2000. július 24.

A BIZOTTSÁG 1602/2000/EK RENDELETE

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 955/1999/EK parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex (a továbbiakban: Vámkódex) létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendeletre, és különösen annak 249. cikkére,

mivel:

(1) A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás (KTF) iránti kérelem egységes nyomtatványának bevezetése szükséges, hogy biztosítható legyen a KTF iránti kérelmek egységes kezelése.

(2) Az árura vonatkozó, annak jellegéből fakadó kedvezményes tarifális elbánást szabályozó feltételeket az ilyen áruval kapcsolatos tarifális besorolással társítják a Kombinált Nómenklatúra egységes szövege szerint. Ezért törölni kell a legutóbb az 1662/1999/EK rendelettel módosított 2454/93/EGK bizottsági rendelet vonatkozó rendelkezéseit.

(3) Az Általános Preferenciális Rendszerre (GSP) vonatkozó közösségi származási szabályok többek között lehetővé teszik a regionális kumuláció alkalmazását a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetségéhez tartozó (ASEAN) országok esetében. A regionális kumulációra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell Kambodzsára, amely 1999. április 30-án csatlakozott az ASEAN-hoz. A Dél-Ázsiai Regionális Együttműködési Szövetség (SAARC) tagországainak biztosítani kell a lehetőséget a regionális kumuláció előnyeinek kihasználására, amennyiben eleget tesznek az igazgatási együttműködéssel kapcsolatos közösségi követelményeknek.

(4) Az I. rész IV. cím 2. fejezet 1. és 2. szakaszok szerkezetét és a származási szabályokkal kapcsolatos feltételeit egységesíteni kell a GSP és a volt Jugoszlávia utódállamai tekintetében, amelynek során kellő figyelmet kell fordítani a preferenciális megállapodások sajátosságaira.

(5) A fent említett rendelkezéseknek már nem kell vonatkozniuk Ciszjordániára és a Gázai Övezetre, mert ezek a területek már részesülhetnek a szerződésben rögzített kedvezményes tarifális intézkedések előnyeiből.

(6) Az Albániával kapcsolatos autonóm intézkedést a Tanács 1763/1999/EK rendelete elfogadta.

(7) Macedónia, volt Jugoszláv Köztársaságból és a Szlovén Köztársaságból származó borok behozatalával kapcsolatos intézkedéseket a Tanács 6/2000/EK rendelete elfogadta.

(8) Az érthetőség érdekében a 66-123. cikk szövegét teljes egészében újra ki kell hirdetni.

(9) Az Egyetemes Postaegyesület által a levélben vagy csomagban feladott küldemények bejelentésére biztosított nyomtatványokat lecserélték.

(10) A vámügyi szabályozások és eljárások egyszerűsítésének és ésszerűsítésének részeként kívánatos növelni a meghatározott célú felhasználás vámfelügyeletének rugalmasságát, hogy az megfeleljen az egyre változatosabbá váló belső piacnak, és hasznos eszköze legyen számos szektornak. Ezt a rugalmasságot a vámfelügyelet fokozott hatékonyságának szükséges ellensúlyoznia a kedvezményes tarifális elbánással és az egyes áruk meghatározott célú felhasználása alapján biztosított vámcsökkentéssel kapcsolatos csalás és visszaélés megakadályozása érdekében.

(11) Az szükségessé teszi, hogy a Vámkódex 82. cikkében megállapított szabályok alkalmazhatók legyenek a Vámkódex 21. cikkében biztosított kedvezményes tarifális elbánásra is. Az e rendelet által biztosított vámfelügyeleti rendszer alapja a vámhatóságok által kiadott engedély, és a Vámkódex 82. cikkében említett meghatározott célú felhasználásra annyiban vonatkozik, amennyiben a hatályos rendelkezések szükségessé teszik az ilyen engedélyt.

(12) A 463-470. cikk azokban az esetekben érinti a 843. cikk alkalmazását, amikor a igénybe veszik az árutovábbítási eljárást. A következetesség érdekében tanácsos a közös rendelkezéseket a 843. cikkben összevonni.

(13) A T5 ellenőrző példánnyal foglalkozó rendelkezések eljárást határoznak meg, amit az árukra vonatkozóan alkalmazni kell, tekintet nélkül arra a vámeljárásra, amely alá vonták őket, ha a Közösség vámjogi és egyéb szabályai ezt szükségessé teszik. E rendelkezéseket új részbe kell áthelyezni.

(14) Az alkalmazandó intézkedések összehangolása olyan esetekben is kívánatos, amikor az ellenőrzési rendszert használó közösségi szabályok biztosítékot vagy határidőt kötnek ki, és megállapítható, hogy nem feletek meg teljes mértékben a meghatározott felhasználásnak és/vagy rendeltetésnek.

(15) A T5 ellenőrző példány használatán alapuló ellenőrzések javítása érdekében pontosabban meg kell adni a szállítóeszközt azonosító adataikat. Ezért módosítani kell az ellenőrző példány 63. mellékletben szereplő mintáját és a 66. mellékletben a vonatkozó rovatokhoz kapcsolódó útmutatót. Nem akadályozható meg egynél több T5 ellenőrző példány egyidejű használata, de csak különböző célokra használhatók egyidejűleg.

(16) Egyes területeken konkrét szabályok vonatkoznak a gazdasági szereplők felelősségére, illetve a biztosíték nyújtására és felszabadítására, különös tekintettel az utoljára a 1932/1999/EK rendelettel módosított, a mezőgazdasági termékeket érintő biztosítéki rendszer alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló 2220/85/EGK bizottsági rendelet szerinti közös agrárpolitika területére. Ezért rendelkezni kell a szabályoktól való eltérésről.

(17) Az egység értékek listájának frissítése szükségessé vált.

(18) Gazdasági okokból kívánatos kiterjeszteni a 87. mellékletben szereplő lista 14. sorszámát, és szükséges annak frissítése is.

(19) Az e rendeletben szereplő rendelkezések összhangban vannak a Vámkódex Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2454/93/EGK rendelet az alábbiak szerint módosul:

1. Az 1a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1a. cikk

A 291-300. cikk alkalmazásában a Benelux Gazdasági Unió országait egy tagállamnak kell tekinteni.”

2. A 6. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelem benyújtása az 1B. mellékletben bemutatott mintának megfelelő nyomtatványon történik.”

3. A 8. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az érintett tagállam vámhatóságai késedelem nélkül eljuttatják a Bizottsághoz a kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelem egy példányát (1B. melléklet), a felvilágosítás egy példányát (az 1. melléklet, 2. másodpéldányát) és az adatközlést (ugyanazon melléklet, 4. másodpéldányát), illetve a kötelező érvényű származási felvilágosítás egy példányát és az adatközlést. Ennek elküldése elektronikus úton történik.”

4. Az I. rész III. címét – „Kedvezményes tarifális elbánás az áru jellege alapján” (16-34. cikk) – el kell hagyni.

5. Az I. rész IV. címének 2. fejezete (66-123. cikk) helyébe a következő szöveg lép:

„2. FEJEZET

Preferenciális származás

66. cikk

E fejezet alkalmazásában:

a) »előállítás« mindenfajta megmunkálás vagy feldolgozás, ideértve az összeszerelést és a különleges műveleteket;

b) »anyag« a termék előállításában felhasznált bármilyen összetevő, alapanyag, alkotóelem vagy alkatrész stb.;

c) a »termék« az előállított áru, akkor is, ha egy másik előállítási műveletben való későbbi felhasználásra szánják;

d) az »áru« mind az anyagok, mind a termékek;

e) a »vámérték« az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikke végrehajtásáról szóló 1994-es megállapodás (WTO-megállapodás a vámérték megállapításáról) szerint megállapított érték.

f) a 15. melléklet listájában szereplő »gyártelepi ár« a termékért azon gyártónak fizetett ár, akinek a vállalkozásában az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást elvégezték, feltéve, hogy az ár tartalmazza az összes felhasznált anyag értékét, amelyből levonásra kerül levonva ebből bármely olyan belső adót, amely az előállított termék kivitele esetén visszatérítendő vagy visszatéríthető;

g) a 15. melléklet jegyzékében szereplő »anyag értéke« a felhasznált nem származó anyagok behozatalkor érvényes vámértéke, vagy ha ez nem ismert, illetve nem állapítható meg, az anyagért a Közösségben, a 67. cikk (1) bekezdése szerinti kedvezményezett országban vagy a 98. cikk (1) bekezdése szerinti kedvezményezett köztársaságban fizetett első megállapítható ár. Ha a felhasznált származó anyagok értékét szükséges megállapítani, ez az albekezdés értelemszerűen alkalmazandó;

h) »árucsoport« és »vámtarifaszám« a Harmonizált Rendszer szerinti nómenklatúrában használt árucsoport és vámtarifaszám (négy számjegyű kódok);

i) a »besorolt« valamely termék vagy anyag adott vámtarifaszám alá történő besorolására vonatkozik;

j) »szállítmány« a termékek azon csoportja, amelyeket egy exportőrtől egy címzettnek egyidejűleg szállítanak, vagy amelynek az exportőrtől a címzettnek történő szállítása egyetlen fuvarokmánnyal, vagy ilyen okmány hiányában egyetlen számlával történik.

1. szakasz

Általános Preferenciális Rendszer

1. alszakasz

A származó termék fogalmának meghatározása

67. cikk

(1) A Közösség által a fejlődő országokból (a továbbiakban: kedvezményezett országok) származó termékekre nyújtott általános preferenciális tarifális elbánásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az alábbi termékeket kell a kedvezményezett országból származónak tekinteni:

a) a 68. cikk értelmében teljes egészében az adott országban létrejött vagy előállított termékek;

b) az adott országban létrejött vagy előállított termékek, amelyek előállítása során az a) pontban említettektől eltérő termékeket is felhasználtak, feltéve, hogy az említett termékek a 69. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül.

(2) E szakasz alkalmazásában a (3) bekezdés értelmében a Közösségből származó olyan termékeket, amelyek egy kedvezményezett országban a 70. cikkben leírtakon túlmenő megmunkáláson vagy feldolgozáson esnek át, az adott kedvezményezett országból származónak kell tekinteni.

(3) Az (1) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell a Közösségben előállított termékek származásának megállapítására.

(4) Amennyiben Norvégia és Svájc általános preferenciális elbánást biztosít az (1) bekezdésben említett kedvezményezett országból származó termékekre, és alkalmazza a származás fogalmának e szakaszban megállapítottak szerinti definícióját, a Közösségből, Norvégiából és Svájcból származó olyan termékeket, amelyek egy kedvezményezett országban a 70. cikkben leírtakon túlmenő megmunkáláson vagy feldolgozáson estek át, az adott kedvezményezett országból származónak kell tekinteni.

Az első albekezdés rendelkezései (a szóban forgó preferenciális tarifális elbánás tekintetében a származásra vonatkozó szabályok értelmében) kizárólag a Közösségből, Norvégiából és Svájcból származó, közvetlenül a kedvezményezett országba kivitt termékekre alkalmazandók.

Az első albekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók a Harmonizált Rendszer 1-24. árucsoportjába tartozó termékekre.

A Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi azt a napot, amelytől kezdődően az első és második albekezdésben meghatározott rendelkezések alkalmazandók.

(5) A (4) bekezdés rendelkezései azzal a feltétellel alkalmazandók, hogy Norvégia és Svájc a kölcsönösségi alapon ugyanolyan elbánást biztosítanak a Közösség termékeinek.

68. cikk

(1) Az alábbiak kell teljes egészében valamely kedvezményezett országban vagy a Közösségben létrejött vagy előállított árunak tekinteni:

a) az adott államban a föld mélyéből vagy a területéhez tartozó tengerfenékről kitermelt ásványi termékek;

b) az ott betakarított növényi termények;

c) az ott született és nevelt élőállatok;

d) az ott nevelt élőállatokból nyert termékek;

e) az ott folytatott vadászatból vagy halászatból nyert termékek;

f) az adott ország vagy a Közösség hajóival, azok felségvizein kívül a tengerből kinyert tengeri halászati termékek, illetve más, tengerből származó termékek;

g) a kizárólag az f) pontban említett termékekből a kedvezményezett ország vagy a Közösség feldolgozóhajói fedélzetén előállított termékek;

h) a kizárólag nyersanyagok visszanyerésére alkalmas, ott összegyűjtött használt cikkek;

i) az ott folytatott gyártási műveletekből származó hulladék és maradék;

j) a felségvizeken kívül fekvő tengerfenékből vagy altalajból kinyert termékek, feltéve hogy a kedvezményezett országnak vagy a Közösségnek kizárólagos joga van azok kiaknázására;

k) az ott kizárólag az a)–j) pontban meghatározott termékekből előállított termékek.

(2) Az (1) bekezdés f) és g) pontjában szereplő »a kedvezményezett ország vagy a Közösség hajói« és »a kedvezményezett ország vagy a Közösség feldolgozóhajói« kifejezések csak olyan hajókra és feldolgozóhajókra vonatkoznak,

– amelyeket a kedvezményezett országban vagy egy EK-tagállamban lajstromoztak, illetve vettek nyilvántartásba,

– amelyek a kedvezményezett ország vagy a tagállam lobogója alatt hajóznak,

– amelyek legalább 50 %-ban a kedvezményezett ország, illetve a tagállam állampolgárainak tulajdonában vannak, vagy olyan társaság tulajdonát képezik, amelynek székhelye az adott országban, illetve valamely tagállamban található, amelynek vezetője vagy vezetői, igazgatótanácsának vagy felügyelő bizottságának elnöke és e testületek tagjainak többsége a kedvezményezett ország, illetve a tagállam állampolgára, továbbá – társaságok esetében – alaptőkéjének legalább a fele az adott országnak vagy tagállamnak, illetve az adott ország vagy tagállam állampolgárainak vagy közjogi szerveinek a rendelkezési joga alá tartozik,

– amelyek kapitánya és tisztjei a kedvezményezett ország vagy a tagállam állampolgárai, és

– amelynek legénysége legalább 75 %-ban a kedvezményezett ország vagy a tagállam állampolgáraiból áll.

(3) A »kedvezményezett ország« és a »Közösség« kifejezések az adott országhoz vagy tagállamhoz tartozó felségvizeket is magukba foglalják.

(4) A tengerjáró hajók – ideértve a kifogott halak feldolgozását végző feldolgozóhajókat is – az adott kedvezményezett ország vagy a Közösség területének részét képezik, feltéve, hogy a (2) bekezdésben előírt feltételeknek megfelelnek.

69. cikk

A 67. cikk alkalmazásában azok a termékek, amelyek előállítása nem teljes mértékben egy kedvezményezett országban vagy a Közösségben jöttek létre vagy kerültek előállításra, akkor tekintendők kielégítően megmunkáltnak vagy feldolgozottnak, ha a 15. mellékletben szereplő felsorolásban megállapított feltételek teljesülnek.

Ezek a feltételek az e szakaszban megemlített összes termék esetében meghatározzák azt a feldolgozást vagy a megmunkálást, amelyet a előállításkor használt nem származó anyagokon végre kell hajtani; a feltételek csak az ilyen anyagokra vonatkoznak.

Ha egy olyan terméket, amely megszerezte a származó helyzetet azáltal, hogy eleget tett a listában megállapított feltételeknek, egy másik termék előállításában használnak fel, nem vonatkoznak rá az azt tartalmazó termékre vonatkozó feltételek, és nem veendők figyelembe azok a nem származó anyagok, amelyeket a előállítása során esetleg felhasználtak.

70. cikk

(1) A (2) bekezdés sérelme nélkül, a származó helyzet megalapozásához nem elegendő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak kell tekinteni a következő műveleteket, függetlenül attól, hogy a 69. cikkben foglalt követelmények teljesülnek-e:

a) szállítás és tárolás során az áru jó állapotban való megőrzését biztosító műveletek (szellőztetés, szétterítés, szárítás, hűtés, sóba, kéndioxidba vagy egyéb vizes oldatokba való helyezés, a sérült részek eltávolítása és más hasonló műveletek);

b) egyszerű műveletek, mint például por eltávolítása, szitálás, rostálás, válogatás, osztályozás, összeillesztés (ideértve készletek összeállítását is), mosás, festés, feldarabolás;

c) i. a szállítmány csomagolásának, felosztásának és összeállításának megváltoztatása;

ii. egyszerű palackba, üvegbe, zsákba, ládába, dobozba helyezés, kartonra, lapra erősítés stb., valamint minden más egyszerű csomagolási művelet;

d) jelzés, címke vagy más hasonló megkülönböztető jel elhelyezése a terméken vagy annak csomagolásán;

e) különböző vagy azonos fajtájú termékek egyszerű keverése, ahol az összetevők közül legalább egy nem felel meg az e szakaszban megállapított feltételeknek, amelyek lehetővé teszik, hogy egy kedvezményezett országból vagy a Közösségből származónak tekintsék őket;

f) alkatrészek teljes termékké való egyszerű összeállítása;

g) az a)–f) pontokban meghatározott több művelet kombinációja;

h) állatok levágása.

(2) A kedvezményezett országban vagy a Közösségben egy adott termékkel kapcsolatban végrehajtott összes művelet figyelembevételével történik annak meghatározása, hogy a terméken végrehajtott megmunkálás vagy feldolgozás nem kielégítőnek tekintendő-e az (1) bekezdés értelmében.

70a. cikk

(1) E szakasz rendelkezéseinek alkalmazásában a minősítési egység az az adott termék, amelyet a Harmonizált Rendszer nómenklatúrája szerint történő besorolásánál alapegységnek kell tekinteni.

Ebből tehát az következik, hogy:

a) amikor egy terméket a Harmonizált Rendszer alapján egyetlen vámtarifaszám alá besorolt áruk csoportja vagy halmaza alkot, akkor az egész együtt képezi a minősítés egységét;

b) amikor egy szállítmány a Harmonizált Rendszer azonos vámtarifaszáma alá sorolt több azonos termékből áll, e szakasz rendelkezéseinek alkalmazásakor minden egyes terméket egyedileg kell figyelembe venni.

(2) Amennyiben a Harmonizált Rendszer 5. általános szabálya szerint besorolási szempontból a csomagolás a termék részét képezi, akkor a származás meghatározásakor a termékkel megegyező megítélés alá esik.

71. cikk

(1) A 69. cikk rendelkezéseitől eltérve a nem származó anyagok is felhasználhatók egy adott termék előállítása során, feltéve, hogy azok összértéke nem haladja meg a termék gyártelepi árának 10 %-át.

Ahol a listában több százalékos arány szerepel a nem származó anyagok maximális értékére vonatkozóan, ezeket a százalékos arányokat nem léphetik túl az első albekezdés alkalmazásakor.

(2) Az (1) bekezdés nem vonatkozik a Harmonizált Rendszer 50-63. árucsoportjába tartozó termékekre.

72. cikk

(1) A 67. cikktől eltérve, annak meghatározásánál, hogy vajon egy regionális csoporthoz tartozó kedvezményezett országban előállított termék a fenti cikk értelmében az adott országból származó-e, azokat a regionális csoport bármely más országából származó termékeket, amelyeket az előállítás során a regionális csoport valamely más országában felhasználtak, úgy kell tekinteni, mintha a nevezett termék előállítása szerinti országból származnának (regionális kumuláció).

(2) A végtermék származási országának meghatározása a 72a. cikk szerint történik.

(3) A regionális kumuláció az Általános Preferenciális Rendszer kedvezményeiben részesülő kedvezményezett országok négy különálló regionális csoportjára vonatkozik:

a) a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) (Brunei, Kambodzsa, Indonézia, Laosz, Malajzia, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld, Vietnám);

b) a Közép-Amerikai Közös Piac (CACM) (Costa Rica, Honduras, Guatemala, Nicaragua, Panama, Salvador);

c) az Andok Közösség (Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru, Venezuela);

d) a Dél-Ázsiai Regionális Együttműködési Szövetség (SAARC) (Banglades, Bhután, India, Maldív-szigetek, Nepál, Pakisztán, Sri Lanka).

(4) A »regionális csoport« kifejezés az ASEAN-ra, a CACM-ra, az Andok Közösségre vagy a SAARC-ra vonatkozik.

72a. cikk

(1) Ha egy regionális csoporthoz tartozó országból származó árut ugyanannak a regionális csoportnak egy másik országában megmunkálnak vagy feldolgoznak, az áru származási országának a regionális csoport azon országát kell tekinteni, ahol az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást elvégezték, feltéve, hogy

a) az ott hozzáadott érték a (3) bekezdés definíciója szerint meghaladja a regionális csoport bármely másik országából származó felhasznált termékek legmagasabb vámértékét, és

b) az ott elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás meghaladja a 70. cikkben megállapítottakat, illetve a textiltermékek esetében a 16. mellékletben feltüntetett műveleteket is.

(2) Ha az (1) bekezdés a) és b) pontjában szereplő, származásra vonatkozó feltételek nem teljesülnek, a termékeket a regionális csoport azon országából származónak kell tekinteni, amelyre ország a regionális csoport más országából érkező származó termékeknek a legmagasabb vámértéket adja.

(3) A »hozzáadott érték« a gyártelepi ár levonva belőle minden olyan beépített termék vámértékét, amely a regionális csoport egy másik országából származónak minősül.

(4) Olyan áruk esetén, amelyeket egy regionális csoport egyik országából ugyanannak a regionális csoportnak egy másik országába megmunkálás vagy feldolgozás céljára kivisznek, illetve újra kivisznek anélkül, hogy további megmunkálás vagy feldolgozáson keresztül mennének, a származó helyzet igazolása az első országban kibocsátott FORM »A« származási bizonyítvány alapján történik.

(5) Egy regionális csoporthoz tartozó országból a Közösségbe kivitt áru esetében a 72., 72a. és a 72b. cikk feltételei szerint megszerzett vagy fenntartott származó helyzet igazolása az adott országban kibocsátott FORM »A« származási bizonyítvány vagy a (4) bekezdés rendelkezései szerint kibocsátott FORM »A« származási bizonyítvány alapján kiállított számlanyilatkozat alapján történik.

(6) A FORM »A« származási bizonyítvány 12. rovatában vagy a számlanyilatkozaton a származási ország:

– a (4) bekezdés szerinti további megmunkálás vagy feldolgozás nélkül kivitt termékek esetében a előállítás szerinti ország;

– a további megmunkálás vagy feldolgozás után kivitt termékek esetében az (1) bekezdés szerint meghatározott származási ország.

72b. cikk

(1) A 72. és a 72a. cikk csak akkor alkalmazható, ha:

a) a regionális csoport országai között a kereskedelemre vonatkozó szabályok a regionális kumuláció vonatkozásában megegyeznek az e szakaszban megállapítottakkal:

b) a regionális csoport minden egyes országa vállalta, hogy teljesíti ezen szakasz rendelkezéseit, illetve biztosítja azok teljesítését, valamint gondoskodik a szükséges igazgatási együttműködésről mind a Közösséggel, mind a regionális csoport többi országával annak érdekében, hogy biztosítsa a FORM »A« származási bizonyítványok megfelelő kibocsátását, illetve a FORM »A« származási bizonyítványok és számlanyilatkozatok ellenőrzését.

Ez a kötelezettségvállalás a regionális csoport titkárságán keresztül kell továbbítani a Bizottsághoz.

Az egyes csoportok titkárságai az alábbiak:

– az ASEAN Főtitkársága,

– Secretaría de Integración Económica Centroamericana (SIECA),

– a Junta del Acuerdo de Cartagena,

– a SAARC Titkársága.

(2) Minden egyes regionális csoport esetében a Bizottság tájékoztatja a tagállamokat, amint az (1) bekezdésben megállapított feltételek teljesültek.

(3) A 78. cikk (1) bekezdésének b) pontja nem alkalmazható a regionális csoport egy tagországából származó termékekre akkor, amikor azok az adott regionális csoport egy másik tagországának területén haladnak keresztül, függetlenül attól, hogy ott további megmunkálás vagy feldolgozás történik, vagy sem.

73. cikk

Azok a berendezéssel, géppel, készülékkel vagy járművel együtt szállított tartozékokat, pótalkatrészeket és szerszámokat, amelyek a normál felszerelés részét képezik, és annak árában benne foglaltatnak, vagy amelyek nem kerülnek külön számlázásra, úgy kell tekinteni, mint amelyek a kérdéses berendezés, gép, készülék vagy jármű részei.

74. cikk

A Harmonizált Rendszer 3. általános szabálya szerint meghatározott készleteket származónak kell tekinteni, ha az azokat alkotó összes termék is származó. Mindazonáltal, ha egy készlet származó és nem származó termékeket egyaránt tartalmaz, a készletet, mint egészet származónak kell tekinteni, feltéve, hogy a nem származó termékek értéke nem haladja meg a készlet gyártelepi árának 15 %-át.

75. cikk

Annak meghatározásához, hogy egy termék származó-e, nem szükséges megállapítani az alábbi, előállításkor használt áruk származását:

a) energia és tüzelőanyag;

b) felszerelés és berendezések;

c) gépek és szerszámok;

d) olyan áruk, amelyek nem kerülnek bele és amelyeket nem is terveznek beépíteni a termék végső összetételébe.

76. cikk

(1) E szakasz rendelkezéseitől el lehet térni a legkevésbé fejlett kedvezményezett országok érdekében, ha azt a meglévő iparágak fejlesztése vagy új iparágak meghonosítása indokolja. A legkevésbé fejlett kedvezményezett országokat EK tanácsi rendeletek és az általános tarifális preferenciák alkalmazásáról szóló ESZAK-határozat sorolják fel. Ebből a célból az érintett országnak kérelmet kell benyújtania a Közösséghez az eltérésekre vonatkozóan, amelyet a (3) bekezdés szerint indokolással kell ellátnia.

(2) A kérelmek elbírálásakor különösen a következőket kell figyelembe venni:

a) azok az esetek, a fennálló származási szabályok alkalmazása jelentősen befolyásolná az érintett ország egy meglévő ágazatában a Közösségbe történő kivitel lehetőségét, különös tekintettel olyan esetekre, ahol ezek alkalmazása vállalkozások megszűnéséhez vezetne;

b) speciális esetek, ahol világosan kimutatható, hogy a származási szabályok egy ágazatban jelentős beruházásokat tarthatnának vissza, és az eltérés befektetési programok végrehajtását ösztönözné, amivel lehetővé válna a szabályok fokozatos betartása;

c) a meghozandó határozat gazdasági és társadalmi hatásai, különös tekintettel a foglalkoztatottságra a kedvezményezett országokban és a Közösségben.

(3) Az eltérés iránti kérelmek elbírálásának megkönnyítése érdekében a kérelmező országnak kérelme alátámasztásául a lehető legteljesebb tájékoztatással kell szolgálnia, amelynek különösen az alább felsorolt pontokra kell kiterjednie:

– a késztermék leírása,

– a harmadik országból származó anyagok jellege és mennyisége,

– a előállítási eljárás,

– a hozzáadott érték,

– az érintett vállalakozás alkalmazottainak száma,

– a Közösségbe történő kivitel tervezett nagyságrendje,

– az alapanyag-ellátás egyéb lehetséges forrásai,

– a kérelmezett időtartam indoklása,

– egyéb észrevételek.

(4) A Bizottság az eltérésre vonatkozó kérelmet a Vámkódex Bizottsághoz továbbítja. Ennek elbírálása a Vámkódex 249. cikkében meghatározott eljárás szerint történik.

(5) Eltérés alkalmazása esetén az alábbi bejegyzést kell feltüntetni a FORM »A« származási bizonyítvány 4. rovatában vagy a 89. cikkben meghatározott számlanyilatkozatban:

»Eltérés – …/…/EK rendelet«.

(6) Az (1)-(5) bekezdés rendelkezéseit bármilyen meghosszabbításra is alkalmazni kell.

77. cikk

Az e szakaszban meghatározott, a származó helyzet megszerzésére vonatkozó feltételeknek megszakítás nélkül teljesülniük kell a kedvezményezett ország vagy a Közösség területén.

Ha a kedvezményezett országból vagy a Közösségből egy másik országba kivitt származó terméket visszaviszik, azt nem származónak kell tekinteni, kivéve, ha az illetékes hatóságok számára hitelt érdemlően igazolják , hogy:

– a visszahozott termékek azonosak a kivitt termékekkel, és

– az adott országbeli tartózkodásuk vagy szállításuk alatt a jó állapotban való megőrzéshez szükségeseken kívül semmilyen műveleten nem estek át.

78. cikk

(1) Az alábbiak tekinthetők a kedvezményezett országból a Közösségbe vagy a Közösségből a kedvezményezett országba történő közvetlen szállításnak:

a) a termékek szállítása más ország területének érintése nélkül, kivéve az olyan országok területét, amelyek ugyanahhoz a regionális csoporthoz tartoznak, a 72. cikk alkalmazásában;

b) A kedvezményezett országon vagy a Közösségen kívül más ország területén átszállított, egyetlen szállítmányt alkotó termékek, amelyeket esetleg átrakodnak vagy ideiglenesen raktároznak az adott országokban, feltéve, hogy a termékek a tranzitországban vagy raktározás szerinti országban a vámhatóságok felügyelete alatt maradnak, és nem esnek át semmilyen műveleten a kirakodáson, újra berakodáson vagy a jó állapotban történő megőrzést célzó bármilyen más műveleten kívül;

c) Norvégia vagy Svájc területén átszállított és később részben vagy egészben a Közösségbe vagy a kedvezményezett országba újra kivitt termékek, feltéve, hogy azok a tranzitország vagy raktározás szerinti ország vámhatóságának felügyelete alatt maradnak, és nem esnek át semmilyen műveleten a kirakodáson, újra berakodáson vagy a jó állapotban történő megőrzést célzó bármilyen más műveleten kívül;

d) olyan termékek, amelyeket megszakítás nélkül, csővezetékeken szállítanak a kiviteli kedvezményezett ország területén kívüli vagy a Közösség területén kívüli területen keresztül.

(2) Az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott feltételek teljesítését az alábbi okmányok benyújtásával kell bizonytani az illetékes vámhatóságnak:

a) az exportáló országból a tranzitországon történő áthaladásra vonatkozó egyetlen fuvarokmány, vagy

b) a tranzitország vámhatóságai által kiállított igazolás, amely:

– pontos leírást ad a termékekről,

– tartalmazza a termék kirakodásának és újra berakodásának napját, illetve, ahol szükséges, a hajó vagy egyéb felhasznált szállítóeszköz nevét, és

– tanúsítja a termékek tranzitországban való tartózkodásának feltételeit;

c) vagy ezek hiányában bármilyen bizonyító erejű okmány.

79. cikk

(1) Egy kedvezményezett országból egy másik országban megrendezett kiállításra küldött, és a kiállítást követően a Közösségbe történő behozatal céljára értékesített származó termékek a Közösségbe történő behozatalukkor jogosultak a 67. cikkben említett preferenciális tarifális elbánásra, feltéve, hogy a termékek megfelelnek az e szakasz szerinti, a kedvezményezett országból származóként való elismerés feltételeinek, továbbá, hogy az illetékes Közösségen belüli vámhatóságok számára hitelt érdemlően igazolják, hogy:

a) az exportőr ezeket a termékeket a kedvezményezett országból közvetlenül továbbította abba az országba, ahol a kiállítást tartották, és azokat ott kiállította;

b) a termékeket az exportőr egy közösségbeli személy részére értékesítette vagy más módon rendelkezett róla;

c) a termékeket a kiállítás ideje alatt vagy azt követően haladéktalanul továbbították a Közösségbe ugyanabban az állapotban, amelyben azokat a kiállításra küldték;

d) a termékeket a kiállításra küldésük óta a kiállításon való bemutatáson kívül semmilyen célra nem használták.

(2) A FORM »A« származási bizonyítványt szokásos módon kell benyújtani a közösségi vámhatóságoknak. Ezen fel kell tüntetni a kiállítás nevét és címét. Ha szükséges, a termékek jellegével és a kiállításuk körülményeivel kapcsolatos további okmányszerű bizonyíték is megkövetelhető.

(3) Az (1) bekezdést alkalmazni kell minden olyan kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vagy kézműves kiállításra, vásárra vagy hasonló nyilvános rendezvényre vagy bemutatóra, amelyet nem eladóhelyeken vagy üzlethelyiségekben magáncélra, külföldi áruk értékesítése céljából szerveznek, és amelynek során a termékek a vámhatóság felügyelete alatt maradnak.

2. alszakasz

A származás igazolása

80. cikk

A kedvezményezett országból származó termékek a 67. cikkben említett preferenciális tarifális elbánás kedvezményében az alábbi okmányok benyújtása esetén részesülhetnek:

a) a 17. mellékletben megadott mintának megfelelő FORM »A« származási bizonyítvány, vagy

b) a 89. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetekben egy, az exportőr által a számlán, szállítólevélen vagy bármilyen más kereskedelmi okmányon tett nyilatkozat a 18. mellékletben olvasható szöveggel, amely okmány kellő részletességgel leírja az érintett terméket ahhoz, hogy lehetővé váljék annak azonosítása (a továbbiakban: számlanyilatkozat).

a) FORM »A« származási bizonyítvány

81. cikk

(1) Az e szakasz értelmében származónak minősülő termékek Közösségbe történő behozataluk esetén – amennyiben azokat a 78. cikk értelmében közvetlenül szállították a Közösségbe – a 67. cikkben meghatározott preferenciális elbánásban részesülhetnek olyan FORM „A” származási bizonyítvány bemutatásával, amelyet a kedvezményezett ország vámhatósága vagy más illetékes kormányzati hatósága állított ki, feltéve, hogy a szóban forgó ország hatóságai:

– közölte a Bizottsággal a 93. cikkben megkövetelt információt, és

– a Közösségnek segítséget nyújtanak azáltal, hogy lehetővé teszik a tagállamok vámhatóságai számára az okmány hitelességének, illetve a szóban forgó termékek valódi származására vonatkozó tájékoztatás helytállóságának ellenőrzését.

