítani a TIR-eljárás befejezésének igazolására.

 

(3) A (2) bekezdés második albekezdésében említett igazolást a vámhatóságok számára elfogadható módon, a rendeltetési vagy kiléptető tagállam vámhatóságai által hitelesített olyan okmány formájában kell benyújtani, amely tartalmazza az áruk azonosítására vonatkozó adatokat, és amelyből megállapítható, hogy azokat a rendeltetési vagy kiléptető vámhivatalnál bemutatták.

 

(4) A TIR-eljárást akkor is befejezettnek kell tekinteni, ha a TIR-igazolvány jogosultja vagy az érintett garanciavállaló egyesület a vámhatóságok által elfogadható módon bemutat egy harmadik országban kiállított, az áruk valamely vámjogi sorsra rendelésére vonatkozó és az árukat azonosító vámokmányt, vagy annak másolati példányát vagy fénymásolatát. A másolati példányt vagy a fénymásolatot hitelesíttetni kell azzal a szervezettel, amely az eredeti okmányt záradékkal látta el, az érintett harmadik országok hatóságaival, vagy pedig valamely tagállam hatóságával.

 

 

455a. cikk

 

(1) Ha a beléptető vagy indító tagállam vámhatóságaihoz a TIR-igazolvány elfogadásának időpontjától számított négy hónapon belül nem érkezik meg annak igazolása, hogy a TIR-eljárás befejeződött, az említett vámhatóságoknak haladéktalanul keresési eljárást kell indítaniuk a TIR-eljárás mentesítéséhez szükséges információk megszerzése érdekében, vagy – ha ez nem lehetséges – annak megállapítására, hogy keletkezett-e vámtartozás, illetve az adós azonosítására és a lekönyvelésért felelős vámhatóságok meghatározására.

Ha a vámhatóságok korábban értesülnek arról, hogy a TIR-eljárás nem fejeződött be, vagy ennek gyanúja merül fel, kötelesek haladéktalanul megindítani a keresési eljárást.

(2) Abban az esetben is keresési eljárást kell indítani, ha utóbb nyilvánvalóvá válik, hogy a TIR-eljárás befejezésének igazolását meghamisították, és az (1) bekezdés szerinti célok eléréséhez keresési eljárásra van szükség.

(3) A keresési eljárás megindítása érdekében a beléptető vagy indító tagállam vámhatóságai megkereséssel fordulnak a rendeltetési vagy kiléptető tagállam vámhatóságaihoz, megadva az összes szükséges információt.

(4) A rendeltetési vagy kiléptető tagállam vámhatóságai késedelem nélkül kötelesek a megkeresésre válaszolni.

 

(5) Ha a keresés azt állapítja meg, hogy a TIR-eljárás rendben befejeződött, a beléptető vagy indító tagállam vámhatóságai haladéktalanul tájékoztatják a garanciavállaló egyesületet és a TIR-igazolvány jogosultját, valamint – megfelelő esetben – bármely olyan vámhatóságot, amely esetleg beszedési eljárást kezdeményezett a Vámkódex 217–232. cikkének megfelelően.”

 

17. A II. rész II. címének 9. fejezetében a „2. szakasz” szövegrészt és a szakasz címét el kell hagyni.

 

18. A 456. és 457. cikk helyébe a következő szöveg lép:

 

„456. cikk

 

(1) Amennyiben valamely TIR-egyezmény szerinti jogsértés vagy szabálytalanság miatt vámtartozás keletkezik a Közösségben, e szakasz rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a Vámkódex 91. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett más terhekre is.

(2) A 450a., 450b. és 450d. cikk rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a TIR-igazolvány használatához kapcsolódó beszedési eljárásra is.

457. cikk

(1) A TIR-egyezmény 8. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában, ha valamely TIR-eljárást a Közösség vámterületén hajtanak végre, bármely, a Közösségben letelepedett garanciavállaló egyesület felelőssé válhat a TIR-eljárással érintett árukkal kapcsolatos vámtartozás biztosított összegének megfizetésért, TIR-igazolványonként 60 000 EUR vagy azzal egyenértékű nemzeti valutában kifejezett összeghatárig.

(2) A Vámkódex 215. cikke alapján a beszedésre illetékes tagállamban letelepedett garanciavállaló egyesület felel a vámtartozás biztosított összegének megfizetéséért.

 

(3) A Vámkódex 215. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése alapján a beszedésre illetékesként azonosított tagállam vámhatósága által készített, a TIR- eljárás mentesülésének elmaradásáról szóló érvényes értesítés az említett hatóság által meghatalmazott garanciavállaló egyesület felé akkor is érvényes, ha egy másik – a Vámkódex 215. cikke (1) bekezdésének első vagy második francia bekezdése alapján illetékesként azonosított – tagállam vámhatóságai később eljárnak az utóbbi hatóságok által meghatalmazott garanciavállaló egyesülettel szembeni beszedésben.”

 

19. A II. rész II. címének 9. fejezetében a 3. szakasz címének helyébe a következő szöveg lép:

„Az ATA-eljárás”

20. A rendelet a következő 457c. és 457d. cikkel egészül ki:

„457c. cikk

(1) Ezt a cikket az ATA-egyezménynek az ATA-igazolvány használata esetén a garanciavállaló egyesületek felelősségére vonatkozó különös rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni.

(2) Amennyiben megállapítást nyer, hogy valamely ATA-igazolvány fedezete mellett végzett árutovábbítási művelet során vagy azzal összefüggésben egy adott tagállamban jogsértést vagy szabálytalanságot követtek el, az adott esetben fizetendő vámok és egyéb díjak beszedését – a büntetőjogi rendelkezések esetleges alkalmazásának sérelme nélkül – a közösségi vagy nemzeti rendelkezéseknek megfelelően az érintett tagállam végzi.

(3) Amennyiben a jogsértés vagy szabálytalanság elkövetésének helye nem állapítható meg, az ilyen jogsértést vagy szabálytalanságot abba a tagállamban elkövetettnek kell tekinteni, ahol azt felfedezték, kivéve, ha a 457d. cikk (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül a vámhatóságok számára az eljárás szabályszerűségére, illetve a jogsértés vagy szabálytalanság tényleges elkövetésének helyére vonatkozóan hitelt érdemlő bizonyítékkal szolgálnak.

Amennyiben ilyen bizonyítékot nem mutatnak be, és az említett jogsértést vagy szabálytalanságot így abban a tagállamban elkövetettnek tekintik, amelyikben azt felfedezték, az érintett árukra vonatkozó vámokat és egyéb díjakat a közösségi vagy nemzeti rendelkezéseknek megfelelően az érintett tagállam szedi be.

Ha utólagosan megállapítják, hogy a jogsértést vagy szabálytalanságot ténylegesen melyik tagállamban követték el, az ebben a tagállamban az érintett árukra vonatkozó vámokat és egyéb díjakat (eltekintve azoktól, amelyeket a második albekezdés szerint, mint a Közösség saját forrásait szedtek be) az azokat eredetileg beszedő tagállam köteles visszatéríteni ennek a tagállamnak. Ebben az esetben minden túlfizetést vissza kell téríteni annak a személynek, aki a terheket eredetileg megfizette.

