1998. január 18.  

A BIZOTTSÁG 75/98/EK RENDELETE,

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 82/97/EK parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre,és különösen annak 249. cikkére,

mivel a legutóbb az 1427/97/EK rendelettel módosított 2454/93/EGK bizottsági rendelet szabályai közé a közösségi árutovábbítási eljárással kapcsolatban célszerű beilleszteni az „EFTA-országok” fogalmat, figyelembe véve azt a tényt, hogy az egységes árutovábbítási eljárásról szóló 1987. május 20-i egyezményhez, (a továbbiakban: az Egyezmény) melynek eredetileg a Közösség tagállamai és az EFTA-országok voltak részesei, újabb országok csatlakoztak;

mivel a gazdaság szereplői és a vámszervek tevékenységének megkönnyítése érdekében módosítani kell a tengeri úton szállított áruk továbbítására és közösségi helyzetük igazolására vonatkozó rendelkezéseket;

mivel a tengeri úton szállított áruk továbbítására és közösségi helyzetük igazolására vonatkozó rendelkezések azért nem megfelelőek, mert a tengeri szállítás bizonyos jellegzetességei nem hasonlíthatók össze más szállítási módozatokkal; mivel ennek következtében a jelenlegi rendelkezések keretein belül nem lehet biztosítani a vámtartozások és az árukra kivetett egyéb díjak beszedését;

mivel a közösségi árutovábbítási eljárást — amely a nem közösségi áruk tengeri szállítására kötelező — az említett jellegzetességek miatt a gyakorlatban szinte lehetetlen alkalmazni;

mivel biztosítéknyújtásra van szükség a vámtartozás és egyéb díjak beszedésének biztosításához azokban az esetekben, amikor ilyen árukat a fentebb említett árutovábbítási szabályok szerint menetrend szerinti járaton tengeri úton szállítanak;

mivel ki kell alakítani a Közösség vámterületére vagy vámterületéről feladott áruk azonosítására szolgáló módszert azokra az esetekre, amelyekben a legutóbb a 96/95/EK irányel által módosított 77/388/EGK tanácsi irányelv rendelkezéseit nem kell alkalmazni; mivel az ilyen árukat a T2LF okmány segítségével, illetve amennyiben az árukat belső közösségi árutovábbítási eljárás alapján szállítják, akkor a T2 nyilatkozaton szereplő külön bejegyzés segítségével kell azonosítani;

mivel azokat a közösségi árukat, amelyeket a Közösség vámterületének egyik pontjáról egy másik pontjára EFTA-ország vagy az Egyezményhez csatlakozott egy vagy több ország területének érintésével teljes egészében tengeri vagy légi úton szállítanak, nem kell a belső közösségi árutovábbítás szabályai szerint szállítani pusztán azért, mert az említett országok területén keresztül szállítják azokat;

mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy tanácsos véges időtartamra korlátozni a közösségi árutovábbítási rendszerben az összkezesség alkalmazására vonatkozó tilalmat;

mivel az igazgatási eljárás egyszerűsítése érdekében célszerűnek tűnik a közösségi és az egységes árutovábbítási eljárásban használt egyes nyomtatványokat összehangolni, és egy listában egyesíteni a 2454/93/EGK rendelet 52. és 56. mellékletében szereplő egyes érzékeny áruk listáit;

mivel a közösségi árutovábbítási eljárás kiterjesztése Andorrára és San Marinóra szükségessé teszi a nyomtatványok módosítását;

mivel egyrészt az 1985. december 31-i állapotnak megfelelő Közösség másrészt Spanyolország és Portugália közötti, illetve az említett két tagállam közötti kereskedelemre kikötött átmeneti időszak 1995. december 31-én lejárt, amelynek eredményeképpen nincs tovább szükség az ilyen kereskedelmi forgalomban az áruk azonosítására használt okmányokra és eljárásokra; mivel hatályon kívül kell helyezni a 3716/91/EGK rendelettel módosított 409/86/EGK rendeletet;

mivel a 2913/92/EGK rendelet, a továbbiakban „Vámkódex” 188. cikke behozatali vámcsökkentést biztosít a közösségi hajók által egy harmadik ország felségvizein kifogott halászati termékekre; mivel a legjobb módszer az ilyen termékek kezelésére egy összehangolt mintát követő igazolás volna, amely tartalmazná a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó árunyilatkozat alátámasztásához szükséges valamennyi nyilatkozatot;

mivel az a tagállamokra vonatkozó egyszerű kötelezettség, hogy bocsássák a Bizottság rendelkezésére a 2454/93/EGK rendelet 870. cikkében és 889. cikke (2) bekezdésében említett esetek listáit, nemcsak ahhoz elegendő, hogy lehetővé tegye a saját források megfelelő módon végzett ellenőrzését, hanem elegendő a Közösség pénzügyi érdekeinek védelméhez is; mivel ennek következtében a tagállamok tehermentesítése érdekében célszerű megszüntetni azt a kötelezettségüket, hogy ezeket a listákat megküldjék a Bizottságnak;

mivel a 2454/93/EGK rendelet által létrehozott kódok nem terjednek ki a Vámkódex 185. cikkének értelmében vett tértiárura, illetve a harmadik országokból származó olyan árukra, amelyeket a Közösségbe történő továbbküldésük előtt olyan országban bocsátottak szabad forgalomba, amellyel a Közösség vámuniós megállapodást kötött; mivel ennek következtében az említett kategóriákat szerepeltetni kell a kódok listáján;

mivel ebben a rendeletben foglalt rendelkezések összhangban állnak a Vámkódex Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2454/93/EGK rendelet a következőképpen módosul:

1. A 309. cikk a következő f) ponttal egészül ki:

„f) EFTA-országok

valamennyi EFTA-ország és minden olyan ország, amely csatlakozott az egységes árutovábbítási eljárásról szóló 1987. május 20-i egyezményhez

 

2. A 311. cikk a következőképpen módosul:

a) a b) pontot el kell hagyni;

b) a cikk szövege következő bekezdéssel egészül ki:

„Az első bekezdés a) pontjában említett áruk teljes egészében tengeri vagy légi úton történő szállításánál nem szükséges a közösségi belső árutovábbítás szabályait alkalmazni.”;

3. A II. rész II. címe 3. fejezetének címe helyébe a következő szöveg lép:

„Az áruk vámjogi helyzete”;

4. A 313. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„313. cikk

(1) A Vámkódex 180. cikkére és az e cikk (2) bekezdésében felsorolt kivételekre is figyelemmel, a Közösség vámterületén valamennyi árut közösségi árunak kell tekinteni, kivéve, ha megállapításra kerül, hogy azok nem rendelkeznek közösségi helyzettel.