(2) A FORM »A« származási bizonyítvány csak akkor adható ki, ha a 67. cikkben említett preferenciális elbánás alkalmazása céljából előírt igazoló okmányként szolgál.

(3) A FORM »A« származási bizonyítványt csak az exportőr vagy annak meghatalmazott képviselője által, írásban benyújtott kérelemre lehet kiállítani.

(4) Az exportőr vagy annak meghatalmazott képviselője kérelmével együtt – annak alátámasztásaként – be kell nyújtania minden megfelelő okmányt, amely bizonyítja, hogy a kivitelre kerülő termékek az FORM »A« származási bizonyítvány kibocsátására vonatkozó feltételeknek eleget tesznek.

(5) A kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatósága a bizonyítványt akkor bocsátja ki, ha a kivitelre kerülő áruk az 1. alszakasz értelmében abból az országból származónak tekinthetők. A bizonyítványt az exportőr rendelkezésére kell bocsátani, mihelyt a kivitel megtörtént, illetve bizonyossá vált, hogy meg fog történni.

(6) Az (5) bekezdésben megállapított feltételek teljesítésének ellenőrzésére az illetékes kormányzati hatóságok jogosultak minden okmányszerű bizonyítékot bekérni, és elvégezni az általuk szükségesnek ítélt ellenőrzéseket.

(7) A kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatóságainak felelőssége annak biztosítása, hogy a bizonyítványokat és a kérelmeket megfelelően töltsék ki.

(8) A FORM »A« származási bizonyítvány 2. rovatának kitöltése nem kötelező. A 12. rovatot az »Európai Közösség« bejegyzés vagy az egyik tagállam nevének feltüntetésével kell kitölteni.

(9) A FORM »A« származási bizonyítvány kiállításának keltét a 11. rovatban kell feltüntetni. Az aláírást kézzel kell beleírni a bizonyítványt kiállító illetékes kormányzati hatóságok számára fenntartott rovatba.

82. cikk

Amennyiben az importőr kérésére és a behozatali ország vámhatóságai által megállapított feltételek mellett a Harmonizált Rendszer 2. a) általános szabálya értelmében vett és a Harmonizált Rendszer XVI. vagy XVII. áruosztályai, illetve a 7308 vagy 9406 vámtarifaszámai alá tartozó szétszedett vagy nem összeszerelt termékek behozatala részszállítmányok formájában történik, akkor az ilyen termékek esetében egyetlen származási bizonyítványt kell benyújtani a vámhatóságok részére az első részszállítmány behozatalakor.

83. cikk

Mivel a FORM „A” származási bizonyítvány a 67. cikkben meghatározott a preferenciális tarifális elbánással kapcsolatos előírások alkalmazásához szükséges igazoló okmány, az exportáló ország illetékes kormányzati hatóságának feladata megtenni minden szükséges intézkedést a termékek származásának és a bizonyítványon szereplő egyéb adatoknak az ellenőrzése érdekében.

 

84. cikk

A származási igazolásokat a behozatali tagállam vámhatóságai részére kell benyújtani a Vámkódex 62. cikkében megállapított eljárások szerint. Az említett hatóságok megkövetelhetik a származási igazolás lefordítását, és azt is, hogy a behozatali nyilatkozat mellé csatolják az importőr nyilatkozatát arról, hogy a termékek megfelelnek az e szakasz alkalmazásához szükséges feltételeknek.

85. cikk

(1) A 81. cikk (5) bekezdésétől eltérve a FORM »A« származási bizonyítvány kivételesen az adott termékek kivitele után is kibocsátható, ha:

a) a kivitelkor tévedés, nem szándékos mulasztás vagy más különleges körülmények miatt nem bocsátották ki, vagy

b) az illetékes kormányzati hatóságok megelégedésére bizonyítást nyer, hogy a FORM »A« származási bizonyítványt kibocsátották, de behozatalkor technikai okok miatt nem fogadták el.

(2) Az illetékes kormányzati hatóságok csak akkor állíthatják ki utólag a bizonyítványt, ha ellenőrizte, hogy az exportőr kérelmében szereplő adatok megegyeznek a megfelelő kiviteli okmányokban szereplő adatokkal, valamint hogy a szóban forgó termék kivitele során nem adtak ki az e szakaszban foglalt rendelkezéseknek megfelelő FORM »A« származási bizonyítványt.

(3) Az utólag kiállított FORM »A« származási bizonyítvány 4. rovatát a »délivré a posteriori« vagy az »issued retrospectively« megjegyzéssel kell ellátni.

86. cikk

(1) A FORM »A« származási bizonyítvány eltulajdonítása, elvesztése vagy megsemmisülése esetén az exportőr az azt kibocsátó illetékes kormányzati hatósághoz fordulhat, és – az annak birtokában lévő kiviteli okmányok alapján – másodlat kiállítását kérheti. Az így kibocsátott FORM »A« másodlat 4. rovatában szerepelnie kell a »Duplicata« vagy »Duplicate« megjegyzésnek, valamint az eredetileg kiadott bizonyítvány kiállítási időpontjának és sorszámának.

(2) A 90b. cikk alkalmazásában a másodlat az eredeti példány kiállításának napjától érvényes.

87. cikk

(1) Ha a származó termékeket a Közösségben lévő valamely vámhivatal felügyelete alá helyezik, az eredeti származási igazolás egy vagy több FORM »A« származási bizonyítvánnyal helyettesíthető a termékek összességének vagy egy részének a Közösségen belül máshova, illetve Svájcba vagy Norvégiába küldése céljából. A helyettesítő FORM »A« származási bizonyítvány(oka)t az a vámhivatal bocsátja ki, amelynek felügyelete alá a termékeket helyezték.

(2) Az (1) bekezdés vagy a 88. cikk szerint kibocsátott helyettesítő bizonyítvány a vonatkozó termékek végleges származási bizonyítványának tekintendő. A helyettesítő bizonyítványt a reexportőr írásos kérelmére állítják ki.

(3) A helyettesítő bizonyítvány jobb felső rovatában fel kell tüntetni annak a közbülső országnak a nevét, ahol azt kibocsátották.

A 4. rovatban fel kell tüntetni a »Replacement certificate« vagy a »Certificat de replacement« bejegyzések egyikét, valamint az eredeti származási bizonyítvány kibocsátásának napját és annak sorszámát.

A reexportőr nevét az 1. rovat tartalmazza.

A végső címzett nevét a 2. rovat tartalmazza.

Az újra kivitt termékek eredeti bizonyítványon szereplő összes adatát át kell vezetni a 3-9. rovatokba.

A reexportőr számlájára történő hivatkozást a 10. rovat tartalmazza.

A helyettesítő bizonyítványt kibocsátó vámhatóságok záradékkal látják el a 11. rovatot. A hatóságok felelőssége kizárólag a helyettesítő bizonyítvány kiadására korlátozódik. A 12. rovatban szereplő, a származási országra és a rendeltetési országra vonatkozó adatokat az eredeti bizonyítványról kell átvezetni. A reexportőr köteles aláírni ezt a rovatot. Az e rovatot jóhiszeműen aláíró reexportőr nem felelős az eredeti bizonyítványon szereplő adatok pontosságáért.

(4) Az (1) bekezdésben említett művelet elvégzését kérő vámhivatal az eredeti bizonyítványon feltünteti a továbbított termékek tömegét, számát és jellegét, és jelzi rajta a vonatkozó helyettesítő bizonyítvány/bizonyítványok sorszámát/sorszámait. A vámhivatal az eredeti bizonyítványt legalább három évig megőrzi.

(5) Az eredeti bizonyítvány fénymásolata a helyettesítő bizonyítványhoz csatolható.

(6) A 76. cikk rendelkezései szerint meghatározott eltérés alapján, a 67. cikkben említett preferenciális tarifális elbánásra jogosult termékek esetében az e cikkben megállapított eljárás csak a Közösségbe szánt termékekre alkalmazható.

88. cikk

Az e szakasz szerinti származó termékek Közösségbe történő behozataluk esetén a 67. cikkben meghatározott preferenciális tarifális elbánásban részesülhetnek a kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatósága által kibocsátott FORM „A” származási bizonyítvány alapján Norvégia vagy Svájc vámhatósága által kibocsátott helyettesítő FORM „A” származási bizonyítvány bemutatásával, feltéve hogy a 78. cikkben meghatározott feltételek teljesültek, és hogy Norvégia, illetve Svájc együttműködik a Közösséggel oly módon, hogy lehetővé teszik annak vámhatóságai számára a kibocsátott bizonyítványok hitelességének és pontosságának ellenőrzését. A 94. cikkben meghatározott ellenőrzési eljárást értelemszerűen alkalmazni kell. A 94. cikk (3) bekezdésében meghatározott határidő nyolc hónapra hosszabbodik.

b) SZÁMLANYILATKOZAT

89. cikk

(1) A számlanyilatkozatot az alábbiak állíthatják ki:

a) a 90. cikk szerinti elfogadott közösségi exportőr, vagy

b) egy vagy több csomagból álló és 6 000 euró összértéket meg nem haladó, származó terméket tartalmazó szállítmány exportőre, amennyiben a 81. cikk (1) bekezdésében említett segítségnyújtás vonatkozik erre az eljárásra.

(2) A számlanyilatkozat akkor állítható ki, ha az érintett termékek a Közösségből vagy a kedvezményezett országból származónak tekinthetők, és eleget tesznek e szakasz egyéb követelményeinek.

(3) A számlanyilatkozatot tevő exportőrnek késznek kell lennie arra, hogy a kiviteli ország vámhatóságának vagy egyéb illetékes kormányzati hatóságainak felszólítására bármikor benyújtsa az összes megfelelő okmányt, amelyek bizonyítják az érintett termékek származó helyzetét, illetve az e szakasz egyéb követelményeinek való megfelelést.

(4) Az exportőrnek a számlanyilatkozatot francia vagy angol nyelven kell kiállítania oly módon, hogy a számlára, a szállítólevélre vagy bármely egyéb kereskedelmi okmányra rágépeli, rábélyegzi vagy rányomtatja a 18. mellékletben olvasható szövegű nyilatkozatot. Ha a nyilatkozatot kézírással írják, azt tintával és nyomtatott betűvel kell leírni.

(5) A számlanyilatkozaton szerepelnie kell az exportőr saját kezű eredeti aláírásának. Mindazonáltal a 90. cikk szerinti elfogadott exportőr nem köteles aláírni az ilyen nyilatkozatokat, amennyiben írásbeli kötelezettségvállalást tesz a vámhatóságok felé arról, hogy teljes felelősséget vállal a nevét tartalmazó bármely számlanyilatkozatért oly módon, mintha azt saját kezűleg aláírta volna.

(6) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetekben a számlanyilatkozat használatára az alábbi különleges feltételek vonatkoznak:

a) minden egyes szállítmány esetében külön számlanyilatkozatot kell kiállítani;

b) ha a szállítmányban lévő áru a kiviteli országban már átesett »származó termék« meghatározására vonatkozó ellenőrzésen, számlanyilatkozatában az exportőr hivatkozhat erre az ellenőrzésre.

Az első albekezdés rendelkezései nem mentesítik az exportőrt az alól, hogy megfeleljen a vám- és postaügyi rendelkezésekben kötelezően előírt egyéb alakiságoknak.

 

90. cikk

(1) A közösségi vámhatóságok engedélyt adhatnak bármely exportőrnek (a továbbiakban: »elfogadott exportőr«), aki rendszeresen szállít a 67. cikk (2) bekezdése értelmében a Közösségből származó termékeket, és aki a vámhatóságok megelégedésére megad a termékek származó helyzetének ellenőrzéséhez szükséges minden garanciát, továbbá eleget tesz az e szakasz számlanyilatkozatok kiállításával kapcsolatos követelményeinek, arra, hogy az adott termékek értékétől függetlenül számlanyilatkozatot állíthasson ki.

(2) A vámhatóságok az általuk szükségesnek tartott feltételek szerint adhatják meg a elfogadott exportőri státuszt.

(3) A vámhatóságok az elfogadott exportőr részére vámhatósági engedélyszámot adnak ki, amelyet az köteles feltüntetni a számlanyilatkozaton.

(4) A vámhatóságok figyelemmel kísérik az engedély elfogadott exportőr által történő felhasználását.

(5) A vámhatóságok bármikor visszavonhatják az engedélyt. Az engedélyt vissza kell vonni, ha a elfogadott exportőr már nem biztosítja az (1) bekezdésben említett minden garanciát, nem tesz eleget a (2) bekezdésben említett feltételeknek, vagy ha egyébként nem megengedett módon használja fel az engedélyt.

90a. cikk

(1) A 67. cikk (2) bekezdése szerinti közösségi termékek származó helyzete az alábbi okmányokkal igazolható:

a) EUR.1 szállítási bizonyítvány, amelynek mintáját a 21. melléklet tartalmazza, vagy

b) a 89. cikk szerinti számlanyilatkozat.

(2) Az exportőrnek vagy meghatalmazott képviselőjének az EUR.1 szállítási bizonyítvány 2. rovatában fel kell tüntetnie a »GSP beneficiary countries« és »EC« vagy a »Pays bénéficiaires du SPG« és »CE« bejegyzéseket.

(3) E szakasznak a FORM »A« származási bizonyítvány kibocsátásával, használatával és utólagos ellenőrzésével kapcsolatos rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell az EUR.1 szállítási bizonyítványokra és a kibocsátásukkal kapcsolatos rendelkezések kivételével a számlanyilatkozatokra.

90b. cikk

(1) A származási igazolás a kiviteli országban történő kiállítás napjától számított 10 hónapig érvényes, és azt ezen időszak alatt be kell nyújtani a behozatali ország vámhatóságának.

(2) A behozatali ország vámhatósága részére az (1) bekezdésben meghatározott bemutatási határidő után benyújtott származási igazolások akkor fogadhatók el a 67. cikkben említett preferenciális tarifális kedvezmények alkalmazásának céljából, ha az okmányokat rendkívüli körülmények miatt nem tudták benyújtani a megállapított határidőre.

(3) A késedelmes bemutatás egyéb eseteiben a behozatali ország vámhatósága elfogadhatja a származási igazolást, ha a termékeket az említett határidő előtt már bemutatták.

(4) Az importőr kérésére és tekintettel a behozatali tagállam vámhatósága által megállapított feltételekre, a vámhatóság részére elég egyetlen származási igazolást benyújtani az első szállítmány behozatalakor, ha az áruk:

a) behozatala rendszeres, folyamatos és jelentős értékű kereskedelmi forgalomban történik;

b) azonos adásvételi szerződés tárgyát képezik, amelynek szerződő felei a kiviteli országban és a Közösségben letelepedettek;

c) a Kombinált Nómenklatúra azonos (nyolc számjegyű) kódja alá tartoznak;

d) kizárólag ugyanattól az exportőrtől származnak, a végcéljuk ugyanaz az importőr, és azonos közösségi vámhivatalnál vetik őket alá a beléptetési alakiságoknak.

Ez az eljárás az illetékes vámhatóságok által meghatározott mennyiségekre és időtartamra alkalmazható. Ez az időtartam semmilyen körülmények között sem haladhatja meg a három hónapot.

90c. cikk

(1) Azok a termékek, amelyeket magánszemély kiscsomagként ad fel magánszemély részére, vagy amelyek az utazók személyes poggyászának részét képezik, a 67. cikkben említett preferenciális tarifális elbánásra jogosult származó termékeknek minősülnek anélkül, hogy FORM »A« származási bizonyítványt vagy számlanyilatkozatot kellene bemutatni, amennyiben az ilyen termékeket nem kereskedelmi jelleggel hozzák be, és nyilatkozatot tettek arról, hogy megfelelnek az e szakasz alkalmazásához szükséges feltételeknek, és nem kétséges az ilyen tartalmú nyilatkozat hitelessége.

(2) A nem kereskedelmi célú behozatalnak a címzettek vagy az utasok, illetve ezek családtagjainak személyes használatára szolgáló termékek alkalmi jellegű behozatala minősül. ha a termékek jellege és mennyisége alapján egyértelműen kizárható, hogy behozataluk kereskedelmi céllal történik.

Ezen túlmenően, az ilyen termékek összértéke nem haladja meg kiscsomagonként az 500 eurót, utazók személyes poggyászaként pedig az 1200 eurót.

91. cikk

(1) A 67. cikk (2), (3), illetve (4) bekezdésének alkalmazásakor annak a kedvezményezett országnak az illetékes kormányzati hatóságai, amelynél a FORM »A« származási bizonyítvány kiállítását kérelmezték, olyan termékek esetében, amelynek előállítása során a Közösségből, Norvégiából vagy Svájcból származó anyagokat használnak fel, az EUR.1 szállítási bizonyítványra vagy – ahol szükséges – a számlanyilatkozatra támaszkodnak.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben kibocsátott FORM »A« származási bizonyítvány 4. rovatának tartalmaznia kell az »EC cumulation«, »Norway cumulation«, vagy »Switzerland cumulation«, illetve a »Cumul CE«, »Cumul Norvège« vagy »Cumul Suisse« bejegyzést .

92. cikk

A FORM »A« származási bizonyítvány, az EUR.1 szállítási bizonyítvány vagy a számlanyilatkozat adatai, illetve a vámhivatal számára a termékek behozatalával kapcsolatos alakiságok elintézése céljából benyújtott okmányok adatai közti kisebb eltérések felfedezése önmagában nem teszi érvénytelenné a bizonyítványt vagy a nyilatkozatot, ha megfelelően megállapítást nyer, hogy az adott okmány a bemutatott termékekre vonatkozik.

A FORM »A« származási bizonyítvány, az EUR.1 szállítási bizonyítvány vagy a számlanyilatkozat egyértelmű alaki hibái, mint például a gépelési hibák, nem eredményezik ezen okmány elutasítását, ha ezek a hibák nem teszik kétségessé az adott okmányban közölt megállapítások helyességét.

3. alszakasz

Az igazgatási együttműködés módszerei

93. cikk

(1) A kedvezményezett országok közlik a Bizottsággal a területükön lévő olyan kormányzati hatóságok nevét és címét, amelyek jogosultak FORM »A« származási bizonyítványokat kibocsátani, illetve az ilyen hatóságok által használt bélyegzők lenyomatmintáit, valamint a FORM »A« származási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok ellenőrzéséért felelős megfelelő kormányzati hatóságok nevét és címét. A bélyegzők attól a naptól kezdve érvényesek, amikor a Bizottság átveszi azok lenyomatmintáit. A Bizottság továbbítja ezt a közlést a tagállamok vámhatóságai felé. Ha e közlés korábbi közlések módosításával jár, a Bizottság a kedvezményezett országok illetékes kormányzati hatóságai által adott útmutatás szerint jelzi az új bélyegzők használatbavételének napját. Ez a közlés bizalmas; azonban a termékek szabad forgalomba bocsátásakor a szóban forgó vámhatóságok lehetővé tehetik, hogy az importőr vagy annak megfelelően meghatalmazott képviselője megtekintse a bélyegzők e bekezdésben említett lenyomatmintáit.

(2) A Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (»C« sorozat) közzéteszi azt a időpontot, amelytől kezdődően a 97. cikkben említett új kedvezményezett országok megfeleltek az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek.

(3) A Bizottság megküldi a kedvezményezett országoknak a tagállamok vámhatóságai által az EUR.1 szállítási bizonyítvány kibocsátására használt bélyegzők lenyomatmintáit.

93a. cikk

A 67. cikkben említett preferenciális tarifális elbánással kapcsolatos rendelkezések alkalmazása céljából minden kedvezményezett ország köteles betartani a termékek származásával, a FORM »A« származási bizonyítvány kibocsátásával, a számlanyilatkozatok használatának feltételeivel és az igazgatási együttműködés módszereivel kapcsolatos szabályokat, illetve gondoskodni azok betartásáról.

94. cikk

(1) A FORM »A« származási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok utólagos ellenőrzését szúrópróbaszerűen, illetve akkor kell elvégezni, ha a vámhatóságoknak alapos okkal kételkedhetnek az okmány hitelességében vagy az érintett termékek származó helyzetét, illetve az e szakasz egyéb követelményeinek teljesítését illetően.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek végrehajtása érdekében a közösségi vámhatóságok visszaküldik a FORM »A« származási bizonyítványt és – ha csatolták – a számlát, a számlanyilatkozatot vagy e dokumentumok másolatát a kedvezményezett kiviteli ország illetékes kormányzati hatóságai részére, szükség esetén, megadva a vizsgálat okát is. Az ellenőrzési kérelem alátámasztására továbbítanak minden okmányt és információt, amely arra enged következtetni, hogy a származási igazolásban megadott információ helytelen.

Ha az érintett hatóságok úgy határoznak, hogy az ellenőrzés eredményének megszületéséig felfüggesztik a 66. cikkben említett preferenciális tarifális elbánás megadását, az áruk kiadását az importőrnek csak az általuk szükségesnek ítélt óvintézkedések mellett engedélyezik.

(3) Ha az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően utólagos ellenőrzést kérnek, az ellenőrzés elvégzésére és az eredmények közlésére a közösségi vámhatóságok felé legfeljebb hat hónap áll rendelkezésre. Az eredményekből megállapíthatónak kell lennie, hogy a szóban forgó származási igazolás a ténylegesen kivitt termékekre vonatkozik-e, és hogy e termékek a kedvezményezett országból vagy a Közösségből származónak tekinthetők-e.

(4) A 91. cikk szerint kibocsátott FORM »A« származási bizonyítvány esetében a válasznak tartalmaznia kell az EUR.1 szállítási bizonyítvány(ok) vagy – ha szükséges – a megfelelő számlanyilatkozat(ok) másolatát/másolatait.

(5) Ha megalapozott kétség merül fel, és a (3) bekezdésben megjelölt hat hónapon belül nem érkezik válasz, vagy ha a válasz nem tartalmaz kielégítő információt a szóban forgó okmány hitelességének vagy a termékek tényleges származásának megállapításához, az illetékes hatóságokhoz újabb megkeresést kell küldeni. Ha a második megkeresés után az ellenőrzés eredményeit négy hónapon belül nem közlik a megkereső hatósággal, vagy ha az eredmények nem teszik lehetővé a szóban forgó okmány hitelességének vagy a termékek valódi származásának megállapítását, a megkereső hatóság – a kivételes körülményeket leszámítva – megtagadja a preferenciális tarifális elbánásra való jogosultságot.

Az első albekezdés rendelkezéseit az azonos regionális csoporthoz tartozó országok között is alkalmazni kell az e szakasz szerint kibocsátott FORM »A« származási bizonyítványok utólagos ellenőrzésénél.

(6) Amennyiben az ellenőrzési eljárás vagy bármilyen más rendelkezésre álló információ azt jelzi, hogy e szakasz rendelkezéseit megsértették, a kedvezményezett kiviteli ország saját kezdeményezésére vagy a Közösség kérésére kellő sürgősséggel megfelelő vizsgálatot folytat vagy gondoskodik annak lefolytatásáról az ilyen szabályszegések megállapítása és megelőzése érdekében. A Közösség részt vehet a vizsgálatban.

(7) A FORM »A« származási bizonyítvány utólagos ellenőrzése céljából az kedvezményezett kiviteli ország illetékes kormányzati hatóságai legalább három évig megőrzik a bizonyítványok másolatait, illetve az azokhoz kapcsolódó bármilyen kiviteli okmányt.

95. cikk

A 78. cikk (1) bekezdésének c) pontja és a 88. cikk csak akkor alkalmazható, ha Norvégia és Svájc az általuk a fejlődő országokból származó egyes termékek esetében megadott preferenciális tarifális kedvezmények tekintetében a Közösségben alkalmazottakhoz hasonló rendelkezéseket alkalmaz.

A Bizottság tájékoztatja a tagállamok vámhatóságait arról, hogy Norvégia és Svájc elfogadtak-e ilyen rendelkezéseket, és tájékoztatják őket arról a napról, amelytől kezdődően a 78. cikk (1) bekezdése c) pontjának és a 88. cikknek a rendelkezései, illetve a Norvégia és Svájc által elfogadott hasonló rendelkezések alkalmazandók.

E rendelkezések azzal a feltétellel alkalmazandók, hogy a Közösség, Norvégia és Svájc egyezményt kötnek, amely egyebek mellett kimondja, hogy az igazgatási együttműködést keretében biztosítják egymás számára a szükséges kölcsönös jogsegélyt.

4. alszakasz

Ceuta és Melilla

96. cikk

(1) E szakasz alkalmazásában a »Közösség« kifejezés nem terjed ki Ceutára és Melillára. A »Közösségből származó termékek« kifejezés nem terjed ki a Ceutából és Melillából származó termékekre.

(2) Ezt a szakaszt értelemszerűen alkalmazni kell annak meghatározására, hogy a termékek Ceutába és Melillába történő behozatalukkor az általános preferenciális rendszer szerinti kedvezményekre jogosult kedvezményezett kiviteli országból származónak, illetőleg Ceutából és Melillából származónak tekinthetők-e.

(3) Ceuta és Melilla egyetlen területnek tekintendő.

(4) E szakasznak a FORM »A« származási bizonyítvány kibocsátásával, használatával és utólagos ellenőrzésével kapcsolatos rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a Ceutából és Melillából származó termékekre.

(5) A spanyol vámhatóságok gondoskodnak ezen szakasz alkalmazásáról Ceuta és Melilla területén.

5. alszakasz

Záró rendelkezés

97. cikk

Ha egy országot vagy területet a Tanács vonatkozó rendeleteiben vagy ESZAK-határozatokban említett termékek vonatkozásában újonnan vagy ismételten kedvezményezett országként ismernek el, az abból az országból vagy arról a területről származó termékek jogosultak lehetnek az általános preferenciális rendszer kedvezményeire azzal a feltétellel, hogy a 93. cikk (2) bekezdésében említett napon vagy azt követően kiviszik őket a kedvezményezett országból vagy területről.

2. szakasz

Albánia, a Bosznia-Hercegovina és Horvátország; Macedónia, volt Jugoszláv Köztársaság (egyes borfajták esetében) és Szlovénia (egyes borfajták esetében)

1. alszakasz

A származó termékek fogalmának meghatározása

98. cikk

(1) A Közösség által az egyes Albániából, Bosznia-Hercegovinából, Horvátországból, Macedónia, volt jugoszláv Köztársaságból (egyes borfajták esetében) és a Szlovéniából (egyes borfajták esetében) (a továbbiakban »kedvezményezett köztársaságok«) származó termékekkel kapcsolatban biztosított preferenciális tarifális kedvezményekre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az alábbi termékeket kell a kedvezményezett köztársaságok egyikéből származónak tekinteni:

a) a 99. cikk értelmében teljes egészében a kedvezményezett köztársaságban létrejött vagy előállított termékek;

b) a kedvezményezett köztársaságban létrejött termékek, amelynek előállítása során az a) pontban említettektől eltérő termékeket is felhasználtak, feltéve, hogy az említett termékek a 100. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson estek át.

(2) E szakasz alkalmazásában a (3) bekezdés értelmében a Közösségből származó olyan termékeket, amelyek egy kedvezményezett köztársaságban a 101. cikkben leírtakon túlmenő megmunkáláson vagy feldolgozáson esnek át, az adott kedvezményezett köztársaságból származónak kell tekinteni.

(3) Az (1) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell a Közösségben létrejött vagy előállított termékek származásának megállapításakor.

99. cikk

(1) Az alábbiak tekintendők teljes egészében egy kedvezményezett köztársaságban vagy a Közösségben létrejöttnek vagy előállítottnak:

a) ott a föld mélyéből vagy a területéhez tartozó tengerfenékről kitermelt ásványi termékek;

b) az ott betakarított növényi termények;

c) az ott született és nevelt élőállatok;

d) az ott nevelt élőállatokból nyert termékek;

e) az ott folytatott vadászatból és halászatból nyert termékek;

f) egy kedvezményezett köztársaság vagy a Közösség hajóival, azok felségvizein kívül a tengerből kinyert tengeri halászati termékek, illetve más, tengerből származó termékek;

g) a kizárólag az f) pontban említett termékekből a kedvezményezett ország vagy a Közösség feldolgozóhajói fedélzetén előállított termékek;

h) a kizárólag nyersanyagok visszanyerésére alkalmas, ott összegyűjtött használt cikkek;

i) az ott folytatott gyártási műveletekből származó hulladék és maradék;

j) a felségvizeken kívül fekvő tengerfenékből vagy altalajból kinyert termékek, feltéve hogy a kedvezményezett köztársaságnak vagy a Közösségnek kizárólagos joga van azok kiaknázására;

k) az ott kizárólag az a)–j) pontokban meghatározott termékekből előállított termékek.

(2) Az (1) bekezdés f) és g) pontjában szereplő »a kedvezményezett köztársaság vagy a Közösség hajói« és »a kedvezményezett köztársaság vagy a Közösség feldolgozóhajói« kifejezések csak olyan hajókra és feldolgozóhajókra vonatkoznak,

– amelyeket a kedvezményezett köztársaságban vagy egy tagállamban lajstromoztak, illetve vettek nyilvántartásba;

– amelyek a kedvezményezett köztársaság vagy a tagállam lobogója alatt hajóznak;

– amelyek legalább 50 %-ban a kedvezményezett köztársaság, illetve a tagállam állampolgárainak tulajdonában vannak, vagy olyan társaságok tulajdonát képezik, amelyek székhelye az adott köztársaságban, illetve valamely tagállamban található, amelynek vezetője vagy vezetői, igazgatótanácsának vagy felügyelő bizottságának elnöke és e testületek tagjainak többsége a kedvezményezett köztársaság, illetve a tagállam állampolgárai, továbbá – társaságok esetében – alaptőkéjének legalább a fele a adott köztársaságnak vagy tagállamnak, illetve az adott köztársaság vagy tagállam állampolgárainak vagy közjogi szerveinek a rendelkezési joga alá tartozik;

– amelynek kapitánya és tisztjei a kedvezményezett köztársaság vagy a tagállamok állampolgárai, és

– amelynek legénysége legalább 75 %-ban a kedvezményezett köztársaság vagy a tagállam állampolgáraiból áll.

(3) A »kedvezményezett köztársaság« és a »Közösség« kifejezések az adott köztársasághoz vagy tagállamhoz tartozó felségvizeket is magukba foglalják k.

(4) A tengerjáró hajók – ideértve a kifogott halak feldolgozását végző feldolgozóhajókat is – azon kedvezményezett ország vagy tagállam területének részét képezik, amelyhez tartoznak, feltéve hogy a (2) bekezdésben előírt feltételeknek megfelelnek.

100. cikk

A 98. cikk alkalmazásában azok a termékek, amelyek nem teljesen egészében egy kedvezményezett köztársaságban vagy a Közösségben jöttek létre vagy kerültek előállításra, akkor tekintendők kielégítően megmunkáltnak vagy feldolgozottnak, ha a 15. mellékletben szereplő felsorolásban megállapított feltételek teljesülnek.

Ezek a feltételek az e szakaszban megemlített összes termék esetében meghatározzák azt a feldolgozást vagy a megmunkálást, amelyet a előállításkor használt nem származó anyagokon végre kell hajtani; a feltételek csak az ilyen anyagokra vonatkoznak. Ha egy olyan termék, amely a felsorolásban megállapított feltételeknek eleget téve a származó helyzetet megszerezte, felhasználásra kerül egy másik termék előállításához, nem vonatkoznak rá a felhasználásával előállított termékre vonatkozó feltételek, és nem kell figyelembe venni azokat a nem származó anyagokat, amelyeket a előállításához felhasználhattak.

101. cikk

(1) A (2) bekezdés sérelme nélkül, a származó helyzet megszerzéséhez nem elégendő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak kell tekinteni a következő műveleteket, függetlenül attól, hogy a 100. cikkben foglalt követelmények teljesülnek-e:

a) szállítás és tárolás során az áru jó állapotban való megőrzését biztosító műveletek (szellőztetés, szétterítés, szárítás, hűtés, sóba, kéndioxidba vagy egyéb vizes oldatokba való helyezés, a sérült részek eltávolítása és más hasonló műveletek);

b) egyszerű műveletek, mint például por eltávolítása, szitálás, rostálás, válogatás, osztályozás, összeillesztés (ideértve készletek összeállítását is), mosás, festés, feldarabolás;

c) i. a csomagolás megváltoztatása, csomagok megbontása és összeállítása,

ii. egyszerű palackba, üvegbe, zsákba, ládába, dobozba helyezés, kartonra, lapra erősítés stb., valamint az összes többi egyszerű csomagolási művelet;

d) jelzés, címke vagy más hasonló megkülönböztető jel elhelyezése a terméken vagy annak csomagolásán;

e) különböző vagy azonos fajtájú termékek egyszerű keverése, ahol az összetevők közül legalább egy nem felel meg az e szakaszban megállapított feltételeknek, amelyek lehetővé teszik, hogy egy kedvezményezett köztársaságból vagy Közösségből származónak tekintsék őket;

f) alkatrészek teljes termékké való egyszerű összeállítása;

g) az a)–f) pontokban meghatározott több művelet kombinációja;

h) állatok levágása.

(2) A kedvezményezett köztársaságban vagy a Közösségben egy adott termékkel kapcsolatban végrehajtott összes művelet figyelembevételével történik annak meghatározása, hogy a terméken végrehajtott megmunkálás vagy feldolgozás nem elegendőnek tekintendő-e az (1) bekezdés értelmében.