Amennyiben azoknak a vámoknak és egyéb díjaknak az összege, amelyeket az azokat eredetileg beszedő tagállam beszedett és visszatérített, alacsonyabb, mint az abban a tagállamban fizetendő vámoknak és egyéb díjaknak az összege, ahol a jogsértést vagy szabálytalanságot ténylegesen elkövették, ennek a tagállamnak a közösségi vagy nemzeti rendelkezések értelmében be kell szednie a különbözetet.

A tagállamok vámigazgatási szervei a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy minden jogsértés és szabálytalanság ügyében eljárjanak és hatékony szankciókat alkalmazzanak.

457d. cikk

(1) Amennyiben megállapítást nyer, hogy egy jogsértést vagy szabálytalanságot valamely ATA-igazolvány fedezete mellett végzett árutovábbítási művelet során vagy azzal összefüggésben követtek el, a vámhatóságok az ATA-egyezmény 6. cikkének (4) bekezdésében előírt határidőn belül értesítik az ATA-igazolvány jogosultját és a garanciavállaló egyesületet.

(2) Az ATA-igazolvány fedezete mellett végrehajtott művelet szabályszerűségének a 457c. cikk (3) bekezdése szerinti bizonyítékát az ATA-egyezmény 7. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt határidőn belül kell benyújtani.

(3) A vámhatóságok előtt a következők minősülnek a (2) bekezdés szerinti, hitelt érdemlő bizonyítéknak:

a) egy, a vámhatóságok által igazolt vám- vagy kereskedelmi okmány bemutatása, amelyből kitűnik, hogy a szóban forgó árukat a rendeltetési vámhivatalnál bemutatták;

b) egy harmadik országban kiállított, valamely vámeljárás alá vonást igazoló vámokmánynak vagy másolatának, illetve fénymásolatának bemutatása; ezt a másolati vagy fénymásolati példányt hitelesíttetni kell azzal a szervvel, amely az eredeti okmányt záradékkal látta el, az érintett harmadik ország hatóságával vagy pedig a tagállamok valamelyikének hatóságával;

c) az ATA-egyezmény 8. cikkében említett igazolás.

Az első albekezdés a) és b) pontjában említett okmányoknak tartalmazniuk kell a szóban forgó áruk azonosítását lehetővé tevő adatokat.”

21. A 458. cikk (2) bekezdésében, a 461. cikk (4) bekezdésében és a 462. cikk (4) bekezdésében a „454. cikk (3) bekezdésének”, illetve a „454. cikk (3) bekezdését” szövegrész helyébe a „457c. cikk (3) bekezdésének”, illetve a „457c. cikk (3) bekezdését” szövegrész lép.

 

22. Az 551. cikk (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A feldolgozási költségek a végtermék előállítása során felmerülő összes költség, beleértve az általános költségeket és bármely felhasznált közösségi áru értékét.”

23. A 841. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„841. cikk

Ha az újrakivitelhez vámáru-nyilatkozat benyújtása szükséges, a megelőző gazdasági vámeljárás lezárása esetén alkalmazandó különös rendelkezések sérelme nélkül a 788–796. cikk rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

Ha az ideiglenes behozatal alá tartozó áruk újrakiviteléhez ATA-igazolványt használnak, a vámáru-nyilatkozat a Vámkódex 161. cikke (5) bekezdésének első mondatában említettől eltérő vámhivatalnál is benyújtható.”

24. A 876a. cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Amennyiben a Vámkódex 203. cikke szerint vámtartozás keletkezik, a vámhatóságok felfüggesztik az említett cikk (3) bekezdésének negyedik francia bekezdésében említett személy vámfizetési kötelezettségét, ha legalább még egy adóst azonosítottak, és a vámok összegét vele is közölték a Vámkódex 221. cikkének megfelelően.

A felfüggesztés csak azzal a feltétellel adható meg, hogy a Vámkódex 203. cikke (3) bekezdésének negyedik francia bekezdésében említett személyre az említett bekezdés más francia bekezdései nem vonatkoznak, és kötelezettségei teljesítése során nem járt el nyilvánvaló hanyagsággal.

A felfüggesztés időtartama egy évre korlátozódik. Ezt az időszakot azonban a vámhatóságok megfelelően indokolt esetben meghosszabbíthatják.

A felfüggesztés feltétele, hogy az abban részesülő személy érvényes biztosítékot nyújtson az érintett vámok összegére, kivéve, ha az érintett vámok összegének egészét fedező biztosíték már létezik, és a kezest nem mentették fel kötelezettségvállalásai alól. Az ilyen biztosítéktól el lehet tekinteni, ha annak megkövetelése az adós körülményei miatt előreláthatóan súlyos gazdasági vagy társadalmi nehézségeket okozna.”

25. A 890. cikkben az első bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A döntéshozó vámhatóság akkor hagyja jóvá a visszafizetésre vagy elengedésre irányuló kérelmet, ha:

a) a kérelmet származási bizonyítvány, szállítási bizonyítvány, eredetiségigazolás, közösségi belső árutovábbítási okmány vagy bármely más megfelelő okmány kíséri, amelyből kitűnik, hogy az importált áruk a szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontjában az áruk jellege miatt közösségi elbánásra, preferenciális elbánásra vagy kedvezményes tarifális elbánásra voltak jogosultak;

 

b) az így kiállított okmány kifejezetten utal a szóban forgó árukra;

 

c) az említett okmány elfogadására vonatkozó összes feltétel teljesül;

 

d) az áruk jellege miatti közösségi elbánás, preferenciális tarifális elbánás vagy kedvezményes tarifális elbánás megadásának minden más feltétele teljesül.”

26. A 900. cikk a következőképpen módosul:

a) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az (1) bekezdés c) és f)–n) pontjában említett esetekben a behozatali vámok visszafizetésének vagy elengedésének feltétele a szóban forgó áruknak a Közösség vámterületéről a vámhatóságok felügyelete mellett történő újrakivitele, kivéve, ha azokat hatósági rendelkezés alapján megsemmisítik vagy ingyenesen a Közösségben tevékenykedő jótékonysági szervezetek rendelkezésére bocsátják.

Kérelemre a döntéshozó hatóság engedélyezi az áruk újrakivitele helyett azok megsemmisítését vagy közösségi külső árutovábbítási eljárás vagy vámraktározási eljárás alá vonását, illetve valamely vámszabad területen vagy vámszabad raktárban történő elhelyezését.

Az ilyen vámjogi sorsok bármelyike alá vont árukat nem közösségi áruknak kell tekinteni.

Ebben az esetben a vámhatóságok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a vámraktárban, vámszabad területen vagy vámszabad raktárban elhelyezett áruk a későbbiekben nem közösségi árukként azonosíthatók legyenek.”

b) a (3) bekezdést el kell hagyni.

