1997. január 13. 

A BIZOTTSÁG 12/97/EK RENDELETE

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre,

tekintettel Ausztria, Finnország, és Svédország csatlakozási okmányával módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre, és különösen annak 249. cikkére,

mivel a legutóbb 2153/96/EK tanácsi rendelettel módosított 2454/93/EGK bizottsági rendelet rendelkezéseket állapít meg a 2913/92/EGK rendelet végrehajtásáról;

mivel a Tanács elfogadta az 1994. december 22-i 94/800/EK határozatot az Uruguayi Forduló többoldalú tárgyalásai (1986-1994) során elért megállapodásoknak az Európai Közösségek hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében az Európai Közösségek nevében történő megkötéséről; mivel a fenti határozatnak a származási szabályokról szóló 1A. melléklete alkalmazásában a Közösség vállalta, hogy kidolgozza a kötelező érvényű származási felvilágosítás rendszerét;

mivel a származás egyes szabályrendszerei egyedi természetének figyelembevétele mellett szükség van a rendszerek közötti összhang javítására az általános áttekinthetőség elősegítése, és különösen az autonóm származási szabályok tekintetében; mivel át kell gondolni az Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer módosítását követően elfogadott Kombinált Nómenklatúra hatálybalépését az UNCTAD által módosított, származást tanúsító FORM „A” származási bizonyítvány hatályba lépésével együtt;

mivel egyértelműen meg kell határozni, hogy mely okmányokat kell csatolni a gazdasági vámeljárás alá vonásra vonatkozó vámáru-nyilatkozathoz annak érdekében, hogy az ilyen eljárásokhoz kapcsolódó alakiságok egyszerűsödjenek;

mivel célszerű azokat a minimális adatokat meghatározni, amelyeknek szerepelniük kell a szóbeli árunyilatkozat tételét követő vámteher-fizetéskor kiadott elismervényeken, amelyek igazolják, hogy a kérdéses áruk kapcsán a vámalakiságokat elvégezték;

mivel a Közösségi Vámkódexet létrehozó 2454/93/EGK bizottsági rendeletet módosító 482/96/EK bizottsági rendelet nagyobb rugalmasságot vezetett be a közösségi árutovábbítási eljárások lezárásának alternatív igazolására az egységes vámokmány 5. példányának vissza nem küldése esetén; mivel hasonló rugalmasságot kellene bevezetni a TIR-igazolvány, illetve az ATA-igazolvány visszaküldendő példányának vissza nem küldése esetén az alternatív igazolás terén;

mivel a 482/96/EK rendelet rendelkezik kötelező szállítási útvonalak meghatározásáról a közösségi árutovábbítási eljárások keretében, különös tekintettel olyan áruk szállítására, amelyeknél az összkezesség felfüggesztésre került; mivel hasonló ellenőrző intézkedések meghatározása szükséges ugyanezekre az árukra a TIR-eljárás keretében;

mivel rendelkezéseket szükséges hozni a behozatali vámokkal kapcsolatban, amely az aktív feldolgozásra szánt áruk változatlan állapotban történő kivitelét követően kerül visszatérítésre (vámvisszatérítési rendszer);

mivel a 2454/93/EGK rendelet 871. és 905. cikkei értelmében a Bizottságnak a tagállamok által nyújtott információk alapján döntenie kell egyrészt olyan helyzetekről, amelyek nem adnak okot a behozatali vagy kiviteli vámok utólagos lekönyvelésére, másrészt a behozatali vagy kiviteli vámok visszafizetésére vagy elengedésére vonatkozó kérelmek ügyében;

mivel a behozatali, vagy kiviteli vámok utólagos lekönyvelésére vonatkozó döntés által érintett személyeknek, illetve a behozatali vagy kiviteli vámok visszafizetését vagy elengedését kérelmező személyeknek meghallgatási jogot kell biztosítani;

mivel az olyan esetekben, ahol valószínűsíthető a visszafizetés megítélése, a kártérítési eljárások érdekében rendelkezéseket kell hozni az adósok vámfizetési kötelezettségének felfüggesztéséről elsősorban a 2913/92/EGK rendelet 222. cikkének (2) bekezdésével összhangban;

mivel a 2913/92/EGK rendelet 24. cikke meghatározza az áruk származása meghatározásának feltételeit; figyelembe véve, hogy a számos alkotóelem származhat egynél több országból, és azok előzetes összeszerelésére más országban is sor kerülhet, mint ahol azokból végül adatot nem hordozó mágneslemezt készítenek, továbbá azt, hogy az előre összeszerelt egységekből való összeállítás nem örökíthet származást, a fenti feltételekben, illetve a fent említett 24. cikk egységes értelmezésének biztosítása érdekében szükség van a 2454/93/EGK rendelet 11. mellékletének módosítására;

mivel az EGK-San Marino Együttműködési Bizottság 1992. december 22-i 4/92 határozata és az EK-Andorra vegyes bizottság 1996. július 1-jei határozata megengedik a közösségi árutovábbítási eljárás alkalmazását a Közösség és Andorra, illetve San Marino között; mivel ezért szükség van az egységes vámokmány (EV) 51., 52. és 53. rovataiban használt országkódok listájának kiegészítésére;

mivel gazdasági szempontból kívánatos a 87. melléklet listájának kiterjesztése;

mivel e rendeletben előírt intézkedések összhangban állnak a Vámkódex Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2454/93/EGK rendelet a következőképpen módosul:

1. Az I. rész II. címének helyébe az alábbi szöveg lép:

„II. CÍM

KÖTELEZŐ ÉRVÉNYŰ FELVILÁGOSÍTÁS

1. FEJEZET

Meghatározások

5. cikk

E cím alkalmazásában:

1. kötelező érvényű felvilágosítás:

olyan tarifális vagy származási felvilágosítás, amely a Közösség tagállamainak vámigazgatásai számára kötelező érvénnyel bír, amennyiben a 6. és 7. cikkben megállapított feltételek teljesülnek;

2. kérelmező:

– tarifális kérdésekben az a személy, aki kötelező érvényű tarifális felvilágosításért folyamodott a vámhatóságokhoz,

– származási kérdésekben az a személy, aki kötelező érvényű származási felvilágosításért folyamodott a vámhatóságokhoz, és erre megfelelő indoka van,

3. a felvilágosítás jogosultja:

az a személy, akinek a nevére a kötelező érvényű felvilágosítást kiadták.

2. FEJEZET

Eljárás kötelező érvényű felvilágosítás kiadására – A felvilágosítás közlése a kérelmezővel és továbbítása a Bizottsághoz

6. cikk

(1) A kötelező érvényű felvilágosítás iránti kérelmet írásban kell benyújtani annak a tagállamnak, illetve azoknak a tagállamoknak az illetékes vámhatóságaihoz, ahol a felvilágosítást alkalmazni kívánják, vagy annak a tagállamnak az illetékes vámhatóságaihoz, ahol a kérelmező letelepedett.

(2) A kötelező érvényű tarifális felvilágosításra vonatkozó kérelem kizárólag egyfajta árura vonatkozhat. A kötelező érvényű származási felvilágosításra vonatkozó kérelmek kizárólag egyfajta árura és a származást biztosító körülményeknek csak egy csoportjára vonatkozhatnak.

(3) A. A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás iránti kérelemnek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) felvilágosítás jogosultjának neve és címe;

b) kérelmező neve és címe, amennyiben az adott személy nem azonos a felvilágosítás jogosultjával;

c) azon vámnómenklatúra megnevezése, amelybe az árukat be kívánják sorolni. Ha a kérelmező az árunak a Vámkódex 20. cikke (3) bekezdésének b) pontjában és (6) bekezdése b) pontjában megadott nómenklatúrákba való besorolást kívánja megszerezni, a kötelező érvényű tarifális felvilágosításra vonatkozó kérelemben határozottan fel kell tüntetni a kérdéses nómenklatúrát;

d) olyan részletes áruleírás, amely lehetővé teszi az áru azonosítását és vámnómenklatúra szerinti besorolásának meghatározását;

e) az áru összetétele és az annak meghatározására alkalmazott valamennyi vizsgálati módszer, ha a besorolás ettől függ;

f) mellékletként csatolva minden rendelkezésre álló minta, fénykép, tervrajz, katalógus vagy bármilyen más dokumentum, amely segítheti a vámhatóságot az áruk vámnómenklatúra szerint történő helyes besorolásában;

g) a tervezett besorolás;

h) nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy bármelyik mellékelt dokumentumot lefordítják az érintett tagállam hivatalos nyelvére (illetve egyik hivatalos nyelvére), ha ezt a vámhatóság kéri;

i) a bizalmasan kezelni kívánt adatok megjelölése;

j) a kérelmező nyilatkozata, hogy tudomása szerint a Közösségen belül kértek-e vagy adtak-e már kötelező érvényű tarifális felvilágosítást azonos vagy hasonló árura;

k) annak elfogadása, hogy a szolgáltatott információkat az Európai Közösségek Bizottságának adatbázisában tárolhatják; a Vámkódex 15. cikkétől eltérve azonban a tagállamokban hatályban lévő, adatvédelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