(2) A következő áruk nem tekinthetők közösségi áruknak, kivéve, ha a 314-323. cikk alapján megállapítást nyer, hogy közösségi helyzettel rendelkeznek:

a) a Vámkódex 37. cikke értelmében a Közösség vámterületére behozott áruk;

b) átmeneti megőrzés alatt vagy vámszabad területen, illetve vámraktárban levő áruk;

c) felfüggesztő eljárás alá vont áruk.

A fenti rendelkezéstől eltérve, a Vámkódex 38. cikkének (5) bekezdése összhangban a Közösség vámterületére behozott árukat közösségi áruknak kell tekinteni, kivéve, ha megállapításra kerül, hogy nem rendelkeznek közösségi helyzettel:

— ha – légi szállítás esetén – az árut egy közösségi repülőtéren rakodják be vagy rakják át és küldik tovább a Közösség vámterületén levő másik repülőtérre, és valamelyik tagállamban kiállított egyetlen fuvarokmány fedezete mellett szállítják,

 

— vagy – tengeri szállítás esetén – az árut a Közösség vámterületén levő kikötők között egy, a 313a. és 313b. cikknek megfelelően engedélyezett menetrend szerinti hajójárat szállítja.”;

5. A rendelet szövege a következő 313a. és 313b. cikkel egészül ki:

„313a. cikk

(1) A menetrend szerinti hajójárat, olyan menetrend szerinti járat, amely kizárólag a Közösség vámterületén található kikötők között közlekedő hajókon szállít árukat, és amelynek kiindulási és célállomása, illetve megállóhelye nem lehet az említett területen kívül vagy az említett területen belül elhelyezkedő kikötő vámszabad területén.

(2) A vámhatóság annak igazolását kérheti, hogy az engedélyezett menetrend szerinti járatokra vonatkozó rendelkezéseket betartották.

Ha a vámhatóság megállapítja, hogy az engedélyezett menetrend szerinti járatokra vonatkozó rendelkezéseket nem tartották be, azonnal tájékoztatja valamennyi érintett vámhatóságot.

313b. cikk

(1) Ha egy hajózási társaság kérelmet nyújt be, akkor a társaság székhelye vagy képviseleti helye szerinti tagállam vámhatósága a többi érintett tagállam vámhatóságával egyetértésben engedélyezheti menetrend szerinti hajójárat létesítését.

(2) A kérelemnek a következő adatokat kell tartalmaznia:

 

a) az érintett kikötők;

 

b) a menetrend szerinti járat ellátására engedélyezett hajók neve; és

 

c) a vámhatóságok által igényelt további információk, különösen a hajójárat menetrendje.

(3) Engedélyt csak olyan hajózási társaságnak lehet adni, amely:

a) a Közösség vámterületén letelepedett vagy ott képviselettel rendelkezik, és amelynek nyilvántartásai az illetékes vámhatóságok rendelkezésére állnak;

 

b) a vám- vagy adójogszabályokat nem szegte meg súlyosan vagy ismételten;

c) képes hitelt érdemlően bizonyítani a vámhatóság számára, hogy a 313a. cikk (1) bekezdésében meghatározott menetrend szerinti hajójáratot üzemeltet; és

d) vállalja, hogy:

 

— azokon az útvonalakon, amelyekre az engedélyt kéri, nem köt ki harmadik ország területén, illetve a Közösség vámterületén belüli kikötőben található vámszabad területen, és nem rakodja át az árut a nyílt tengeren, valamint

 

— az engedélyt tanúsító okiratot a hajó fedélzetén tartja, és azt az illetékes vámhatóság felszólítására bemutatja.

(4) Amikor egy tagállam vámhatósága (az engedélyező hatóság) engedély iránti kérelmet kap, köteles azonnal értesíteni azoknak a tagállamoknak a vámhatóságait (megkeresett hatóságok), amelyek területén a menetrend szerinti hajójárat tervezett kikötői találhatók.

A megkeresett hatóságok igazolják a kérelem átvételét.

Az értesítés kézhezvételétől számított 60 napon belül a megkeresett hatóságoknak jelezniük kell beleegyezésüket vagy elutasításukat. Az elutasítást indokolni kell. Ha nem érkezik válasz, az engedélyező hatóság olyan engedélyt bocsát ki, amelyet a többi érintett tagállamnak el kell fogadnia.

Az engedélyező hatóságoknak egy, illetve szükség szerint több példányban, a 42A mellékletben ismertetett mintának megfelelően engedélyezési igazolást kell kiállítaniuk, és értesíteniük kell a többi érintett tagállamban a megkeresett hatóságokat. Minden egyes engedélyezési igazolást el kell látni egy sorszámmal azonosítás végett. Egy adott igazolás valamennyi példányának ugyanazt a számot kell viselnie.

(5) Ha egy menetrend szerinti hajójáratot engedélyeztek, az érintett hajózási társaságnak azt működtetnie is kell. A hajózási társaságnak értesítenie kell az engedélyező hatóságot az engedélyezett járat jellemzőiben bekövetkezett minden változásról vagy annak megszűntetéséről.