27. A 14. melléklet helyébe az e rendelet I. mellékletében meghatározott szöveg lép.

 

28. A 15. melléklet helyébe az e rendelet II. mellékletében meghatározott szöveg lép.

 

29. A 25. melléklet helyébe az e rendelet III. mellékletében meghatározott szöveg lép

 

30. A 37a. melléklet e rendelet IV. mellékletének megfelelően módosul.

 

31. A 38. melléklet e rendelet V. mellékletének megfelelően módosul.

 

32. A 44a. melléklet e rendelet VI. mellékletének megfelelően módosul.

 

33. A 45a. melléklet e rendelet VII. mellékletének megfelelően módosul.

 

34. A 67. melléklet e rendelet VIII. mellékletének megfelelően módosul.

 

35. A 70. melléklet e rendelet IX. mellékletének megfelelően módosul.

 

36. A 76. melléklet e rendelet X. mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

A Bizottság 2004. július 1. előtt megvizsgálja, hogy a számítógépes árutovábbítási rendszert a gazdálkodók milyen mértékben alkalmazzák. Az értékelés a tagállamok által szolgáltatott adatok alapján összeállított jelentésen alapul.

3. cikk

(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

(2) Az 1. cikk 2. és 3. pontját 2003. június 1-jétől kell alkalmazni.

A 2003. június 1-je előtt alkalmazandó rendelkezésekkel összhangban kiállított származási igazolásokat érvényességük lejártáig továbbra is el kell fogadni.

(3) Az 1. cikk 10., 11., 30., 32. és 33. pontját 2005. január 1-jétől kell alkalmazni.

A 2. cikkben foglalt értékelés alapján azonban ez az időpont a bizottsági eljárásnak megfelelően elfogadott határozattal elhalasztható.

(4) Az 1. cikk 12–21. pontját 2003. szeptember 1-jétől kell alkalmazni.

(5) Az 1. cikk 29. pontját 2004. május 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Vámkódex

2003 július 25.

 

A BIZOTTSÁG 1335/2003/EK RENDELETE

(2003. július 25.)

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre, és különösen annak 247. és 247a. cikkére,

mivel:

(1) A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 239. cikke megállapítja, hogy egyes esetekben a behozatali vagy kiviteli vámokat nem kell utólag lekönyvelni, illetve méltányossági okokból lehetőség van azok visszafizetésére vagy elengedésére.

(2) Tekintettel arra, hogy az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK, Euratom tanácsi határozat 8. cikke értelmében a hagyományos saját források beszedése elsősorban a tagállamok felelőssége, ezért indokolt elsősorban a tagállamok hatóságaira bízni annak eldöntését, hogy a 2913/92/EGK rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján utólag le kell-e könyvelni a behozatali vagy kiviteli vámokat, illetve hogy az említett rendelet 239. cikke alapján visszafizessék vagy elengedjék-e azokat.

(3) A gazdálkodók egyenlő elbánásban részesítése és a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme érdekében azonban indokolt hatályban tartani az ügyek határozathozatal céljából a Bizottság elé történő utalásának kötelezettségét, amennyiben a tagállamok úgy ítélik meg, hogy a határozatnak kedvezőnek kell lennie és akár a) a Bizottság részéről elkövetett tényleges hibára vagy mulasztásra hivatkoznak, akár b) az ügy körülményei összefüggésben állnak a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és mezőgazdasági szabályozás helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szóló, 1997. március 13-i 515/97/EK tanácsi rendelet alapján végrehajtott közösségi vizsgálatokkal, akár c) az érintett vámok összege eléri vagy meghaladja az 500 000 EUR-t.

(4) Nincs szükség azonban ilyen ügyek átadásának megkövetelésére, ha a Bizottság már elfogadott egy, a tényállását tekintve és jogi szempontból hasonló ügyről szóló határozatot, mivel a tagállamok ezt követően saját végleges határozatukat a Bizottságnak a tényállást tekintve és jogi szempontból hasonló ügyről szóló legutóbbi határozata alapján hozhatják meg.

(5) A legutóbb a 881/2003/EK rendelettel módosított 2454/93/EGK bizottsági rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6) A Vámkódex Bizottság nem nyújtott be véleményt az elnöke által megállapított határidőn belül. A Bizottság ezért javaslatot küldött a Tanácsnak az érintett intézkedésekre vonatkozóan. Mivel a Tanács nem fogadott el határozatot a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat 6. cikkének (5) bekezdésében rögzített határidő lejártáig, az említett intézkedések elfogadása a Bizottság feladata,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2454/93/EGK rendelet a következőképpen módosul:

1. A 869. cikk a következőképpen módosul:

a) a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) ha úgy ítéli meg, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában megállapított feltételek teljesülnek, kivéve azokat az eseteket, amikor a 871. cikk értelmében az ügyet a Bizottság elé kell utalni. Amennyiben azonban a 871. cikk (2) bekezdésének második francia bekezdését kell alkalmazni, a 871–876. cikkel összhangban indított eljárás végéig a vámhatóságok nem fogadhatnak el olyan értelmű határozatot, amely mentességet biztosít a szóban forgó vámok lekönyvelésének kötelezettsége alól.”;

b) a c) pontot el kell hagyni;

c) a szöveg a következő két bekezdéssel egészül ki:

„Amennyiben a Vámkódex 236. cikke alapján, összefüggésben a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjával, vám visszafizetésére vagy elengedésére irányuló kérelem kerül benyújtásra, e cikk első bekezdésének b) pontját és a 871–876. cikket értelemszerűen alkalmazni kell.

A fenti bekezdések alkalmazásában a tagállamok kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak, különösen az érintett határozat meghozataláért felelős tagállamon kívüli tagállam vámhatóságai által elkövetett hiba esetén.”

2. A 870–872. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„870. cikk

(1) Az egyes tagállamok a Bizottság rendelkezésére listát vezetnek azokról az ügyekről, amelyekben az alábbi rendelkezéseket alkalmazták:

– a 869. cikk a) pontja,

– a Vámkódex 236. cikke, összefüggésben a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjával, amennyiben a (2) bekezdés értelmében nem áll fenn közlési kötelezettség,

– a 869. cikk b) pontja, amennyiben a (2) bekezdés szerint nem áll fenn közlési kötelezettség.

(2) Minden egyes tagállam megküldi a Bizottságnak azon ügyek listáját, amelyekben az érintett személytől egy vagy több behozatali vagy kiviteli művelet tekintetében, de egyazon hiba következtében be nem szedett összeg meghaladja az 50 000 EUR-t, és a Vámkódex 236. cikkének – összefüggésben a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjával – illetve a 869. cikk b) pontjának rendelkezéseit alkalmazták, megadva valamennyi ügy rövid összefoglalását. Ezt a listát minden év első és harmadik negyedévében továbbítani kell a Bizottsághoz valamennyi olyan ügy vonatkozásában, amelyekben az előző félév során úgy határoztak, hogy eltekintenek a be nem szedett vámok utólagos könyvelésbe vételétől.