101a. cikk

(1) E szakasz rendelkezéseinek alkalmazásában a minősítési egység az az adott termék, amelyet a Harmonizált Rendszer nómenklatúrája szerint történő besorolásánál alapegységnek kell tekinteni

Ebből tehát az következik, hogy:

a) amikor egy terméket a Harmonizált Rendszer alapján egyetlen vámtarifaszám alá besorolt áruk csoportja vagy halmaza alkot, akkor az egész együtt képezi a minősítés egységét;

b) amikor egy szállítmány a Harmonizált Rendszer azonos vámtarifaszáma alá sorolt több azonos termékből áll, e szakasz rendelkezéseinek alkalmazásakor minden egyes terméket egyedileg kell figyelembe venni.

(2) Amennyiben a Harmonizált Rendszer 5. általános szabálya szerint besorolási szempontból a csomagolás a termék részét képezi, akkor a származás meghatározásakor a termékkel megegyező megítélés alá esik.

102. cikk

(1) A 100. cikk rendelkezéseitől eltérve nem származó anyagok is felhasználhatók egy adott termék előállítása során, feltéve, hogy azok összértéke nem haladja meg a termék gyártelepi árának 10 %-át.

Ahol a listában egynél több százalékos arány szerepel a nem származó anyagok maximális értékére vonatkozóan, az ilyen százalékos arányok nem léphetők túl az első albekezdés alkalmazásakor.

(2) Az (1) bekezdés nem vonatkozik a Harmonizált Rendszer 50-63. árucsoportjába tartozó termékekre.

103. cikk

Azok a berendezéssel, géppel, készülékkel vagy járművel együtt szállított tartozékok, pótalkatrészek és szerszámok, amelyek a normál felszerelés részét képezik, és annak árában benne foglaltatnak, vagy amelyek nem kerülnek külön számlázásra, úgy tekintendők, mint amelyek a kérdéses berendezés, gép, készülék vagy jármű részei. amelyek a berendezés szokásos tartozékai,

104. cikk

A Harmonizált Rendszer 3. általános szabálya szerint meghatározott készleteket származónak kell tekinteni, ha az azokat alkotó összes termék is származó. Mindazonáltal, ha egy készlet származó és nem származó termékeket egyaránt tartalmaz, a készletet, mint egészet származónak kell tekinteni, feltéve, hogy a nem származó termékek értéke nem haladja meg a készlet gyártelepi árának 15 %-át.

105. cikk

Annak meghatározásához, hogy egy termék származó-e, nem szükséges meghatározni az alábbi, előállításkor használt áruk származását:

a) energia és tüzelőanyag;

b) felszerelés és berendezések;

c) gépek és szerszámok;

d) olyan áruk, amelyek nem kerülnek bele és amelyeket nem is terveznek beépíteni a termék végső összetételébe.

106. cikk

Az e szakaszban a származó helyzet megszerzéséhez meghatározott feltételeket folyamatosan teljesíteni kell a kedvezményezett köztársaságban vagy a Közösségben.

Ha a kedvezményezett köztársaságból vagy a Közösségből egy másik országba kivitt származó termékeket visszaviszik, azokat nem származónak kell tekinteni, kivéve, ha az illetékes hatóságok megelégedésére igazolható, hogy:

– a visszavitt termékek azonosak a kivitt termékekkel, és

– az adott országbeli tartózkodásuk vagy szállításuk alatt a jó állapotban való megőrzéséhez szükségeseken kívül semmilyen műveleten nem estek át.

107. cikk

(1) Az alábbiak tekintendők a kedvezményezett köztársaságból a Közösségbe vagy a Közösségből a kedvezményezett köztársaságba történő közvetlen szállításnak:

a) a termékek szállítása más ország területének érintése nélkül;

b) A kedvezményezett köztársaságon vagy a Közösségen kívül más ország területén átszállított, egyetlen szállítmányt alkotó termékek, amelyeket esetleg átrakodnak vagy ideiglenesen raktároznak az adott országban, feltéve, hogy a termékek a tranzitországban vagy raktározás szerinti országban a vámhatóságok felügyelete alatt maradnak, és nem esnek át semmilyen műveleten, a kirakodáson, újra berakodáson vagy a jó állapotban történő megőrzést célzó bármilyen más műveleten kívül;

c) olyan termékek, amelyeket megszakítás nélkül, csővezetékeken szállítanak egy, a kedvezményezett köztársaság területén kívüli vagy a Közösség területén kívüli területen keresztül.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételek teljesítését az alábbi okmányokat benyújtásával kell bizonytani az illetékes vámhatóságnak:

a) az exportáló országból a tranzitországon való áthaladásra vonatkozó egyetlen fuvarokmány, vagy

b) a tranzitország vámhatóságai által kibocsátott igazolás, amely:

– pontos leírást ad a termékekről,

– tartalmazza a termék kirakodásának és újra berakodásának napját, illetve, ahol szükséges, a hajó vagy egyéb felhasznált szállítóeszköz nevét, és

– tanúsítja a termékek tranzitországban való tartózkodásának feltételeit;

c) vagy ezek hiányában bármilyen bizonyító erejű okmány.

108. cikk

(1) Egy kedvezményezett köztársaságból egy másik országban megrendezett kiállításra küldött, és a kiállítást követően a Közösségbe történő behozatal céljára értékesített származó termékek a Közösségbe történő behozatalukkor jogosultak a 98. cikkben említett preferenciális tarifális elbánásra, feltéve, hogy termékek megfelelnek e szakasz szerinti, a kedvezményezett köztársaságból származóként való elismerés feltételeinek, és feltéve, hogy az illetékes Közösségen belüli vámhatóságok számára hitelt érdemlően igazolják, hogy:

a) az exportőr a termékeket a kedvezményezett köztársaságból közvetlenül továbbította abba az országba, ahol a kiállítást tartották, és azokat ott kiállította;

b) a termékeket az exportőr egy közösségbeli személy részére értékesítette vagy más módon rendelkezett róla;

c) a termékeket a kiállítás ideje alatt vagy azt követően haladéktalanul továbbították a Közösségbe ugyanabban az állapotban, amelyben azokat a kiállításra küldték;

d) a termékeket a kiállításra küldésük óta a kiállításon való bemutatáson kívül semmilyen célra nem használták.

(2) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt a szokásos módon kell benyújtani be a közösségi vámhatóságoknak. Ezen fel kell tüntetni a kiállítás nevét és címét. Ha szükséges, a termékek jellegével és a kiállításuk körülményeivel kapcsolatos további okmányszerű bizonyíték is megkövetelhető.

(3) Az (1) bekezdést alkalmazni kell minden olyan kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vagy kézműves kiállításra, vásárra vagy hasonló nyilvános rendezvényre vagy bemutatóra, amelyet nem eladóhelyeken vagy üzlethelyiségekben magáncélra, külföldi áruk értékesítése céljából szerveznek, és amelynek során a termékek a vámhatóság felügyelete alatt maradnak.

2. alszakasz

A származás igazolása

109. cikk

A kedvezményezett köztársaságból származó termékek a 98. cikkben említett preferenciális tarifális elbánás kedvezményében az alábbi okmányok benyújtása esetén részesülhetnek:

a) EUR.1 szállítási bizonyítvány, amelynek mintája a 21. mellékletben látható, vagy

b) a 116. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetekben egy, az exportőr által a számlán, szállítólevélen vagy bármilyen más kereskedelmi okmányon tett, a 22. mellékletben olvasható szövegű nyilatkozat, amely kellő részletességgel leírja az érintett terméket ahhoz, hogy lehetővé váljék annak azonosítása (a továbbiakban: »számlanyilatkozat«).

a) AZ EUR.1 SZÁLLÍTÁSI BIZONYÍTVÁNY

110. cikk

(1) Az e szakasz értelmében származónak minősülő termékek Közösségbe történő behozataluk esetén – amennyiben azokat a 107. cikk értelmében közvetlenül szállították a Közösségbe – a 98. cikkben meghatározott preferenciális elbánásban részesülhetnek olyan EUR.1 szállítási bizonyítvány bemutatásával, amelyet Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, volt Jugoszláv Köztársaság vagy Szlovénia vámhatósága vagy egyéb illetékes kormányzati hatósága állított ki, feltéve, hogy ezek a kedvezményezett köztársaságok:

– közölték a Bizottsággal a 121. cikkben megkövetelt információt, és

– segítséget nyújtanak a Közösségnek azáltal, hogy lehetővé teszi a tagállamok vámhatóságai számára az okmány hitelességének, illetve a szóban forgó termékek valódi származására vonatkozó tájékoztatás helytállóságának ellenőrzését.

(2) Az EUR.1 szállítási bizonyítvány csak akkor adható ki, ha a 98. cikkben említett preferenciális elbánás alkalmazása céljából előírt igazoló okmányként szolgál.

(3) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt csak az exportőr vagy annak meghatalmazott képviselője által írásban benyújtott kérelemre lehet kiállítani. A kérelmet a 21. mellékletben szereplő mintának megfelelő nyomtatványon kell benyújtani és ezen alszakasz rendelkezései szerint kell kitölteni.

Az exportáló kedvezményezett köztársaság vagy a tagállam illetékes hatóságai legalább három évig megőrzik az EUR.1 szállítási bizonyítvány iránti kérelmeket.

(4) Az exportőr vagy annak meghatalmazott képviselője kérelmével együtt – annak alátámasztásaként – be kell nyújtania minden megfelelő okmányt, amely bizonyítja, hogy a kivitelre kerülő termékek az EUR.1 szállítási bizonyítvány kibocsátására vonatkozó feltételeknek eleget tesznek.

Az exportőr köteles vállalni, hogy az illetékes hatóságok kérésére benyújt bármilyen kiegészítő bizonyítékot, amelyet megkövetelhetnek ahhoz, hogy megállapítsák a preferenciális tarifális elbánásra jogosult termékek származó helyzetének helyességét, továbbá vállalnia kell, hogy hozzájárul nyilvántartásának vizsgálatához és ahhoz, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok ellenőrizzék a termékek előállításának körülményeit.

(5) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt a kedvezményezett köztársaságok illetékes kormányzati hatóságai vagy a kiviteli tagállam vámhatóságai akkor bocsátják ki, ha a kivitelre kerülő termékek e szakasz értelmében származónak tekinthetők.

(6) Mivel az EUR.1 szállítási bizonyítvány a 98. cikkben meghatározott a preferenciális tarifális elbánással kapcsolatos előírások alkalmazásához szükséges igazoló okmány, a kedvezményezett köztársaságok illetékes kormányzati hatóságainak, illetve a kiviteli tagállam vámhatóságainak feladata megtenni minden szükséges intézkedést a termékek származásának és a bizonyítványon szereplő egyéb adatoknak az ellenőrzése érdekében.

(7) Az (5) bekezdésben megállapított feltételek teljesítésének ellenőrzésére a kedvezményezett köztársaságok illetékes kormányzati hatóságai vagy a kiviteli tagállam vámhatóságai jogosultak bekérni minden okmányszerű bizonyítékot, és elvégezni az általuk szükségesnek ítélt ellenőrzéseket.

(8) A kedvezményezett köztársaságok illetékes kormányzati hatóságainak vagy a kiviteli tagállam vámhatóságainak felelőssége biztosítani az (1) bekezdésben hivatkozott nyomtatványok megfelelő kitöltését.

(9) Az EUR.1 szállítási bizonyítványon a vámhatóságoknak a nyomtatvány e célra fenntartott részén fel kel tüntetniük a bizonyítvány kiállításának napját.

(10) A kedvezményezett köztársaságok illetékes kormányzati hatóságai vagy a kiviteli tagállam vámhatóságai az bizonyítvánnyal érintett termékek kivitelekor bocsátják ki az EUR.1 szállítási bizonyítványt. A bizonyítványt az exportőr rendelkezésére kell bocsátani, mihelyt a kivitel megtörtént, illetve bizonyossá vált, hogy meg fog történni.

111. cikk

Amennyiben az importőr kérésére és a behozatali ország vámhatóságai által megállapított feltételek mellett a Harmonizált Rendszer 2. a) általános szabálya értelmében vett és a Harmonizált Rendszer XVI. vagy XVII. áruosztályai, illetve a 7308 vagy 9406 vámtarifaszámai alá tartozó szétszedett vagy nem összeszerelt termékek behozatala részszállítmányok formájában történik, akkor az ilyen termékek esetében egyetlen származási bizonyítványt kell benyújtani a vámhatóságok részére az első részszállítmány behozatalakor.

 

112. cikk

A származási igazolásokat a behozatali tagállam vámhatóságai részére kell benyújtani a Vámkódex 62. cikkében előírt eljárásoknak megfelelően. Az említett hatóságok megkövetelhetik a származási igazolás lefordítását, és azt is, hogy a behozatali nyilatkozat mellé csatolják az importőr nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a termékek megfelelnek az e szakasz alkalmazásához szükséges feltételeknek.

113. cikk

(1) A 110. cikk (10) bekezdésétől eltérve az EUR.1 szállítási bizonyítvány kivételesen az abban foglalt termékek kivitele után is kibocsátható, ha

a) azt a kivitelkor tévedés, nem szándékos mulasztás vagy más különleges körülmények miatt nem bocsátották ki, vagy

b) az illetékes hatóságok megelégedésére bizonyítást nyer, hogy az EUR.1 szállítási bizonyítványt kibocsátották, de behozatalkor technikai okok miatt nem fogadták el.

(2) Az illetékes kormányzati hatóságok csak akkor állíthatják ki utólag az EUR.1 szállítási bizonyítványt, ha ellenőrizték, hogy az exportőr kérelmében foglalt adatok megegyeznek a megfelelő kiviteli okmányokban szereplő adatokkal, valamint hogy a szóban forgó termék kivitele során nem adtak ki az e szakaszban foglalt rendelkezéseknek megfelelő EUR.1 szállítási bizonyítványt.

(3) Az utólag kiállított EUR.1 szállítási bizonyítványon az alábbi bejegyzések egyikét kell feltüntetni:

– »EXPEDIDO A POSTERIORI«,

– »UDSTEDT EFTERFØLGENDE«,

– »NACHTRÄGLICH AUSGESTELLT«,

– »ΕΚΔΟΘΕΝ ΕΚ ΤΩΝ ΥΣΤΕΡΩΝ«,

– »ISSUED RETROSPECTIVELY«,

– »DÉLIVRÉ A POSTERIORI«,

– »RILASCIATO A POSTERIORI«,

– »AFGEGEVEN A POSTERIORI«,

– »EMITIDO A POSTERIORI«,

– »ANNETTU JÄLKIKÄTEEN«,

– »UTFÄRDAT I EFTERHAND«.

(4) A (3) bekezdésben említett záradékot az EUR.1 szállítási bizonyítvány »Megjegyzések« rovatába kell bejegyezni.

114. cikk

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítvány eltulajdonítása, elveszítése vagy megsemmisülése esetén az exportőr az azt kibocsátó illetékes kormányzati hatósághoz fordulhat, és – az annak birtokában lévő kiviteli okmányok alapján – másodlat kiállítását kérheti..

(2) Az ilyen módon kibocsátott másodlatot az alábbi bejegyzések egyikével kell ellátni:

– »DUPLICADO«,

– »DUPLIKAT«,

– »DUPLIKAT«,

– »ΑΝΤΙΓΡΑΦΟ«,

– »DUPLICATE«,

– »DUPLICATA«,

– »DUPLICATO«,

– »DUPLICAAT«,

– »SEGUNDA VIA«,

– »KAKSOISKAPPALE«,

– »DUPLIKAT«.

(3) A (2) bekezdésben említett záradékot az EUR.1 szállítási bizonyítvány »Megjegyzések« rovatába kell bejegyezni.

(4) A másodlaton fel kell tüntetni az eredeti EUR.1 szállítási bizonyítvány kibocsátásának napját, és a másodlat ettől a naptól érvényes.

115. cikk

Ha a származó termékeket a Közösségben lévő valamely vámhivatal felügyelete alá helyezik, az eredeti származási igazolás egy vagy több EUR.1 szállítási bizonyítvánnyal helyettesíthető a termékek összességének vagy egy részének a Közösségen belül máshová küldése céljából. Az EUR.1 szállítási bizonyítvány helyettesítő példányát az a vámhivatal bocsátja ki, amelynek felügyelete alá a termékeket helyezték.

b) SZÁMLANYILATKOZAT

116. cikk

(1) A számlanyilatkozatot az alábbiak állíthatják ki:

a) a 117. cikk szerinti elfogadott közösségi exportőr, vagy

b) egy vagy több csomagból álló és 6 000 euró összértéket meg nem haladó származó terméket tartalmazó szállítmány exportőre, feltéve, hogy a 110. cikk (1) bekezdésében hivatkozott segítségnyújtás vonatkozik erre az eljárásra.

(2) A számlanyilatkozat akkor állítható ki, ha az érintett termékek a Közösségből vagy egy kedvezményezett köztársaságból származónak tekinthetők, és eleget tesznek e szakasz egyéb követelményeinek.

(3) A számlanyilatkozatot kiállító exportőrnek késznek kell lennie arra, hogy a kiviteli ország vámhatóságának vagy egyéb illetékes kormányzati hatóságainak felszólítására bármikor benyújtsa az összes megfelelő okmányt, amelyek bizonyítják az érintett termékek származó helyzetét, illetve az e szakasz egyéb követelményeinek való megfelelést

(4) Az exportőrnek a számlanyilatkozatot oly módon kell kiállítania, hogy a számlára, a szállítólevélre vagy bármely egyéb kereskedelmi okmányra rágépeli, rábélyegzi vagy rányomtatja a 22. mellékletben olvasható szövegű nyilatkozatot a megadott nyelvi változatok egyikének használatával, a kiviteli ország nemzeti jogának rendelkezései szerint. Ha a nyilatkozatot kézírással írják, azt tintával és nyomtatott betűvel kell leírni.

(5) A számlanyilatkozaton szerepelnie kell az exportőr saját kezű eredeti aláírásának. Mindazonáltal a 117. cikk szerinti elfogadott exportőr nem köteles aláírni az ilyen nyilatkozatokat, amennyiben írásbeli kötelezettségvállalást tesz a vámhatóságok felé arról, hogy teljes felelősséget vállal a nevét tartalmazó bármely számlanyilatkozatért oly módon, mintha azt saját kezűleg aláírta volna.

(6) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetekben a számlanyilatkozat használatára az alábbi különleges feltételek vonatkoznak:

a) minden egyes szállítmány esetében külön számlanyilatkozatot kell kiállítani;

b) ha a szállítmányban lévő áru a kiviteli országban már átesett »származó termékek« meghatározására vonatkozó ellenőrzésen, számlanyilatkozatában az exportőr hivatkozhat erre az ellenőrzésre.

Az első albekezdés rendelkezései nem mentesítik az exportőrt az alól, hogy megfeleljen a vám- és postaügyi rendelkezésekben kötelezően előírt tett egyéb alakiságoknak.

117. cikk

(1) A közösségi vámhatóságok engedélyt adhatnak bármely exportőrnek (a továbbiakban: »elfogadott exportőr«), aki rendszeresen szállít a 98. cikk (2) bekezdés értelmében a Közösségből származó termékeket, és aki a vámhatóságok megelégedésére megad a termékek származó helyzetének ellenőrzéséhez szükséges minden garanciát, továbbá eleget tesz az e szakasz számlanyilatkozatok kiállításával kapcsolatos követelményeinek, arra hogy az adott termékek értékétől függetlenül számlanyilatkozatot állíthasson ki.

(2) A vámhatóságok az általuk szükségesnek tartott feltételek szerint adhatják meg a elfogadott exportőri státuszt.

(3) A vámhatóságok az elfogadott exportőr részére vámhatósági engedélyszámot adnak ki, amelyet az köteles feltüntetni a számlanyilatkozaton.

(4) A vámhatóságok figyelemmel kísérik az engedély elfogadott exportőr által történő felhasználását.

(5) A vámhatóságok bármikor visszavonhatják az engedélyt. Az engedélyt vissza kell vonni, ha az elfogadott exportőr már nem biztosítja az (1) bekezdésben említett minden garanciát, nem tesz eleget a (2) bekezdésben említett feltételeknek, vagy ha egyébként nem megengedett módon használja fel az engedélyt.

118. cikk

(1) A származási igazolás a kiviteli országban történő kiállítás napjától számított négy hónapig érvényes, és azt ezen időszak alatt be kell nyújtani a behozatali ország vámhatóságának.

(2) A behozatali ország vámhatósága részére az (1) bekezdésben meghatározott bemutatási határidő után benyújtott származási igazolások akkor fogadhatók el a 98. cikkben említett preferenciális tarifális kedvezmények alkalmazásának céljából, ha az okmányokat rendkívüli körülmények miatt nem tudták benyújtani a megállapított határidőre.

(3) A késedelmes bemutatás egyéb eseteiben a behozatali ország vámhatósága elfogadhatja a származási igazolást, ha a termékeket az említett határidő előtt bemutatták.

(4) Az importőr kérésére és tekintettel a behozatali tagállam vámhatósága által megállapított feltételekre, a vámhatóság részére elég egyetlen származási igazolást benyújtani az első szállítmány behozatalakor, ha az áruk:

a) behozatala rendszeres és folyamatos és jelentős értékű kereskedelmi forgalomban történik;

b) azonos adásvételi szerződés tárgyát képezik, amelynek szerződő felei a kiviteli országban és a Közösségben letelepedettek;

c) a Kombinált Nómenklatúra azonos (nyolc számjegyű) kódja alá tartoznak;

d) kizárólag ugyanattól az exportőrtől származnak, a végcéljuk ugyanaz az importőr, és azonos közösségbeli vámhivatalnál vetik őket alá a beléptetési alakiságoknak.

Ez az eljárás az illetékes vámhatóságok által meghatározott mennyiségekre és időtartamra alkalmazható. Ez az időtartam semmilyen körülmények között sem haladhatja meg a három hónapot.

119. cikk

(1) Azok a termékek, amelyeket magánszemély kiscsomagként ad fel magánszemély részére, vagy amelyek az utazók személyes poggyászának részét képezik, a 98. cikkben említett preferenciális tarifális elbánásra jogosult származó termékeknek minősülnek anélkül, hogy EUR.1 szállítási bizonyítványt vagy számlanyilatkozatot kellene benyújtani, amennyiben az ilyen termékeket nem kereskedelmi jelleggel hozzák be, és nyilatkozatot tettek róluk, hogy megfelelnek az e szakasz alkalmazásához szükséges feltételeknek, és nem kétséges az ilyen tartalmú nyilatkozat hitelessége.

(2) A nem kereskedelmi célú behozatalnak a címzettek vagy az utasok, illetve ezek családtagjainak személyes használatára szolgáló termékek alkalmi jellegű behozatala minősül, ha a termékek jellege és mennyisége alapján egyértelműen kizárható, hogy behozataluk kereskedelmi céllal történik.

Ezen túlmenően, az ilyen termékek összértéke nem haladja meg kiscsomagonként az 500 eurót, utazó személyes poggyászaként pedig az 1 200 eurót.

120. cikk

A származási igazoláson feltüntetett adatok és a vámhivatal számára a termékek behozatalával kapcsolatos alakiságok elvégzése céljából benyújtott okmányok adatai közti kisebb eltérések felfedezése önmagában nem teszi érvénytelenné a származási igazolást, ha kétséget kizáróan megállapítást nyer, hogy az adott okmány a bemutatott termékekre vonatkozik.

A származási igazolás egyértelmű alaki hibái, mint például a gépelési hibák, nem eredményezik ezen okmány elutasítását, ha ezek a hibák nem teszik kétségessé az adott okmányban közölt megállapítások helyességét.

3. alszakasz

Az igazgatási együttműködés módszerei

121. cikk

(1) A kedvezményezett köztársaságok közlik a Bizottsággal a területükön lévő olyan kormányzati hatóságok nevét és címét, amelyek jogosultak EUR.1 szállítási bizonyítványokat kibocsátani, illetve az ilyen hatóságok által használt bélyegzők lenyomatmintáit, valamint az EUR.1 szállítási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok ellenőrzéséért felelős megfelelő kormányzati hatóságok nevét és címét. A bélyegzők attól a naptól kezdve érvényesek, amikor a Bizottság átveszi azok lenyomatmintáit. A Bizottság továbbítja ezt a közlést a tagállamok vámhatóságai felé.

Ha e közlés korábbi közlések módosításával jár, a Bizottság a kedvezményezett köztársaságok illetékes kormányzati hatóságai által adott útmutatás szerint jelzi az új bélyegzők használatbavételének napját. Ez a közlés bizalmas; azonban a termékek szabad forgalomba bocsátásakor a szóban forgó vámhatóságok lehetővé tehetik, hogy az importőr vagy annak megfelelően meghatalmazott képviselője megtekintse a bélyegzők e bekezdésben említett lenyomatmintáit.

(2) A Bizottság megküldi a kedvezményezett köztársaságoknak a tagállamok vámhatóságai által az EUR.1 szállítási bizonyítvány kibocsátására használt bélyegzők lenyomatmintáit.

122. cikk

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok utólagos ellenőrzését szúrópróbaszerűen, illetve akkor kell elvégezni, ha a vámhatóságoknak alapos okkal kételkedhetnek az okmány hitelességében vagy az érintett termékek származó helyzetét, illetve az e szakasz egyéb követelményeinek teljesítését illetően.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek végrehajtása érdekében a behozatali tagállam vagy a kedvezményezett köztársaság illetékes hatóságai visszaküldik az EUR.1 szállítási bizonyítványt és – amennyiben csatolták – a számlát, a számlanyilatkozatot vagy e dokumentumok másolatát a kedvezményezett kiviteli köztársaság vagy tagállam illetékes kormányzati hatóságai részére, szükség esetén, megadva a vizsgálat okát is. Az ellenőrzési kérelem alátámasztására továbbítanak minden okmányt és információt, amely arra enged következtetni, hogy a származási igazolásban megadott információ helytelen.

Ha a behozatali tagállam vámhatóságai úgy határoznak, hogy az ellenőrzés eredményének megszületéséig felfüggesztik a 98. cikkben említett preferenciális tarifális elbánás megadását, az áruk kiadását az importőrnek csak az általuk szükségesnek ítélt óvintézkedések mellett engedélyezik.

(3) Ha az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően utólagos ellenőrzést kérnek, az ellenőrzés elvégzésére és az eredmények közlésére a behozatali tagállam vámhatóságai vagy a kedvezményezett behozatali köztársaság illetékes kormányzati hatóságai felé legfeljebb hat hónap áll rendelkezésre. Az eredményekből megállapíthatónak kell lennie, hogy a szóban forgó származási igazolás a ténylegesen kivitt termékekre vonatkozik-e, és hogy e termékek a kedvezményezett köztársaságból vagy a Közösségből származónak tekinthetők-e.

(4) Ha megalapozott kétség merül fel, és a (3) bekezdésben megjelölt hat hónapon belül nem érkezik válasz, vagy ha a válasz nem tartalmaz kielégítő információt a szóban forgó okmány hitelességének vagy a termékek tényleges származásának megállapításához, az illetékes hatóságokhoz újabb megkeresést kell küldeni. Ha a második megkeresés után az ellenőrzés eredményeit négy hónapon belül nem közlik a megkereső hatósággal, vagy ha az eredmények nem teszik lehetővé a szóban forgó okmány hitelességének vagy a termékek valódi származásának megállapítását, a megkereső hatóság – a kivételes körülményeket leszámítva – megtagadja a preferenciális tarifális elbánásra való jogosultságot.

(5) Ha az ellenőrzési eljárás vagy bármilyen más rendelkezésre álló információ azt jelzi, hogy e szakasz rendelkezéseit megsértették, a kedvezményezett kiviteli köztársaság saját kezdeményezésére vagy a Közösség kérésére kellő sürgősséggel megfelelő vizsgálatot folytat vagy gondoskodik annak lefolytatásáról az ilyen szabályszegések megállapítása és megelőzése érdekében. A Közösség részt vehet a vizsgálatban.

(6) Az EUR.1 szállítási bizonyítvány utólagos ellenőrzése céljából a kedvezményezett kiviteli köztársaság illetékes kormányzati hatóságai vagy a kiviteli tagállam vámhatóságai legalább három évig megőrzik a bizonyítványok másolatait, illetve az azokhoz kapcsolódó bármilyen kiviteli okmányt.

4. alszakasz

Ceuta és Melilla

123. cikk

(1) E szakasz alkalmazásában a »Közösség« kifejezés nem terjed ki Ceutára és Melillára. A »Közösségből származó termékek« kifejezés nem terjed ki a Ceutából és Melillából származó termékekre.

(2) Ezt a szakaszt értelemszerűen alkalmazni kell annak meghatározására, hogy a termékek Ceutába és Melillába történő behozatalukkor a preferenciális kedvezményekre jogosult exportáló kedvezményezett köztársaságból származónak, illetőleg Ceutából és Melillából származónak tekinthetők-e.

(3) Ceuta és Melilla egyetlen területnek tekintendő.

(4) E szakasznak az EUR.1 szállítási bizonyítvány kibocsátásával, használatával és utólagos ellenőrzésével kapcsolatos rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a Ceutából és Melillából származó termékekre.

(5) A spanyol vámhatóságok gondoskodnak ezen szakasz alkalmazásáról Ceuta és Melilla területén.”

6. A 237. cikk (1) és (4) bekezdésében a „C1” és a „C2/CP3” megjelöléseket a „CN22”, illetve a „CN23” váltja fel.

7. A II. rész („Az áruk vámjogi sorsa”) I. címe („Szabad forgalomba bocsátás”), 2. fejezetének (291-308. cikk) helyébe a következő szöveg lép:

„2. FEJEZET

Meghatározott célú felhasználás

291. cikk

(1) E fejezet akkor alkalmazandó, ha valamely rendelkezés szerint a meghatározott célú felhasználásuk miatt kedvezményes tarifális elbánás, illetve csökkentett vagy nulla vámtétel mellett szabad forgalomba bocsátott áruk meghatározott célú felhasználás vámfelügyelete alá kel vonni.

(2) E fejezet alkalmazásában:

a) »egységes engedély«: különböző vámigazgatásokra kiterjedő engedély;

b) »könyvelés«: az engedélyes kereskedelmi, adózási vagy egyéb számviteli adatai, vagy a részére nyilvántartott ilyen adatok;

c) a »nyilvántartás«: az összes szükséges információt és műszaki részletet tartalmazó adatok bármilyen hordozón, amelyek lehetővé teszik, hogy a vámhatóságok felügyeljék és ellenőrizzék a műveleteket.

292. cikk

(1) Ha valamely rendelkezés szerint az árukat a meghatározott célú felhasználás vámfelügyelete alá kell vonni, a kedvezményes tarifális elbánásnak a Vámkódex 21. cikke szerinti megadásához írásbeli engedély szükséges.

Ha az árut meghatározott célú felhasználása miatt csökkentett vagy nulla vámtétellel bocsátják szabad forgalomba, és a hatályos rendelkezések kötelezővé teszik, hogy az áru a Vámkódex 82. cikke szerint vámfelügyelet alatt maradjon, a meghatározott célú felhasználás vámfelügyeletének alkalmazásához írásbeli engedély szükséges.

(2) A kérelmet írásban kell benyújtani a 67. mellékletben megadott minta szerint. A vámhatóságok engedélyezhetik, hogy az engedély megújítása vagy módosítása iránt egyszerű írásbeli kérelemmel lehessen folyamodni.

(3) Különleges körülmények fennállása esetén a vámhatóságok lehetővé tehetik, hogy a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozat, amelyet rendes eljárásban írásban vagy adatfeldolgozási eljárással tettek, engedély iránti kérelemnek minősüljön, feltéve hogy:

– a kérelem csak egy vámigazgatást érint,

– a kérelmező teljes egészében az előírt meghatározott célú felhasználás alá vonja az árut, és

– biztosítják a műveletek szabályszerű elvégzését.

(4) Ha a vámhatóságok elégtelennek tekintik a kérelemben megadott információkat, további adatokat kérhetnek a kérelmezőtől.

Különösen azokban az esetekben, amikor a kérelem vámáru-nyilatkozattal is benyújtható, a vámhatóságoknak a 218. cikk sérelme nélkül kötelezővé kell tenniük a kérelem mellé egy, a nyilatkozattevő által kibocsátott okmány csatolását, amely legalább az alábbi adatokat tartalmazza kivéve, ha az ilyen adatot szükségtelennek ítélik, vagy már szerepel a vámáru-nyilatkozatban:

a) a kérelmező, a nyilatkozattevő és a gazdálkodó neve és címe;

b) a meghatározott célú felhasználás jellege;

c) az áruk, azok meghatározott célú felhasználása eredményeként létrejövő termékek műszaki leírása és azonosításuk módja;

d) becsült elszámolási kulcs vagy módszer, amely alapján a kulcsot megállapítják;

e) az áru meghatározott célú felhasználás alá vonásának becsült határideje;

f) az a hely, ahol az árut meghatározott célú felhasználás alá vonják.

(5) Amikor egységes engedélyért folyamodnak, az alábbi eljárás szerint a hatóságok előzetes beleegyezése szükséges.

A kérelmet az azon hely szerint illetékes vámhatósághoz kell benyújtani,

– ahol a kérelmezőnek a számviteli bizonylatok vizsgálatán alapuló ellenőrzést lehetővé tevő főkönyveit vezetik, és ahol az engedélyben érintett műveleteknek legalább egy részét végzik, illetve

– egyéb esetben az a hely, ahol az árut meghatározott célú felhasználás alá vonják.

Ezek a vámhatóságok közlik a kérelmet és az engedélytervezetet a többi érintett vámhatósággal, amelyek 15 napon belül visszaigazolják a kézhezvétel napját.

A többi érintett vámhatóság az engedélytervezet kézhezvételének napjától számított 30 napon belül közli esetleges kifogásait. Amennyiben a fent említett időszakon belül kifogás érkezik, és ezekről nem születik megegyezés, a kérelmet a kifogással érintett részében el kell utasítani.