(6) Ha egy engedélyt visszavonnak, vagy a menetrend szerinti hajójárat működése megszűnik, az engedélyező hatóság köteles tájékoztatni az érintett tagállamok megkeresett hatóságait. Az engedélyező hatóságnak a (4) bekezdésben foglalt eljárás alkalmazásával értesítenie kell a megkeresett hatóságokat a rendszeres hajójáratban bekövetkezett valamennyi változásról.

(7) Ha a 313a. cikk (1) bekezdésében meghatározott hajó rajta kívül álló okok miatt kénytelen a nyílt tengeren átrakodni vagy ideiglenesen egy harmadik ország kikötőjében vagy a Közösség vámterületén levő valamelyik kikötő vámszabad területén tartózkodni, akkor a hajózási társaság köteles haladéktalanul tájékoztatni a hajó tervezett útvonalán a soron következő megállóhelyek szerinti kikötők vámhatóságait.

6. A 314. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„314. cikk

(1) Amennyiben az áru a 313. cikk értelmében nem tekinthető közösségi árunak, akkor az áru közösségi helyzetét nem lehet a (2) bekezdés szerint megállapítani, kivéve, ha:

a) az árut egy másik tagállamból hozták oly módon, hogy az út során harmadik ország területén nem haladtak át; vagy

 

b) az árut egy másik tagállamból hozták egy harmadik ország területén keresztül, egy tagállamban kibocsátott egyetlen fuvarokmány fedezete mellett; vagy

 

c) egy harmadik ország területén átrakodtak egy olyan szállítóeszközre, amelyik nem ugyanaz, mint amelyre eredetileg berakodtak, és egy új fuvarokmányt bocsátottak ki, feltéve, hogy az új okmányhoz csatolták az indító tagállamból a rendeltetési tagállamba történő szállítást kísérő eredeti okmány egy másolatát. A tagállamok között kialakult vámigazgatási együttműködés követelményeinek megfelelően a rendeltetési vámhivatalban a vámhatóság utólagos ellenőrzést végez az eredeti fuvarokmány másolatába beírt információ pontosságának vizsgálatára.

(2) Az áruk közösségi helyzetét kizárólag a következő módon lehet igazolni:

 

a) a 315-318. cikkben foglalt okmányok valamelyikével; vagy

 

b) a 319-323. cikkben meghatározott szabályoknak megfelelően; vagy

 

c) a Bizottság 2719/92/EGK rendeletében említett kísérő okmány révén; vagy

 

d) a 325. cikkben előírt okmány révén; vagy

 

e) a 816. cikkben meghatározott okmány révén, amely igazolja az áruk közösségi helyzetét; vagy

 

f) a 843. cikkben leírt T5 ellenőrző példány révén.

(3) A (2) bekezdésben említett okmányok vagy szabályok nem alkalmazhatók olyan áruk vonatkozásában, amelyekre már elvégezték a kiviteli alakiságokat, vagy amelyeket az aktív feldolgozási eljárás alá vontak (vám-visszatérítési rendszer).

(4) Ha a (2) bekezdésben említett okmányokat vagy alakiságokat alkalmazzák olyan közösségi árukra, amelyek csomagolása nem rendelkezik közösségi helyzettel, akkor a közösségi helyzetet igazoló okmányt az alábbi bejegyzések egyikével kell ellátni:

 

–– envases N

–– N-emballager

–– N-Umschließungen

–– Συσκευασία N

–– emballages N

–– N packing

–– imballaggi N

–– N-verpakkingsmiddelen

–– embalagens N

–– N-pakkaus

–– N förpackning.

7. A 315. cikk a következőképpen módosul:

a) az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Amennyiben az áru közösségi helyzetét a T2L okmány bemutatásával igazolják, az említett okmányt e cikk (2)-(7) bekezdésének megfelelően kell kiállítani.”;

b) a cikk szövege az alábbi (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az olyan áru közösségi helyzetét, amelyet a Közösség vámterületének azon részéről vagy azon részére adják fel, amelyre a 77/388/EGK irányelv hatálya nem terjed ki, a T2LF okmány bemutatásával kell igazolni.

 

A (2)-(7) bekezdést és a 316-324. cikket értelemszerűen alkalmazni kell.”;

8. A 317. cikk a következőképpen módosul:

a) az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az áru közösségi helyzetét az alábbiakban meghatározott feltételek szerint az árura vonatkozó számla vagy fuvarokmány bemutatásával kell igazolni.”;

b) a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Ha a (2) bekezdés vagy a 224. cikk (1) bekezdése szerint kitöltött és aláírt számlával vagy fuvarokmánnyal kísért a közösségi áruk összértéke nem haladja meg a 10 000 ECU-t, akkor az nyilatkozattevőnek nem kell benyújtania az adott okmányt vagy számlát az indító tagállam vámhatóságához záradékolás végett.

Ebben az esetben a számlának vagy fuvarokmánynak a (2) bekezdésben foglalt információk mellett tartalmaznia kell az indító vámhivatal adatait is.”;

9. A rendelet szövege kiegészül a következő 317a. cikkel:

„317a. cikk

(1) Az áru közösségi helyzetét az alábbiakban meghatározott feltételek szerint a hajózási társaság az árura vonatkozó manifesztjének bemutatásával kell igazolni.

 

(2) A manifesztnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia

a) a hajózási társaság neve és pontos címe;

b) a hajó neve;

c) a berakodás helye és időpontja;

d) a kirakodás helye.

Ezenkívül a manifesztnek minden küldeményre vonatkozóan tartalmaznia kell a következőket:

a) a hajórakjegyre vagy más kereskedelmi okmányra való hivatkozást;

b) a csomagok számát, jellegét, jelölését és hivatkozási számát;

c) az áruk megnevezését;

d) a bruttó tömeget kilogrammban kifejezve;

e) esetleg a szállítótartályt azonosító számokat, és

f) a vámjogi helyzet alábbi jelzőit:

— „C” rövidítést a manifeszten közösségi áruként bejelentett tételek mellett, vagy

 

— „F” rövidítést az olyan közösségi vámterületről vagy vámterületre feladott áruk mellett, amelyek nem tartoznak 77/388/EGK irányelv hatálya alá, vagy

 

— „N” minden egyéb küldeménynél.