871. cikk

(1) A vámhatóság köteles az ügyet a 872–876. cikkben megállapított eljárás szerinti határozathozatal céljából az ügyet a Bizottság elé utalni, amennyiben úgy ítéli meg, hogy teljesültek a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában rögzített feltételek, és:

– úgy ítéli meg, hogy a Bizottság a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében hibát követett el,

– az ügy körülményei a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és mezőgazdasági szabályozás helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szóló, 1997. március 13-i 515/97/EK tanácsi rendelet* vagy bármely más közösségi jogszabály, vagy a Közösség által olyan országgal vagy olyan országok csoportjával kötött bármely megállapodás alapján végrehajtott közösségi vizsgálat eredményeivel függnek össze, ahol rendelkezést hoztak az ilyen irányú közösségi vizsgálatok végrehajtásáról, vagy

– az egy vagy több behozatali vagy kiviteli művelet tekintetében, de egyazon hiba következtében az érintett személytől be nem szedett összeg eléri vagy meghaladja az 500 000 EUR-t.

(2) Az (1) bekezdésben említett ügyeket azonban nem kell a Bizottság elé utalni, ha:

– a Bizottság a 872–876. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően valamely hasonló jogi megítélésű és hasonló ténybeli alapokon nyugvó ügyben már határozatot hozott,

– a Bizottság előtt egy hasonló jogi megítélésű és hasonló ténybeli alapokon nyugvó ügy elbírálása már folyamatban van.

(3) A Bizottság elé terjesztett ügyre vonatkozóan az eset teljes körű vizsgálatához szükséges valamennyi adatot a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani. Részletes adatokat kell szolgáltatni az érintett személy magatartására, és különösen szakmai tapasztalatára, jóhiszeműségére és gondosságára vonatkozóan. Ezen értékeléshez csatolni kell minden olyan adatot, amely bizonyíthatja, hogy az érintett személy jóhiszeműen járt el. Az ügyirathoz csatolni kell ezenfelül egy, a visszafizetésért vagy elengedésért folyamodó kérelmező által aláírt nyilatkozatot, amely tanúsítja, hogy az érintett személy elolvasta az ügy iratait, és kijelenti, hogy nincs észrevétele, illetve megadja a további információkat, amelyeket szerinte az előterjesztésbe bele kellene foglalni.

(4) A Bizottság az ügy beérkezésekor erről megfelelően tájékoztatja az érintett tagállamot.

(5) Ha megállapítást nyer, hogy a tagállam által szolgáltatott adatok nem elegendőek ahhoz, hogy az adott ügyben a tények teljes ismeretében határozatot lehessen hozni, a Bizottság további adatok szolgáltatását kérheti.

(6) Az alább felsorolt helyzetek bármelyike esetén a Bizottság visszaküldi az ügyiratot a vámhatóságnak, és a 872–876. cikkben említett eljárást meg nem indítottnak kell tekinteni:

– az ügyirat alapján nézeteltérés mutatkozik a tényállás tekintetében az ügyiratot átadó vámhatóság és azon személy között, aki aláírta a (3) bekezdésben említett nyilatkozatot,

– az ügyirat nyilvánvalóan hiányos, mivel egyetlen olyan tényt vagy bizonyítékot sem tartalmaz, amely megalapozhatná az ügy Bizottság általi elbírálását,

– az (1) és a (2) bekezdés értelmében az ügyiratot nem kellene a Bizottság elé utalni,

– nem állapították meg vámtartozás fennállását,

– az ügy Bizottság általi elbírálására vonatkozó eljárás során a vámhatóság olyan jellegű új adatokat tárt a Bizottság elé az ügyirattal kapcsolatban, amelyek lényegesen megváltoztatják az ügyirat szerinti tényállás bemutatását, illetve az ügy jogi megítélését.

872. cikk

A Bizottság a 871. cikk (3) bekezdésében említett ügyirat beérkezésétől számított 15 napon belül megküldi az előterjesztés egy-egy másolati példányát a tagállamoknak.

Az adott ügyet a lehető leghamarabb a 873. cikkben előírt szakértői csoport ülésének napirendjére kell tűzni.

 

* HL L 82., 1997.3.22., 1. o.”

3. A 873–875. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„873. cikk

Az adott ügyet vizsgáló bizottság keretében egy valamennyi tagállam képviselőiből álló szakértői csoporttal történő konzultáció után a Bizottság határoz arról, hogy a vizsgált körülmények alapján a kérdéses vámokat le kell-e könyvelni.

Ezt a határozatot a 871. cikk (3) bekezdésében említett ügyiratnak a Bizottsághoz történő beérkezésétől számított kilenc hónapon belül kell meghozni. Ha azonban a ügyirat nem foglalja magában a 871. cikk (3) bekezdésében említett nyilatkozatot vagy az érintett személy magatartásának részletes értékelését, a kilenc hónapot attól a naptól kell számítani, amikor a Bizottság ezeket az iratokat kézhez vette. A Bizottságnak ennek megfelelően értesíti a vámhatóságot és az adott ügyben érintett személyt.

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy határozatának meghozatala céljából a tagállamtól további adatokat kell kérni, a kilenc hónapos határidő a további adatszolgáltatásra vonatkozó bizottsági megkeresés és az ezen adatok kézhezvétele között eltelt időszakkal meghosszabbítható. A Bizottság értesíti az érintett személyt az eljárás meghosszabbításáról.

Amennyiben a Bizottság saját maga folytat vizsgálatokat a határozat meghozatalának céljából, a kilenc hónap meghosszabbodik a vizsgálatok befejezéséhez szükséges időtartammal. Az ilyen meghosszabbítás nem haladhatja meg a kilenc hónapot. A Bizottságnak értesítenie kell a vámhatóságot és az érintett személyt a vizsgálatok megkezdésének és lezárásának napjáról.

Amennyiben a Bizottság a 872a. cikkel összhangban értesítette kifogásairól az érintett személyt, a kilenc hónapos határidő egy hónappal meghosszabbodik.

874. cikk

Az érintett tagállamot a 873. cikkben említett határozatról a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb az ugyanabban a cikkben meghatározott határidő lejáratától számított egy hónapon belül értesíteni kell.

A Bizottság értesíti a tagállamokat az általa elfogadott határozatokról annak érdekében, hogy segítse a vámhatóságokat a tényállásukat és jogi megítélésüket tekintve hasonló ügyekben történő határozathozatal során.

875. cikk

Ha a 873. cikkben említett határozat azt állapítja meg, hogy a vizsgált körülmények alapján a kérdéses vámokat nem kell lekönyvelni, a Bizottság meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok a tényállásukat és jogi megítélésüket tekintve hasonló ügyekben eltekinthetnek az utólagos lekönyveléstől.”