A vámhatóságok kiadhatják az engedélyt, ha 30 napon belül nem érkezett kifogás az engedélytervezettel kapcsolatban.

Az engedélyt kiadó vámhatóságok másolatot küldenek minden érintett vámhatóságnak.

(6) Ha kettő vagy több vámigazgatás között általános megegyezés születik az egységes engedély megadásának kritériumairól és feltételeiről, az említett vámigazgatások abban is megállapodhatnak, hogy egyszerű értesítéssel helyettesítik az előzetes konzultációt. Az ilyen értesítésnek mindig elegendőnek kell lennie, amikor az egységes engedélyt megújítják vagy visszavonják.

293. cikk

(1) A 67. mellékletben megadott mintának megfelelő engedélyt a Közösség vámterületén letelepedett személyek részére lehet megadni, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek:

a) a tervezett tevékenységek összhangban vannak az előírt meghatározott célú felhasználással és az árunak a 296. cikk szerinti átszállítására vonatkozó előírásokkal, valamint biztosított a műveletek szabályszerű elvégzése;

b) a kérelmező megad minden szükséges garanciát a tervezett műveletek szabályszerű elvégzéséhez, és vállalja az alábbi kötelezettségeket:

– az árut teljesen vagy részben az előírt meghatározott célú felhasználás alá vonja vagy átszállítja, és ezt a hatályos rendelkezések szerint bizonyítja,

– nem tesz olyan lépést, ami összeegyeztethetetlen az előírt meghatározott célú felhasználás szándékolt céljával,

– az illetékes vámhatóságokat értesíti az összes tényezőről, amely kihatással lehet az engedélyre;

c) biztosított a hatékony vámfelügyelet, és a vámhatóságok által megteendő igazgatási intézkedések arányban vannak az érintett gazdasági igényekkel;

d) kielégítő nyilvántartást vezetnek és őriznek meg;

e) biztosítékot nyújtanak, amennyiben a vámhatóságok ezt szükségesnek tartják.

(2) A 292. cikk (3) bekezdése szerinti engedélykérelem esetén az engedély megadása a Közösség vámterületén letelepedett személyek részére a vámáru-nyilatkozat elfogadásával történik az (1) bekezdésben meghatározott egyéb feltételek alapján.

(3) Az engedélynek az alábbi adatokat kell tartalmaznia, kivéve, ha azokat szükségtelennek ítélik:

a) az engedélyes azonosítása;

b) szükség esetén a Kombinált Nómenklatúra vagy TARIC-kód, az áru jellege és megnevezése, a meghatározott célú felhasználási műveletek leírása és az elszámolási kulcsra vonatkozó rendelkezések;

c) az azonosítás és a vámfelügyelet eszközei és módszerei;

d) az a határidő, ameddig az árut az előírt meghatározott célú felhasználás alá kell vonni;

e) a vámhivatalok, ahol az árut szabad forgalomba bocsátás céljára bejelentik, illetve az intézkedések felügyeletét végző vámhivatalok;

f) azok a helyek, ahol az árut az előírt meghatározott célú felhasználás alá kell vonni;

g) adott esetben a nyújtani szükséges biztosíték;

h) az engedély érvényességi ideje;

i) adott esetben, az áru átszállításának lehetősége a 296. cikk (1) bekezdése szerint;

j) adott esetben, az árunak a 296. cikk (2) bekezdése második albekezdése és a (3) bekezdés szerinti átszállítására vonatkozó egyszerűsített rendelkezések;

k) adott esetben, a Vámkódex 76. cikke szerint engedélyezett egyszerűsített eljárások;

l) a közlés módszerei.

(4) A 294. cikk sérelme nélkül, az engedély a kiadásának napján vagy az engedélyben megadott bármely későbbi napon lép hatályba.

294. cikk

(1) A vámhatóságok visszamenőleges hatályú engedélyt is kiadhatnak.

A (2) és (3) bekezdések sérelme nélkül, a visszamenőleges hatályú engedély a kérelem benyújtásának napjától hatályos.

(2) Ha a kérelem azonos jellegű műveletre és árura vonatkozó engedély megújítására irányul, az engedély visszamenőleges hatállyal is megadható az eredeti engedély lejáratának napjától kezdődően.

(3) Kivételes körülmények esetén egy engedély visszamenőleges hatálya tovább is kiterjeszthető, de a kérelem benyújtásának napjától számított egy évnél nem hosszabb időre, feltéve, hogy bizonyított gazdasági igény áll fenn, és:

a) a kérelem nem megtévesztés kísérletével vagy nyilvánvaló gondatlansággal kapcsolatos;

b) a kérelmező könyvelése alapján a rendelkezések összes követelménye teljesítettnek tekinthető, és ahol szükséges, a kicserélés elkerülése érdekében az áru azonosítható a szóban forgó időszakra, és az ilyen könyvelés lehetővé teszi a rendelkezések ellenőrzését;

c) az áru helyzetét szabályossá tevő összes alakiság végrehajtható, ideértve szükség esetén a vámáru-nyilatkozat érvénytelenítését.

295. cikk

Egy engedély lejárta nem érinti azt az árut, amely az engedély értelmében, annak lejárta előtt már szabad forgalomban volt.

296. cikk

(1) Az áruk azonos engedélyben megjelölt helyek közötti átszállítása vámalakiságok nélkül végezhető.

(2) Ha két, különböző tagállamban letelepedett engedélyes között áruszállítás történik, és az érintett vámhatóságok nem egyeztek meg a (3) bekezdés szerinti egyszerűsített eljárásokban, a 63. melléklet szerinti T5 ellenőrző példányt kell használni az alábbi eljárás szerint:

a) az átszállító három példányban (egy eredeti és két másolat) kitölti a T5 ellenőrző példányt. Az egyes példányokat megfelelő sorszámmal kell ellátni.

b) a T5 ellenőrző példánynak az alábbiakat kell tartalmaznia:

– az »A« rovatban (»Indító vámhivatal«) az átszállító engedélyében meghatározott illetékes vámhivatal címe,

– a 2. rovatban az átszállító neve, illetve cégneve, teljes címe és engedélyének száma,

– a 8. rovatban a címzett neve, illetve cégneve, teljes címe és engedélyének száma,

– a »Fontos megjegyzés« rovatban és a »B« rovatban szereplő szöveg áthúzandó,

– a 31. rovatban az áruk megnevezése az átszállítás időpontjában, beleértve a tételek számát is, a 33. rovatban pedig a vonatkozó KN-kód,

– a 38. rovatban az áru nettó tömege,

– a 103. rovatban az áru nettó mennyisége betűvel kiírva,

– a 104. rovatban egy megjelölés az »Egyéb (részletezze)« rovatban, valamint a nyomtatott nagybetűkkel írt alábbi bejegyzések egyike:

– DESTINO ESPECIAL: MERCANCÍAS RESPECTO DE LAS CUALES, LAS OBLIGACIONES SE CEDEN AL CESIONARIO (REGLAMENTO (CEE) N° 2454/93, ARTÍCULO 296)

– SÆRLIGT ANVENDELSESFORMÅL: VARER, FOR HVILKE FORPLIGTELSERNE OVERDRAGES TIL ERHVERVEREN (FORORDNING (EØF) Nr. 2454/93, ARTIKEL 296)

– BESONDERE VERWENDUNG: WAREN MIT DENEN DIE PFLICHTEN AUF DEN ÜBERNEHMER ÜBERTRAGEN WERDEN (ARTIKEL 296 DER VERORDNUNG (EWG) Nr. 2454/93)

– ΕΙΔΙΚΟΣ ΠΡΟΟΡΙΣΜΟΣ: ΕΜΠΟΡΕΓΜΑΤΑ ΓΙΑ ΤΑ ΟΠΟΙΑ ΟΙ ΥΠΟΧΡΕΩΣΕΙΣ ΕΚΧΩΡΟΥΝΤΑΙ ΣΤΟΝ ΕΚΔΟΧΕΑ (ΑΡΘΡΟ 296 ΚΑΝΟΝΙΣΜΟΣ (ΕΟΚ) αριθ. 2454/93)

– END-USE: GOODS FOR WHICH THE OBLIGATIONS ARE TRANSFERRED TO THE TRANSFEREE (REGULATION (EEC) No 2454/93, ARTICLE 296)

– DESTINATION PARTICULIÈRE: MARCHANDISES POUR LESQUELLES LES OBLIGATIONS SONT TRANSFÉRÉES AU CESSIONNAIRE [RÈGLEMENT (CEE) N° 2454/93, ARTICLE 296]

– DESTINAZIONE PARTICOLARE: MERCI PER LE QUALI GLI OBBLIGHI SONO TRASFERITI AL CESSIONARIO (REGOLAMENTO (CEE) N. 2454/93, ARTICOLO 296)

– BIJZONDERE BESTEMMING: GOEDEREN WAARVOOR DE VERPLICHTINGEN AAN DE OVERNEMER WORDEN OVERGEDRAGEN (VERORDENING (EEG) Nr. 2454/93, ARTIKEL 296)

– DESTINO ESPECIAL: MERCADORIAS RELATIVAMENTE ÀS QUAIS AS OBRIGAÇÕES SÃO TRANSFERIDAS PARA O CESSIONÁRIO [REGULAMENTO (CEE) N.o 2454/93, ARTIGO 296.o]

– TIETTY KÄYTTÖTARKOITUS: TAVARAT, JOIHIN LIITTYVÄT VELVOITTEET SIIRRETÄÄN SIIRRONSAAJALLE (ASETUS (ETY) N:o 2454/93, 296 ARTIKLA)

– ANVÄNDNING FÖR SÄRSKILDA ÄNDAMÅL: VAROR FÖR VILKA SKYLDIGHETERNA ÖVERFÖRS TILL DEN MOTTAGANDE PARTEN (ARTIKEL 296 I FÖRORDNING (EEG) nr 2454/93)

– a 106. rovatban:

– az importárura vonatkozó tehermegállapítási elemek,

– a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozat nyilvántartási száma és dátuma, valamint annak a vámhivatalnak a neve és címe, ahol a vámáru-nyilatkozatot benyújtották;

c) az átszállító köteles megküldeni a címzettnek a T5 ellenőrző példány teljes garnitúráját;

d) a címzett köteles az engedélyében meghatározott vámhivatalnak benyújtani a T5 ellenőrző példány garnitúrát és ehhez csatolnia kell a kereskedelmi okmány eredeti példányát, amelyből kitűnik az áru átvételének dátuma. Haladéktalanul jeleznie kell e vámhivatalnak az esetleges többletet, hiányt, cserét vagy egyéb szabálytalanságot;

e) a címzett engedélyében megnevezett vámhivatalnak a vonatkozó kereskedelmi okmányok ellenőrzése után ki kell töltenie az eredeti T5 ellenőrző példány »J« rovatát, a címzett általi átvétel dátumát is ideértve, és dátummal és bélyegzővel kell ellátnia az eredeti példány »J« rovatát, illetve a két másolat »E« rovatát. A vámhivatal megőrzi a második másolatot a nyilvántartásában, és visszajuttatja a címzett részére az eredeti példányt és az első másolatot;

f) a címzett megőrzi a T5 első másolati példányát a nyilvántartásában, és továbbítja az eredetit az átszállító részére;

g) a címzett megőrzi az eredetit a nyilvántartásában.

Az érintett vámhatóságok egyszerűsített eljárásban is megállapodhatnak a T5 ellenőrző példány használatára vonatkozó rendelkezések szerint.

(3) Amennyiben az érintett vámhatóságok biztosítottnak tekintik a műveletek szabályszerű elvégzését, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az áruszállítás két, különböző tagállamban letelepedett engedélyes között a T5 ellenőrző példány nélkül történjen.

(4) Amikor két, azonos tagállamban letelepedett engedélyes között valósul meg áruátszállítás, azt a nemzeti szabályok szerint kell végrehajtani.

(5) Az áru átvételével a címzettre szállnak át az átszállított árukkal kapcsolatos, e fejezet szerinti kötelezettségek.

(6) Az átszállító akkor mentesül a kötelezettségei alól, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

– a címzett átvette az árut, és tájékoztatást kapott arról, hogy az átruházott kötelezettségek alapját képező áruk meghatározott célú felhasználás vámfelügyelete alatt állnak;

– a vámfelügyeletet átvette a címzett vámhatósága; a vámhatóságok eltérő rendelkezésének hiányában ez akkor valósul meg, amikor a címzett nyilvántartásba veszi az árut.

297. cikk

(1) A T5 ellenőrző példány helyett légi fuvarlevél vagy azzal egyenértékű okmány használható abban az esetben, ha a légi járművek karbantartásához vagy javításához szükséges anyagok átszállítását a nemzetközi forgalomban részt vevő légitársaságok végzik csere-megállapodások vagy a légitársaság saját igényei alapján.

(2) A légi fuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmánynak legalább az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

a) a szállító légitársaság nevét;

b) az indulási repülőtér nevét;

c) a fogadó légitársaság nevét;

d) a rendeltetési repülőtér nevét;

e) az anyagok leírását;

f) az áruk darabszámát.

Az első albekezdésben említett adatok kódolt formában vagy egy csatolt okmányra való hivatkozással is megadhatók.

(3) A légi fuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány első oldalán a következő bejegyzések egyikét kell nyomtatott nagybetűkkel feltüntetni:

– DESTINO ESPECIAL

– SÆRLIGT ANVENDELSESFORMÅL

– BESONDERE VERWENDUNG

– ΕΙΔΙΚΟΣ ΠΡΟΟΡΙΣΜΟΣ

– END-USE

– DESTINATION PARTICULIÈRE

– DESTINAZIONE PARTICOLARE

– BIJZONDERE BESTEMMING

– DESTINO ESPECIAL

– TIETTY KÄYTTÖTARKOITUS

– ANVÄNDNING FÖR SÄRSKILDA ÄNDAMÅL

(4) A feladó légitársaság nyilvántartása részeként köteles megőrizni a légi fuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány egy példányát, és az indító tagállam vámhatósága által előírt módon az illetékes vámhivatal rendelkezésére bocsátani egy további másolati példányt.

A fogadó légitársaság nyilvántartása részeként köteles megőrizni a légi fuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány egy példányát, és a rendeltetési tagállam vámhatósága által előírt módon az illetékes vámhivatal rendelkezésére bocsátani egy további másolati példányt.

(5) A sértetlen anyagokat és a légi fuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány példányait a légitársaság székhelye szerinti tagállam vámhatósága által meghatározott helyeken a fogadó légitársaság rendelkezésére kell bocsátani. A fogadó légitársaságnak az anyagokat be kell jegyeznie a nyilvántartásába.

(6) Az (1)-(5) bekezdések alapján fennálló kötelezettségek a szállító légitársaságról a fogadó légitársaságra akkor szállnak át, amikor a sértetlen árukat és a légi fuvarlevél vagy a vele egyenértékű okmány példányait átadják ez utóbbinak.

298. cikk

(1) Az általuk megállapított feltételek szerint a vámhatóságok jóváhagyhatják az áru kivitelét vagy megsemmisítését.

(2) Mezőgazdasági termékek kivitele esetében az egységes vámokmány 44. rovatában vagy az alkalmazott bármilyen más okmányon a következő bejegyzések egyikét kell feltüntetni nyomtatott nagybetűkkel:

– ARTÍCULO 298, REGLAMENTO (CEE) N° 2454/93, DESTINO ESPECIAL: MERCANCÍAS DESTINADAS A LA EXPORTACIÓN – NO SE APLICAN RESTITUCIONES AGRÍCOLAS

– ART. 298 I FORORDNING (EØF) Nr. 2454/93 SÆRLIGT ANVENDELSESFORMÅL: VARER BESTEMT TIL UDFØRSEL – INGEN RESTITUTION

– ARTIKEL 298 DER VERORDNUNG (EWG) Nr. 2454/93 BESONDERE VERWENDUNG: ZUR AUSFUHR VORGESEHENE WAREN – ANWENDUNG DER LANDWIRTSCHAFTLICHEN AUSFUHRERSTATTUNGEN AUSGESCHLOSSEN

– ΑΡΘΡΟ 298 ΤΟΥ ΚΑΝ. (CEE) αριθ. 2454/93 ΕΙΔΙΚΟΣ ΠΡΟΟΡΙΣΜΟΣ: ΕΜΠΟΡΕΓΜΑΤΑ ΠΡΟΟΡΙΖΟΜΕΝΑ ΓΙΑ ΕΞΑΓΩΓΗ – ΑΠΟΚΛΕΙΟΝΤΑΙ ΟΙ ΓΕΩΡΓΙΚΕΣ ΕΠΙΣΤΡΟΦΕΣ

– ARTICLE 298 REGULATION (EEC) No 2454/93 END-USE: GOODS DESTINED FOR EXPORTATION – AGRICULTURAL REFUNDS NOT APPLICABLE

– ARTICLE 298, RÈGLEMENT (CEE) N° 2454/93 DESTINATION PARTICULIÈRE: MARCHANDISES PRÉVUES POUR L’EXPORTATION – APPLICATION DES RESTITUTIONS AGRICOLES EXCLUE

– ARTICOLO 298 (CEE) N° 2454/93 DESTINAZIONE PARTICOLARE: MERCI PREVISTE PER L’ESPORTAZIONE – APPLICAZIONE DELLE RESTITUZIONI AGRICOLE ESCLUSA

– ARTIKEL 298, VERORDENING (EEG) Nr. 2454/93 BIJZONDERE BESTEMMING: VOOR UITVOER BESTEMDE GOEDEREN – LANDBOUWRESTITUTIES NIET VAN TOEPASSING

– ARTIGO 298.o REG. (CEE) N.o 2454/93 DESTINO ESPECIAL: MERCADORIAS DESTINADAS À EXPORTAÇÃO – APLICAÇÃO DE RESTITUIÇÕES AGRÍCOLAS EXCLUÍDA

– 298 ART., AS. 2454/93 TIETTY KÄYTTÖTARKOITUS: VIETÄVIKSI TARKOITETTUJA TAVAROITA – MAATALOUSTUKEA EI SOVELLETA

– ARTIKEL 298 I FÖRORDNING (EEG) nr 2454/93 AVSEENDE ANVÄNDNING FÖR SÄRSKILDA ÄNDAMÅL: VAROR AVSEDDA FÖR EXPORT – JORDBRUKSBIDRAG EJ TILLÄMPLIGA

(3) A kivitt árukat a kiviteli nyilatkozat elfogadásának idejétől kezdve nem közösségi árunak kel tekinteni.

(4) Megsemmisítés esetében a Vámkódex 182. cikk (5) bekezdését kell alkalmazni.

299. cikk

Ha a vámhatóságok egyetértenek azzal, hogy indokolt az áru engedélyben meghatározottól eltérő felhasználása, az ilyen felhasználás – a kivitelt és megsemmisítést kivéve – vámtartozás keletkezésével jár. A Vámkódex 208. cikkét értelemszerűen alkalmazni kell.

300. cikk

(1) A 291. cikk (1) bekezdésében említett áruk vámfelügyelet alatt maradnak, és behozatali vámok vonatkoznak rájuk mindaddig,

a) amíg azokat először az előírt meghatározott célú felhasználás alá nem vonják;

b) ameddig azok 298. és 299. cikk szerinti kivitelére, megsemmisítésére, vagy más módon történő felhasználására sor nem kerül.

Ha azonban az áru ismételt használatra alkalmas, és a vámhatóságok a visszaélés elkerülése érdekében helyénvalónak tartják, a vámfelügyelet folytatódhat az első meghatározott célú felhasználás alá vonást követő legfeljebb két évig.

(2) Az áruk megmunkálásából vagy feldolgozásából származó hulladék és maradék, valamint a természetes súlyveszteségnek tulajdonítható veszteség az előírt meghatározott célú felhasználásra bocsátottnak tekintendő.

(3) Az áru megsemmisítéséből származó hulladék és maradék esetében akkor ér véget a vámfelügyelet, amikor az egy megengedett vámjogi sorsot kapott.”

8. A 397. cikkben, a 419. cikk (4) bekezdésében és a 434. cikk (6) bekezdésében a „463-470. cikk” hivatkozás helyébe a „843. cikk” lép.

9. A II. rész II. címének 11. és 12. fejezetét (463-495. cikk) el kell hagyni.

10. A 843. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„843. cikk

(1) Ez a cím határozza meg az azon árura alkalmazandó feltételeket, amelyet a Közösség vámterületének egyik pontjáról e vámterület egy másik pontjára oly módon szállítanak, hogy az átmenetileg elhagyja e vámterületet, függetlenül attól, hogy harmadik ország területén áthalad vagy sem, és valamilyen közösségi intézkedés nyomán ezen áru Közösségből történő kivitele tilos, illetve korlátozás alá esik, vám- vagy egyéb díjfizetési kötelezettség alá esik, az említett intézkedésben esetlegesen található különleges rendelkezések sérelme nélkül.

Ezek a feltételek azonban nem alkalmazandók az alábbi esetekben:

– amikor az áruknak a Közösség vámterületéről történő kivitelére vonatkozó nyilatkozat megtételekor a kiviteli alakiságokat elvégző vámhivatalnál igazolják, hogy a korlátozás alól mentesítő igazgatási intézkedés született, illetve megfizették az esedékes vámot, adókat vagy egyéb díjakat, vagy hogy az adott helyzetben az áru további alakiságok nélkül elhagyhatja a Közösség vámterületét, vagy

– amikor az áru szállítása a Közösség vámterületén kívüli leszállás nélkül közvetlen repülőjárattal, illetve a 313a. cikk értelmében vett menetrend szerinti hajójárattal történik.

(2) Amennyiben az árukat közösségi árutovábbítási eljárás alá vonják, a főkötelezettnek a közösségi árutovábbítási nyilatkozatként használt okmányon, különösen – annak használata esetén – az egységes vámokmány 44. rovatában (»Különleges megjegyzések«) az alábbi bejegyzések egyikét kell feltüntetnie:

– Salida de la Comunidad sometida a restricciones o imposiciones en virtud del (de la) Reglamento/Directiva/Decisión n° …

– Udpassage fra Fællesskabet undergivet restriktioner eller afgifter i henhold til forordning/direktiv/afgørelse nr. …

– Ausgang aus der Gemeinschaft – gemäß Verordnung/Richtlinie/Beschluß Nr. … Beschränkungen oder Abgaben unterworfen.

– Η έξοδος από την Κοινότητα υποβάλλεται σε περιορισμούς η σε επιβαρύνσεις από τον κανονισμό/την οδηγία/την απόφαση αριθ. …

– Exit from the Community subject to restrictions or charges under Regulation/Directive/Decision No …

– Sortie de la Communauté soumise à des restrictions ou à des impositions par le règlement ou la directive/décision n° …

– Uscita dalla Comunità soggetta a restrizioni o ad imposizioni a norma del(la) regolamento/direttiva/decisione n. …

– Bij uitgang uit de Gemeenschap zijn de beperkingen of heffingen van Verordening/Richtlijn/Besluit nr. … van toepassing.

– Saída da Comunidade sujeita a restrições ou a imposições pelo(a) Regulamento/Directiva/Decisão n.o …

– Yhteisöstä vientiin sovelletaan asetuksen/direktiinvinl./päätöksen N:o … mukaisia rajoituksia tai maksuja

– Utförsel från gemenskapen omfattas i enlighet med förordning/direktiv/beslut … av restriktioner eller pålagor

(3) Ha az árukat:

a) a közösségi árutovábbítási eljárástól eltérő vámeljárás alá vonják, vagy

b) anélkül szállítják, hogy vámeljárás alatt állnának,

a 912a-912g. cikk szerint T5 ellenőrző példányt kell kiállítani. A T5 ellenőrző példány 104. rovatában lévő »Egyéb (részletezze) « négyzetbe egy X-et kell írni, és a rovatba be kell vezetni a (2) bekezdésben meghatározott bejegyzést.

Az első albekezdés a) pontja szerinti áruk esetében a T5 ellenőrző példány kiállítása annál a vámhivatalnál történik, amelynél elvégzik az áru feladásához szükséges alakiságokat. Az első albekezdés b) pontja szerinti áruk esetében a T5 ellenőrző példány bemutatása az áruval együtt azon a területen illetékes vámhivatalnál történik, ahol az áru elhagyja a Közösség vámterületét.

Ezen vámhivatalok határozzák meg azt a határidőt, ameddig az árut be kell mutatni a rendeltetési vámhivatalnál, és arra a vámokmányra, amelynek fedezete alatt az árut szállítják, szükség esetén beírják a (2) bekezdésben meghatározott bejegyzést.

A T5 ellenőrző példány vonatkozásában rendeltetési vámhivatalnak az első albekezdés a) pontja szerinti vámeljárás rendeltetési vámhivatalát, illetve az első albekezdés b) pontja esetén az azon hely szerint illetékes vámhivatalt kell tekinteni, ahol az árut visszahozzák a Közösség vámterületére.

(4) A (3) bekezdést az olyan árukra is alkalmazni kell, amelyeket a Közösség vámterületének egyik pontjából egy másikba szállítanak a 309. cikk f) pontjában említett egy vagy több EFTA–ország területén keresztül, és amelyeket ezekből az országokból újra feladnak.

(5) Ha az (1) bekezdésben említett közösségi intézkedés biztosíték nyújtását írja elő, a biztosíték nyújtása a 912b. cikk (2) bekezdése szerint történik.

(6) Amikor az áruk rendeltetési vámhivatalhoz érkezésekor vagy nem ismerik el azonnal azok közösségi helyzetét, vagy azokat nem vetik alá azonnal a Közösség vámterületére való behozatalukkor előírt vámalakiságoknak, a rendeltetési vámhivatal foganatosítja az azokra előírt intézkedéseket.

(7) A (3) bekezdésben ismertetett esetben a rendeltetési vámhivatal valamennyi szükséges alakiság elvégzése után haladéktalanul visszaküldi a T5 ellenőrző példány eredetijét a B rovatban (»Visszaküldeni: …«) feltüntetett címre, a szükséges megjegyzésekkel együtt.

(8) Amennyiben az árukat nem hozzák vissza a Közösség vámterületére, azok úgy tekintendők, mint amelyek szabálytalanul hagyták el a Közösség vámterületét abból a tagállamból, amelyben azokat a (2) bekezdésben említett eljárás alá vonták, vagy amelyben a T5 ellenőrző példányt kiállították.”

11. A 887. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében a „471-495. cikk” szöveg helyébe a „912a-912g. cikk” szöveg lép.

12. A rendelet szövege a 912. cikk után az alábbi IVa. résszel egészül ki:

„IVa. RÉSZ

AZ ÁRU FELHASZNÁLÁSÁNAK ÉS/VAGY RENDELTETÉSÉNEK ELLENŐRZÉSE

912a. cikk

(1) E rész alkalmazásában:

a) az »illetékes hatóságok« a tagállamok e rész alkalmazásáért felelős vámhatóságai vagy bármely más hatóságai;

b) »vámhivatal« e rész alkalmazásáért helyi szinten felelős vámhivatal vagy szerv;

c) a »T5 ellenőrző példány« a 63. mellékletben található minta szerint kiállított T5 nyomtatvány (eredeti és másolat), amelyet esetleg egy vagy több, a 64. mellékletben található mintának megfelelő T5 bis nyomtatvány (eredeti és másolat) vagy a 65. mellékletben található mintának megfelelő T5 rakományjegyzék (eredeti és másolat) egészít ki. A nyomtatvány kinyomtatása és kitöltése a 66. melléklet útmutatója, és adott esetben az egyéb közösségi szabályokban megállapított további előírások szerint történik.

(2) Ha a Közösség vámterületére történő árubehozatallal, árukivitellel vagy a Közösségen belüli áruforgalommal kapcsolatos szabályok előírják annak igazolását, hogy az áruk ezen szabályok szerinti felhasználására és/vagy rendeltetésére sor került, az igazolás e rész rendelkezései szerint kitöltött és felhasznált T5 ellenőrző példány bemutatásával történik.

(3) Egy adott T5 ellenőrző példányon csak olyan áruk tüntethetők fel, amelyeket a 347. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerint egy szállítóeszközre rakodtak fel, amelyeket egyetlen címzettnek küldenek azonos felhasználásra és/vagy rendeltetésre szánnak.

Az illetékes hatóságok lehetővé tehetik, hogy a 65. mellékletben szereplő mintának megfelelő nyomtatvány helyett az elektronikus adatfeldolgozó rendszer által kiállított T5 rakományjegyzékeket vagy a feladási/kiviteli alakiságok elvégzése céljára kiállított jegyzékeket használják, amelyek tartalmazzák a 65. mellékletben szereplő mintaokmányon szereplő összes adatot, amennyiben e jegyzékek kialakítása és kitöltése oly módon történik, hogy a szóban forgó hatóságok nehézség nélkül használhatják azokat, és biztosítani tudják a hatóságok által szükségesnek ítélt biztonságot.

(4) A külön szabályokban előírt kötelezettségeken túlmenően bármely személy, aki aláírja a T5 ellenőrző példányt, köteles az okmányban feltüntetett árut a bejelentett felhasználás és/vagy rendeltetés alá vonni.

Az illető személy a felelős abban az esetben, ha bárki más visszaélést követ el az általa kiállított T5 ellenőrző példánnyal.

(5) Az áru felhasználásának és/vagy rendeltetésének felügyeletét szükségessé tevő közösségi szabályok eltérő rendelkezésének hiányában a (2) bekezdéstől eltérve minden tagállam jogosult kötelezővé tenni, hogy az előírt felhasználás és/vagy rendeltetés alá vonás igazolása a nemzeti eljárások szerint történjék, amennyiben az áru nem hagyja el az adott állam területét, mielőtt megtörténnék az említett felhasználás és/vagy rendeltetés alá vonás.

912b. cikk

(1) A T5 ellenőrző példányt egy eredeti példányban és legalább egy másolati példányban kell kitölteni. Minden egyes okmányon szerepelnie kell az érintett személy eredeti aláírásának, és tartalmaznia kell az áru leírásával kapcsolatos összes adatot, illetve az ellenőrzését kötelezővé tevő közösségi szabályokkal kapcsolatos rendelkezések által előírt minden további információt.

(2) Ha az ellenőrzést kötelezővé tevő közösségi szabályok biztosíték nyújtását írják elő, annak benyújtása az alábbiak szerint történik:

– az adott szabályok által megjelölt ügynökségnél, illetve ennek hiányában a T5 ellenőrző példányt kibocsátó vámhivatalnál, vagy e vámhivatal helye szerinti tagállam által erre a célra kijelölt másik vámhivatalnál, és

– az említett szabályokban, vagy ha ilyen nincs, a tagállam hatóságai által megállapított módon.

Ebben az esetben az alábbi bejegyzések egyikét kell feltüntetni a T5 nyomtatvány 106. rovatában:

– Garantía constituida por un importe de … euros

– Sikkerhed på … EUR

– Sicherheit in Höhe von … EURO geleistet

– Κατατεθείσα εγγύηση ποσού … ΕΥΡΩ

– Guarantee of EUR … lodged

– Garantie d’un montant de … euros déposée

– Garanzia dell’importo di … EURO depositata

– Zekerheid voor … euró

– Entregue garantia num montante de … EURO

– Annettu … euron suuruinen vakuus

– Säkerhet ställd till et belopp av … euró

(3) Amennyiben az ellenőrzést előíró közösségi szabályok határidőt szabnak meg az áru meghatározott felhasználás/rendeltetés alá vonására, a T5 nyomtatvány 104. rovatában ki kell egészíteni a »… nap határidő a teljesítésre. « mondattal.

(4) Amennyiben az árut vámeljárásban szállítják, az áru feladásának helye szerinti vámhivatal bocsátja ki a T5 ellenőrző példányt.

Az eljárás okmányán hivatkozni kell a kibocsátott T5 ellenőrző példányra. Hasonló módon, a T5 nyomtatvány 109. rovatában hivatkozni kell az eljáráshoz használt okmányra.

(5) Ha az árut nem vonják vámeljárás alá, az áru feladásának helye szerinti vámhivatal bocsátja ki a T5 ellenőrző példányt.

Az alábbi bejegyzések valamelyikét kell feltüntetni a T5 nyomtatvány 109. rovatában:

– Mercancías no incluidas en un régimen aduanero

– Ingen forsendelsesprocedure

– Nicht in einem Zollverfahren befindliche Waren

– Εμπορεύματα εκτός τελωνειακού καθεστώτος

– Goods not covered by a customs procedure

– Marchandises hors régime douanier

– Merci non vincolate ad un regime doganale

– Geen douaneregeling

– Mercadorias não sujeitas a regime aduaneiro

– Tullimenettelyn ulkopuolella olevat tavarat

– Varorna omfattas inte av något tullförfarande

(6) A T5 ellenőrző példányt a (4) és az (5) bekezdésben említett vámhivatal látja el záradékkal. A záradék az alábbiakból áll, amelyeket az említett okmányok »A.« rovatában (»Indító vámhivatal«) kell bejegyezni:

a) a T5 okmány esetében a vámhivatal neve és bélyegzőlenyomata, a hatáskörrel rendelkező személy aláírása, a hitelesítés dátuma, illetve a nyilvántartási szám, amely lehet előnyomott is;

b) a T5 bis nyomtatvány vagy a T5 rakományjegyzék esetében a T5 okmányon szereplő nyilvántartási szám. Ezt a számot vagy a vámhivatal nevét is tartalmazó bélyegzővel vagy kézzel lehet beírni; ez utóbbi esetben az említett vámhivatal hivatalos bélyegzőjének is szerepelnie kell rajta.

(7) Az áru felhasználásának és/vagy rendeltetésének ellenőrzését előíró közösségi szabályok eltérő rendelkezése hiányában a 349. cikket értelemszerűen alkalmazni kell. A (4) és (5) bekezdésben említett vámhivatal ellenőrzi a szállítmányt, és kitölti, illetve záradékkal látja el a »D« rovatot (»Az indító vámhivatal által végzett ellenőrzés«) a T5 nyomtatvány első oldalán.