(3) A hajózási társaság kérelmére a társaság által megfelelően kitöltött és aláírt manifeszteket az indító tagállam vámhatósága záradékolja. A záradéknak tartalmaznia kell az indító vámhivatal nevét és bélyegző lenyomatát, az illetékes tisztségviselő aláírását és a záradékolás dátumát.”;

10. A rendelet szövege kiegészül az alábbi 323a. cikkel:

„323a. cikk

(1) Amennyiben a Vámkódex 91. cikk (2) bekezdésének f) pontja alapján nem közösségi árut szállítanak postai úton (beleértve a csomagküldeményt is) a Közösség vámterületének egyik pontjáról egy másik pontjára, a küldő tagállam vámhatósága a csomagolásra és a csomagot kísérő okmányokra felerősíti vagy erősítteti a 42. mellékletben szereplő mintának megfelelő címkét.

(2) Ha közösségi árut szállítanak postai úton (beleértve a csomagküldeményt is) a Közösség vámterületének egy olyan pontjáról vagy pontjára, amely nem tartozik a 77/388/EGK irányelv rendelkezéseinek hatálya alá, a küldő tagállam vámhatósága a csomagolásra és a csomagot kísérő okmányokra felerősíti vagy erősítteti a 42B. mellékletben szereplő mintának megfelelő címkét.”;

11. A 362. cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az összkezesség bármely áru kapcsán történő alkalmazására vonatkozó tilalom maximális időtartama 12 hónap, kivéve, ha a Bizottság úgy határoz, hogy ezt az időtartamot a Vámkódex Bizottság eljárásával összhangban meghosszabbítja.”;

12. A 376. cikk (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) amelyek szerepelnek az 52. mellékletben megadott felsorolásban, mint magas kockázatú áruk, amennyiben mennyiségük meghaladja a 3. oszlopban szereplő mértéket.”;

13. A 381. cikkbe az alábbi 1a bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Amennyiben T2 nyilatkozatra van szükség a 311. cikk c) pontjában említett árukhoz, a 31-34. mellékletben szereplő nyomtatvány 1. rovatának harmadik alrovatában a »T2« jel mögé egy »F« rövidítést kell beírni.”;

14. A 389. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„389. cikk

A 317. cikk (4) bekezdése alkalmazásának sérelme nélkül, az egyes tagállamok vámhatóságai bármely, a 390. cikkben foglalt követelményeknek megfelelő, és az áruk közösségi helyzetét a 315. cikk (1) bekezdése szerinti T2L okmánnyal vagy a 317. és 317a. cikkben foglalt okmányok valamelyikével (a továbbiakban: kereskedelmi okmányok) igazolni kívánó személynek (a továbbiakban: engedélyezett feladó) engedélyezhetik, hogy ezeket az okmányokat anélkül használja, hogy azokat az indító tagállam vámhatóságához záradékolás végett benyújtaná.”;

15. A 419. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az indító vámhivatal a CIM fuvarlevél 1., 2. és 3. példányán a vámhatóság számára fenntartott rovatba jól láthatóan bejegyzi:

a) a »T1« jelzést a közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk esetén;

 

b) a »T2« jelzést, ha az árut – a 311. cikk c) pontjában említett áruk kivételével – a Vámkódex 165. cikke szerint közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítják;

 

c) a »T2F« jelzést, ha az árut a 311. cikk c) pontjának megfelelően közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítják.

A »T2« vagy »T2F« jelzést az indító vámhivatal bélyegzőlenyomatával hitelesíteni kell.”;

16. A 434. cikk (2), (3) és (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az indító vámhivatal a TR átadási jegyzék 1., 2., 3A. és 3B. példányán a vámhatóság számára fenntartott rovatba jól láthatóan bejegyzi:

a) a »T1« rövidítést a közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk esetén;

b) a »T2« rövidítést, ha az árut – a 311. cikk c) pontjában említett áruk kivételével – a Vámkódex 165. cikke szerint közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítják;

c) a »T2F« rövidítést, ha az árut a 311. cikk c) pontjának értelmében a közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítják.

A »T2« vagy »T2F« rövidítést az indító vámhivatal bélyegzőlenyomatával hitelesíteni kell.

(3) Az indító vámhivatal a TR átadási jegyzék 1., 2., 3A. és 3B. példányán a vámhatóság számára fenntartott rovatba az egyes konténerekre vonatkozó külön hivatkozásokat jegyez be, attól függően, hogy milyen típusú árukat tartalmaznak, és a megfelelő konténerekre való hivatkozás mellett értelemszerűen bejegyzi a »T1«, »T2« vagy »T2F« rövidítést, amennyiben a TR átadási jegyzék egyidejűleg vonatkozik:

a) a közösségi külső árutovábbítási eljárásban szállított árukat tartalmazó konténerre;

b) a 311. cikk c) pontjában említett árukat kivéve a Vámkódex 165. cikke értelmében közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállított árukat tartalmazó konténerre;

c) a 311. cikk c) pontja szerint közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállított árukat tartalmazó konténerre.

(4) A (3) bekezdésben foglalt esetekben, amikor pótlapokat alkalmaznak, minden konténerfajtára vonatkozóan külön pótlapot kell készíteni, és az érintett pótlap vagy pótlapok sorszámát be kell írni a TR átadási jegyzék 1., 2., 3A. és 3B. példányán a vámhatóság számára fenntartott rovatba. A pótlap sorszámával együtt be kell jegyezni a konténer kategóriájának megfelelően a »T1«, »T2« vagy »T2F« rövidítést.”;

17. A 444. cikk a következőképpen módosul:

a) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Amennyiben a közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállított árukat és a Vámkódex 311. cikk c) pontjának értelmében közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállított árukat egyazon szállítási művelettel, egy időben szállítanak, az árukat külön manifeszteken kell szerepeltetni.”

b) a (3) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett manifeszteken szerepelnie kell a légitársaság által aláírt és keltezett záradéknak, amelyben azokat közösségi árutovábbítási nyilatkozatnak ismeri el, és meghatározza a vonatkozó áruk vámjogi helyzetét. Az ily módon kiállított és aláírt manifeszteket értelemszerűen T1 vagy T2F nyilatkozatként kell kezelni.