4. A 899. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„899. cikk

(1) Ha a döntéshozó vámhatóság megállapítja, hogy a Vámkódex 239. cikkének (2) bekezdése alapján visszafizetés vagy elengedés iránt hozzá benyújtott kérelem

– a 900–903. cikkben említett körülmények egyikének megfelelő indokon alapul, és hogy ez nem az érintett személy megtévesztő magatartásának vagy nyilvánvaló gondatlanságának eredménye, visszafizeti vagy elengedi a szóban forgó behozatali vagy kiviteli vám összegét,

– a 904. cikkben említett körülmények egyikének megfelelő indokon alapul, nem fizeti vissza vagy engedi el a szóban forgó behozatali vagy kiviteli vám összegét.

(2) Egyéb esetekben, kivéve ha az ügyet a 905. cikk alapján a Bizottság elé kell utalni, a döntéshozó vámhatóság maga határoz a behozatali vagy kiviteli vám visszafizetéséről vagy elengedéséről, amennyiben a körülményekből eredő olyan különleges helyzet áll fenn, amelynek során sem megtévesztő magatartás, sem nyilvánvaló gondatlanság nem róható fel az érintett személynek.

Amennyiben a 905. cikk (2) bekezdésének második francia bekezdését kell alkalmazni, a vámhatóság a 906–909. cikkel összhangban indított eljárás végéig nem hozhat olyan értelmű határozatot, amely engedélyezi a szóban forgó vámok visszafizetését vagy elengedését.

(3) A Vámkódex 239. cikkének (1) bekezdése és e cikk alkalmazásában az „érintett személy” a 878. cikk (1) bekezdésében említett egy vagy több személy, illetve annak képviselője, valamint minden olyan személy értendő, aki az adott árura vonatkozó vámalakiságok elvégzésében részt vett, vagy annak elvégzésére vonatkozóan utasításokat adott.

(4) Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában a tagállamok kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak, különösen az érintett határozatért felelős tagállamon kívüli tagállam vámhatóságai által elkövetett hiba esetén.”

5. A szöveg a 904. cikk után a következő cikkel egészül ki:

„904a. cikk

(1) Amennyiben a (2) bekezdés értelmében nem áll fenn közlési kötelezettség, az egyes tagállamok a Bizottság rendelkezésére listát vezetnek azokról az ügyekről, amelyekben a 899. cikk (2) bekezdését alkalmazták.

(2) Minden egyes tagállam megküldi a Bizottságnak azon ügyek listáját, amelyekben a 899. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazták, és az egy vagy több behozatali vagy kiviteli művelet tekintetében, de egyazon különleges helyzet következtében visszafizetett vagy elengedett összeg meghaladta az 50 000 EUR-t, megadva valamennyi ügy rövid összefoglalását. Ezt a listát minden év első és harmadik negyedévében továbbítani kell a Bizottsághoz valamennyi olyan ügy vonatkozásában, amelyekben az előző félév során vámok visszafizetéséről vagy elengedéséről hoztak határozatot.”

6. A 905. és 906. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„905. cikk

(1) Ha a Vámkódex 239. cikkének (2) bekezdése alapján visszafizetés vagy elengedés iránt benyújtott kérelmet olyan bizonyíték támasztja alá, amely olyan körülményekből eredő különleges helyzetet képezhet, amelynek során az érintett személynek sem megtévesztés, sem nyilvánvaló gondatlanság nem róható fel, a döntéshozó vámhatóság tagállama köteles az ügyet a 906–909. cikkben megállapított eljárás szerinti határozathozatal céljából a Bizottság elé utalni, amennyiben:

– a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy a különleges helyzet a Bizottság kötelezettségmulasztásának eredménye,

– az ügy körülményei az 515/97/EK rendelet vagy bármely más közösségi jogszabály, vagy a Közösség által olyan országgal vagy olyan országok csoportjával kötött bármely megállapodás alapján végrehajtott közösségi vizsgálat eredményeivel függnek össze, ahol rendelkezést hoztak az ilyen irányú közösségi vizsgálatok végrehajtásáról, vagy

– az az összeg, amelyért az érintett személy egy vagy több behozatali vagy kiviteli művelet tekintetében, de egyazon különleges helyzet következtében felelőssé tehető, eléri vagy meghaladja az 500 000 EUR-t.

Az „érintett személy” fogalma megfelel a 899. cikkben foglalt meghatározásnak.

(2) Az (1) bekezdésben említett ügyeket nem kell azonban a Bizottság elé utalni, ha:

– a Bizottság a 906–909. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően valamely hasonló jogi megítélésű és hasonló ténybeli alapokon nyugvó ügyben már határozatot hozott,

– a Bizottság előtt egy hasonló jogi megítélésű és hasonló ténybeli alapokon nyugvó ügy elbírálása már folyamatban van.

(3) A Bizottság elé terjesztett ügyre vonatkozóan az eset teljes körű vizsgálatához szükséges valamennyi adatot a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani. Részletes adatokat kell szolgáltatni az érintett személy magatartására, és különösen szakmai tapasztalatára, jóhiszeműségére és gondosságára vonatkozóan. Ezen értékeléshez csatolni kell minden olyan adatot, amely bizonyíthatja, hogy az érintett személy jóhiszeműen járt el. Az ügyirathoz csatolni kell ezenfelül egy, a visszafizetésért vagy elengedésért folyamodó kérelmező által aláírt nyilatkozatot, amely tanúsítja, hogy az érintett személy elolvasta az ügy iratait, és kijelenti, hogy nincs észrevétele, illetve megadja a további információkat, amelyeket szerinte az előterjesztésbe bele kellene foglalni.

(4) A Bizottság az ügy beérkezésekor erről megfelelően tájékoztatja az érintett tagállamot.

(5) Ha megállapítást nyer, hogy a tagállam által szolgáltatott adatok nem elegendők ahhoz, hogy az adott ügyben a tények teljes ismeretében határozatot lehessen hozni, a Bizottság további adatok szolgáltatását kérheti.

(6) Az alább felsorolt helyzetek bármelyike esetén a Bizottság visszaküldi az ügyiratot a vámhatóságnak, és a 906–909. cikkben említett eljárást meg nem indítottnak kell tekinteni:

– az ügyirat alapján nézeteltérés mutatkozik a tényállás tekintetében az ügyiratot átadó vámhatóság és azon személy között, aki aláírta a (3) bekezdésben említett nyilatkozatot,

– az ügyirat nyilvánvalóan hiányos, mivel egyetlen olyan tényt vagy bizonyítékot sem tartalmaz, amely megalapozhatná az ügy Bizottság általi elbírálását,

– az (1) és a (2) bekezdés értelmében az ügyiratot nem kellene a Bizottság elé utalni,

– nem állapították meg vámtartozás fennállását,

– az ügy Bizottság általi elbírálására vonatkozó eljárás során a vámhatóság olyan jellegű új adatokat tárt a Bizottság elé az ügyirattal kapcsolatban, amelyek lényegesen megváltoztatják az ügyirat szerinti tényállás bemutatását, illetve az ügy jogi megítélését.