(8) A (4) és (5) bekezdésekben említett vámhivatal megőrzi minden egyes T5 ellenőrző példány egy másolatát. Az okmányok eredetijeit vissza kell küldeni az érdekelt személynek, amint az összes alakiságot elvégezték, és megfelelő módon kitöltötték a T5 okmány »A.« rovatát (»Indító vámhivatal«) és »B.« rovatát (»Visszaküldési cím: «).

(9) A 353., 354. és 355. cikket értelemszerűen alkalmazni kell.

912c. cikk

(1) Az árut és a T5 ellenőrző példány eredetijét be kell mutatni a rendeltetési vámhivatalnál.

Az áru felhasználásának és/vagy rendeltetésének ellenőrzését előíró közösségi szabályok eltérő rendelkezése hiányában a rendeltetési vámhivatal lehetővé teheti, hogy az árut közvetlenül a címzettnek kézbesítsék az általa megállapított feltételekkel, amelyek lehetővé teszik az áru ellenőrzésének elvégzését az áru megérkezésekor vagy azt követően.

A személy, aki a rendeltetési vámhivatalnak bemutatja a T5 ellenőrző példányt és a hozzá kapcsolódó szállítmányt kérelemre igazolást kaphat erről a 47. mellékletben szereplő mintának megfelelő nyomtatványon kiállítva. Az igazolás nem helyettesítheti a T5 ellenőrző példányt.

(2) Amennyiben a közösségi szabályok kötelezővé teszik az áruknak a Közösség vámterületéről való kilépésének ellenőrzését:

– a tengeri úton kilépő áru esetében a rendeltetési vámhivatal az a kikötői vámhivatal, ahol az árut a 313a cikknek megfelelő menetrend szerinti hajójárattól eltérő járathoz tartozó vízi járműbe rakják be.

– a légi úton kilépő áru esetében a rendeltetési vámhivatal a 190. cikk b) pontja értelmében vett közösségi nemzetközi repülőtéri vámhivatal, ahol az árut a Közösségen kívüli repülőtérre induló légi járműbe rakodják,

– a bármilyen más módon vagy körülmények között kilépő áru esetében a rendeltetési vámhivatal a 793. cikk (2) bekezdésében említett kiléptető vámhivatal.

(3) A rendeltetési vámhivatalnak kell ellenőriznie a meghatározott felhasználást és/vagy a rendeltetést. Rögzíti – adott esetben az okmány egy másolatának megőrzésével – a T5 ellenőrző példány adatait és az elvégzett ellenőrzésének eredményeit.

(4) Valamennyi szükséges alakiság elvégzése után a rendeltetési vámhivatal visszaküldi a T5 ellenőrző példány eredetijét a B rovatban (»Visszaküldeni: …«) feltüntetett címre, a szükséges megjegyzések feltüntetésével.

912d. cikk

(1) Ha a T5 ellenőrző példány kibocsátása szükségessé teszi a 912b. cikk (2) bekezdése szerinti biztosítékot, a (2) és (3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) Ha a 912b. cikk (3) bekezdése szerinti határidő leteltével bizonyos árumennyiséget még nem vontak az előírt felhasználás és/vagy rendeltetés alá, az illetékes hatóságok megteszik az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a 912b. cikk (2) bekezdésében említett vámhivatalnak lehetősége legyen az e mennyiségek után kiszabható megfelelő összeg beszedésére, adott esetben a nyújtott biztosíték felhasználásával.

Az érdekelt személy kérelmére azonban ezek a hatóságok úgy határozhatnak, hogy adott esetben a biztosíték terhére beszedik a összeget, amely

az előírt felhasználás és/vagy rendeltetés alá a határidő lejártáig át nem vont árumennyiségnek megfelelő biztosíték részösszege megszorozva

a felhasználás és/vagy a rendeltetés alá vonandó mennyiségek esetében a megadott határidőn túli napok számának, és a határidő napokban kifejezett hosszának elosztásából kapott hányadosával.

Ez a bekezdés nem alkalmazható, ha az érintett személy igazolni tudja, hogy a szóban forgó áru vis major következtében elveszett vagy megsemmisült.

(3) Ha a T5 ellenőrző példány kibocsátásának napjától, vagy a T5 okmány 104. rovatában a »… nap határidő a teljesítésre« mondatba beírt határidő lejártától számított hat hónapon belül az okmány B rovatában megadott vámhivatal nem kapja meg a rendeltetési vámhivatal által záradékkal megfelelően ellátott példányt, az illetékes hatóságok kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy a 912b. cikk (2) bekezdésében említett vámhivatal beszedje az említett cikkben meghatározott biztosítékot.

Ez a bekezdés nem alkalmazandó, amikor a T5 ellenőrző példány késedelmes visszaküldése nem az érintett személynek róható fel.

(4) A (2) és (3) bekezdés rendelkezései az áru felhasználásának és/vagy rendeltetésének ellenőrzését kötelezővé tevő közösségi szabályok eltérő rendelkezéseinek hiányában és a vámtartozásra vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül kell alkalmazni.

912e. cikk

(1) Az áru felhasználásának és/vagy rendeltetésének ellenőrzését előíró közösségi szabályok eltérő rendelkezéseinek hiányában a T5 ellenőrző példány és az azzal kísért szállítmány megosztható az eljárás lezárása előtt, amelyre az okmányt kibocsátották. A megosztás eredményeként létrejövő szállítmányok maguk is tovább oszthatók.

(2) Annak a vámhivatalnak, ahol a megosztás történik, a megosztott szállítmány minden egyes részéhez a 912b. cikk szerint ki kell bocsátania a T5 ellenőrző példány kivonatát.

Minden egyes kivonatnak tartalmaznia kell többek között az eredeti T5 ellenőrző példány 100., 104., 105., 106. és 107. rovatában feltüntetett információkat, valamint annak az árumennyiségnek a nettó tömegét és nettó mennyiségét, amelyre a kivonat vonatkozik. A kivonatok céljára használt T5 nyomtatvány 106. rovatában az alábbi bejegyzések egyikét kell feltüntetni:

– Extracto del ejemplar de control T5 inicial (número de registro, fecha, oficina y país de expedición): …

– Udskrift af det oprindelige kontroleksemplar T5 (registreringsnummer, dato, sted og udstedelsesland): …

– Auszug aus dem ursprünglichen Kontrollexemplar T5 (Registriernummer, Datum, ausstellende Stelle und Ausstellungsland): …

– Απόσπασμα του αρχικού αντιτύπου ελέγχου Τ5 (αριθμός πρωτοκόλλου, ημερομηνία, τελωνείο και χώρα έκδοσης): …

– Extract of the initial T5 control copy (registration number, date, office and country of issue): …

– Extrait de l’exemplaire de contrôle T5 initial (numéro d’enregistrement, date, bureau et pays de délivrance): …

– Estratto dell’esemplare di controllo T5 originale (numero di registrazione, data, ufficio e paese di emissione): …

– Uittreksel van het oorspronkelijke controle-exemplaar T5 (registratienummer, datum, kantoor en land van afgifte): …

– Extracto do exemplar de controlo T5 inicial (número de registo, data, estância e país de emissão): …

– Ote alun perin annetusta T5-valvontakappaleesta (kirjaamisnumero, antamispäivämäärä, -toimipaikka ja -maa): …

– Utdrag ur ursprungligt kontrollexemplar T5 (registreringsnummer, datum, utfärdande kontor och land): ….

A T5 okmány B. rovatának (»Visszaküldési cím: «) tartalmaznia kell az eredeti T5 okmány megfelelő rovatában feltüntetett információt.

Az eredeti T5 nyomtatvány J. rovatában (»Felhasználás és/vagy rendeltetés ellenőrzése«) az alábbi bejegyzések egyikét kell feltüntetni:

– … (número) extractos expedidos – copias adjuntas

– … (antal) udstedte udskrifter – kopier vedføjet

– … (Anzahl) Auszüge ausgestellt – Durchschriften liegen bei

– … (αριθμός) εκδοθέντα αποσπάσματα – συνημμένα αντίγραφα

– … (number) extracts issued – copies attached

– … (nombre) extraits délivrés – copies ci-jointes

– … (numero) estratti rilasciati – copie allegate

– … (aantal) uittreksels afgegeven – kopieën bijgevoegd

– … (número) de extractos emitidos – cópias juntas

– Annettu … (lukumäärä) otetta – jäljennökset liitteenä

– … (antal) utdrag utfärdade – kopier bifogas

Az eredeti T5 ellenőrző példányt a kibocsátott kivonatok másolatainak kíséretében késedelem nélkül vissza kell küldeni a T5 okmány B rovatában (»Visszaküldeni: «) feltüntetett címre.

Az a vámhivatal, ahol a megosztás történik, megőrzi az eredeti T5 ellenőrző példány és a kivonatok egy-egy másolatát. A megosztott szállítmány minden egyes részét a T5 ellenőrző példányok eredeti kivonatainak kell kísérnie a megfelelő rendeltetési vámhivatalhoz, ahol a 912c. cikkben említett rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) Az (1) bekezdés szerinti további megosztás esetén a (2) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell.

912f. cikk

(1) A T5 ellenőrző példány utólag is kibocsátható, amennyiben:

– az érdekelt személy nem felelős az okmány kérelmezésének vagy kibocsátásának elmaradásáért az árut feladásakor, vagy bizonyítani tudja, hogy ennek elmaradása a részéről nem megtévesztés vagy nyilvánvaló gondatlanság miatt történt,

– az érdekelt személy bizonyítékot szolgáltat arról, hogy a T5 ellenőrző példány olyan árura vonatkozik, amely vonatkozásában az valamennyi alakiságot elintézték,

– az érdekelt személy bemutatja az említett T5 ellenőrző példány kibocsátásához szükséges dokumentumokat,

– a hatáskörrel rendelkező hatóság hitelt érdemlően megállapítja, hogy a T5 ellenőrző példány utólagos kibocsátása nem eredményezheti olyan pénzügyi előnyök megszerzését, amelyek nem indokolhatók az alkalmazott eljárás, az áru vámjogi helyzete, illetve annak felhasználása és/vagy rendeltetése alapján.

Ha a T5 ellenőrző példányt utólag bocsátják ki, a T5 okmánynak az alábbi bejegyzések valamelyikét kell tartalmaznia piros színnel:

– Expedido a posteriori

– Udstedt efterfølgende

– nachträglich ausgestellt

– Εκδοθέν εκ των υστέρων

– Issued retrospectively

– Délivré a posteriori

– Rilasciato a posteriori

– achteraf afgegeven

– Emitido a posteriori

– Annettu jälkikäteen

– Utfärdat i efterhand

és az érdekelt személy feltünteti annak a szállítóeszköznek az azonosítóját, amellyel az áruk feladásra kerültek, az indulás dátumát és adott esetben azt a dátumot, amikor az árut bemutatták a rendeltetési vámhivatalnál.

(2) Az eredeti példányok és azok kivonatai elveszítése esetén az érdekelt személy kérésére a kibocsátó vámhivatal másodlatot bocsáthat ki a T5 ellenőrző példányokról. A másodlaton szerepelnie kell a vámhivatal bélyegzőlenyomatának és az illetékes ügyintéző aláírásának, valamint pirossal írt nyomtatott nagybetűkkel az alábbi bejegyzések egyikének:

– DUPLICADO

– DUPLIKAT

– DUPLIKAT

– ΑΝΤΙΓΡΑΦΟ

– DUPLICATE

– DUPLICATA

– DUPLICATO

– DUPLICAAT

– SEGUNDA VIA

– KAKSOISKAPPALE

– DUPLIKAT

(3) A rendeltetési vámhivatal csak akkor láthatja el záradékkal az utólag kibocsátott T5 ellenőrző példányokat illetve másodlatokat, ha megállapítja, hogy a szóban forgó okmány alapját képező árukat a közösségi szabályok által lehetővé tett vagy meghatározott felhasználás vagy rendeltetés alá vonták.

912g. cikk

(1) Minden egyes tagállam illetékes hatóságai a hatáskörükön belül feljogosíthatnak arra bármely olyan személyt, aki teljesíti a (4) bekezdésben meghatározott feltételeket, és aki olyan árut szándékozik feladni, amely esetében T5 ellenőrző példányt kell kiállítani (a továbbiakban: »engedélyezett feladó«), hogy az indító vámhivatalban ne kelljen bemutatnia az érintett árut vagy a rá vonatkozó T5 ellenőrző példányt.

(2) Az engedélyezett feladók által használt T5 ellenőrző példány vonatkozásában a illetékes hatóságok:

a) előírhatják megkülönböztető jelzéssel ellátott okmányok használatát az engedélyezett feladók azonosításának eszközeként;

b) kiköthetik, hogy az okmány A. rovatát (»Indító vámhivatal«)

– előre lebélyegezzék az indító vámhivatal bélyegzőjével, és az adott vámhivatal ügyintézője azt aláírja, vagy

– bélyegezze le az engedélyezett feladó egy jóváhagyott, a 62. mellékletben szereplő mintának megfelelő különleges fémbélyegzővel, vagy

– lássák el előre a 62. mellékletben szereplő mintának megfelelő különleges bélyegző lenyomatával, ha a nyomtatást erre a célra jóváhagyott nyomda készíti. Ez a lenyomat elektronikus vagy automatikus adatfeldolgozási rendszerrel is felvihető;

c) felhatalmazza az engedélyezett feladót, hogy ne kelljen aláírnia a 62. cikkben említett, jóváhagyott különleges bélyegzővel ellátott és elektronikus vagy automatikus adatfeldolgozó rendszerrel előállított okmányokat. Ebben az esetben a nyilatkozattevő aláírására a nyomtatványok 110. rovatában fenntartott helyen az alábbi bejegyzések egyikét kell feltüntetni:

– Dispensa de la firma, artículo 912 octavo del Reglamento (CEE) n° 2454/93

– Underskriftsdispensation, artikel 912g i forordning (EØF) nr. 2454/93

– Freistellung von der Unterschriftsleistung, Artikel 912g der Verordnung (EWG) Nr. 2454/93

– Απαλλαγή από την υποχρέωση υπογραφής, άρθρο 912 ζ του κανονισμού (ΕΟΚ) αριθ. 2454/93

– Signature waived – Article 912g of Regulation (EEC) No 2454/93

– Dispense de signature, article 912 octies du règlement (CEE) n° 2454/93

– Dispensa dalla firma, articolo 912 octies del regolamento (CEE) n. 2454/93

– Vrijstelling van ondertekening – artikel 912 octies van Verordening (EEG) nr. 2454/93

– Dispensada a assinatura, artigo 912o – G do Regulamento (CE) n. 2454/93

– Vapautettu allekirjoituksesta – asetuksen (ETY) N:o 2454/93 912g artikla

– Befriad från underskrift, artikel 912g i förordning (EEG) nr 2454/93

(3) Az engedélyezett feladó köteles a T5 ellenőrző példányt kitölteni a szükséges adatok megadásával, ideértve:

– az A. rovatban (»Indító vámhivatal«) az áru feladásának napját és a vámáru-nyilatkozathoz rendelt számot, és

– a T5 nyomtatvány D. rovatában (»Az indító vámhivatal által végzett ellenőrzés«) az alábbi bejegyzések egyikét:

– Procedimiento simplificado, artículo 912 octavo del Reglamento (CEE) n° 2454/93

– Forenklet fremgangsmåde, artikel 912g i forordning (EØF) nr. 2454/93

– Vereinfachtes Verfahren, Artikel 912g der Verordnung (EWG) Nr. 2454/93

– Απλουστευμένη διαδικασία, άρθρο 912 ζ) του κανονισμού (ΕΟΚ) αριθ. 2454/93

– Simplified procedure – Article 912g of Regulation (EEC) No 2454/93

– Procédure simplifiée, article 912 octies du règlement (CEE) n° 2454/93

– Procedura semplificata, articolo 912 octies del regolamento (CEE) n. 2454/93

– Vereenvoudigde procedure, artikel 912 octies van Verordening (EEG) nr. 2454/93

– Procedimento simplificado, artigo 912.o – G do Regulamento (CE) n° 2454/93

– Yksinkertaistettu menettely – asetuksen (ETY) N:o 2454/93 912g artikla

– Förenklat förfarande, artikel 912g i förordning (EEG) nr 2454/93

és szükség esetén azt a határidőt, amelyen belül az árut be kell mutatni a rendeltetési vámhivatalban, az alkalmazott azonosítási intézkedéseket és a feladási okmányra való hivatkozást.

Ezt a megfelelően kitöltött és adott esetben az engedélyezett feladó által aláírt T5 ellenőrző példányt úgy kell tekinteni, mint amelyet a (2) bekezdés b) pontjában említett bélyegzőn feltüntetett vámhivatal bocsátott ki.

Az áru feladása után az engedélyezett feladó köteles haladéktalanul megküldeni az indító vámhivatalnak a T5 ellenőrző példány egy másolatát valamennyi olyan okmánnyal együtt, amely alapján a T5 ellenőrző példányt kiállították.

(4) Az (1) bekezdésben említett engedély csak olyan személyeknek adható meg, akik rendszeresen adnak fel árukat, és akiknek nyilvántartása lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok ellenőrizzék a tevékenységeiket, és akik nem szegték még meg súlyosan vagy ismételten a hatályos jogszabályokat.

Az engedélynek tartalmaznia kell különösen:

– a szállítmányok esetében indító vámhivatalként eljárni jogosult vámhivatalt vagy vámhivatalokat,

– azt a határidőt, amelyen belül és azt az eljárást, amellyel az engedélyezett feladó köteles tájékoztatni az indító vámhivatalt a indítandó szállítmányról annak érdekében, hogy a vámhivatal az áru indítása előtt elvégezhesse az ellenőrzéseket, ideértve azokat is, amelyeket a közösségi szabályok kötelezővé tesznek,

– azt a határidőt, amelyen belül az árut be kell mutatni a rendeltetési vámhivatalban; a határidő meghatározása a szállítási feltételek, illetve a közösségi szabályok szerint történik,

– az áru azonosítása érdekében tett intézkedéseket, amelyek magukba foglalhatják az illetékes hatóságok által jóváhagyott és az engedélyezett feladó által elhelyezett különleges zárak használatát,

– a biztosítéknyújtás módját, ha a biztosíték feltétele a T5 ellenőrző példány kibocsátásának.

(5) Az engedélyezett feladó köteles minden szükséges intézkedést megtenni annak érdekében, hogy biztosítsa a különleges bélyegző, az indító vámhivatal bélyegzőjének lenyomatát vagy a különleges bélyegző lenyomatát viselő okmányok biztonságos megőrzését.

Az engedélyezett feladó viseli az általa kiállított T5 ellenőrző példányokkal vagy az (1) bekezdés rendelkezése szerinti engedély alapján általa lefolytatott eljárások végrehajtásával kapcsolatos minden hiba, mulasztás vagy egyéb hiányosság következményét, különös tekintettel a pénzügyi következményekre.

Amennyiben bármely személy visszaél az indító vámhivatal bélyegzőjével vagy a különleges bélyegzővel előre lebélyegzett T5 ellenőrző példánnyal, az engedélyezett feladó a büntetőjogi szabályok sérelme nélkül felelősséggel tartozik a meg nem fizetett vámok és egyéb díjak megfizetéséért és az ilyen visszaélés nyomán jogtalanul szerzett minden pénzügyi előny visszafizetéséért, kivéve, ha hitelt érdemlően bizonyítani tudja a neki engedélyt adó illetékes hatóság felé, hogy minden szükséges intézkedést megtett a különleges bélyegző, illetve az indító vámhivatal bélyegzőjének vagy a különleges bélyegzőnek a lenyomatát viselő okmányok biztonságos megőrzése érdekében.”

13. A rendelet szövege 1b mellékletként kiegészül az e rendelet I. mellékletében foglalt szöveggel.

14. A 2-5., 7. és 8. mellékletet el kell hagyni.

15. A 14. melléklet szövege helyébe e rendelet II. mellékletének szövege lép.

16. A 15. melléklet szövege helyébe e rendelet III. mellékletének szövege lép.

17. A 19. és a 20. mellékletet el kell hagyni.

18. A 26. melléklet e rendelet IV. melléklete szerint módosul.

19. A 27. melléklet helyébe e rendelet V. melléklete lép.

20. A 39., 40. és 41. mellékletet el kell hagyni.

21. A 62. melléklet 1. lábjegyzetében a 491. cikkre való hivatkozást a 912g. cikkre való hivatkozás váltja fel.

22. A 63. mellékletben szereplő minta 1. és 2. példányának előlapját e rendelet VI. melléklete váltja fel.

23. A 66. melléklet helyébe e rendelet VII. melléklete lép.

24. A 87. melléklet e rendelet VIII. melléklete szerint módosul.

2. cikk

A 292. cikk (2) bekezdése és a 293. cikk (1) bekezdése alkalmazásának céljára a tagállamok a 67. melléklet felváltásáig továbbra is alkalmazhatják eddigi rendelkezéseiket.

Az 1. cikk 22. pontjában meghatározott, az e rendelet hatálybalépését megelőzően is használatban lévő nyomtatványok továbbra is használhatók a meglévő készlet erejéig, de legfeljebb 2001. december 31-ig, amennyiben végrehajtották a szükséges szerkesztési változtatásokat.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésétől számított hetedik napon lép hatályba.

Az 1. cikk 4. és 14. pontját 2000. július 1-jétől kell alkalmazni.

Az 1. cikk 1., 2., 3., 7., 13. és 20. pontját 2001. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Vámkódex

2000. december 15.

 

A BIZOTTSÁG 2787/2000/EK RENDELETE

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex (a továbbiakban: „a Vámkódex”) létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre és különösen annak 249. cikkére,

mivel:

(1) A tagállamok részt kívánhatnak venni a nemzetközi szinten a vámeljárások összehangolása és egyszerűsítése érdekében tett kezdeményezések értékelésére szolgáló kísérleti programokban. A legutóbb a 374/98/EK rendelettel módosított, a Közösség és tagállamai, illetve a harmadik országok közötti áruforgalomra vonatkozó statisztikáról szóló, 1995. május 22-i 1172/95/EK tanácsi rendeletalkalmazásának sérelme nélkül a kísérleti programok végrehajtásához szükséges időtartam erejéig szükség lehet a legutóbb az 1602/2000/EK rendelettel módosított 2454/93/EGK bizottsági rendelet alkalmazásától való eltérésre.

(2) A tapasztalatok azt mutatják, hogy a menetrend szerinti hajóközlekedés működtetésének engedélyezésére vonatkozó rendelkezések némelyikét ki kell igazítani.

(3) Az egyszerűbb és átláthatóbb közösségi árutovábbítási szabályok mind az üzleti szféra, mind a vámszervek számára előnyösek lennének.

(4) Az utóbbi években az árutovábbítási eljárásokkal kapcsolatban felmerült problémák jelentős veszteségeket okoztak a tagállamok és a Közösség költségvetésének, és állandó fenyegetést jelentettek az európai gazdasági szereplőknek és a kereskedelemnek.

(5) Ezeket az eljárásokat ezért korszerűsíteni kell, hogy jobban megfeleljenek a gazdasági szereplők szükségleteinek, ugyanakkor továbbra is hatékony védelmet biztosítsanak a tagállamok és a Közösség közös érdekeinek.

(6) Egyértelműbben meg kell határozni azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a közösségi árutovábbítási eljárások használata kötelező.

(7) Világosan meg kell különböztetni az összes gazdasági szereplőre vonatkozó szokásos eljárást a csak bizonyos feltételeknek megfelelő gazdasági szereplők esetében alkalmazható egyszerűsítésektől. Ez kiegyensúlyozott megközelítést tesz szükségessé, amely figyelembe veszi a kockázatot, és előnyben részesíti a megbízható kereskedőket, külön feljogosítva őket az egyszerűsítések használatára, fenntartva a rendes árutovábbítási eljáráshoz való szabad hozzáférés alapelvét.

(8) A Vámkódex 94. cikke (4) bekezdése egységes alkalmazásának biztosítására meg kell állapítani az összkezesség összegének csökkentésére és a biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó szabályokat és feltételeket. Ezeknek a szabályoknak és feltételeknek figyelembe kell venniük a piaci szereplő megbízhatóságát és az árukhoz kapcsolódó kockázatot is.

(9) Meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett a magas kockázatot jelentő áruk esetében csökkentett összegű összkezesség alkalmazható vagy az összkezesség megtiltható.

(10) A teljesen számítógépesített árutovábbítási eljárás teljes bevezetéséig a közösségi árutovábbítási eljárások intézését és felügyeletét fejleszteni lehet az alkalmazandó eljárásokat világosan meghatározó számos szabálynak és betartandó határidőnek a rendelkezésekbe történő beiktatásával az eljárást alkalmazók minőségi kiszolgálásának biztosítása érdekében.

(11) A közösségi árutovábbítási jogszabályokat új rendelkezésekkel kell kiegészíteni a tartozások beszedésének elősegítésére és felgyorsítására.

(12) A TIR-egyezményre való hivatkozások tekintetében kiigazításokra van szükség.

(13) A malátatermelés területén bekövetkezett technikai fejlődés miatt a átalány elszámolási kulcsokat a pörköletlen és a pörkölt maláta tekintetében ki kell igazítani.

(14) A 2513/98/EK bizottsági rendelet frissíti a 1501/95/EGK rendelet I. mellékletét, amely megállapítja a feldolgozott termékek export-visszatérítésének kiszámítása céljából használt, a pörköletlen és a pörkölt maláta termelésére vonatkozó feldolgozási együtthatókat. A átalány elszámolási kulcsokat ezért ezen együtthatók alapján kell kiszámítani.

(15) A legutóbb a 2026/83/EK rendelettel módosított 565/80/EGK tanácsi rendelet által biztosított export-visszatérítési előleg kifizetéséből származó hátrányok elkerülése végett rendelkezést kell hozni az új átalány elszámolási kulcsokról, amelyeket az előfinanszírozott áruk esetében 1998. szeptember 1-jétől kezdődő hatállyal kell alkalmazni.

(16) A 2454/93/EGK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(17) Az 502/1999/EK bizottsági rendelet 2. cikkének átmeneti rendelkezései helyébe e rendelet egyes átmeneti rendelkezései lépnek. Az átláthatóság érdekében az előbbi rendelkezéseket el kell hagyni.

(18) Az e rendeletben előírt rendelkezések összhangban vannak a Vámkódex Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2454/93/EGK rendelet a következőképpen módosul:

1. Az I. rész I. címének 3. fejezete a következő 4c. cikkel egészül ki:

„4c. cikk

A lehetséges egyszerűsítések értékelésére tervezett, adatfeldolgozási eljárásokat használó kísérleti programok esetében a vámhatóságok a program végrehajtásához feltétlenül szükséges időtartamra eltekinthetnek a következő információk biztosításának megkövetelésétől:

a) a 178. cikk (1) bekezdésében előírt vámértékbevallás;

b) a 222. cikk (1) bekezdésétől eltérve, az egységes vámokmány egyes olyan rovataihoz kapcsolódó adatok, amelyekre az áruk azonosításához nincs szükség, és amelyek nem a behozatali vagy kiviteli vámok megállapításának alapjául szolgáló tényezők.

Az információt azonban az ellenőrzési műveletek keretében érkező kérésre hozzáférhetővé kell tenni.

Az első albekezdésnek megfelelően alkalmazott eltérés időtartama alatt kiszabandó behozatali vámok összege nem lehet alacsonyabb annál, amit az eltérés nélkül szabtak volna ki.

Az ilyen kísérleti programokban részt venni kívánó tagállamoknak előzetesen be kell nyújtaniuk a Bizottságnak a tervezett kísérleti program összes részletét, beleértve annak tervezett időtartamát is. A tagállamoknak ezenkívül folyamatosan tájékoztatniuk kell a Bizottságot a program tényleges végrehajtásáról és az eredményekről. A Bizottság tájékoztatja az összes többi tagállamot.”

2. A 215. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében az „(1., 4., 5. és 7.)” szöveg helyébe az „(1., 4. és 5.)” szöveg lép.

3. A 263. cikk első francia bekezdésében a „406–409. cikkben” szavak helyébe a „406., 407. és 408. cikkben” szavak lépnek.

4. A II. rész II. címének címe helyébe a következő szöveg lép:

„AZ ÁRUK VÁMJOGI HELYZETE ÉS AZ ÁRUTOVÁBBÍTÁS”

5. A II. rész II. címének 1. és 2. fejezetét el kell hagyni.

6. A 313. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

a) az első albekezdésben az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) a Vámkódex 37. cikkének megfelelően a Közösség vámterületére behozott áruk.

Azonban a Vámkódex 38. cikke (5) bekezdésével összhangban a Közösség vámterületére behozott árukat közösségi áruknak kell tekinteni, ha nem kerül megállapításra, hogy nem rendelkeznek közösségi helyzettel:

– amennyiben – légi szállításkor – az árukat a Közösség vámterületén lévő repülőtéren egy másik, a Közösség vámterületén található repülőtérre történő szállítás céljából berakták vagy átrakták, feltéve, hogy azokat az egyik tagállamban kiállított egyetlen fuvarokmány kíséretében szállítják, vagy

– amennyiben – tengeri szállításkor – az árukat egy, a 313a. és 313b. cikknek megfelelően engedélyezett menetrend szerinti hajójáratot igénybe véve a Közösség vámterületén található kikötők között szállítják”;

b) a második albekezdést el kell hagyni.

7. A 313b. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Amennyiben a szolgáltatását meghatározó hajózási társaság kérelmezi, letelepedési helye szerinti tagállam vámhatóságai az egyéb érintett tagállamok beleegyezésével engedélyezhetik a menetrend szerinti hajójárat létesítését.

(2) A kérelemnek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) az érintett kikötőket;

b) a rendszeres szolgáltatás végzésére kijelölt hajók neveit, és

c) bármely, a vámhatóságok által kért további információt, különösen a menetrend szerinti járat menetrendjét.”

b) A (3) bekezdésben az a) és b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) a Közösségen belül letelepedett, és amelyek nyilvántartása hozzáférhető az illetékes vámhatóságok számára;

b) nem követtek el semmiféle súlyos vagy ismételt szabályszegést a menetrend szerinti hajójárat működtetésével kapcsolatban.”

c) A (6) bekezdés utolsó mondatában az „a (4) bekezdésben foglalt eljárás alkalmazásával” szavakat el kell hagyni, és a bekezdés a következő mondattal egészül ki:

„Ha a (2) bekezdés a) pontjában előírt adatok megváltoznak, akkor a (4) bekezdésben előírt eljárást kell alkalmazni.”

8. A 314. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés első mondatában a „(2) bekezdés szerint” szavak helyébe a „314c. cikk (1) bekezdésének megfelelően” szavak lépnek.

b) A (2) bekezdést el kell hagyni.

c) A (3) bekezdésben a „(2) bekezdésben” kifejezés helyébe a „314c. cikk (1) bekezdésében” kifejezés lép.

d) A (4) bekezdést el kell hagyni.

9. A 314. cikk után a rendelet a következő szöveggel egészül ki:

„314a. cikk

A tagállamok vámigazgatásai egymást segítve ellenőrzik az okmányok hitelességét és pontosságát, és meggyőződnek arról, hogy az e cím rendelkezéseinek megfelelően használt eljárásokat helyesen alkalmazták az áruk közösségi helyzetének megállapítására.

2. szakasz

A közösségi helyzet igazolása

314b. cikk

E szakasz alkalmazásában az »illetékes vámhivatal« az áruk közösségi helyzetének igazolásáért felelős vámhatóság.

314c. cikk

(1) A közösségi belső árutovábbítási eljárás alá vont áruk sérelme nélkül, az áru közösségi helyzetének igazolása, kizárólag a következő eszközök által történhet:

a) a 315–317b. cikkben előírt okmányok egyike által;

b) a 319–323. cikkben megállapított szabályoknak megfelelően;

c) a 2719/92/EGK bizottsági rendeletben* említett kísérőokmány által;

d) a 325. cikkben előírt okmány által;

e) a 462a. cikk (2) bekezdésében előírt címke által;

f) a 816. cikkben előírt, az áruk közösségi helyzetét igazoló okmány által; vagy

g) a 843. cikkben leírt T5 ellenőrzőpéldány által.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett okmányokat vagy szabályokat a közösségi helyzettel nem rendelkező csomagolású közösségi áruk esetében használják, az áruk közösségi helyzetét igazoló okmányon a következő záradékok egyikének kell szerepelnie:

a) envases N

b) N-emballager

c) N-Umschließungen

d) Συσκευασία N

e) N packaging

f) emballages N

g) imballagi N

h) N-verpakkingen

i) embalagens N

j) N-pakkaus

k) N förpackning.

(3) Az okmányok kiadási feltételeinek teljesítésétől függően a 315–323. cikkben említett okmányok utólagosan is kiadhatók. Ilyen esetben az okmányokon vörös színnel a következő bejegyzések egyikét kell feltüntetni:

l) Expedido a posteriori,

m) Udstedt efterfoelgende,

n) Nachträglich ausgestellt,

o) Εκδοθέν εκ των υστέρων,

p) Issued retroactively,

q) Délivré a posteriori,

r) Rilasciato a posteriori,

s) Achteraf afgegeven,

t) Emitido a posteriori,

u) Annettu jälkikäteen,

v) Utfärdat i efterhand.

1. alszakasz

T2L okmány

__________________

* HL L 276., 1992.9.19., 1. o.”

10. A 315. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„315. cikk

(1) Az áruk közösségi helyzetének bizonyítékául a T2L okmány bemutatása szolgál. Ezt az okmányt a (3)–(5) bekezdés szerint kell kiállítani.