Amennyiben a manifeszten megadott küldemény olyan árukból áll, amelyet már árutovábbítási eljárás alá vontak, vagy amelyet aktív feldolgozási eljárás, vámraktározás vagy ideiglenes behozatali eljárás keretében szállítanak, a légitársaságnak a manifeszteken a szóban forgó tételek mellé be kell jegyeznie a »TD« rövidítést. Ezenkívül a »TD« jelzést fel kell tüntetni a vonatkozó légi fuvarlevélen, amelyen emellett jelezni kell az alkalmazott eljárást, az árutovábbítási okmány vagy átadási okmány hivatkozási számát, a kibocsátás időpontját és a kibocsátó vámhivatal nevét.”;

c) a (11) bekezdés c) pontjának harmadik francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„— A légitársaságnak a »T1« rövidítést kell feltüntetnie a manifeszten minden egyes, a közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállított áru mellett, a »TF« rövidítést a 311. cikk c) pontjában foglalt közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállított áru mellett, valamint a »C« rövidítést az olyan áru mellett, amelyet nem közösségi külső árutovábbítási eljárás, és nem a 311. cikk c) pontjában foglalt közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítanak; amennyiben a manifeszten felsorolt küldemény olyan árukból áll, amelyeket már árutovábbítási eljárás alá vontak, vagy amelyeket aktív feldolgozási eljárás, vámraktározás vagy ideiglenes behozatal keretében szállítanak, a légitársaságnak a rakományjegyzéken »TD« rövidítést kell beírnia a szóban forgó tételek mellé. Ezenkívül a »TD« rövidítést fel kell tüntetni a vonatkozó légi fuvarlevélen, amelyen emellett jelezni kell az alkalmazott eljárást, az árutovábbítási okmány vagy átadási okmány hivatkozási számát, a kibocsátás időpontját és a kibocsátó vámhivatal nevét.”;

18. A 446. és 447. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„446. cikk

A közösségi árutovábbítási eljárás alkalmazása a tengeri úton szállított áruk esetében csak akkor kötelező, ha azokat a 313a. cikk szerint engedélyezett menetrend szerinti hajójárat szállítja.

447. cikk

(1) A 446. cikkben foglalt árutovábbítási eljárás alá vont áruk esetében biztosítékot kell nyújtani az árukkal kapcsolatban esetleg felmerülő vámtartozás és egyéb díjak megfizetésének biztosítására.

(2) Nem szükséges biztosítékot nyújtani a 448. cikkben említett eljárásokban.”;

19. A 448. cikk az alábbiak szerint módosul:

a) a (2) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Kérelem beérkezésekor a hajózási társaság székhelye vagy képviseletének helye szerinti tagállam vámhatósága a kérelemről értesíti a többi olyan tagállam vámhatóságait, amelyek területén a tervezett indulási és rendeltetési kikötő található.”;

b) a (4) és (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az (1) bekezdésben említett engedélynek rendelkeznie kell arról, hogy amennyiben a fuvarozási műveletben egyaránt szerepelnek olyan áruk, amelyeket közösségi külső árutovábbítási eljárásban, illetve a 311. cikk c) pontjában foglalt közösségi belső árutovábbítási eljárásban szállítanak, az árukat külön manifeszten kell felsorolni.

(5) Az (1) és (3) bekezdésben említett manifeszt(ek)en szerepelnie kell a hajózási társaság által aláírt és keltezett záradéknak, amely azokat közösségi árutovábbítási nyilatkozatnak ismeri el, és meghatározza a vonatkozó áruk vámjogi helyzetét. Az ily módon kiállított és aláírt manifeszteket értelemszerűen T1 vagy T2F nyilatkozatként kell kezelni.

Amennyiben egy manifeszteken feltüntetett küldemény olyan árukból áll, amelyet már árutovábbítási eljárás alá vontak, vagy amelyet aktív feldolgozási eljárás, vámraktározás vagy ideiglenes behozatali eljárás keretében szállítanak, a hajózási társaságnak a szóban forgó tételek mellett a manifeszteken »TD« rövidítést kell feltüntetnie. Ezenkívül a »TD« rövidítést fel kell tüntetni a vonatkozó hajóraklevélen (bill of lading), vagy más alkalmas kereskedelmi okmányon, amelyen emellett jelezni kell az alkalmazott eljárást, az árutovábbítási okmány vagy az átadási okmány hivatkozási számát, a kibocsátás időpontját és a kibocsátó vámhivatal nevét.”;

c) a (11) bekezdés a) pontja első és második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„a) Azon nemzetközi hajózási társaságok esetében, amelyek a Közösség vámterületén letelepedettek vagy ott képviselettel rendelkeznek, és megfelelnek a b) pontban foglalt feltételeknek, az (1)-(10) bekezdésben említett közösségi árutovábbítási eljárás kérelemre tovább egyszerűsíthető.