906. cikk

A Bizottság a 905. cikk (3) bekezdésében említett ügyirat beérkezésétől számított 15 napon belül megküldi az előterjesztés egy-egy másolati példányát a tagállamoknak.

Az adott ügyet a lehető leghamarabb a 907. cikkben előírt szakértői csoport ülésének napirendjére kell tűzni.”

7. A 907. és 908. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„907. cikk

Az adott ügyet vizsgáló bizottság keretében egy valamennyi tagállam képviselőiből álló szakértői csoporttal történő konzultáció után a Bizottság határoz arról, hogy a vizsgált helyzet alapján indokolt-e a visszafizetés vagy elengedés.

Ezt a határozatot a 905. cikk (3) bekezdésében említett ügyiratnak a Bizottsághoz történő beérkezésétől számított kilenc hónapon belül kell meghozni. Ha azonban a ügyirat nem foglalja magában a 905. cikk (3) bekezdésében említett nyilatkozatot vagy az érintett személy magatartásának részletes értékelését, a kilenc hónapot attól a naptól kell számítani, amikor a Bizottság ezeket az iratokat kézhez vette. A Bizottságnak ennek megfelelően értesíti a vámhatóságot és a visszafizetést vagy elengedést kérelmező személyt.

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy határozatának meghozatala céljából a tagállamtól további adatokat kell kérni, a kilenc hónapos határidő a további adatszolgáltatásra vonatkozó bizottsági megkeresés és az ezen adatok kézhezvétele között eltelt időszakkal meghosszabbítható. A Bizottság értesíti a visszafizetést vagy elengedést kérelmező személyt az eljárás meghosszabbításáról.

Amennyiben a Bizottság saját maga folytat vizsgálatokat a határozat meghozatalának céljából, a kilenc hónap meghosszabbodik a vizsgálatok befejezéséhez szükséges időtartammal. Az ilyen meghosszabbítás nem haladhatja meg a kilenc hónapot. A Bizottságnak értesítenie kell a vámhatóságot és a visszafizetést vagy elengedést kérelmező személyt a vizsgálatok megkezdésének és lezárásának napjáról.

Amennyiben a Bizottság a 906a. cikkel összhangban értesítette kifogásairól a visszafizetésért vagy elengedésért folyamodó személyt, a kilenc hónapos időtartam egy hónappal meghosszabbodik.

908. cikk

(1) Az érintett tagállamot a 907. cikkben említett határozatról a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb az ugyanabban a cikkben meghatározott határidő lejáratától számított egy hónapon belül értesíteni kell.

A Bizottság értesíti a tagállamokat az általa elfogadott határozatokról annak érdekében, hogy segítse a vámhatóságokat a tényállásukat és jogi megítélésüket tekintve hasonló ügyekben történő határozathozatal során.

(2) A Bizottságnak az (1) bekezdés szerint közölt határozata alapján a döntéshozó vámhatóság határozatot hoz a hozzá benyújtott kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról.

(3) Amennyiben a 907. cikkben említett határozat azt állapítja meg, hogy a vizsgált körülmények alapján indokolt a visszafizetés, illetve az elengedés, a Bizottság meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok a tényállásukat és jogi megítélésüket tekintvehasonló ügyekben visszafizethetik illetve elengedhetik a vámok összegét.”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Az 1. cikket 2003. augusztus 1-jétől kell alkalmazni mindazon esetekben, amelyeket addig az időpontig nem utaltak a Bizottság elé határozathozatal céljából.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Vámkódex

2003. december 18.

A BIZOTTSÁG 2286/2003/EK RENDELETE

(2003. december 18.)

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról

 

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i, 2913/92/EGK tanácsi rendeletre1, és különösen annak 247. cikkére,

mivel:

(1) A gazdasági szereplők számára a tagállamok által kiadott kötelező érvényű tarifális felvilágosításokat, amelyek mind bizalmas, mind nem bizalmas adatokat tartalmaznak, a 2454/93/EGK bizottsági rendelet2 alapján meg kell küldeni a Bizottságnak, és azokat a Bizottság által kezelt és minden nemzeti igazgatás számára hozzáférhető központi adatbázisban kell tárolni. Az eddigiekben a Bizottság a nyilvánosság számára CD-ROM-ot adott ki, amely az adatbázis kivonatos tartalmát tartalmazta, kivéve a bizalmas adatokat. Jelenleg e CD-ROM kiadása műszaki és anyagi okokból szünetel.

 

(2) Mind a nyilvánosságnak, mind a csatlakozó országoknak sürgősen szükségük van az ezen információkhoz való hozzáférésre, ezért a Bizottságnak meg kell könnyítenie ezt a hozzáférést azáltal, hogy a honlapján megjelenteti a kötelező érvényű tarifális felvilágosítások adatbázisának (EBTI-adatbázis) olyan kivonatát, amely nem tartalmazza a bizalmas adatokat, mint például a jogosult adatai vagy az áruk összetételére vonatkozó bizalmas információk. A CD-ROM-mal ellentétben ennek a kivonatnak – amennyiben rendelkezésre állnak – az ábrákat is tartalmaznia kell.

 

(3) A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás kiadását kérelmező gazdasági szereplőket tájékoztatni kell az adatbázisban tárolt adatok felhasználásáról, ezért szükséges a kötelező érvényű tarifális felvilágosítás igénylésére szolgáló formanyomtatványon és a megfelelő űrlapon a „Fontos megjegyzés” rovat tartalmának megváltoztatása.

 

(4) Ezen túlmenően az egyértelműség érdekében ajánlott a 2454/93/EGK rendelet 8. cikke (1) és (2) bekezdése szövegének átfogalmazása. Egyidejűleg ki kell használni az alkalmat a kötelező érvényű származási felvilágosításról való tájékoztatás rendszerére vonatkozó szabályok egyszerűsítésére. Ennek megfelelően az ilyen adatszolgáltatásnak csak a feltétlenül szükséges adatokra kell korlátozódnia.

 

(5) Az egységes vámokmány 1988. január 1-jei bevezetése óta, különösen az 1993. január 1-jei közös piac és az 1994. január 1-je óta hatályos 2913/92/EGK rendelet miatt a vámjogban alapvető változások következtek be. A műszaki haladás – ezen belül is a vámkezelések számítógéppel támogatott módszerének erősödő igénye – szükségessé teszi az egységes vámokmány alkalmazásáról szóló rendelkezések megváltoztatását.

 

(6) Ezért ajánlatos újraszabályozni e rendelkezéseket és újból kiadni az egységes vámokmány nyomtatványait, amelyek bevezetésük óta többször módosultak. Ezen aktualizálás magában foglalja a 2454/93/EGK rendelet 31–34., valamint 37. és 38. mellékleteinek kicserélését.