(2) A Közösség vámterületének azon részére vagy részéről küldött áruk esetén, ahol a 77/388/EGK irányelv nem alkalmazandó, a közösségi helyzet bizonyítékául a T2LF okmány bemutatása szolgál.

E cikk (3)–(5) bekezdését és a 316–324f. cikket a T2LF okmányra értelemszerűen alkalmazni kell.

(3) A T2L okmányt a 31. és a 32. mellékletben lévő minta 4. vagy 4/5. példányával megegyező nyomtatványon kell kiállítani.

Ha szükséges, az említett nyomtatványt egy vagy több, a 33. és a 34. mellékletekben lévő minta 4. vagy 4/5. példányával megegyező pótlappal lehet kiegészíteni.

Amennyiben a tagállamok a nyilatkozatok számítógépes rendszerben történő készítése esetében nem engedélyezik pótlapok használatát, a nyomtatványt egy vagy több, a 31. és a 32. mellékletekben lévő minta 4. vagy 4/5. példányával megegyező nyomtatvánnyal kell kiegészíteni.

(4) Az érintett személynek a nyomtatvány 1. rovatának jobb oldali alrovatába a »T2L« bejegyzést, az összes pótlap 1. rovatának jobb oldali alrovatába pedig a »T2Lbis« jelzést kell beírnia.

(5) Pótlapok helyett a T2L okmány leíró részeként a 45. mellékletben lévő mintának megfelelő és a 44a. mellékletnek megfelelően kiállított rakományjegyzékek is használhatók.”

11. A rendelet a következő 315a. cikkel egészül ki:

„315a. cikk

A vámhatóságok bármely, a 373. cikk feltételeinek megfelelő személy számára engedélyezhetik a 44a. és 45. melléklet nem minden előírásának megfelelő rakományjegyzékek használatát.

A 385. cikk (1) bekezdése második albekezdését, valamint (2) és (3) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.”

12. A 316. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„316. cikk

(1) A 324f. cikk rendelkezéseire is figyelemmel a T2L okmányt egyetlen példányban kell kiállítani.

(2) Az érintett személy kérésére a T2L okmányt és – szükség esetén – az összes felhasznált pótlapot vagy rakományjegyzéket az illetékes vámhivatal záradékolja. Ez a záradék a következőkből áll, lehetőség szerint a »C. Indító vámhivatal” rovatban feltüntetve:

a) a T2L okmányok esetében az illetékes vámhivatal neve és bélyegzője, a hivatal egyik tisztviselőjének aláírása, a záradék dátuma és vagy a nyilvántartási szám vagy a feladási nyilatkozat száma, amennyiben az szükséges;

b) a pótlapok vagy rakományjegyzékek esetében a T2L okmányon szereplő szám, amelyet az illetékes vámhivatal nevét tartalmazó bélyegzővel vagy kézírással kell bejegyezni; amennyiben ezt kézzel töltik ki, az említett vámhivatal bélyegzőjének kell kísérnie.

Az okmányokat vissza kell adni az érintett személynek.”

13. A 316. cikk után a rendelet a következő szöveggel egészül ki:

„2. alszakasz

Kereskedelmi okmányok”.

14. A 317. cikk (2), (3) és (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az (1) bekezdésben említett számlának vagy fuvarokmánynak legalább a feladó teljes nevét és címét, vagy az érintett személy – ha az nem a feladó – teljes nevét és címét, a csomagok számát, helyzetét, jelzéseit és hivatkozási számait, az áruk megnevezését, a bruttó tömeget kilogrammban és, amennyiben szükséges, a szállítótartályok azonosítószámát kell tartalmaznia.

Az érintett személynek a szóban forgó okmányon jól láthatóan fel kell tüntetnie a »T2L« bejegyzést és saját kezű aláírását.

(3) Az érintett személy kérésére az általa megfelelően kitöltött és aláírt számlát vagy fuvarokmányt az illetékes vámhivatal záradékolja. A záradék tartalmazza az illetékes vámhivatal nevét és bélyegzőjét, a hivatal egyik tisztviselőjének aláírását, a záradék dátumát és vagy a nyilvántartási számot vagy a feladási nyilatkozat számát, amennyiben ez a nyilatkozat szükséges.

(4) Ha a közösségi áruknak az e cikk (2) bekezdése vagy a 224. cikk szerint kitöltött és aláírt számlán vagy a szállítási okmányon szereplő teljes értéke nem haladja meg a 10 000 eurót, az érintett személy az említett okmányt nem köteles záradékolás céljából benyújtani az illetékes vámhivatalnál.

Ebben az esetben a számlának vagy a szállítási okmánynak a (2) bekezdésben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell az illetékes vámhivatalra történő hivatkozást.”

15. A 317a. cikk a következőképpen módosul:

a) A (2) bekezdés második albekezdése a következőképpen módosul:

i. A c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c) az áruk szokásos kereskedelmi megnevezése, kellő részletességgel lehetővé téve az áruk azonosítását;”.

ii. Az f) pont helyébe a következő szöveg lép:

„f) a következő bejegyzések az áruk vámjogi helyzetéről:

– a »C« betűt (egyenértékű a »T2L«-lel) azoknak az áruknak az esetében, amelyek közösségi helyzete bizonyítható,

– az »F« betűt (egyenértékű a »T2LF«-fel) azoknak az áruknak az esetében, amelyek közösségi helyzete bizonyítható, és amelyeket a Közösség vámterületének azon részéről érkeznek vagy oda tartanak, ahol a 77/388/EGK irányelv rendelkezései nem alkalmazandók,

– az »N« betűt az összes többi áru esetében.”

b) A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A hajózási társaság kérelmére az általa megfelelően kitöltött és aláírt manifesztet az illetékes vámhivatal záradékolja. A záradék tartalmazza az illetékes vámhivatal nevét és bélyegzőjét, a hivatal egy tisztviselőjének aláírását és a záradékolás dátumát.”

16. A rendelet a következő 317b. cikkel egészül ki:

„317b. cikk

Amennyiben a 444. és 448. cikkben előírt egyszerűsített közösségi árutovábbítási eljárásokat alkalmazzák, a közösségi helyzet igazolására a »C« betűnek (egyenértékű a »T2L«-lel) a manifeszt érintett tételei melletti bejegyzése szolgál.”

17. A 318. cikket el kell hagyni, és a rendelet a következő szöveggel egészül ki:

„3. alszakasz

Egyes eljárásokhoz kötődő egyéb igazolások”

18. A 319. cikk (1) bekezdésének első mondatából az „és a 314. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel” szavakat el kell hagyni.

19. A 320. cikk b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) egyéb esetben a 315–319. és a 321., 322. és 323. cikknek megfelelően.”

20. A 321. cikkben a „315–318. cikkben” szavak helyébe a „315–317b. cikkben” szavak lépnek.

21. A 323a. és 324. cikket el kell hagyni, és a rendelet a következő 4. alszakasszal egészül ki:

„4. alszakasz

Az áruk közösségi helyzetének az engedélyezett feladó által nyújtott igazolása

324a. cikk

(1) Az egyes tagállamok vámhatóságai bármely személynek (a továbbiakban: engedélyezett feladó), aki megfelel a 373. cikk feltételeinek, és az áruk közösségi helyzetét a 315. cikk szerinti T2L okmány vagy a 317–317b. cikkben meghatározott okmányok egyike (a továbbiakban: kereskedelmi okmányok) által tervezi igazolni, engedélyezhetik, hogy ezeket az okmányokat anélkül használja, hogy benyújtaná őket az illetékes vámhivatalhoz záradékolás céljából.

(2) Az (1) bekezdésben említett engedélyezésre a 374–378. cikk rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

324b. cikk

Az engedélyben meg kell határozni különösen:

a) az érintett okmányok kiállításához használt nyomtatványoknak a 324c. cikk (1) bekezdése a) pontja szerinti előzetes jóváhagyását végző vámhivatalt;

b) azt a módot, amely által az engedélyezett feladó biztosítja, hogy a nyomtatványokat megfelelően használják;

c) a kizárt árufajtákat vagy árumozgásokat;

d) azt a határidőt, amelyen belül, és azt a módot, ahogyan az engedélyezett feladó értesíti az illetékes vámhivatalt abból a célból, hogy lehetővé tegye a hivatal számára a szükséges ellenőrzések elvégzését az áruk indulása előtt.

324c. cikk

(1) Az engedélyben elő kell írni, hogy az érintett kereskedelmi okmányok első oldalát vagy a T2L okmány kiállításának céljára használt nyomtatványok első oldalán lévő »C. Indító vámhivatal« rovatot és, adott esetben, a pótlapokat:

a) a 324b. cikk a) pontjában említett vámhivatal bélyegzőjével és e hivatal egyik tisztviselőjének aláírásával előzetesen el kell látni; vagy

b) az engedélyezett feladónak egy, a vámhatóságok által jóváhagyott és a 62. mellékletben látható mintával megegyező különleges fémbélyegzővel le kell bélyegeznie. A bélyegzőlenyomatot előre rá lehet nyomtatni a nyomtatványokra, amennyiben a nyomtatást egy erre felhatalmazott nyomda végzi.

A 401. cikk rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

(2) Legkésőbb az áruk elküldéséig az engedélyezett feladó kitölti és aláírja a nyomtatványt. A »D. Az indító vámhivatal által végzett ellenőrzés« rovatba vagy a használt kereskedelmi okmány jól meghatározható részére az engedélyezett feladó bejegyzi továbbá az illetékes vámhivatal nevét, az okmány kiállításának dátumát és az alábbi záradékok valamelyikét:

– Expedidor autorizado

– Godkendt afsender

– Zugelassener Versender

– Εγκεκριμένος αποστολέας

– Authorised consignor

– Expéditeur agréé

– Speditore autorizzato

– Toegelaten afzender

– Expedidor autorizado

– Hyväksytty lähettäjä

– Godkänd avsändare.

324d. cikk

(1) Az engedélyezett feladó számára engedélyezhető az, hogy ne írja alá azokat a 62. mellékletben említett, különleges bélyegzővel ellátott T2L okmányokat vagy kereskedelmi okmányokat, amelyeket elektronikus vagy automatikus adatfeldolgozó rendszerrel állítottak ki. Az ilyen felhatalmazás feltétele, hogy az engedélyezett feladó előzetesen nyújtson be e hatóságok részére egy írásos kötelezettségvállalást, amelyben elismeri a felelősségét az összes kiállított, különleges bélyegzővel ellátott T2L okmány vagy kereskedelmi okmány vonatkozásában felmerülő jogi következmények tekintetében.

(2) Az (1) bekezdés szerint kiállított T2L okmányok vagy kereskedelmi okmányokon az engedélyezett feladó aláírásának helyén a következő záradékok egyikét kell feltüntetni:

– Dispensa de firma

– Fritaget for underskrift

– Freistellung von der Unterschriftsleistung

– Δεν απαιτείται υπογραφή

– Signature waived

– Dispense de signature

– Dispensa dalla firma

– Van ondertekening vrijgesteld

– Dispensada a assinatura

– Vapautettu allekirjoituksesta

– Befriad från underskrift.

324e. cikk

(1) A tagállamok vámhatóságai engedélyezhetik a hajózási társaságoknak, hogy legkésőbb a hajó elindulását követő napig, de mindenképpen a hajók rendeltetési kikötőbe történő érkezése előtt állítsák ki az áruk közösségi helyzetét igazoló manifeszteket.

(2) Az (1) bekezdésben említett engedély csak azoknak a nemzetközi hajózási társaságoknak adható meg, amelyek:

a) megfelelnek a 373. cikk feltételeinek; a 373. cikk (1) bekezdése a) pontjától eltérve, nem szükséges, hogy a hajózási társaságok a Közösségen belül letelepedettek legyenek, ha ott regionális irodával rendelkeznek, és

b) elektronikus adatcsererendszert használnak a Közösségben található indító és rendeltetési kikötők közötti információtovábbításra, és

c) jelentős számú utat bonyolítanak le a tagállamok között a jóváhagyott útvonalakon.

(3) A kérelem kézhezvételekor a hajózási társaság letelepedési helye szerinti tagállam vámhatóságai értesítik azon többi tagállamot, amelyek területén az adott indulási és rendeltetési kikötők vannak.

Ha az értesítést követő 60 napon belül nem érkezik ellenvetés, a vámhatóságok megadják az engedélyt a (4) cikkben leírt egyszerűsített eljárás használatára.

Ez az engedély az érintett tagállamokban érvényes, és csak azon kikötők közötti árutovábbítási műveletekre alkalmazandó, amelyekre az engedély hivatkozik.

(4) Az egyszerűsítést a következőképpen kell végrehajtani:

a) az indító kikötőben kiállított manifesztet elektronikus adatcsererendszeren keresztül továbbítják a rendeltetési kikötőbe;

b) a hajózási társaság beírja a manifesztre a 317a. cikk (2) bekezdésében megadott bejegyzéseket;

c) kérésre az elektronikus adatcsererendszeren keresztül továbbított manifeszt egy kinyomtatott példányát legkésőbb a hajó indulását követő első munkanapon, de mindenképpen a hajó rendeltetési kikötőbe történő megérkezése előtt átadják az indító kikötő vámhatóságainak;

d) az adatcsererendszeren továbbított manifeszt egy kinyomtatott példányát átadják a rendeltetési kikötő vámhatóságainak.

(5) A 448. cikk (4) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

324f. cikk

Az engedélyezett feladó köteles az ezen alszakasz alapján kiállított összes T2L okmányról vagy kereskedelmi okmányról másolatot készíteni. A vámhatóságok meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek mellett ezt a másolatot ellenőrzés céljából be kell mutatni és legalább két évig meg kell őrizni.”

22. A II. rész II. címének 3. fejezetében a „2. szakasz - Halászati termékekre és hajóval a tengerből kinyert más termékekre vonatkozó különleges rendelkezések” címben a „2. szakasz” szöveg helyébe az „5. alszakasz” szöveg lép.

23. A 325. cikk (1) bekezdésének első mondatában az „Ennek a szakasznak az alkalmazásában” szöveg helyébe az „Ennek az alszakasznak az alkalmazásában” szöveg lép.

24. A 337. cikket el kell hagyni.

25. A II. rész II. címének 4–6a. fejezete helyébe a következő szöveg lép:

„4. FEJEZET

Közösségi árutovábbítás

1. szakasz

Általános rendelkezések

340a. cikk

Eltérő rendelkezések hiányában, e fejezet rendelkezéseit a közösségi külső és belső árutovábbításra kell alkalmazni.

A magas kockázatot képviselő áruk felsorolása a 44c. mellékletben található. Amennyiben e rendelet egy rendelkezése hivatkozik az említett mellékletre, az abban a mellékletben szereplő árukra vonatkozó intézkedést csak akkor kell alkalmazni, ha az áruk mennyisége meghaladja a vonatkozó minimumot. A 44c. mellékletet legalább évente egyszer felül kell vizsgálni.

340b. cikk

E fejezet alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

1. »indító vámhivatal«: az a vámhivatal, ahol elfogadták az árukat a közösségi árutovábbítási eljárás alá vonó nyilatkozatokat;

2. »átléptető vámhivatal«:

a) a Közösség vámterülete elhagyásának pontján lévő vámhivatal, amennyiben a szállítmány egy tagállam és egy az EFTA-országokon kívüli harmadik ország közötti határon keresztül árutovábbítási művelet során hagyja el ezt a területet, vagy

b) a Közösség vámterületére való belépési ponton lévő vámhivatal, amennyiben az áruk az árutovábbítási művelet során egy harmadik ország területén is áthaladnak;

3. »rendeltetési vámhivatal« az a vámhivatal, ahol a közösségi árutovábbítási eljárás alá vont árukat az eljárás lezárása céljából be kell mutatni;

4. »a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal«: az egyes tagállamok vámhatóságai által meghatározott az a vámhivatal, ahol kezességvállalás formájában biztosítékot nyújtanak;

5. »EFTA-országok«: azok az EFTA- és egyéb országok, amelyek csatlakoztak az egységes árutovábbítási eljárásról szóló 1987. május 20-i egyezményhez*.

* HL L 226., 1987.8.13., 2. o.

340c. cikk

(1) A közösségi árukat a közösségi belső árutovábbítási eljárás alá kell vonni, ha azokat:

a) a Közösség vámterületének egy olyan részéről, ahol a 77/388/EGK irányelv rendelkezései alkalmazandók, a Közösség vámterületének olyan részére adták fel, ahol ezeket a rendelkezéseket nem kell alkalmazni; vagy

b) a Közösség vámterületének egy olyan részéről, ahol a 77/388/EGK irányelv rendelkezéseit nem kell alkalmazni, a Közösség vámterületének olyan részére adták fel, ahol ezek a rendelkezések alkalmazandók; vagy

c) a Közösség vámterületének egy olyan részéről, ahol a 77/388/EGK irányelv rendelkezéseit nem kell alkalmazni, a Közösség vámterületének olyan részére adták fel, ahol ezeket a rendelkezéseket szintén nem kell alkalmazni.

(2) A (3) bekezdés sérelme nélkül, azokat a közösségi árukat, amelyeket az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény alapján egy vagy több EFTA-országon keresztül a Közösség vámterületének egyik pontjáról egy másik pontjára szállítanak, a közösségi belső árutovábbítási eljárás alá kell vonni.

Azokat az első albekezdés alá tartozó árukat, amelyeket kizárólag tengeri vagy légi úton szállítanak, nem kötelező a közösségi belső árutovábbítási eljárás alá vonni.

(3) Amennyiben a közösségi árukat egy EFTA-országba exportálják, vagy ezek az áruk áthaladnak egy vagy több EFTA-ország területén, és az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény rendelkezései alkalmazandók, az árukat a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá kell vonni a következő feltételek mellett:

a) ha az árukat alávetették a kiviteli vámalakiságoknak a közös agrárpolitika keretében a harmadik országba irányuló kivitelre járó export-visszatérítések megadása céljából; vagy

b) ha az áruk intervenciós készletekből származnak, a felhasználásukra és/vagy a rendeltetésükre vonatkozó felügyelet alá esnek, és alávetették a közös agrárpolitika keretében a harmadik országba irányuló kivitelre vonatkozó kiviteli vámalakiságoknak; vagy

c) ha az áruk jogosultak az importvám visszafizetésére vagy elengedésére azzal a feltétellel, hogy az árukat a Közösség vámterületéről exportálják; vagy

d) ha végtermék vagy változatlan állapotú áru formájában alávetették az árukat a harmadik országba irányuló kivitelre vonatkozó kiviteli vámalakiságoknak az aktív feldolgozási eljárás (vámvisszatérítési eljárás) lezárása érdekében, azzal a céllal, hogy a vám visszafizetésére vagy elengedésére sor kerüljön.

340d. cikk

Azok az áruk, amelyekre a közösségi árutovábbítási eljárások vonatkoznak, közösségi árutovábbításban szállíthatók a Közösség vámterületén található két pont között egy, az EFTA-országok közé nem tartozó harmadik ország területén keresztül, feltéve, hogy ezeket az árukat egy tagállamban kiállított egyetlen fuvarokmány kíséretében szállítják át a harmadik ország területén. Ebben az esetben az árutovábbítási eljárás hatályát a harmadik ország területén fel kell függeszteni..

340e. cikk

(1) A közösségi árutovábbítási eljárás a légi úton szállított áruk esetében csak akkor kötelező, ha azokat a Közösség területén lévő repülőtéren rakodták be vagy át.

(2) A Vámkódex 91. cikke (1) bekezdésének sérelme nélkül, a közösségi árutovábbítási eljárás a tengeren szállított áruk esetében csak akkor kötelező, ha azokat a 313a. és 313b. cikknek megfelelően engedélyezett menetrend szerinti hajójáraton szállítják.

341. cikk

A Vámkódex VII. címe 1. és 2. fejezetének és ennek a címnek a rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a Vámkódex 91. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti egyéb terhekre.

342. cikk

(1) A főkötelezett által nyújtott biztosíték a Közösség egész területén érvényes.

(2) Amennyiben a biztosítéknyújtás kezességvállalás formájában történik, a kezes köteles megadni egy értesítési címet vagy kijelölni egy kézbesítésre meghatalmazottat minden egyes tagállamban.

(3) A tagállamok vasúttársaságai által a 372. cikk (1) bekezdése g) pontjának i. alpontjában említett egyszerűsített eljárástól különböző eljárások keretében végrehajtott közösségi árutovábbítási műveletek esetében kezességet kell nyújtani.

343. cikk

A tagállamok a egyeztetett formában benyújtják a Bizottságnak a közösségi árutovábbítási műveletek kezelésére illetékes vámhivatalok jegyzékét, feltüntetve az azonosító számukat és illetékességüket, és megadva a nyitvatartási időt. Ezen információk minden változását közölni kell a Bizottsággal.

A Bizottság közli ezt az információt a többi tagállammal.

344. cikk

A közösségi árutovábbítási eljárásban használt, az egységes vámokmánytól eltérő egyéb nyomtatványok jellemzőit a 44b. melléklet határozza meg.

2. szakasz

Eljárás

1. alszakasz

Egyedi kezesség

345. cikk

(1) Az egyedi kezesség a várhatóan felmerülő vámtartozás teljes összegére vonatkozik az indító tagállamban az adott árura alkalmazandó legmagasabb tehermegállapítási tétel alapján számítva.

Az egyedi kezesség kiszámítása során figyelembe veendő tehermegállapítási tétel azonban nem lehet alacsonyabb a minimális díjtételnél, amennyiben ez a tétel feltüntetésre került a 44c. melléklet ötödik oszlopában.

(2) A készpénzletét formájában nyújtott egyedi kezességeket az indító vámhivatalban kell letétbe helyezni. Az eljárás lezárása után ezt visszafizetik.

(3) A kezes által nyújtott egyedi kezesség történhet 7000 euróról szóló egyedi garanciajegyek formájában, amelyeket a kezes a főkötelezettként eljárni szándékozó személy számára bocsát ki.

A kezes garanciajegyenként 7000 euró összegig felelős.

346. cikk

(1) A kezes által nyújtott egyedi kezességet a 49. mellékletben található mintának megfelelő kezesi nyilatkozaton kell vállalni.

Amennyiben az indító vámhivatal nem azonos a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatallal, az utóbbi megtartja az általa elfogadott kezesi nyilatkozat egy példányát. A főkötelezett az eredeti példányt átadja az indító vámhivatalnak, ahol azt megőrzik. Ha szükséges, ez a vámhivatal kérheti az okmány lefordítását az érintett tagállam hivatalos nyelvére vagy egyik hivatalos nyelvére.

(2) Amennyiben nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés vagy az általános kereskedelmi gyakorlat megköveteli, a tagállamok az (1) bekezdésben említettől eltérő formájú kötelezettségvállalás is engedélyezhető, feltéve, hogy az a mintán látható kötelezettségvállalással azonos jogi érvénnyel bír.

347. cikk

(1) A 345. cikk (3) bekezdésében említett esetben az egyedi kezességet az 50. mellékletben található mintának megfelelő kezesi nyilatkozaton kell vállalni.

A 346. cikk (2) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

(2) Az egyedi garanciajegyeket az 54. mellékletben található mintának megfelelő formanyomtatványon kell kiállítani. A kezesnek fel kell tüntetnie a garanciajegyen az érvényesség utolsó dátumát, amely nem lehet hosszabb, mint a kibocsátás dátumától számított egy év.

(3) A kezes kibocsáthat olyan egyedi garanciajegyeket, amelyek a 44c. mellékletben felsorolt áruk tekintetében végzett közösségi árutovábbítási műveletekre nem érvényesek.

Ebben az esetben a kezesnek az egyes egyedi garanciajegyeket a következő kifejezések egyikének átlós bejegyzésével kell záradékolnia:

– Validez limitada

– Begrænset gyldighed

– Beschränkte Geltung

– Περιορισμένη ισχύς

– Limited validity

– Validité limitée

– Validità limitata

– Beperkte geldigheid

– Validade limitada

– Voimassa rajoitetusti

– Begränsad giltighet.

(4) A főkötelezett köteles az indító vámhivatalnak átadni az egyenként 7000 euróról szóló egyedi garanciajegyeket a 345. cikk (1) bekezdésében említett teljes összeg fedezéséhez szükséges számban. A garanciajegyeket az indító vámhivatal megőrzi.

348. cikk

(1) A kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal visszavonja a kezes kötelezettségvállalását elfogadó határozatát, ha az annak kibocsátásakor meghatározott feltételek már nem teljesülnek.

Kötelezettségvállalását a kezes is bármikor visszavonhatja.

(2) A felmondás vagy visszavonás a kezes vagy – az esettől függően – a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal értesítésének napját követő 16. napon lép hatályba.

Attól a naptól kezdve, amikor a felmondás vagy visszavonás hatályba lép, a korábban kibocsátott egyedi garanciajegyeket nem lehet felhasználni az áruk közösségi árutovábbítási eljárás alá vonására.

(3) Az érintett, kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalért felelős tagállam haladéktalanul értesíti a Bizottságot a felmondásról vagy visszavonásról és a hatálybalépés dátumáról. A Bizottság értesíti erről a többi tagállamot.

2. alszakasz

Szállítóeszközök és nyilatkozatok

349. cikk

(1) Minden árutovábbítási nyilatkozat csak ugyanazon indító vámhivatalból ugyanazon rendeltetési vámhivatalig történő szállításra használt, egyetlen szállítóeszközbe berakodott vagy berakandó árukat tartalmazhatja.

Ennek a cikknek az alkalmazásában a következők tekintendők egyetlen szállítóeszköznek, azzal a feltétellel, hogy a szállított árukat együtt küldik el:

a) a közúti járművek a pótkocsival/pótkocsikkal vagy a nyerges pótkocsival/nyerges pótkocsikkal együtt;

b) az összekapcsolt vasúti személy- vagy áruszállító kocsik;

c) egységet alkotó hajók;

d) az e cikk szerinti egyetlen szállítóeszközbe berakott szállítótartályok.

(2) Egyetlen szállítóeszköz használható az áruk különböző indító vámhivatalnál történő berakodására és különböző rendeltetési vámhivataloknál történő kirakodására.

350. cikk

A 44a. melléklet szerint kiállított és a 45. mellékletben található mintának megfelelő rakományjegyzékek felhasználhatók az árutovábbítási nyilatkozatok leíró részeként, pótlapok helyett; ekkor a rakományjegyzék a nyilatkozat szerves részét képezi.

351. cikk

Azoknak a szállítmányoknak az esetében, amelyek egyaránt tartalmaznak olyan árukat, amelyeket közösségi külső árutovábbítási eljárás alá kell vonni, és olyan árukat, amelyeket közösségi belső árutovábbítási eljárás alá kell vonni, a »T« jelzéssel ellátott árutovábbítási nyilatkozatot ki kell egészíteni:

a) az esettől függően »T1bis«, »T2bis« vagy »T2Fbis« jellel ellátott pótlapokkal, vagy

b) az esettől függően »T1«, »T2« vagy »T2F« jellel ellátott rakományjegyzékekkel.

352. cikk

Amennyiben a »T1«, »T2« vagy »T2F« jelek kimaradtak az árutovábbítási nyilatkozat 1. rovatának jobb oldali alrovatából, vagy amennyiben a közösségi külső árutovábbítási eljárás és közösségi belső árutovábbítási eljárás alá vont árukat egyaránt tartalmazó szállítmány esetében a 351. cikk rendelkezéseit nem teljesítették, az árukat a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vont áruknak kell tekinteni.

A kiviteli vám kivetésének vagy a közös kereskedelempolitika bármely kiviteli intézkedésének végrehajtása alkalmazásában azonban ezeket az árukat a közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítottnak kell tekinteni.

353. cikk

(1) A 222. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a 4a. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott módon az adatfeldolgozási eljárással benyújtott árutovábbítási nyilatkozatnak meg kell felelnie a 37a. mellékletben meghatározott szerkezetnek és magyarázatnak.

(2) A vámhatóságok az általuk meghatározott feltételekkel és módon, valamint megfelelően tekintetbe véve a vámszabályok által megállapított alapelveket, engedélyezhetik a rakományjegyzékeknek az adatfeldolgozási eljárás útján benyújtott árutovábbítási nyilatkozatok leíró részeként történő használatát.

354. cikk

A vámhatóságok az általuk meghatározott feltételekkel és módon, valamint megfelelően tekintetbe véve a vámszabályok által megállapított alapelveket, engedélyezhetik, hogy az árutovábbítási nyilatkozatokat vagy azok egyes adatait lemezen, mágnesszalagon vagy más hasonló adathordozón, illetve kód formájában nyújtsák be.

3. alszakasz

Alakiságok az indító vámhivatalnál

355. cikk

(1) A közösségi árutovábbítási eljárás alá vont árukat a gazdaságilag indokolt útvonalon kell elszállítani a rendeltetési vámhivatalhoz.

(2) A 387. cikk sérelme nélkül, a 44c. mellékletben felsorolt áruk esetében, vagy ahol a vámhatóságok vagy a főkötelezett szükségesnek tartja, az indító vámhivatal kötelező szállítási útvonalat ír elő, és bejegyzi az árutovábbítási nyilatkozat 44. rovatába legalább azokat a tagállamokat, amelyeken a tranzitútvonal áthalad, figyelembe véve a főkötelezett által közölt adatokat.

356. cikk

(1) Az indító vámhivatal megállapítja azt a határidőt, amíg az árukat a rendeltetési vámhivatalban be kell mutatni, figyelembe véve az útvonalat, bármely hatályos szállítási vagy más jogszabályt és szükség esetén a főkötelezett által közölt adatokat.

(2) Az indító vámhivatal által előírt határidő kötelező azon tagállamok vámhatóságai számára, amelyek területére az áruk a közösségi árutovábbítási művelet során belépnek, és e hatóságok azt nem változtathatják meg.

(3) Amennyiben az árukat a rendeltetési vámhivatalban az indító vámhivatal által megállapított határidő lejárta után mutatják be, és amennyiben a határidő betartásának elmulasztása olyan körülmények miatt történik, amelyeket kielégítően megindokolnak a rendeltetési vámhivatal számára, és amelyek nem tulajdoníthatók a fuvarozónak vagy a főkötelezettnek, az előírt határidőt betartottnak kell tekinteni.

357. cikk

(1) A (4) bekezdés sérelme nélkül, a közösségi árutovábbítási eljárás alá vonandó árukat addig nem lehet kiadni, amíg azokat vámzárral el nem látják.

(2) A következőket kell vámzárral ellátni:

a) az árukat tartalmazó teret, amennyiben a szállítóeszközök más szabályok alapján jóváhagyásra kerültek, vagy azokat az indító vámhivatal vámzár felhelyezésére alkalmasnak nyilvánította;

b) a többi esetben minden egyes csomagot.

A vámzárnak a 46a. mellékletben meghatározott jellemzőkkel kell rendelkeznie.

(3) A szállítóeszközöket a következő feltételek mellett lehet vámzár felhelyezésére alkalmasnak nyilvánítani:

a) a vámzárakat egyszerűen és hatékonyan lehet rájuk felhelyezni;

b) úgy építették meg őket, hogy látható nyomok, illetve a vámzár feltörése nélkül nem lehet árukat ki- vagy berakni;

c) nem tartalmaznak olyan rejtekhelyeket, ahová árukat lehet elrejteni;

d) a rakomány számára fenntartott területek könnyen hozzáférhetőek a vámhatóságok által végzett vizsgálatok számára.

Bármely közúti gépjárművet, pótkocsit, nyerges pótkocsit vagy szállítótartályt, amely vámzárral történő áruszállítás céljának megfelel azon nemzetközi megállapodások szerint, amelyeknek az Európai Közösség szerződő fele, vámzár felhelyezésére alkalmas szállítóeszköznek kell tekinteni.

(4) Az indító vámhivatal eltekinthet a vámzártól, ha – tekintettel az egyéb lehetséges azonosítási intézkedésekre – az áruk megnevezése az árutovábbítási nyilatkozatban vagy a csatolt okmányokon könnyen azonosíthatóvá teszi azokat.

Az árumegnevezés az áruk azonosítására alkalmasnak tekinthető, amennyiben a megnevezés kielégítően pontos az áruk mennyiségének és jellegének könnyű meghatározásához.

Amennyiben az indító vámhivatal mentességet ad a vámzár felhelyezése alól, a vámhivatal a »D. Az indító vámhivatal által végzett ellenőrzés« rovat »alkalmazott vámzárak« szöveg mellett a következők egyikét jegyzi be az árutovábbítási nyilatkozatba:

– Dispensa

– Fritaget

– Befreiung

– Απαλλαγή

– Waiver

– Dispense

– Dispensa

– Vrijstelling

– Dispensa

– Vapautettu

– Befrielse.

358. cikk

(1) Amennyiben az árutovábbítási nyilatkozatot az indító vámhivatalban számítógépes rendszerrel dolgozzák fel, a nyilatkozat 4. és 5. példányát a 45a. mellékletben található mintának és megjegyzéseknek megfelelő árutovábbítási kísérő okmánnyal kell helyettesíteni.

(2) Ahol alkalmazható, az árutovábbítási kísérő okmányt ki kell egészíteni a 45b. mellékletben található mintának és magyarázatoknak megfelelő tételjegyzékkel vagy egy rakományjegyzékkel. Ezek a jegyzékek az árutovábbítási kísérő okmány szerves részét képezik.

(3) Az (1) bekezdésben említett esetben az indító vámhivatal megőrzi a nyilatkozatot és engedélyezi az áruk kiadását az árutovábbítási kísérő okmánynak a főkötelezett részére történő kibocsátásával.

(4) Ha ezt engedélyezik, az árutovábbítási kísérő okmány a főkötelezett számítógépes rendszeréből is kinyomtatható.

(5) Amennyiben ennek a címnek a rendelkezései egy szállítmányt kísérő nyilatkozat példányaira vonatkoznak, ezeket a rendelkezéseket az árutovábbítási kísérő okmányra is értelemszerűen alkalmazni kell.