A valamely tagállam vámhatóságához beérkezett kérelem esetén az adott vámhatóság értesíti a többi olyan tagállam vámhatóságát, amelyek területén a tervezett indulási és rendeltetési kikötő található.”;

d) a (11) bekezdés c) pontjának második francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„— A hajózási társaságnak a »T1« rövidítést kell feltüntetnie a manifeszten minden egyes, a közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében szállított áru mellett, a »TF« rövidítést a 311. cikk c) pontjában foglalt közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk mellett, valamint a »C« rövidítést az olyan áruk mellett, amelyeket nem közösségi külső árutovábbítási eljárás, és nem a 311. cikk c) pontjában foglalt közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében szállítanak; amennyiben egy manifeszten felsorolt küldemény olyan árukból áll, amelyeket már árutovábbítási eljárás alá vontak, vagy amelyeket aktív feldolgozási eljárás, vámraktározás vagy ideiglenes behozatali eljárás keretében szállítanak, a hajózási társaságnak a manifeszten a szóban forgó tételek mellett »TD« rövidítést kell feltüntetnie. Ezenkívül a »TD« rövidítést fel kell tüntetni a vonatkozó hajóraklevélen, vagy egyéb alkalmas kereskedelmi okmányon, és azon jelezni kell az alkalmazott eljárást, az árutovábbítási okmány vagy átadási okmány hivatkozási számát, a kibocsátás időpontját és a kibocsátó vámhivatal nevét,”;

20. A 449. cikket el kell hagyni.

21. A III. rész címének helyébe a következő szöveg lép:

„Különleges műveletek

I. CÍm

TÉRTIáruk”;

22. A rendelet szövege a 856. cikket követően kiegészül a következő szöveggel:

„II. CÍM

tengeri halászati TERMÉKEK és KÖZÖSSÉGI HALÁSZHAJÓK ÁLTAL HARMADIK ORSZÁG FELSÉGVIZEIN kinyert egyéb TENGERI termékek

856a. cikk

(1) A Vámkódex 188. cikkében foglalt termékekre vonatkozó behozatali vámmentesség feltétele egy, az árukkal kapcsolatos szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru-nyilatkozathoz csatolt igazolás bemutatása.

(2) A Közösség területén szabad forgalomba bocsátandó termékeknél a 329. cikk a)-d) pontjában említett esetekben a közösségi halászhajó kapitánya köteles kitölteni az igazolás 3., 4. és 5., valamint szükséges esetén 9. rovatát. Ha a halászzsákmányt a hajó fedélzetén feldogozták, a hajó kapitányának a 6., 7. és 8. rovatot is ki kel töltenie.

A 330., 331. és 332. cikket alkalmazni kell az igazolás megfelelő rovatainak kitöltésénél.

Ha a vámáru-nyilatkozatot az áruk szabad forgalomba bocsátása céljából teszik, a nyilatkozattevőnek ki kell töltenie az igazolás 1. és 2. rovatát is.

(3) Az igazolásnak meg kell felelnie a 110A. mellékletben lévő mintának, és azt a (2) bekezdés szerint kell kiállítani.

(4) Ha a terméket abban a kikötőben jelentik be szabad forgalomba bocsátásra, amelyben a halászzsákmányt kifogó közösségi halászhajóról azt kirakták, akkor a 326. cikk (2) bekezdésében említett eltérés értelemszerűen alkalmazandó.

(5) Az (1)-(4) bekezdés alkalmazásában a »közösségi halászhajó« és a »közösségi feldolgozóhajó« kifejezés értelmezése megegyezik a 325. cikk (1) bekezdésében meghatározottakkal, míg a »termék« kifejezés a 326-332. cikkben említett termékeket és árukat jelenti, amennyiben utalás történik az említett rendelkezésekre.

(6) Az (1)-(5) bekezdés megfelelő alkalmazása érdekében a tagállamok vámhatóságai segítséget nyújtanak az igazolások hitelességének és az azokban szereplő adatok pontosságának ellenőrzésében.”

23. A 870. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„870. cikk

Minden tagállam a Bizottság rendelkezésére listát vezet azokról az esetekről, amelyekben a 869. cikk a), b) vagy c) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazták.”;

24. A 889. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Minden tagállam a Bizottság rendelkezésére listát vezet azokról az esetekről, amelyekben az (1) bekezdés második albekezdésének rendelkezéseit alkalmazták.”;

25. A 37. melléklet e rendelet I. melléklete szerint módosul;

26. A 38. melléklet e rendelet II. melléklete szerint módosul;

27. A rendelet szövege 42A. mellékletként kiegészül az e rendelet III. mellékletében foglalt szöveggel;

28. A rendelet szövege 42B. mellékletként kiegészül az e rendelet IV. mellékletében foglalt szöveggel;

29. A 46., 47. és 54. mellékletben a „T2ES” és „T2PT” rövidítéseket a „T2F” rövidítés váltja fel;

30. A 48., 49., 50. és 51. melléklet helyébe e rendelet V., VI., VII. és VIII. melléklete lép;

31. Az 52. melléklet (Azon áruk jegyzéke, amelyek továbbítása során felmerülhet az átalánykezesség összegének megemelése) helyébe e rendelet IX. melléklete lép;

32. Az 56. mellékletet (Magas kockázatot képviselő áruk listája, amelyekre nem vonatkozik a biztosítéknyújtás alóli mentesség) el kell hagyni;

33. A rendelet szövege A 110A. mellékletként kiegészül az e rendelet X. mellékletében foglalt szöveggel.

2. cikk

A 409/86/EGK rendelet hatályát veszti.

3. cikk

Az e rendelet hatálybalépésének időpontja előtt használatos, az 1. cikk 29. és 30. pontjában említett nyomtatványok továbbra is alkalmazhatók a megfelelő változtatások bejegyzésével addig, amíg a meglévő készletek ki nem merülnek, de legkésőbb 1999. december 31-ig.

4. cikk

Az 1. cikk 11. pontját szintén alkalmazni kell a 2454/93/EGK rendelet 362. cikke (1) bekezdésének értelmében hozott azokra a határozatokra, amelyeket e rendelet hatálybalépésének időpontjában alkalmazni kell.

5. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

 

A rendelet 1. cikkének 12., 26. (a II. melléklet 2. és 3. pontja vonatkozásában), továbbá 31. és 32. pontját 1998. február 1-jétől kell alkalmazni.

 

A rendelet 1. cikkének 2-10., 13-20., 25., 26. (a II. melléklet 1. pontja vonatkozásában), továbbá 27., 28. és 29. pontját 1998. július 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Vámkódex

1998. július 29. 