 

(7) Annak biztosítása érdekében, hogy a gazdasági szereplők és a Közösség vámigazgatásai számára minél nagyobb mértékben egységesített és egyszerűsített okmányok álljanak rendelkezésre, rendszeresen újra kell értékelni az egységes vámokmány alkalmazásának követelményeit a gazdaság szereplőivel történő egyeztetések során és a továbbfejlődő kereskedelmi gyakorlat, valamint a mérvadó nemzetközi fórumok keretében folyó tevékenységek figyelembevételével.

 

(8) Annak érdekében, hogy a tagállamok az egységes vámokmányra vonatkozó új szabályok alkalmazására megfelelően fel tudjanak készülni, rendelkezni kell arról, hogy ezt a szabályozást 2006. január 1-jétől kell alkalmazni. Mindazonáltal néhány tagállam a lehető leghamarabb be szeretné vezetni az új intézkedéseket, ezért lehetővé kell tenni a korábbi alkalmazást.

 

(9) Értékelni szükséges a tagállamoknak a szóban forgó intézkedések végrehajtására vonatkozó terveit és ezen az alapon fenn kell tartani az egyeztetési lehetőséget az alkalmazási dátum meghatározott módon történő elhalasztásáról.

 

(10) A 2454/93/EGK rendelet 292. cikkének (5) bekezdése, illetve 500. cikkének (2) bekezdése meghatározza, az egységes engedély kiadása iránti kérelmek átvételére illetékes hatóságokat. Az ideiglenes behozatal kivételével a kérelmet ahhoz a vámhatósághoz kell benyújtani, amely a kérelmező főkönyvei vezetésének és az egységes engedélyben érintett műveletek legalább egy része elvégzésének helye szerint illetékes. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, az illetékes hatóságok meghatározására vonatkozó kritériumok nem elegendőek arra, hogy a gyakorlatban előforduló esetek mindegyikét lefedjék. Meg kell ezért határozni, hogy minden olyan esetben, amikor nem lehet meghatározni az illetékes hatóságokat a hatályos előírások szerint, a kérelmet a kérelmező főkönyvei vezetésének helye szerint illetékes vámhatóságnál kell benyújtani.

 

(11) 1997-ben a 2454/93/EGK rendeletbe bekerült a behozatalok megfigyelésére szolgáló rendszer. E megfigyelések alapján egyrészről bizonyos áruk visszatérítéssel járó kivitelének, másrészről ugyanezen áruk preferenciális behozatala szintjének jelentős és gyors növekedése némely esetekben különösen mesterkéltnek tűnik. A megfigyelést, amely jelenleg a szabad forgalomba bocsátott árukra korlátozódik, az ilyen árumozgásokkal összefüggő visszaélések megakadályozása érdekében ki kell terjeszteni a kivitelre.

 

(12) A 2454/93/EGK rendelet külön szabályokat állapít meg az ideiglenes behozatali eljárás során a szállítóeszközök használatára vonatkozóan. E szabályok szerint a személyek díjmentes szállítása egy vállalat gazdasági tevékenysége keretében az érintett szállítóeszköz „kereskedelmi felhasználásának” számít. Az Isztambuli Egyezmény szerint azonban „kereskedelmi felhasználásnak” kizárólag a visszterhes személyszállítás számít. A „kereskedelmi felhasználás” fogalmának különböző meghatározása nem indokolt, ezért azt újra kell fogalmazni.

 

(13) A 2454/93/EGK rendelet a tejágazatban a helyettesítő árukra különös szabályokat állapít meg, amelyek alkalmazása a gyakorlatban problémákat okozott. Kívánatos ezért a helyettesítő áruk alkalmazásának egyszerűsítése ebben az ágazatban.

 

(14) Amennyiben az aktív feldolgozási eljárásban vámtartozás keletkezik, úgy bizonyos esetekben a vámtartozás kiszámításánál a végtermékekre alkalmazni kell a megfelelő vámtételeket. Ezeket az eseteket a 2454/93/EGK rendelet 548. cikkének (1) bekezdése az ugyanezen rendelet 75. mellékletére történő hivatkozással határozza meg. A 75. melléklet listájához fűzött általános megjegyzés szerint a felügyeletet ellátó vámhivatal engedélyezheti, hogy az 548. cikk (1) bekezdését másra is alkalmazzák, mint a felsorolt hulladék, hulladékfém, selejt és más maradékok. A tagállamoknak nem kell többet jelenteniük a Bizottságnak ezen kiegészítő eseteket, ezért értelemszerű, hogy az említett listát egyszerűsítésre kerüljön.

 

(15) A 2454/93/EGK rendeletet a megfelelő módon módosítani kell.

 

(16) Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódex Bizottság véleményével

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

 

1. cikk

A 2454/93/EGK rendelet a következőképpen módosul:

1. A 6. cikk (3) bekezdése A. k) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„k) annak elfogadása, hogy a szolgáltatott információkat az Európai Közösségek Bizottságának adatbázisában tárolhatják, és hogy a kötelező tarifális felvilágosítás részleteit, beleértve minden fényképet, rajzot, brosúrát stb. – kivéve azonban a kérelmező által bizalmasként megjelölt adatokat – az Interneten keresztül közzétegyék; az adatvédelemre vonatkozó hatályos rendelkezéseket alkalmazni kell.”

2. A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

(1) A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás esetén a tagállamok vámhatóságai haladéktalanul megküldik a Bizottságnak a következőket:

a) a kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelem egy példányát (1B. melléklet);

b) a kiadott kötelező érvényű tarifális felvilágosítás egy példányát (1. melléklet 2. példány);

c) a 4. példány adatait (1. melléklet).

A kötelező érvényű származási felvilágosítás esetén a tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal a kiadott kötelező származási felvilágosítás releváns adatait.

A közlés elektronikus úton történik.

(2) A tagállam kérelmére a Bizottság az (1) bekezdés alapján hozzá eljuttatott adatokat haladéktalanul megküldi a tagállamnak. A közlés elektronikus úton történik.

(3) A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelem elektronikusan megküldött adatait, a kiadott kötelező érvényű tarifális felvilágosítást és az 1. melléklet 4. példányának adatait a Bizottság egy központi adatbázisában kell tárolni. A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás adatai, beleértve minden fényképet, rajzot, brosúrát stb. – kivéve a kiadott kötelező érvényű tarifális felvilágosítás 3. és 8. rovatának adatait – közzétehetők az Interneten.”

3. A 212. cikk a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A tagállamok megküldik a Bizottságnak azon adatok listáját, amelyek megadását a 37. mellékletben felsorolt egyes eljárások esetén megkövetelik. A Bizottság közzéteszi ezen adatok listáját.”

4. A 213. cikk a következő második bekezdéssel egészül ki:

„A tagállamok megküldik a Bizottságnak a 37. rovatban (második alrovat), a 44. és 47. rovatokban (első alrovat) alkalmazott nemzeti kódok listáját. A Bizottság közzéteszi ezen kódok listáját.”