4. alszakasz

Alakiságok útközben

359. cikk

(1) A közösségi árutovábbítási eljárás alá vont árukat az árutovábbítási nyilatkozatnak az indító vámhivatal által a főkötelezettnek visszaadott 4. és 5. példánya kíséri.

A szállítmányt és az árutovábbítási nyilatkozat 4. és 5. példányát be kell mutatni az összes átléptető vámhivatalban.

(2) A fuvarozó köteles benyújtani egy, a 46. mellékletben található mintának megfelelő nyomtatvány alapján kitöltött határátlépési igazolást az összes átléptető vámhivatalnak, amelyek azt megőrzik.

(3) Amennyiben az árukat az árutovábbítási nyilatkozat 4. és 5. példányában nem említett átléptető vámhivatalon keresztül szállítják, az érintett átléptető vámhivatal késedelem nélkül megküldi a határátlépési igazolást az eredetileg meghatározott átléptető vámhivatalnak.

360. cikk

(1) A fuvarozó köteles megtenni a szükséges bejegyzéseket az árutovábbítási nyilatkozat 4. és 5. példányán, és a szállítmánnyal együtt bemutatni annak a tagállamnak a vámhatóságainak, amelynek területén a szállítóeszköz van,

a) ha az előírt útvonal megváltozott, és a 355. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni;

b) ha a szállítási művelet során a vámzár a fuvarozó által nem befolyásolható okok miatt megsérült;

c) ha az árukat átrakodják egy másik szállítóeszközre; minden ilyen átrakodást a vámhatóságok felügyelete mellett kell végrehajtani, amelyek azonban engedélyezhetik az átrakodást a felügyeletük nélkül is;

d) a szállítóeszköz azonnali, részleges vagy teljes kirakását szükségessé tevő fenyegető veszély esetén;

e) olyan esemény vagy baleset esetén, amely befolyásolhatja a főkötelezett vagy a fuvarozó képességét kötelezettségeik teljesítésére.

(2) Amennyiben a vámhatóságok úgy ítélik meg, hogy az érintett közösségi árutovábbítási művelet a szokásos módon folytatódhat, megteszik az esetlegesen szükséges lépéseket, majd záradékolják az árutovábbítási nyilatkozat 4. és 5. példányát.

5. alszakasz

Alakiságok a rendeltetési vámhivatalban

361. cikk

(1) Az árukat és az árutovábbítási nyilatkozat 4. és 5. példányát be kell mutatni a rendeltetési vámhivatalban.

(2) A rendeltetési vámhivatal nyilvántartásba veszi az árutovábbítási nyilatkozat 4. és 5. példányát, rögzíti azokon a beérkezés dátumát és bejegyzi az esetleg végrehajtott ellenőrzés eredményét.

(3) A főkötelezett kérésére annak igazolása érdekében, hogy az eljárás a 365. cikk (2) bekezdésének megfelelően befejeződött, a rendeltetési vámhivatal az árutovábbítási nyilatkozat egy kiegészítő 5. példányát vagy az árutovábbítási nyilatkozat 5. példányának egy másolati példányát a következő kifejezések egyikével záradékolja:

– Prueba alternativa

– Alternativt bevis

– Alternativnachweis

– Εναλλακτική απόδειξη

– Alternative proof

– Preuve alternative

– Prova alternativa

– Alternatief bewijs

– Prova alternativa

– Vaihtoehtoinen todiste

– Alternativt bevis.

(4) Egy árutovábbítási művelet befejeződhet egy, az árutovábbítási nyilatkozatba bejegyzett vámhivataltól eltérő vámhivatalban. Ebben az esetben ez a vámhivatal lesz a rendeltetési vámhivatal.

Amennyiben az új rendeltetési vámhivatal másik tagállamhoz tartozik, mint az eredetileg megjelölt vámhivatal, az új rendeltetési hivatal az árutovábbítási nyilatkozat 5. példányának »I. A rendeltetési vámhivatal által végzett ellenőrzés« rovatába az előírás szerint megteendő szokásos észrevételeken kívül a következő záradékok egyikét írja:

– Diferencias: mercancías presentadas en la oficina

(nombre y país)

 

 

– Forskelle: det sted, hvor varerne blev frembudt

(navn og land)

 

 

– Unstimmigkeiten: Stelle, bei der die Gestellung erfolgte

(Name und Land)

 

 

– Διαφορές: εμπορεύματα προσκομισθέντα στο τελωνείο

(Όνομα και χώρα)

 

 

– Differences: office where goods were presented

(name and country)

 

 

– Différences: marchandises présentées au bureau

(nom et pays)

 

 

– Differenze: ufficio al quale sono state presentate le merci

(nome e paese)

 

 

– Verschillen: kantoor waar de goederen zijn aangebracht

(naam en land)

 

 

– Diferenças: mercadorias apresentadas na estãncia

(nome e país)

 

 

– Muutos: toimipaikka, jossa tavarat esitetty

(nimi ja maa)

 

 

– Avvikelse: varorna uppvisade för kontor

(namn, land).

362. cikk

(1) A rendeltetési vámhivatal kérelemre bemutatási igazolást állít ki a árutovábbítási nyilatkozat 4. és 5. példányát bemutató személynek.

(2) A bemutatási igazolás formája megfelel a 47. mellékletben található mintának. A bemutatási igazolást a árutovábbítási nyilatkozat 5. példányának hátoldalán is ki lehet állítani.

(3) A bemutatási igazolást az érintett személynek előre ki kell töltenie. Tartalmazhat egyéb, a szállítmányra vonatkozó adatokat, kivéve a rendeltetési vámhivatal számára fenntartott helyen. A bemutatási igazolás nem használható annak bizonyítékául a 365. cikk (2) bekezdése értelmében, hogy az eljárás befejeződött.

363. cikk

A rendeltetési hely szerinti tagállam vámhatóságai késedelem nélkül, de legfeljebb az eljárás befejeződése után egy hónapon belül visszaküldik az árutovábbítási nyilatkozat 5. példányát az indító tagállam vámhatóságainak.

364. cikk

Minden tagállam értesíti a Bizottságot azokról a vámhivatalokról, amelyeket az okmányok központosított fogadására és továbbítására feljogosítottak, és az ebben a rendszerben szereplő okmánytípusokról, valamint az ezekre a vámhivatalokra ruházott hatáskörről. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

6. alszakasz

Az eljárás befejeződésének ellenőrzése

365. cikk

(1) Ha az árutovábbítási nyilatkozat elfogadásának időpontját követő két hónapon belül az árutovábbítási nyilatkozat 5. példányát nem küldik vissza az indító tagállam vámhatóságainak, az utóbb említett hatóságok értesítik erről a főkötelezettet, és felkérik, hogy szolgáltasson bizonyítékot az eljárás befejeződéséről.

(2) Az (1) bekezdésben említett bizonyíték a vámhatóságok megelégedésére benyújtható egy, a rendeltetési tagállam vámhatóságai által hitelesített olyan okmány formájában, amely azonosítja az árukat, és megerősíti, hogy azokat bemutatták a rendeltetési vámhivatalban vagy – ha a 406. cikk alkalmazandó – az engedélyezett címzettnek.

(3) A közösségi árutovábbítási eljárást akkor is befejezettnek lehet tekinteni, ha a főkötelezett a vámhatóságok megelégedésére bemutat egy harmadik országban kibocsátott, az árukat azonosító vámokmányt vagy annak fénymásolatát, amely az áruknak vámjogi sorsot határoz meg. A példányokat vagy a fénymásolatokat az eredeti okmányokat hitelesítő testületnek, az érintett harmadik ország hatóságainak vagy az egyik tagállam hatóságainak hiteles másolatokként kell hitelesíteniük.

366. cikk

(1) Amennyiben az indító tagállam vámhatóságai a árutovábbítási nyilatkozat elfogadásától számított négy hónapon belül nem szereznek bizonyítékot arról, hogy az eljárás befejeződött, haladéktalanul keresési eljárást kezdeményeznek az eljárás lezárásához szükséges információk beszerzésére vagy, amennyiben ez nem lehetséges, annak megállapítására, hogy felmerült-e vámtartozás, illetve az adós azonosítására és a lekönyvelésért felelős vámhatóságok meghatározására.

Ha a vámhatóságok korábban információkhoz jutnak arról, hogy az árutovábbítási eléjárás nem fejeződött be, vagy feltételezik, hogy ez a helyzet áll fenn, haladéktalanul megkezdik a keresési eljárást.

(2) A keresési eljárást akkor is el kell indítani, ha utólag kiderül, hogy az eljárás befejeződésének bizonyítéka hamis volt, és az (1) bekezdés célkitűzéseinek eléréséhez szükség van a keresési eljárásra.

(3) A keresési eljárás elindításához az indító tagállam vámhatóságai az összes szükséges információval együtt megkeresést küldenek a rendeltetési tagállam vámhatóságainak.

(4) A keresési eljárásban való részvétel iránt megkeresett rendeltetési tagállam vámhatóságai és – szükség esetén – az átléptető vámhivatalok késedelem nélkül kötelesek válaszolni.

(5) Amennyiben a keresés azt állapítja meg, hogy az árutovábbítási eljárás rendben befejeződött, az indító tagállam vámhatóságai haladéktalanul értesítik a főkötelezettet és, ha szükséges, bármely olyan vámhatóságot, amely a Vámkódex 217–232. cikke szerint beszedési eljárást kezdeményezhetett.

7. alszakasz

Kiegészítő rendelkezések a vámhatóságok között az árutovábbításra vonatkozó adatoknak információs technológia és számítógépes hálózatok használatával történő cseréjéről

367. cikk

(1) Különleges körülményeknek és azoknak a közösségi árutovábbítási eljárásra vonatkozó rendelkezéseknek a sérelme nélkül, amelyeket, szükség esetén, értelemszerűen alkalmazni kell, a vámhatóságok az ebben az alszakaszban leírt típusú információcseréhez informatikai technológiát és számítógépes hálózatot használnak.

(2) Ennek az alszakasznak a rendelkezései nem alkalmazandók a 372. cikk (1) bekezdése g) pontjában említett szállítási módokra vonatkozó egyszerűsített eljárásokra.

368. cikk

(1) A 4a. cikk (2) bekezdésében említett biztonsági előírásokon kívül a vámhatóságok megfelelő biztonsági intézkedéseket hoznak és tartanak fenn a teljes árutovábbítási rendszer hatékony, megbízható és biztonságos működtetése érdekében.

(2) A fent említett biztonsági szint biztosítása érdekében az adatok minden bevitelét, módosítását vagy törlését fel kell jegyezni a művelet céljával, időpontjával, valamint az azt végző személy megjelölésével együtt. Ezen kívül az eredeti adatokat vagy bármely így feldolgozott adatokat legalább három naptári évig meg kell őrizni annak az évnek a végétől számítva, amelyikre az ilyen adatok vonatkoznak, vagy még tovább, ha másutt úgy rendelkeznek.

(3) A vámhatóságok rendszeresen ellenőrzik a biztonsági intézkedéseket.

(4) Az érintett vámhatóságok értesítik egymást a biztonsági intézkedések minden gyanítható megszegéséről.

369. cikk

Az áruk kiadásakor az indító vámhivatal a »Előzetes érkezési jelentés« üzenetet használva jelzi a közösségi árutovábbítási műveletet a bejelentett rendeltetési vámhivatalnak. Ez az üzenet a szükség esetén módosított, megfelelően kitöltött árutovábbítási nyilatkozatból származó adatokon alapul. Az üzenet a vámhatóságok közötti megállapodással meghatározott szerkezetű.

370. cikk

(1) A rendeltetési vámhivatal megtartja az árutovábbítási kísérő okmányt, és az »Érkezési értesítés üzenet«-et használva értesíti az indító vámhivatalt az áruk megérkezéséről azon a napon, amikor az árukat bemutatják a rendeltetési vámhivatalban. Ez az üzenet a 365. cikk (2) bekezdése szerint nem használható fel annak bizonyítékaként, hogy az eljárás befejeződött.

(2) Indokolt esetek kivételével a rendeltetési vámhivatal legkésőbb az áruknak a rendeltetési vámhivatalnál történő bemutatását követő munkanapon továbbítja az indító vámhivatalnak az »Ellenőrzés eredménye« üzenetet.

(3) Ezek az üzenetek megfelelnek a vámhatóságok közötti megállapodással meghatározott szerkezetnek és adatoknak.

371. cikk

Az áruk átvizsgálását az indító vámhivataltól beérkezett »Előzetes érkezési jelentés« üzenet felhasználásával kell végrehajtani.

3. szakasz

Egyszerűsítések

1. alszakasz

Az egyszerűsítésekre vonatkozó általános rendelkezések

372. cikk

(1) A főkötelezett vagy – adott esetben – a címzett kérelmére a vámhatóságok a következő egyszerűsítéseket engedélyezhetik:

a) összkezesség használata vagy a biztosítéknyújtás alóli mentesség;

b) különleges rakományjegyzékek használata;

c) különleges vámzárak használata;

d) mentesség az előírt szállítási útvonal használatának követelménye alól;

e) engedélyezett feladói státusz;

f) engedélyezett címzetti státusz;

g) különös egyszerűsített eljárás használata a:

i. vasúton vagy konténerben szállított áruk esetében;

ii. légi úton szállított áruk esetében;

iii. tengeren szállított áruk esetében;

iv. csővezetéken továbbított áruk esetében;

h) a Vámkódex 97. cikkének (2) bekezdése értelmében egyéb egyszerűsített eljárás igénybevétele.

(2) Ha ez a szakasz vagy az engedély másként nem rendelkezik, az (1) bekezdés a), b) és g) pontjában említett egyszerűsítések minden tagállamban alkalmazandóak. Az (1) bekezdés c), d) és e) pontjában említett egyszerűsítések csak azokra a közösségi árutovábbítási műveletekre alkalmazandóak, amelyek abban a tagállamban kezdődtek meg, ahol az engedélyt kiadták. Az (1) bekezdés f) pontjában említett egyszerűsítés kizárólag abban a tagállamban alkalmazandó, ahol az engedélyt kiadták.

373. cikk

(1) A 372. cikk (1) bekezdésében említett engedélyeket csak azon személyek részére lehet kiadni, akik:

a) a Közösségben letelepedettek, azzal a kikötéssel, hogy az összkezesség alkalmazására vonatkozó engedély csak azoknak a személyeknek adható, akik abban a tagállamban letelepedettek, ahol a kezességet nyújtják,

b) rendszeresen alkalmazzák a közösségi árutovábbítási eljárást, vagy akikről a vámhatóságok tudják, hogy eleget tudnak tenni az eljárás feltételeinek, vagy a 372. cikk (1) bekezdése f) pontjában említett egyszerűsítés esetén rendszeresen fogadnak olyan árukat, amelyeket közösségi árutovábbítási eljárás alá vontak, és

c) nem sértették meg súlyosan vagy ismételten a vám- vagy adójogszabályokat.

(2) Az egyszerűsítések megfelelő igazgatása érdekében engedély csak akkor adható, ha:

a) a vámhatóságok képesek felügyelni az eljárást, és az érintett személlyel kapcsolatos követelményekkel aránytalan igazgatási erőfeszítések nélkül képesek ellenőrzéseket végrehajtani, és

b) az érintett személyek olyan nyilvántartásokat vezetnek, amelyek lehetővé teszik a vámhatóságok számára a hatékony ellenőrzések elvégzését.

374. cikk

(1) Az egyszerűsítések alkalmazására vonatkozó engedély iránti kérelmet (a továbbiakban: a kérelem) írásban kell benyújtani. A kérelmet dátummal kell ellátni és alá kell írni.

(2) A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan tényt, amely lehetővé teszi a vámhatóságok számára annak ellenőrzését, hogy teljesültek azok a feltételek, amelyek mellett az egyszerűsítések használatára vonatkozó engedély adható.

375. cikk

(1) A kérelmet annak a tagállamnak a vámhatóságaihoz kell benyújtani, ahol a kérelmező letelepedett.

(2) A kérelem benyújtásának dátumától számítva legfeljebb három hónapon belül az engedélyt meg kell adni, vagy a kérelmet el kell utasítani.

376. cikk

(1) Az engedély dátummal ellátott és aláírt eredeti példányát és egy vagy több másolatát át kell adni az engedélyesnek.

(2) Az engedélyben meg kell határozni az egyszerűsítés igénybevételének feltételeit, és az alkalmazás, illetve az ellenőrzés részletes szabályait. Az engedély a kiadásának napjától érvényes.

(3) A 372. cikk (1) bekezdésének c), d) és g) pontjában említett egyszerűsítések esetében az engedélyt az indító vámhivatal felszólítására be kell mutatni.

377. cikk

(1) Az engedély jogosultja köteles értesíteni a vámhatóságokat az engedély megadását követően felmerült bármely olyan tényezőről, amely befolyásolhatja az engedély fenntartását vagy tartalmát.

(2) Az engedély visszavonásáról vagy módosításáról szóló határozatban a hatálybalépés dátumát jelezni kell.

378. cikk

(1) A vámhatóságok a kiállított engedély egy példányával együtt megőrzik a kérelmet és a csatolt igazoló okmányokat.

(2) Amennyiben a kérelmet elutasítják, vagy az engedélyt érvénytelenítik vagy visszavonják, a kérelmet és adott esetben a kérelmet elutasító, az engedélyt érvénytelenítő vagy visszavonó határozatot és az összes csatolt igazoló okmányt meg kell őrizni a kérelem elutasítása, érvénytelenítése vagy visszavonása szerinti naptári év végétől számított három évig.

2. alszakasz

Összkezesség és a biztosítéknyújtás alóli mentesség

379. cikk

(1) A főkötelezett egy referenciaösszeg keretében összkezességet vagy biztosítéknyújtás alóli mentességet vehet igénybe.

(2) A referenciaösszeg megegyezik azon vámtartozás összegével, amely a főkötelezett által legalább egyhetes időszak során közösségi árutovábbítási eljárás alá helyezett áruk tekintetében merülhet fel.

A kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal megállapítja az összeget az érintett személlyel együttműködve, az érintett személy által a múltban szállított árukra vonatkozó információ alapján, valamint a végrehajtani szándékozott közösségi árutovábbítási műveletek mennyiségének becslésével, többek között a kereskedelmi nyilvántartásai és könyvelése alapján.

A referenciaösszeg megállapításakor a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal tagállamában az árukra alkalmazandó legmagasabb vám- és díjtételeket kell figyelembe venni.

(3) A kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal évente felülvizsgálja a referenciaösszeget, különösen az indító vámhivataltól vagy vámhivataloktól kapott információk figyelembevételével, és szükség esetén kiigazítja azt.

(4) A főkötelezett biztosítja, hogy a folyó és még be nem fejezett eljárásokra vonatkozóan esetleg felmerülő vámtartozás összege ne haladja meg a referenciaösszeget.

A főkötelezett értesíti a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalt, amennyiben a referenciaösszeg nem éri el a közösségi árutovábbítási eljárások fedezésére elegendő szintet.

380. cikk

(1) Az összkezesség által fedezendő összegnek meg kell egyeznie a 379. cikkben említett referenciaösszeggel.

(2) Az összkezesség összege csökkenthető:

a) a referenciaösszeg 50 %-ára, amennyiben a főkötelezett bizonyítja, hogy pénzügyi helyzete szilárd, és kellő tapasztalattal rendelkezik a közösségi árutovábbítási eljárást illetően;

b) a referenciaösszeg 30 %-ára, amennyiben a főkötelezett bizonyítja, hogy pénzügyi helyzete szilárd, kellő tapasztalattal rendelkezik a közösségi árutovábbítási eljárást illetően, továbbá szorosan együttműködik a vámhatóságokkal.

(3) A biztosítéknyújtás alóli mentesség akkor adható, ha a főkötelezett bizonyítja, hogy a (2) bekezdés b) pontjában szereplő megbízhatósági normát betartja, a szállítási tevékenységet ellenőrzése alatt tartja és kielégítő pénzügyi forrásokkal rendelkezik kötelezettségei teljesítéséhez.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában a tagállamok figyelembe veszik a 46b. mellékletben meghatározott feltételeket.

381. cikk

(1) A 44c. mellékletben említett árutípusokra vonatkozó összkezesség nyújtásának engedélyezéséhez a főkötelezettnek nem csak azt kell bizonyítania, hogy megfelel a 373. cikk feltételeinek, de azt is, hogy a pénzügyi helyzete szilárd, kellő tapasztalattal rendelkezik a közösségi árutovábbítási eljárásra vonatkozóan, továbbá hogy szorosan együttműködik a vámhatóságokkal, vagy a szállítási tevékenységet ellenőrzése alatt tartja.

(2) Az (1) bekezdésben említett összkezesség összege csökkenthető:

a) a referenciaösszeg 50 %-ára, amennyiben a főkötelezett bizonyítja, hogy szorosan együttműködik a vámhatóságokkal, és a szállítási tevékenységet ellenőrzése alatt tartja;

b) a referenciaösszeg 30 %-ára, amennyiben a főkötelezett bizonyítja, hogy szorosan együttműködik a vámhatóságokkal, a szállítási tevékenységet ellenőrzése alatt tartja, továbbá hogy kielégítő pénzügyi forrásokkal rendelkezik kötelezettségei teljesítésére.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a vámhatóságok figyelembe veszik a 46b. mellékletben megállapított feltételeket.

(4) A Vámkódex 94. cikke (6) és (7) bekezdésében meghatározott, a csökkentett összegű összkezesség vagy az összkezesség használatának ideiglenes tilalmára vonatkozó végrehajtási szabályokat a rendelet 47a. melléklete tartalmazza.

382. cikk

Az összkezességet egy kezesnek kell nyújtania.

Az összkezesség a 48. mellékletben található mintának megfelelő kezesi nyilatkozaton kell nyújtani.

A 346. cikk (2) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

383. cikk

(1) Az engedély alapján a vámhatóságok a főkötelezett részére kiállítanak egy vagy több kezességi tanúsítványt vagy biztosítéknyújtás alóli mentességről szóló tanúsítványt (a továbbiakban: tanúsítvány), az 51. vagy az 51a. mellékletben található mintának megfelelő nyomtatványon, az 51b. melléklet szerint kitöltve, amely lehetővé teszi a főkötelezettnek az összkezesség vagy a biztosítéknyújtás alóli mentesség bizonyítását.

(2) A tanúsítványt az indító vámhivatalban be kell mutatni. A tanúsítvány adatait fel kell tüntetni az árutovábbítási nyilatkozaton.

(3) A tanúsítvány érvényességének időtartama nem haladhatja meg a két évet. Ezt az időtartamot a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal egy alkalommal, legfeljebb két évvel meghosszabbíthatja.

384. cikk

(1) Az összkezesség felmondására vagy visszavonására a 348. cikk (1) bekezdését és a (2) bekezdés első albekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

(2) Az összkezesség használatára vagy a biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó engedély vámhatóságok általi visszavonásának hatálybalépésétől, vagy a kezességvállalásnak a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal által vagy a kezes által történő felmondásának hatálybalépésétől kezdődően a korábban kiadott tanúsítványok nem használhatók fel az áruk közösségi árutovábbítási eljárás alá vonására, és a főkötelezettnek késedelem nélkül vissza kell küldenie azokat a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalba.

(3) Minden tagállam közli a Bizottsággal az adatokat, amelyek által az érvényben maradó és a még vissza nem küldött tanúsítványok azonosíthatók. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

(4) A lopottnak, elveszettnek vagy hamisítottnak nyilvánított tanúsítványokra szintén a (3) bekezdést kell alkalmazni.

3. alszakasz

Különleges rakományjegyzékek

385. cikk

(1) A vámhatóságok engedélyezhetik a főkötelezettnek a 44a. és 45. mellékletek követelményeinek meg nem felelő jegyzékek rakományjegyzékként való használatát.

Ezeknek a jegyzékeknek a használata csak akkor engedélyezhető, ha:

a) azokat olyan cégek készítették, amelyek a nyilvántartásaik vezetésére elektronikus vagy automatikus adatfeldolgozó rendszert használnak;

b) azokat olyan módon tervezték meg és töltötték ki, hogy a vámhatóságok nehézség nélkül használhatják őket;

c) minden tétel tekintetében tartalmazzák a 44a. mellékletben előírt információkat.

(2) A feladási/kiviteli alakiságok teljesítése céljából kiállított leíró jegyzékek akkor is engedélyezhetők az (1) bekezdés szerinti rakományjegyzékként való felhasználásra, ha azokat olyan cégek állították ki, amelyek a nyilvántartásaik vezetésére nem elektronikus vagy automatikus adatfeldolgozó rendszert használnak.

(3) Azok a vállalkozások, amelyek a nyilvántartásaik vezetésére elektronikus vagy automatikus adatfeldolgozó rendszert használnak, és amelyek az (1) és (2) bekezdés alapján már engedélyt kaptak a különleges rakományjegyzékek használatára, felhatalmazhatók e jegyzékek használatára az olyan közösségi árutovábbítási műveletek során, amelyek csak egy árutípust érintenek, ha ezt az érintett vállalkozások számítógépes programjai szükségessé teszik.

4. alszakasz

Különleges zárak használata

386. cikk

(1) A vámhatóságok engedélyezhetik a főkötelezett számára különleges zárak használatát a szállítóeszközökön vagy a csomagokon, feltéve, hogy a vámhatóságok jóváhagyják a zárakat, mint amelyek megfelelnek a 46a. mellékletben meghatározott jellemzőknek.

(2) A főkötelezettnek az árutovábbítási nyilatkozat »D. Az indító vámhivatal által végzett ellenőrzés« rovatában az »alkalmazott vámzár« mellett fel kell tüntetnie az alkalmazott zárak típusát, számát és azonosítóját.

A főkötelezettnek legkésőbb az áruk kiadásakor fel kell helyeznie a vámzárakat.

5. alszakasz

Az előírt szállítási útvonal alóli mentesség

387. cikk

(1) A vámhatóságok mentességet biztosíthatnak az előírt szállítási útvonal alól azon főkötelezettnek, aki biztosítja, hogy a vámhatóságok mindenkor megbizonyosodhatnak az érintett szállítmány helyéről.

(2) A mentesség jogosultja az árutovábbítási nyilatkozat 44. rovatát a következő záradékok egyikével látja el:

– Dispensa de itinerario obligatorio

– Fritaget for bindende transportrute

– Befreiung von der verbindlichen Beförderungsroute

– Απαλλαγή από την υποχρέωση τήρησης συγκεκριμένης διαδρομής

– Prescibed itinerary waived

– Dispense d’itinéraire contraignant

– Dispensa dall’itinerairo vincolante

– Geen verplichte route

– Dispensa de itinerário vinculativo

– Vapautettu sitovan kuljetusreitin noudattamisesta

– Befrielse från bindane färdväg”.

26. A II. rész II. címében a „7. fejezet, Egyszerűsítések” címet, az „1. szakasz, Egyszerűsített eljárás az áruk közösségi helyzetének megállapításához használt okmányok kibocsátására” címet, a 389–396. cikket, a „2. szakasz, Az indító és a rendeltetési vámhivataloknál végzett alakiságok egyszerűsítése” címet és a 397. cikket el kell hagyni.

27. A II. rész II. címében az „1. alszakasz, Alakiságok az indító vámhivatalnál” cím és a 398–404. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. alszakasz

Engedélyezett feladói státusz

398. cikk

Az áruknak és a vonatkozó árutovábbítási nyilatkozatnak az indító vámhivatalban való bemutatása nélkül közösségi árutovábbítási műveleteket végrehajtani szándékozó személyek számára biztosítható az engedélyezett feladói státusz.

Ezt az egyszerűsítést csak azoknak a személyeknek lehet biztosítani, akik jogosultak az összkezesség használatára, vagy akik biztosítéknyújtás alóli mentességet kaptak.

399. cikk

Az engedélyben meg kell határozni különösen a következőket:

a) a jövőbeli közösségi árutovábbítási műveletekért felelős indító vámhivatalt vagy vámhivatalokat;

b) azt, hogy az engedélyezett feladó hogyan és meddig értesíti az indító vámhivatalt a jövőbeli közösségi árutovábbítási műveletekről, abból a célból, hogy az áruk elszállítása előtt a vámhivatal elvégezhessen bármely szükséges ellenőrzést;

c) a végrehajtandó azonosítási intézkedéseket, amelyek esetében a vámhatóságok előírhatják, hogy a szállítóeszközt vagy a csomagot, illetve csomagokat az engedélyezett feladó által felhelyezett, a vámhatóságok által a 46a. mellékletben meghatározott jellemzőknek megfelelő, jóváhagyott különleges vámzárakkal kell ellátni;

d) a kizárt árukategóriákat vagy árumozgásokat.

400. cikk

(1) Az engedélyben elő kell írni, hogy a árutovábbítási nyilatkozat nyomtatványainak »C. Indító vámhivatal« rovatát:

a) előzetesen le kell bélyegezni az indító vámhivatal bélyegzőjével, és alá kell íratni e vámhivatal egyik tisztviselőjével; vagy

b) az engedélyezett feladó egy, a vámhatóságok által jóváhagyott és a 62. mellékletben látható mintával megegyező különleges fémbélyegzővel lebélyegzi: a bélyegzőt előre rá lehet nyomtatni a nyomtatványokra, amennyiben a nyomtatást erre felhatalmazott nyomda végzi.

Az engedélyezett feladó az áruk feladása dátumának beírásával kitölti a rovatot, és az engedélyben meghatározott szabályoknak megfelelően számmal látja el a árutovábbítási nyilatkozatot.

(2) A vámhatóságok előírhatják az azonosítás eszközeként megkülönböztető jelzést viselő nyomtatványok használatát.

401. cikk

(1) Az engedélyezett feladó minden szükséges intézkedést megtesz a különleges bélyegzők, illetve az indító vámhivatal bélyegzőjével vagy a különleges bélyegzővel ellátott nyomtatványok biztonságos őrzése érdekében.

Az engedélyezett feladó tájékoztatja a vámhatóságokat az első albekezdés szerint megtett biztonsági intézkedésekről.

(2) Az indító vámhivatal bélyegzőjével vagy a különleges bélyegzővel előzetesen ellátott nyomtatványokkal bárki által végrehajtott visszaélés esetén, a büntetőjogi szabályok sérelme nélkül, az engedélyezett feladó a felelős egy adott tagállamban az e nyomtatványok kíséretében szállított áruk vonatkozásában felmerült vámok és egyéb díjak kifizetéséért, kivéve, ha az engedélyezett feladó az engedélyt kiadó vámhatóságoknak kielégítően bizonyítja, hogy megtette az (1) bekezdésben megkövetelt intézkedéseket.

402. cikk

(1) Legkésőbb az áruk elküldésekor az engedélyezett feladó köteles kiállítani a árutovábbítási nyilatkozatot és, amennyiben szükséges, beírni a 44. rovatba a 355. cikk (2) bekezdésével összhangban előírt szállítási útvonalat és a »D. Az indító vámhivatal által végzett ellenőrzés« rovatba a 356. cikkben meghatározott határidőt, amelyen belül az árukat be kell mutatni a rendeltetési vámhivatalban, az alkalmazott azonosítási intézkedéseket és a következő záradékok egyikét:

– Expedidor autorizado

– Godkendt afsender

– Zugelassener Versender

– Εγκεκριμένος αποστολέας

– Authorised consignor

– Expéditeur agréé

– Speditore autorizzato

– Toegelaten afzender

– Expedidor autorizado

– Hyväksytty lähettäjä

– Godkänd avsändare.

(2) Amennyiben az indító tagállam vámhatóságai az indulás előtt átvizsgálnak egy szállítmányt, ennek tényét bejegyzik a árutovábbítási nyilatkozat »D. Az indító vámhivatal által végzett ellenőrzés« rovatába.

(3) Az áruk feladását követően a árutovábbítási nyilatkozat 1. példányát késedelem nélkül meg kell küldeni a rendeltetési vámhivatalnak. A vámhatóságok az engedélyben előírhatják, hogy az 1. példányt a árutovábbítási nyilatkozat kiállítása után azonnal meg kell küldeni a rendeltetési tagállam vámhatóságainak. A többi példány az árukat kíséri.

403. cikk

(1) Az engedélyezett feladó számára engedélyezhető, hogy ne írja alá a 62. mellékletben leírt különleges bélyegzővel ellátott árutovábbítási nyilatkozatokat, amelyeket elektronikus vagy automatikus adatfeldolgozó rendszer segítségével állítottak ki. Ezen engedély feltétele az engedélyezett feladónak a vámhatóságok felé korábban benyújtott azon írásos kötelezettségvállalása, amelyben vállalja, hogy minden, a különleges bélyegzővel ellátott árutovábbítási nyilatkozat alapján végzett közösségi árutovábbítási műveletben főkötelezettként jár el.

(2) Az (1) bekezdés szerint kiállított árutovábbítási nyilatkozatoknak a főkötelezett aláírása számára fenntartott rovatában a következő záradékok egyikének kell szerepelnie:

– Dispensa de firma

– Fritaget for underskrift

– Freistellung von der Unterschriftsleitung

– Δεν απαιτείται υπογραφή

– Signature waived

– Dispense de signature

– Dispensa dalla firma

– Van ondertekening vrijgesteld

– Dispensada a assinatura

– Vapautettu allekirjoituksesta

– Befriad från underskrift.

404. cikk

(1) Amennyiben az árutovábbítási nyilatkozatokat a 2. szakasz 7. alszakaszát alkalmazó, indító vámhivataloknak nyújtják be, azon személynek biztosítható az engedélyezett feladói státusz, aki a 373. és 398. cikkben meghatározott feltételeknek megfelel, és az árutovábbítási nyilatkozatai benyújtásánál és a vámhatósággal folytatott adatcserében informatikai eljárást alkalmaz.