 

A BIZOTTSÁG 1677/98/EK RENDELETE

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 82/97/EK parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre, és különösen annak 249. cikkére,

mivel a legutóbb az 75/98/EK rendelettel módosított 2454/93/EGK bizottsági rendelet vámérték-bevallást tevőre vonatkozó rendelkezéseit a vámáru-nyilatkozatot tevőre vonatkozó rendelkezésekkel össze kell hangolni a két rendelkezési terület egységesebb alkalmazása céljából;

mivel a Közösségnek a passzív feldolgozásra vonatkozó jogszabályai rendelkeznek azokról az esetekről, amikor az engedélyek megadására a Bizottság határozata alapján kerül sor; mivel az eljárás alkalmazását egyszerűsíteni kell az engedély olyan személy részére történő megadására vonatkozó eljárás módosításával, aki különbözik a passzív feldolgozási műveletet végrehajtó személytől, és biztosítani kell, hogy szükség esetén a vámkódex bizottsági eljárást is igénybe vegyék;

mivel tértiáruként történő kezelés érdekében a mezőgazdasági termékek újrabehozatalára a kiviteli vámáru-nyilatkozat elfogadásától számított 12 hónapon belül kell sort keríteni további hosszabbítás lehetősége nélkül; mivel azonban a tapasztalatok fényében a vámhatóságok részére lehetővé kell tenni, hogy kellően igazolt kivételes esetekben engedélyezzék ennek az időszaknak a meghosszabbítását; mivel a közös agrárpolitika keretében a visszatérítések egységes szabályozása érdekében az esetek részleteit közölni kell a Bizottsággal;

mivel adódnak olyan helyzetek, különösen a légifuvarozási ágazatban, amikor rövid idő alatt kell nagy mennyiségű árut feladni; mivel ez hibákat eredményezhet az áruk vámjogi helyzetének meghatározásában, ami az érdekelt személy kezdeményezésre vagy nevében az árunak a rendelkezési helyre történő érkezésekor kerül helyesbítésre; mivel ezekben az esetekben elfogadható, hogy az árukat nem tekintik úgy, mint amelyek véglegesen kikerültek a vámfelügyelet alól, feltéve, hogy a hiba kijavítására a pénzügyi érdekek sérülése nélkül a vámellenőrzés előtt kerül sor; mivel minden visszaélési lehetőséget ki kell zárni;

mivel helyénvaló a Közösség szintjén végrehajtásra kerülő eljárások egyszerűsítése egyfelől a behozatali vagy kiviteli vámok utólagos lekönyveléséről történő lemondás, másfelől a behozatali vagy kiviteli vámok visszafizetése vagy elengedése iránti kérelmek vonatkozásában;

mivel szükséges annak a hatályos küszöbnek az emelése, amely alatt a tagállamok, ha nincsenek kételyeik, maguk dönthetnek úgy, hogy nem tesznek lépéseket a ki nem szabott vámok utólagos lekönyvelésére, amennyiben úgy találják, hogy a 2913/92/EGK rendelet (a továbbiakban: „Vámkódex”) 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett összes feltétel teljesült; mivel ezenfelül ajánlatos egy ECU-ben kifejezett küszöbértéket megállapítani, ami alatt a tagállamok maguk dönthetnek, ha nincsenek kételyeik, a vámok visszafizetésének vagy elengedésének engedélyezéséről, amennyiben úgy találják, hogy a Vámkódex 239. cikkének (1) bekezdésében említett feltételek teljesültek;

mivel védeni kell azoknak a személyeknek a meghallgatáshoz való jogát, akiket a behozatali vagy kiviteli vámok utólagos lekönyveléséről szóló vagy a behozatali vagy kiviteli vámok visszafizetésének vagy elengedésének elutasításáról szóló határozat érint; mivel az érdekelt feleknek alkalmat kell adni arra, hogy a Bizottság által hozandó határozatokban lévő kifogásokra írásban reagálhassanak; mivel e helyzet szükségessé teszi a Bizottság által e határozatok meghozatalára rendelkezésre álló határidők módosítását;

mivel az euró bevezetéséről szóló 1998. május 3-i 974/98/EK tanácsi rendelet úgy rendelkezik, hogy 1999. január 1-jétől a részt vevő tagállamok valutája az euró lesz; mivel 2001. december 31-ig az euró az átváltási árfolyamoknak megfelelő nemzeti pénznemben kerül kifejezésre; mivel következésképpen az euró jogilag egyenértékű a nemzeti fizetőeszközökkel; mivel az átmeneti időszakban szerződések, nemzeti jogszabályok és más jogi eszközök érvényesen alkalmazhatják mind az eurót mind pedig valamely nemzeti pénznemet;

mivel szükségesnek tűnik az egységes vámokmány szabályait módosító intézkedéseket foganatosítani az euró pénznem használatának lehetővé tétele érdekében; mivel, következésképpen, e célból módosítani szükséges a 37. mellékletet;

mivel a Közösség és tagállamai, illetve a harmadik országok közötti áruforgalomra vonatkozó statisztikáról szóló 1998. február 12-i 1172/95/EK rendelet 6. és 9. cikkét módosító 374/98/EK tanácsi rendelet rendelkezik az árukereskedelemre vonatkozó, statisztikai célokra jelenleg használt nemzeti nomenklatúrának az ISO alpha-2 kódrendszeren alapuló betűrendes nómenklatúra által 1999. január 1-jével történő felváltásáról;

mivel ezért szükséges az egységes vámokmány kitöltésére vonatkozó szabályokat módosítani e változás figyelembevételével; mivel a 38. melléklet ennek megfelelően módosításra szorul; mivel azonban kívánatos lehetővé tenni a tagállamok számára a jelenlegi kódrendszer további használatát a 37. és 38. mellékletek lecseréléséig;

mivel gazdasági okokból kívánatos a 87. mellékletben lévő jegyzéknek bizonyos elektronikus alkatrészekkel és hasonlókkal történő bővítése az Információtechnológiai Megállapodás hatályba lépését követően;

mivel az e rendeletben meghatározott rendelkezések összhangban vannak a Vámkódex Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2454/93/EGK rendelet a következőképpen módosul:

1. A 178. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az (1) bekezdésben említett vámérték-bevallást csak a Közösségben letelepedett személy és csak a vonatkozó tények birtokában tehet.