5. A 216. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„216. cikk

A 37. melléklet tartalmazza azoknak a rovatoknak a felsorolását, amelyeket áruknak egy adott vámeljárás alá vonása céljából az egységes vámokmány használatával tett vámáru-nyilatkozat esetében alkalmazni kell.”

6. A 254. cikk bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A szabad forgalomba bocsátást célzó vámáru-nyilatkozatokat a vámhatóság a nyilatkozattevő kérelmére elfogadhatja anélkül, hogy azokon feltüntették volna a 37. mellékletben felsorolt minden egyes adatot, feltéve, hogy tartalmazzák legalább az egységes vámokmány 1. rovatának (első és második alrovatának), 14., 21. (honosság), 31., 37., 40. és 54. rovatának adatait és:”

7. A 269. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az (1) bekezdés második francia bekezdésében említett eljárás a B típusú vámraktárakra azzal az eltéréssel alkalmazható, hogy itt nincs lehetőség kereskedelmi okmány alkalmazására. Amennyiben az adminisztratív okmány nem tartalmazza a 37. melléklet I. címe B. részében meghatározott valamennyi adatot, ezeket az ahhoz kapcsolódó kérelemben kell közölni.”

8. A 275. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az áruk passzív feldolgozástól, illetve vámraktározástól eltérő gazdasági vámeljárás alá vonására vonatkozó vámáru-nyilatkozatokat az eljárást megindító vámhivatal a nyilatkozattevő kérelmére elfogadhatja anélkül, hogy azok tartalmaznák a 37. mellékletben felsorolt valamennyi adatot, vagy hogy azokhoz csatolták volna a 220. cikkben említett valamennyi okmányt, feltéve, hogy tartalmazzák legalább az egységes vámokmány 1. rovatának (első és második alrovatának), 14., 21. (honosság), 31., 37., 40. és 54. rovatának adatait, illetve az 508. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti esetben a 44. rovatban az engedélyre vagy a kérelemre történő hivatkozást.”

9. A 280. cikk (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A kiviteli nyilatkozatokat a vámhivatal a nyilatkozattevő kérelmére elfogadhatja anélkül, hogy azok a 37. mellékletben felsorolt valamennyi adatot tartalmaznák, feltéve, hogy tartalmazzák legalább az egységes vámokmány 1. rovatának (első és második alrovatának), 2., 14., 17a., 31., 33., 38., 44. és 54. rovatának adatait, valamint minden olyan adatot, amelyek az áru azonosságának megállapításához és a kivitelüket szabályozó rendelkezések alkalmazásához, valamint azon biztosíték megállapításához szükségesek, amelytől az áruk kivitele függővé tehető.

Amennyiben az árukra kiviteli vámok vagy bármely egyéb, a közös agrárpolitika keretében előírt intézkedések vonatkoznak, minden olyan adatot is meg kell adni, amelyek az ilyen vámok vagy intézkedések megfelelő alkalmazásához szükségesek.

(2) A vámhatóság engedélyezheti, hogy a nyilatkozattevő ne töltse ki a 17a. és 33. rovatot azzal a feltétellel, hogy kijelenti, hogy az érintett áruk kivitele nem esik tilalom vagy korlátozás alá, és a vámhatóságnak nincs oka kételkedni ebben, továbbá hogy az áruk leírása lehetővé teszi azok Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásának azonnali és egyértelmű meghatározását.”

10. A 292. cikk (5) bekezdés második albekezdésének második francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„– egyéb esetben az a hely, ahol a kérelmezőnek a számviteli alapuló ellenőrzést lehetővé tévő főkönyveit vezetik.”

11. A II. rész I. címének 3. fejezetében a 2. szakasz címét a következő szöveg váltja fel:

„Közösségi Felügyelet”

12. A 308d. cikk (1) és (2) bekezdése az alábbiak szerint módosul:

„(1) Ha közösségi felügyeletre van szükség, a tagállamok havonta legalább egy alkalommal felügyeleti beszámolóban közlik a Bizottsággal a szabad forgalomba bocsátott vagy kivitt termékek mennyiségére vonatkozó részletes adatokat. A behozatalok tekintetében és a Bizottság kérésére a tagállamok ezeket az adatokat a preferenciális tarifális intézkedések hatálya alá tartozó behozatalokra korlátozzák.

(2) A tagállamok felügyeleti beszámolóiban az érintett időszak első napjától kezdődően szabad forgalomba bocsátott vagy kivitt áruk összmennyiségét kell feltüntetni.”

13. Az 500. cikk (2) bekezdése a következő harmadik albekezdéssel egészül ki:

„Azokban az esetekben, amikor az első vagy a második albekezdés alapján nem határozható meg az illetékes vámhatóság, a kérelmet a kérelmezőnek a számviteli alapú ellenőrzést lehetővé tevőfőkönyvei vezetésének helye szerint illetékes vámhatóságnál kell benyújtani.”

14. Az 555. cikk (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) a »kereskedelmi célú felhasználás« a szállítóeszköznek személyek díjazás ellenében történő szállítására, illetve áruk akár ingyenesen, akár díjazás ellenében történő, ipari vagy kereskedelmi jellegű szállítására való felhasználását jelenti;”

15. Az 1. melléklet helyébe e rendelet I. mellékletének szövege lép.

16. Az 1B. melléklet helyébe e rendelet II. mellékletének szövege lép.

17. A 31–34. melléklet helyébe e rendelet III. mellékletének szövege lép.

18. A 37. és 38. mellékletek helyébe e rendelet IV. mellékletének szövege lép.

19. A 74. melléklet e rendelet V. melléklete szerint módosul.

20. A 75. melléklet helyébe e rendelet VI. mellékletének szövege lép.

2. cikk

A Bizottság 2005. január 1-jéig értékeli az 1. cikk 3–9., 17. és 18. pontjában meghatározott intézkedések végrehajtására vonatkozó tagállami terveket. Az értékelésnek a tagállamok által közölt információk alapján összeállított jelentésen kell alapulnia.

3. cikk

(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetést követő hetedik napon lép hatályba.

(2) Az 1. cikk 11. és 12. pontját 2004. január 1-jétől kell alkalmazni.

(3) Az 1. cikk 1., 2., 15. és 16. pontját 2004. február 1-jétől kell alkalmazni.

(4) Az 1. cikk 3–9., 17 és 18. pontját 2006. január 1-jétől kell alkalmazni. A tagállamoknak azonban lehetőségük van arra, hogy e rendelkezéseket ezen időpont előtt alkalmazzák. Ebben az esetben a tagállamok értesítik a Bizottságot arról az időpontról, amelytől e rendelet rendelkezéseit alkalmazzák. A Bizottság közzéteszi ezt az információt.

A 2. cikk szerinti értékelés alapján és a bizottsági eljárás szerint a Bizottság határozhat arról, hogy szükség van-e, és ha igen, milyen feltételekkel az első albekezdés szerinti időpont elhalasztására. A Bizottság közzéteszi ezen információkat.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban

Vámkódex