(2) Az engedélyezett feladónak az áruk kiadása előtt be kell nyújtania az árutovábbítási nyilatkozatot az indító vámhivatalnak.

(3) Az engedélyben többek között meg kell jelölni azt a határidőt, ameddig az engedélyezett feladónak be kell nyújtania az árutovábbítási nyilatkozatot, hogy szükség esetén a vámhatóságok az áruk kiadása előtt elvégezhessék az ellenőrzéseket.”

28. A 405. cikket el kell hagyni.

29. A II. rész II. címében a „2. alszakasz – Alakiságok a rendeltetési vámhivatalnál” cím és a 406–408. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„7. alszakasz

Engedélyezett címzetti státusz

406. cikk

(1) Azoknak a személyeknek, akik a telephelyükön vagy más meghatározott helyen szándékoznak a közösségi árutovábbítási eljárás alá vont árukat fogadni anélkül, hogy azokat és az árutovábbítási nyilatkozat 4. és 5. példányát bemutatnák a rendeltetési vámhivatalban, engedélyezhető az engedélyezett címzetti státusz.

(2) Az árutovábbítási nyilatkozat szállítmányt kísérő 4. és 5. példányának a sértetlen árukkal együtt az előírt határidőn belül az engedélyezett címzett részére a telephelyére vagy az engedélyben meghatározott helyre történő leszállításával, és az azonosítási intézkedések teljes mértékben történő betartásával a főkötelezett teljesíti a Vámkódex 96. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti kötelezettségeit, és a közösségi árutovábbítási eljárás befejezettnek tekintendő.

(3) A fuvarozó kérésére az engedélyezett címzett a (2) bekezdésnek megfelelően leszállított összes szállítmány tekintetében kiállítja a bemutatási igazolást, amelyre a 362. cikket értelemszerűen alkalmazni kell.

407. cikk

(1) Az engedélynek különösen a következőket kell meghatároznia:

a) az engedélyezett címzett által fogadott árukért felelős rendeltetési vámhivatalt vagy vámhivatalokat;

b) azt, hogy hogyan és meddig kell az engedélyezett címzettnek értesítenie a rendetetési vámhivatalt az áruk érkezéséről, abból a célból, hogy a vámhivatal elvégezhesse az áruk megérkezésekor szükséges ellenőrzéseket;

c) a kizárt árukategóriákat és árumozgásokat.

(2) A vámhatóságok az engedélyben meghatározzák, hogy szükség van-e a rendeltetési vámhivatal részéről bármilyen intézkedésre azelőtt, hogy az engedélyezett címzett rendelkezhetne a beérkezett árukról.

408. cikk

(1) Amikor az áruk megérkeznek a telephelyére vagy az engedélyben megjelölt helyre, az engedélyezett címzett köteles:

a) az engedélyben megállapított eljárásnak megfelelően haladéktalanul tájékoztatni a rendeltetési vámhivatalt az esetleges többletmennyiségekről, hiányokról, cserékről vagy egyéb olyan szabálytalanságokról, mint például a sérült vámzárak;

b) késedelem nélkül megküldeni a rendeltetési vámhivatalnak a árutovábbítási nyilatkozatnak az árukat kísérő 4. és 5. példányát, feltüntetve a beérkezés dátumát és a felhelyezett vámzárak állapotát.

(2) A rendeltetési vámhivatal rávezeti a 361. cikkben előírt bejegyzéseket a árutovábbítási nyilatkozat 4. és 5. példányára.”

30. A 409. cikket, a „3. alszakasz – Egyéb rendelkezések” címet és a 410. és 411. cikket el kell hagyni.

31. A „3. szakasz – Vasúti forgalomban történő áruszállítással járó alakiságok egyszerűsítése” cím helyébe a következő szövegrész lép:

„8. alszakasz

A vasúton vagy konténerben szállított árukra vonatkozó egyszerűsített eljárások”

32. Az „1. alszakasz – Vasúti áruszállításra vonatkozó általános rendelkezések” cím helyébe a következő szöveg lép:

„A. A vasúti áruszállításra vonatkozó általános rendelkezések”.

33. A 412. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„412. cikk

A 359. cikk nem alkalmazandó az áruk vasúti szállítására.”

34. A 414. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„414. cikk

A CIM fuvarlevél egyenértékű a közösségi árutovábbítási nyilatkozattal.”

35. A 416. cikkben az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az a vasúttársaság, amely az árut a közösségi árutovábbítási nyilatkozatként szolgáló CIM fuvarlevéllel történő fuvarozásra átveszi, ezen árutovábbítási művelet főkötelezettje lesz.”

36. A 419. cikk a következőképpen módosul:

a) A (2) bekezdés első albekezdésének b) és c) pontjában a „311. cikk c) pontja” hivatkozás helyébe a „340c. cikk (1) bekezdése” hivatkozás lép.

b) A (4) bekezdés első mondatában és az (5) bekezdés második albekezdésében a „311. cikk a) pontjában” szövegrész helyébe a „340c. cikk (2) bekezdésében” szöveg lép.

37. A 425. cikk után a „2. alszakasz – Konténerben szállított árukra vonatkozó rendelkezések” cím helyébe a „B. Konténerben szállított árukra vonatkozó rendelkezések” lép.

38. A 428. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„428. cikk

A fuvarozási vállalatok által használt TR átadási jegyzékek a közösségi árutovábbítási nyilatkozattal megegyező hatállyal bírnak.”

39. A 429. cikk (3) bekezdésében a „T1 vagy T2 nyilatkozattal” kifejezés helyébe a „közösségi árutovábbítási nyilatkozatokkal” kifejezés lép.

40. A 434. cikk a következőképpen módosul:

a) A (2) bekezdés első albekezdésének b) és c) pontjában és a (3) bekezdés b) és c) pontjában a „311. cikk c) pontja” hivatkozás helyébe a „340c. cikk (1) bekezdése” hivatkozás lép.

b) A (6) bekezdés első mondatában és a (7) bekezdés második albekezdésében a „311. cikk a) pontjában” kifejezés helyébe a „340c. cikk (2) bekezdésében” lép.

41. A 435. cikkben a „349. cikknek” szövegrész helyébe a „357. cikknek” szöveg lép.

42. A 440. cikk után a „3. alszakasz – Egyéb rendelkezések” cím helyébe a „C. Egyéb rendelkezések” cím lép.

43. A 441. cikk (1) bekezdésében az „A 341. cikk (2) bekezdésének második albekezdését és a 342–344. cikket” szövegrész helyébe a „A 350. és a 385. cikket” szöveg lép.

44. A 441. cikk után a „4. alszakasz – A rendes eljárások és az egyszerűsített eljárások hatálya” cím helyébe a „D. A rendes eljárások és az egyszerűsített eljárások hatálya” cím lép.

45. A 442. cikk (1) bekezdésében a „341–380. cikkben” szavak helyébe a „344–362., a 367–371. és a 385. cikkben” szavak lépnek.

46. A rendelet a következő 442a. cikkel egészül ki:

„442a. cikk

(1) Amennyiben a közösségi árutovábbítási nyilatkozatnak az indító vámhivatalban történő bemutatása nem kötelező azoknak az áruknak az esetében, amelyeket a 413–442. cikkel összhangban CIM fuvarlevél vagy TR átadási jegyzék kíséretében szándékoznak szállítani, a vámhatóságok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a CIM fuvarlevél 1., 2. és 3. példányán, illetve a TR átadási jegyzék 1., 2., 3A. és 3B. példányán fel legyen tüntetve a »T1«, »T2« vagy »T2F« jelzés.

(2) Amennyiben a 413–442. cikknek megfelelően szállított árukat engedélyezett címzettnek szánják, a vámhatóságok a 406. cikk (2) bekezdésétől és a 408. cikk (1) bekezdésének b) pontjától eltérve előírhatják, hogy a CIM fuvarlevél 1., 2. és 3. példányát vagy a TR átadási jegyzék 1. 2. és 3A. példányát a vasúttársaság vagy a fuvarozási vállalat közvetlenül megküldje a rendeltetési vámhivatalnak.”

47. A „8. fejezet –Egyes szállítási módokra vonatkozó különös rendelkezések” címet el kell hagyni, és az „1. szakasz – Légi fuvarozás” cím helyébe a következő szöveg lép:

„9. alszakasz

Egyszerűsített eljárás légi szállításnál”.

48. A 443. cikket el kell hagyni.

49. A 444. és 445. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„444. cikk

(1) Egy légitársaság számára engedélyezhető az árujegyzék (manifeszt) árutovábbítási nyilatkozatként való használata, amennyiben a manifeszt megfelel Nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény 9. mellékletének 3. függelékében található mintának (egyszerűsített eljárás – 1. szint).

A közösségi árutovábbítási műveletek esetében az engedélynek meg kell jelölnie a manifeszt formáját és az indító és rendeltetési repülőtereket. A légitársaságnak valamennyi érintett repülőtér vámhatóságának meg kell küldeni az engedély hitelesített másolatát.

(2) Amennyiben a szállítási művelet egyszerre olyan árukra vonatkozik, amelyeket közösségi külső árutovábbítási eljárás alá és a 340c. cikk (1) bekezdésének rendelkezései alapján közösségi belső árutovábbítási eljárás alá kell helyezni, ezeket az árukat külön manifeszten kell felsorolni.

(3) Az összes manifeszten szerepelnie kell a légitársaság aláírással és dátummal ellátott záradékának, a következő jelölések valamelyikével:

– a »T1« jelzés, amennyiben az árukat a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vonták; vagy

– a »T2F« jelzés, amennyiben az árukat a 340c. cikk (1) bekezdésének rendelkezései alapján közösségi belső árutovábbítási eljárás alá vonták.

(4) A manifesztnek tartalmaznia kell továbbá a következő információkat is:

a) az árukat szállító légitársaság nevét;

b) a járatszámot;

c) a járat dátumát;

d) a berakodás helye szerinti repülőtér (indítói repülőtér) és a kirakodás helye szerinti repülőtér (rendeltetési repülőtér) nevét.

A manifesztnek az egyes szállítmányok tekintetében a következőket is tartalmaznia kell:

a) a légi fuvarlevél számát;

b) a csomagok számát;

c) az áruk szokásos kereskedelmi megnevezését, beleértve az azonosításukhoz szükséges adatokat;

d) a bruttó tömeget.

Gyűjtőszállítmányok esetén az áruk megnevezését – ahol alkalmazható – a »Consolidation« bejegyzéssel kell helyettesíteni, amelyet rövidíteni is lehet. Ilyen esetekben a manifeszten szereplő szállítmányok légi fuvarlevelének tartalmaznia kell az áruk szokásos kereskedelmi megnevezését, beleértve az azonosításukhoz szükséges adatokat.

(5) A manifeszt legalább két példányát be kell mutatni az indító repülőtér vámhatóságainak, amelyek egy példányt megtartanak.

(6) A manifeszt egy példányát be kell mutatni a rendeltetési repülőtér vámhatóságainak.

(7) Havonta egyszer – a jegyzék hitelesítését követően – minden rendeltetési repülőtér vámhatósága továbbítja minden indító repülőtér vámhatóságának a légitársaságok által összeállított jegyzéket az előző hónap során nekik bemutatott manifesztekről.

Az e jegyzéken szereplő összes manifeszt leírásának tartalmaznia kell a következő információkat:

a) a manifeszt hivatkozási számát;

b) a manifesztet a (3) bekezdésnek megfelelően árutovábbítási nyilatkozatként azonosító rövidítést;

c) az árukat szállító légitársaság nevét (amely rövidíthető);

d) a járatszámot; és

e) a járat dátumát.

Az engedély a légitársaság számára azt is előírhatja, hogy az első albekezdésben említett információkat saját maga továbbítsa.

Az említett jegyzéken szereplő manifeszteken feltüntetett információkkal kapcsolatban talált szabálytalanságok esetén a rendeltetési repülőtér vámhatóságai értesítik az indító repülőtér vámhatóságait és az engedélyt kiadó hatóságot, hivatkozva különösen a szóban forgó árukra vonatkozó légi fuvarlevelekre.

445. cikk

(1) Egy légitársaság számára engedélyezhető az elektronikus adatcsererendszerek által továbbított manifeszt árutovábbítási nyilatkozatként való használata, ha a légitársaság jelentős számú járatot üzemeltet a tagállamok között (egyszerűsített eljárás – 2. szint).

A 373. cikk (1) bekezdésének a) pontjától eltérve, nem szükséges, hogy a légitársaságok székhelye a Közösség területén legyen, ha ott regionális irodával rendelkeznek.

(2) Az engedélykérelem kézhezvételekor a vámhatóságok értesítik a többi olyan tagállamot, amelyek területén indító és rendeltetési repülőterek vannak, és amelyek csatlakoztak az elektronikus adatcsererendszerhez.

Amennyiben az értesítés dátumától számított 60 napon belül nem érkezik kifogás, a vámhatóságok kiállítják az engedélyt.

Ez az engedély az összes érintett tagállamban érvényes, és csak azokra a közösségi árutovábbítási műveletekre alkalmazandó, amelyek az engedélyben megjelölt repülőterek között történnek.

(3) Az egyszerűsítés alkalmazásában az indulási repülőtéren kiállított manifesztet elektronikus adattovábbítási rendszeren keresztül továbbítják a rendeltetési repülőtérnek.

A légitársaság a manifeszt vonatkozó tételei mellé bejegyzi:

a) a »T1« jelzést, amennyiben az árukat a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vonták;

b) a »TF« jelzést, amennyiben az árukat a 340c. cikk (1) bekezdése alapján közösségi belső árutovábbítási eljárás alá vonták;

c) a »TD« betűket a már korábban árutovábbítási eljárás alá vont, vagy aktív feldolgozásra, vámraktárba vagy ideiglenes behozatali eljárás keretében szállított áruk esetében. Ilyen esetekben a légitársaság is beírja a »TD« betűket a vonatkozó légi fuvarlevélre, valamint az alkalmazott eljárást, a hivatkozási számot, a dátumot, illetve az árutovábbítási nyilatkozatot vagy az átadási jegyzéket kiállító vámhivatal nevét.

d) a »C« betűt (a »T2L«-lel egyenértékű) azoknak az áruknak az esetében, amelyek közösségi helyzete bizonyítható;

e) az »X« betűt azoknak a közösségi áruknak az esetében, amelyeket exportálni fognak, és amelyeket nem vontak árutovábbítási eljárás alá.

A manifesztnek tartalmaznia kell a 444. cikk (4) bekezdésében előírt információkat is.

(4) A közösségi árutovábbítási eljárást akkor tekinthető befejezettnek, amikor az elektronikus adatcsererendszeren továbbított manifeszt a rendeltetési repülőtér vámhatóságainak rendelkezésére áll, és az árukat ott bemutatták.

A légitársaság által vezetett nyilvántartásoknak tartalmazniuk kell legalább a (3) bekezdés második albekezdésében említett információkat.

Ha szükséges, a rendeltetési repülőtér vámhatóságai ellenőrzés céljából továbbítják az indulási repülőtér vámhatóságainak az elektronikus adatcsererendszeren kapott manifesztek vonatkozó részleteit.

(5) A Vámkódex 365. és 366. cikkének, 450a–450d. cikkének és VII. címének sérelme nélkül

a) a légitársaság köteles értesíteni a vámhatóságokat az összes szabályszegésről és szabálytalanságról;

b) a rendeltetési repülőtér vámhatóságai a lehető leghamarabb értesítik az indulási repülőtér vámhatóságait és az engedélyt kiállító hatóságot valamennyi szabályszegésről és szabálytalanságról.”

50. A 445. cikk után a „2. szakasz – Tengeri fuvarozás” cím helyébe a következő szöveg lép:

„10. alszakasz

A tengeri fuvarozás egyszerűsített eljárása”.

51. A 446–448. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„446. cikk

Ha a 447. és 448. cikk alkalmazandó, nem szükséges biztosítékot nyújtani.

447. cikk

(1) A hajózási társaságok számára engedélyezni lehet a hajórakjegyzék (manifeszt) árutovábbítási nyilatkozatként történő használatát (egyszerűsített eljárás – 1. szint).

A közösségi árutovábbítási műveletek esetében az engedélynek jeleznie kell a manifeszt formáját és az indulási és rendeltetési kikötőket. A hajózási társaság az összes érintett kikötő vámhatóságainak megküldi az engedély egy hitelesített példányát.

(2) Amennyiben a szállítási művelet során olyan árukat szállítanak együtt, amelyeket közösségi külső árutovábbítási eljárás alá és a 340c. cikk (1) bekezdése alapján közösségi belső árutovábbítási eljárás alá vonnak, ezeket az árukat külön manifeszten kell felsorolni.

(3) Az összes manifeszten szerepelnie kell a hajózási társaság aláírással és dátummal ellátott záradékának a következő jelölések valamelyikével:

a) a »T1« jelzés, amennyiben az árukat a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vonták; vagy

b) a »T2F« jelzés, amennyiben az árukat a 340c. cikk (1) bekezdésének alapján közösségi belső árutovábbítási eljárás alá vonták.

(4) A manifesztnek tartalmaznia kell a következő információkat is:

a) az árukat fuvarozó hajózási társaság nevét és teljes címét;

b) a hajó nevét;

c) a berakodás helyét;

d) a kirakodás helyét.

A manifesztnek az összes szállítmány esetében szintén meg kell jelölnie:

a) a hajóraklevél hivatkozását;

b) a csomagok számát, jellegét, jelölését és azonosítási számát;

c) az áruk szokásos kereskedelmi megnevezését, beleértve az azonosításukhoz szükséges adatokat;

d) a bruttó tömeget kilogrammban;

e) szükség esetén a szállítótartályok azonosító számát.

(5) A manifeszt legalább két példányát be kell mutatni az indulási kikötő vámhatóságainak, amely egy példányt megtart.

(6) A manifeszt egy példányát be kell mutatni a rendeltetési kikötő vámhatóságainak.

(7) Havonta egyszer – a jegyzék hitelesítését követően – valamennyi rendeltetési kikötő vámhatósága továbbítja valamennyi indulási kikötő vámhatóságának a hajózási társaságok által összeállított jegyzéket az előző hónap során nekik bemutatott manifesztekről.

Az e jegyzéken szereplő összes manifeszthez fel kell tüntetni a következő információkat:

a) a manifeszt hivatkozási számát;

b) a manifesztet a (3) bekezdésnek megfelelően árutovábbítási nyilatkozatként azonosító jelzést;

c) az árukat fuvarozó hajózási társaság nevét (amely rövidíthető);

d) a tengeri szállítási művelet dátumát.

Az engedély előírhatja a hajózási társaság számára, hogy az első albekezdésben említett információkat saját maga továbbítsa.

Az említett jegyzéken szereplő manifeszteken feltüntetett információkkal kapcsolatban talált szabálytalanságok esetén a rendeltetési kikötő vámhatóságai értesítik az indulási kikötő vámhatóságait és az engedélyt megadó hatóságot, hivatkozva különösen a szóban forgó árukat tartalmazó hajóraklevelekre.

448. cikk

(1) Egy hajózási társaság számára engedélyezhető, hogy az egyetlen manifesztet használjon árutovábbítási nyilatkozatként, ha a társaság jelentős számú rendszeres hajójáratot működtet a tagállamok között (egyszerűsített eljárás – 2. szint).

A 373. cikk (1) bekezdése a) pontjának rendelkezéseitől eltérve, nem szükséges, hogy a hajózási társaság székhelye a Közösségben legyen, ha ott regionális irodát működtet.

(2) Az engedélykérelem kézhezvételekor a vámhatóságok értesítik a többi olyan tagállamot, amelyek területén az indulási és rendeltetési kikötők vannak.

Amennyiben az értesítés dátumától számított hatvan napon belül nem érkezik kifogás, a vámhatóságok kiállítják az engedélyt.

Ez az engedély az összes érintett tagállamban érvényes, és csak azokra a közösségi árutovábbítási műveletekre alkalmazandó, amelyek a benne megjelölt kikötők között történnek.

(3) Az egyszerűsítés alkalmazásában a hajózási társaság az összes szállított áru tekintetében egyetlen manifesztet használhat; amennyiben így tesz, a hajózási társaságnak a manifeszt vonatkozó tételei mellé be kell jegyeznie:

a) a »T1« jelzést, amennyiben az árukat a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vonták;

b) a »TF« jelzést, amennyiben az árukat a 340c. cikk (1) bekezdése alapján közösségi belső árutovábbítási eljárás alá vonták;

c) a »TD« betűket a már korábban árutovábbítási eljárás alá vont, vagy aktív feldolgozásra, vámraktárba vagy ideiglenes behozatali eljárásra beszállított áruk esetében. Ilyen esetekben a hajózási társaságnak a »TD« betűket a vonatkozó hajóraklevélre vagy más megfelelő kereskedelmi okmányra is rá kel vezetnie, valamint meg kell adnia az alkalmazott eljárást, a hivatkozási számot, a dátumot, és az árutovábbítási nyilatkozatot vagy az átadási jegyzéket kiállító vámhivatal nevét.

d) a »C« betűt (a »T2L«-lel egyenértékű) azoknak az áruknak az esetében, amelyek közösségi helyzete bizonyítható;

e) az »X« betűt azoknak a közösségi áruknak az esetében, amelyeket exportálni fognak, és amelyeket nem vontak árutovábbítási eljárás alá.

A manifesztnek tartalmaznia kell a 447. cikk (4) bekezdésében előírt információkat is.

(4) A közösségi árutovábbítási eljárást akkor kell befejezettnek tekinteni, amikor a manifesztet és az árukat bemutatták a rendeltetési kikötő vámhatóságainak.

A hajózási társaság által a 373. cikk (2) bekezdése b) pontjának megfelelően vezetett nyilvántartásoknak tartalmazniuk kell legalább a (3) bekezdés első albekezdésében említett információkat.

Ha szükséges, a rendeltetési kikötő vámhatóságai ellenőrzés céljából továbbítják az indulási kikötő vámhatóságainak a manifesztek vonatkozó részleteit.

(5) A Vámkódex 365. és 366. cikkének, a 450a–450d. cikkének és a VII. címének sérelme nélkül

a) a hajózási társaság köteles értesíteni a vámhatóságokat az összes szabályszegésről és szabálytalanságról;

b) a rendeltetési kikötő vámhatóságai a lehető leghamarabb értesítik az indulási kikötő vámhatóságait és az engedélyt kiállító hatóságot az összes szabályszegésről és szabálytalanságról.”

52. A 448. cikk után a „3. szakasz – Szállítás csővezetéken” cím helyébe a következő szöveg lép:

„11. alszakasz

A csővezetéken történő szállítás egyszerűsített eljárása”

53. A 450. cikk után a rendelet a következő 4. szakasszal egészül ki:

„4. szakasz

Vámtartozás és beszedés

450a. cikk

A Vámkódex 215. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésében említett határidő az árutovábbítási nyilatkozat elfogadásától számított 10 hónap.

450b. cikk

(1) Amennyiben az egyéb terhek beszedése iránti eljárás kezdeményezését követően a Vámkódex 215. cikk szerint meghatározott vámhatóságok (a továbbiakban: megkereső hatóságok) bármilyen eszközzel bizonyítékot szereznek arra a helyre vonatkozóan, ahol a vámtartozás keletkezését kiváltó események bekövetkeztek, ezek a hatóságok késedelem nélkül megküldik a szükséges okmányokat – beleértve a bizonyíték hitelesített másolatát – az említett hely szerint illetékes hatóságoknak (a továbbiakban: megkeresett hatóságok).

A megkeresett hatóságok nyugtázzák a közlemény kézhezvételét, és jelzik, hogy felelősek-e a beszedésért. Amennyiben három hónapon belül nem érkezik válasz, a megkereső hatóságok késedelem nélkül folytatják az általuk megkezdett beszedési eljárást.

(2) Amennyiben a megkeresett hatóságok az illetékesek, az (1) bekezdés második albekezdésében említett három hónapos határidőt követően szükség esetén kezdeményezik az egyéb terhek beszedése iránti új eljárást, és a megkereső hatóságokat azonnal értesítik.

Az egyéb terheknek a megkereső hatóságok által kezdeményezett, még le nem zárt beszedési eljárását azonnal fel kell függeszteni, amint a megkeresett hatóságok értesítik a megkereső hatóságokat arról, hogy elhatározták a beszedés iránti intézkedések megtételét.

Amint a megkeresett hatóságok igazolják, hogy beszedték a szóban forgó összegeket, a megkereső hatóságok visszafizetik a már beszedett egyéb terheket, vagy megszüntetik a beszedési eljárást.

450c. cikk

(1) Amennyiben az eljárást nem zárták le, a Vámkódex 215. cikkének megfelelően meghatározott vámhatóságok a következő közléseket teszik:

a) a árutovábbítási nyilatkozat elfogadását követő 12 hónapon belül értesítik a kezest arról, hogy az eljárás nem került lezárásra;

b) a árutovábbítási nyilatkozat elfogadását követő három éven belül értesítik a kezest arról, hogy felszólítják vagy felszólíthatják annak a tartozásnak a kifizetésére, amelyért felelősséget vállalt a szóban forgó közösségi árutovábbítási művelettel kapcsolatban; az értesítésben meg kell adni a nyilatkozat számát és dátumát, az indító vámhivatal nevét, a főkötelezett nevét és a szóban forgó összeget.

(2) A kezes mentesül a kötelezettségei alól, ha az (1) bekezdésben előírt közlések bármelyikét nem küldték meg részére a határidő lejárta előtt.

(3) Amennyiben az értesítések egyikét megküldték, a kezest értesíteni kell a tartozás beszedéséről vagy az árutovábbítási eljárás lezárásáról.

450d. cikk

A tagállamok kölcsönösen segítik egymást a beszedés végrehajtására illetékes hatóságok meghatározásában.

Ezek a hatóságok értesítik az indító vámhivatalt és a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatalt az összes olyan esetről, amelyek során az indító vámhivatal által elfogadott közösségi árutovábbítási nyilatkozatokkal kapcsolatos vámtartozás felmerült, és az adóssal szemben az érintett összeg beszedése érdekében foganatosított intézkedésekről.”

54. A 454. cikk (3) bekezdésében a „455. cikk (1) bekezdésében” szavak helyébe a „455. cikk (2) bekezdésében” szavak lépnek.

55. A 455. cikk (2) bekezdésében a „TIR egyezmény 11. cikke (2) bekezdésében” szavak helyébe a „TIR egyezmény 11. cikke (3) bekezdésében” szavak lépnek.

56. A 457b. cikk (1) bekezdése első mondatában a „362. cikkben” szavak helyébe a „44c. mellékletben” szavak lépnek.

57. A 462. cikk után a rendelet a következő 10a. fejezettel egészül ki:

„10a. fejezet

Eljárás a postai küldemények esetében

462a. cikk

(1) Amennyiben a Vámkódex 91. cikke (2) bekezdése f) pontja alapján a Közösség vámterületének egyik pontjáról egy másik pontjára nem közösségi árukat szállítanak postai úton (beleértve a csomagküldeményt), a feladási hely szerinti tagállam vámhatóságai kötelesek gondoskodni a csomagoknak és a kísérő okmányoknak a 42. mellékletben bemutatott mintának megfelelő címkével történő ellátásáról.

(2) Amennyiben a közösségi árukat postai úton (beleértve a csomagküldeményt) a Közösség vámterületének olyan részére vagy olyan részéről szállítják, ahol a 77/388/EGK irányelv nem alkalmazandó, a feladási hely szerinti tagállam vámhatóságai kötelesek gondoskodni a csomagoknak és a kísérő okmányoknak a 42b. mellékletben bemutatott mintának megfelelő címkével történő ellátásáról.”

58. A 35. mellékletben az 1. lábjegyzet helyébe a következő szöveg lép:

„1 Az érintett személy számára semmilyen körülmények között nem írható elő ezeknek a rovatoknak a kitöltése közösségi árutovábbítás céljából az 5. példányon.”

59. A 37. melléklet e rendelet I. melléklete szerint módosul.

60. A 37a. melléklet helyébe e rendelet II. mellékletének szövege lép.

61. A 37b. mellékletet el kell hagyni.

62. A 37c. melléklet helyébe e rendelet III. mellékletének szövege lép.

63. A 38. melléklet e rendelet IV. melléklete szerint módosul.

64. A rendelet a 44a. melléklettel egészül ki, amelynek szövege e rendelet V. mellékletében található.

65. A rendelet a 44b. melléklettel egészül ki, amelynek szövege e rendelet VI. mellékletében található.

66. A rendelet a 44c. melléklettel egészül ki, amelynek szövege e rendelet VII. mellékletében található.

67. A 45a. melléklet e rendelet VIII. melléklete szerint módosul.

68. A 45b. melléklet e rendelet IX. melléklete szerint módosul.

69. A 46. melléklet helyébe e rendelet X. melléklete lép.

70. A rendelet a 46a. melléklettel egészül ki, amelynek szövege e rendelet XI. mellékletében található.

71. A rendelet a 46b. melléklettel egészül ki, amelynek szövege e rendelet XII. mellékletében található.

72. A 47. melléklet helyébe e rendelet XIII. mellékletének szövege lép.

73. A rendelet a 47a. melléklettel egészül ki, amelynek szövege e rendelet XIV. mellékletében található.

74. A 48., 49. és 50. melléklet helyébe e rendelet XV., XVI. és XVII. mellékletének szövege lép.

75. Az 51. melléklet helyébe e rendelet XVIII. mellékletének szövege lép.

76. A rendelet 51a. melléklettel egészül ki, amelynek szövege e rendelet XIX. mellékletében található.

77. A rendelet 51b. melléklettel egészül ki, amelynek szövege e rendelet XX. mellékletében található.

78. Az 52. mellékletet el kell hagyni.

79. Az 54. melléklet helyébe e rendelet XXI. mellékletének szövege lép.

80. Az 55. és 57. mellékleteket el kell hagyni.

81. A 77. mellékletben az 5. oszlopban a 15., 37. és 38. sorszám alatt szereplő „75,19”, „76,92” és „64,52” átalány-elszámolásikulcsok helyébe a „78,74”, a „78,74”, illetve a „67,11” értékek lépnek.

2. cikk

Az 1. cikk 69., 72., 75. és 79. pontjában említett, az ennek a rendeletnek a hatálybalépése előtt használatban lévő nyomtatványok a szükséges szerkesztési módosításokkal használatban maradhatnak a készletek kimerüléséig, de legkésőbb 2002. december 31-ig.

Az első albekezdésben meghatározott feltételektől függően, a TC32 nyomtatvány (átalánykezességi garanciajegy) a 2454/93/EGK rendelet 347. cikke (2) bekezdése szerinti egyedi garanciajegyként használatban maradhat. Amennyiben ezt a nyomtatványt ekként használják, a nyomtatvány első oldalának tetején található „átalánykezességi” szót át kell húzni és az „egyedi” szóval kell helyettesíteni.

3. cikk

2003. január 1. előtt – az érintett gazdasági szereplőket képviselő szervezetekkel konzultálva elkészített jelentés alapján – a Bizottság felülvizsgálja az árukat azonosító HR-kód megadására vonatkozó rendelkezést. Szükség esetén a Bizottság meghatározza, hogy e kód használatának kötelezettsége, valamint esetleg más, a közösségi árutovábbítási eljárás alá vont árukat azonosító egyéb információk köre mikor és milyen feltételek mellett terjeszthető ki a közösségi árutovábbítási műveletek lehető legszélesebb körére. Az értékeléskor figyelembe kell venni a közösségi árutovábbítási eljárás számítógépesítését.

4. cikk

(1) Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

(2) Az 1. cikk 2–80. pontját 2001. július 1-jétől kell alkalmazni.

2001. január 1-jétől azonban a 2454/93/EGK rendelet 44C. mellékletében felsorolt árukra vonatkozó közösségi árutovábbítási műveleteket csak akkor lehet összkezesség fedezete mellett végrehajtani, ha ezt az említett rendelet 372–384. cikkének megfelelően engedélyezték.

A 2454/93/EGK rendelet 404. cikkét, valamint az e cikk (5) bekezdésének második albekezdésében meghatározott átmeneti rendelkezést 2001. január 1-jétől kell alkalmazni.

Az 565/80/EGK rendelet 4. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában az 1. cikk 81. pontját 1998. szeptember 1-jétől kezdődő hatállyal kell alkalmazni.

(3) E rendelet rendelkezései nem alkalmazandók a hatálybalépése előtt közösségi árutovábbítási eljárás alá vont árukra.

(4) A 2454/93/EGK rendelet 358. cikkének (1) bekezdését az indító vámhivatalokra legkésőbb az említett rendelet 367–371. cikke rendelkezései alkalmazásának időpontjától kell alkalmazni.

(5) A 2454/93/EGK II. része II. címe 4. fejezetének 3. szakaszában előírt engedélyek tekintetében az e rendelet alkalmazásának időpontjában érvényes engedélyek legkésőbb 2001. december 31-ig alkalmazhatók maradnak.

Az összes engedélyezett feladói státuszt biztosító engedélynek meg kell felelnie a 2454/93/EGK rendelet 404. cikkének, amint az érintett indító vámhivatal alkalmazza az említett rendelet 367–371. cikkének rendelkezéseit. Azonban az 1999. március 31-két megelőzően érvényes engedélyeknek a vámhatóságok által meghatározott időponttól, de legkésőbb 2004. március 31-től meg kell felelniük a 404. cikknek.

A 372. cikk (1) bekezdése g) pontjának i. és iv. alpontjában említett egyszerűsítések esetében engedélyre a Vámkódex Bizottság által meghatározandó időponttól és feltételek mellett lesz szükség.

(6) Az 502/1999/EK rendelet 2. cikke második albekezdésének második mondatát és harmadik albekezdését el kell hagyni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Vámkódex