A Vámkódex 64. cikke (2) bekezdése b) pontjának második francia bekezdését és 64. cikkének (3) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.”

2. A 759. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Ha a kiviteli művelet több tagállamot is érint, és egyetlen engedély iránti kérelmet nyújtanak be, a 751. cikk (2) bekezdésben meghatározott eljárást kell alkalmazni.

Ha kifogásokat terjesztenek elő az engedélytervezet vonatkozásában, a Bizottság határozhat arról a bizottsági eljárásnak megfelelően, hogy az engedély kiadható-e, és milyen feltételekkel.”

3. A 844. cikk (4) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Ha azonban az áru szabad forgalomba bocsátására vonatkozó bejelentésre az első albekezdésben említett határidő lejárta után kerül sor, az újrabehozatal tagállamának vámhatóságai engedélyezhetik ennek az határidőnek a meghosszabbítását, ha azt kivételes körülmények indokolják. Ha a vámhatóságok engedélyezik a határidő meghosszabbítását, az eset részleteit meg kell küldeniük a Bizottságnak.”

4. A 865. cikk a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az elektronikus manifeszt segítségével egyszerűsített árutovábbítási eljárás alkalmazására jogosult légitársaságok esetében azonban az áruk nem minősülnek a vámfelügyelet alól elvontnak, ha a rendellenes helyzet vámhatóságok általi felfedezése előtt az árukat az érdekelt személy kezdeményezésére vagy nevében azok nem közösségi vámjogi helyzetével összhangban kezelték, és ha az érdekelt személy magatartása nem veti fel csalás gyanúját.”

5. A 869. cikk b) bekezdésében a „2 000 ECU” kifejezés helyébe az „50 000 ECU” kifejezés lép.

6. A rendelet szövege a következő 872a. cikkel egészül ki:

„872a. cikk

Ha a Bizottság a 872. és 873. cikkben meghatározott eljárás során bármikor kedvezőtlen döntést szándékozik hozni az előterjesztett ügyben érintett személlyel szemben, kifogásait írásban közölnie kell az érintettel, csatolva minden olyan okmányt, amelyekre a kifogásokat alapozza. A Bizottság elé terjesztett ügyben érintett személynek álláspontját a kifogás megküldésének időpontjától számított egy hónapon belül írásban kell kifejtenie. Ha e határidőn belül nem közli álláspontját, úgy kell tekinteni, mintha lemondott volna állásfoglalási jogáról.”

7. A 873. cikk a következőképpen módosul:

a) a második bekezdés első és második mondatában a „hat hónapon”, illetve „hat hónapos” kifejezések helyébe a „kilenc hónapon”, illetve „kilenc hónapos” kifejezések lépnek.

b) a cikk szövege a következő bekezdéssel egészül ki:

„Ha a Bizottság a 872a. cikknek megfelelően kifogásait közölte az ügyben érintett személlyel, a kilenchónapos határidő meghosszabbodik azzal az idővel, ami a Bizottság részéről emelt kifogások megküldésének időpontja és az érintett személy állásfoglalásának kézhezvétele, vagy állásfoglalás hiányában, az állásfoglalás ismertetésére rendelkezésre álló határidő között eltelik.”

8. A 905. cikk (1) bekezdése kiegészül a következő második albekezdéssel:

„A döntéshozó vámhatóság – ha az üggyel kapcsolatban semmilyen kételye nem merül fel –, maga is határozhat a vámok visszafizetéséről vagy elengedéséről azokban az esetekben, amikor úgy ítéli meg, hogy a Vámkódex 239. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételek teljesültek, és ha az ugyanabból a különleges helyzetből eredő egy vagy több behozatali vagy kiviteli művelet tekintetében keletkező összeg érintett személyenként kevesebb, mint 50 000 ECU.”

9. A rendelet szövege kiegészül a következő 906a. cikkel:

„906a. cikk

Ha a Bizottság a 906. és 907. cikkben meghatározott eljárás során bármikor kedvezőtlen döntést szándékozik hozni a visszafizetést vagy elengedést kérelmező személlyel szemben, kifogásait írásban közölnie kell az érintettel, csatolva minden olyan okmányt, amelyekre a kifogásokat alapozza. A visszafizetést vagy elengedést kérelmező személynek álláspontját a kifogás megküldésének időpontjától számított egy hónapon belül írásban kell kifejtenie. Ha e határidőn belül nem közli álláspontját, úgy kell tekinteni, mintha lemondott volna állásfoglalási jogáról.”

10. A 907. cikk a következőképpen módosul:

a) a második bekezdés első és második mondatában a „hat hónapon”, illetve „hat hónapos” kifejezések helyébe a „kilenc hónapon”, illetve „kilenc hónapos” kifejezések lépnek.

b) a cikk szövege a következő albekezdéssel egészül ki:

„Ha a Bizottság a 906a. cikknek megfelelően kifogásait közölte a visszafizetést vagy elengedést kérelmező személlyel, a kilenchónapos határidő meghosszabbodik azzal az idővel, ami a Bizottság részéről emelt kifogások megküldésének időpontja és az érintett személy állásfoglalásának kézhezvétele, vagy állásfoglalás hiányában, az állásfoglalás ismertetésére rendelkezésre álló határidő között eltelik.”

11. A 37. melléklet e rendelet I. mellékletének megfelelően módosul.

12. A 38. melléklet e rendelet II. mellékletének megfelelően módosul.

13. A 87. melléklet e rendelet III. mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

E rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

Az 1. cikk 11. és 12. pontját 1999. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Vámkódex