B. A kötelező származási felvilágosításra vonatkozó kérelmeknek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) a felvilágosítás jogosultjának neve és címe;

b) kérelmező neve és címe, amennyiben az adott személy nem azonos a jogosulttal;

c) a Vámkódex 22. és 27. cikke szerint alkalmazandó jogalap;

d) az áruk részletes leírása, és vámtarifa szerinti besorolása;

e) az áruk összetétele, és az annak meghatározására alkalmazott vizsgálati módszerek, továbbá szükség esetén azok gyártelepi ára;

f) a származás megállapítását lehetővé tevő körülmények, a felhasznált anyagok és azok származása, tarifális besorolása, a megfelelő értékek, továbbá mindazon körülmények (a vámtarifaszám változása, az értéknövekmény, a megmunkálás vagy feldolgozás leírása, vagy bármely más különös szabály) leírása, amelyek a kérdéses feltételek kielégítését lehetővé teszik; így különösen a pontos, alkalmazott származási szabály és az árukra előirányzott származás;

g) mellékletként csatolva minden rendelkezésre álló minta, fénykép, tervrajz, katalógus vagy bármilyen más dokumentum az áruk összetételéről és anyagaikról, továbbá azok, amelyek segíthetnek a gyártási folyamatoknak és az anyagok feldolgozásának leírásában;

h) nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy bármelyik mellékelt dokumentumot lefordítják az érintett tagállam hivatalos nyelvére (illetve egyik hivatalos nyelvére), ha ezt a vámhatóság kéri;

i) az akár a nyilvánosság, akár a hatóságok tekintetében bizalmasan kezelni kívánt adatok megjelölése;

j) a kérelmező nyilatkozata, hogy tudomása szerint a Közösségen belül kértek-e vagy adtak-e már a d), illetve f) pontban megadott azonos vagy hasonló áruk vagy anyagok kapcsán kötelező tarifális, vagy származási felvilágosítást;

k) annak elfogadása, hogy a szolgáltatott információkat az Európai Közösségek Bizottságának adatbázisában tárolhatják; a Vámkódex 15. cikkétől eltérve azonban a tagállamokban hatályban lévő, adatvédelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) Ha a kérelem kézhezvétele után a vámhatóságok úgy ítélik meg, hogy az nem tartalmazza a megalapozott vélemény kialakításához szükséges adatokat, felkérik a kérelmezőt a szükséges információk benyújtására. A 7. cikkben megadott három hónapos, illetve 150 napos határidőket attól az időponttól kell számítani, amikortól a vámhatóságoknak rendelkezésére áll az összes adat a döntés meghozatalához; a vámhatóságok értesítik a kérelmezőt arról, hogy a kérelmet megkapták, illetve az időpontról, amelytől az említett határidőt számítják.

(5) A kötelező érvényű felvilágosítás iráni kérelmek átvételére, illetve az ilyen felvilágosítások kiadására a tagállamok által kijelölt vámhatóságok jegyzékét az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának „C” sorozatában közzé kell tenni.

7. cikk

(1) A kötelező érvényű felvilágosítást a kérelmezőkkel a lehető leghamarabb közölni kell.

a) Tarifális ügyek: amennyiben a kérelem kézhezvételétől számított három hónapon belül nem nyílik lehetőség a kötelező érvényű tarifális felvilágosítás megadására, a vámhatóságok megkeresik a kérelmezőt, megindokolják a késedelmet, és közlik, hogy várhatóan mikor tudják a felvilágosítást megadni.

b) Származási ügyek: a felvilágosítást a kérelem kézhezvételétől számított 150 napon belül meg kell küldeni.

(2) A kötelező érvényű felvilágosítás az 1. mellékletben(kötelező érvényű tarifális felvilágosítás), illetve az 1A. mellékletben (kötelező érvényű származási felvilágosítás) található mintának megfelelő nyomtatványon kell megadni. A felvilágosításban fel kell tüntetni, hogy mely adatokat kell bizalmasan kezelni. A Vámkódex 243. cikkében említett jogorvoslati lehetőséget is meg kell említeni..

8. cikk

(1) Az érintett tagállam vámhatósága haladéktalanul továbbítja a Bizottságnak a kötelező érvényű tarifális felvilágosítási határozat egyik példányát (az 1. melléklet 2. másodpéldányát), valamint az adatközlést (ugyanezen melléklet 4. másodpéldányát), illetve a kötelező érvényű származási felvilágosítási határozat egyik példányát (az 1. melléklet 2. másodpéldányát), valamint az adatközlést (ugyanezen melléklet 4. másodpéldányát). Ezt a továbbítást elektronikus úton kell lebonyolítani.

(2) Ha egy tagállam kéri, a Bizottság haladéktalanul megküldi a nyomtatványban foglalt adatokat és egyéb, kapcsolódó lényeges információkat. A továbbítás elektronikus úton történik.

3. FEJEZET

A kötelező érvényű felvilágosítás következetlenségei esetén alkalmazandó rendelkezések

9. cikk

(1) Ha ugyanazokra az árukra vonatkozóan különböző kötelező érvényű felvilágosítások léteznek

– a Bizottság saját kezdeményezésére, vagy egy tagállam képviselőjének kérésére az ügyet megvitatásra a bizottság következő hónapban tartandó vagy az ezt követő ülésének napirendjére tűzi,

– a bizottsági eljárási szabályzattal összhangban, a Bizottság a lehető leghamarabb, de mindenképpen az első francia bekezdésben megadott ülést követően hat hónapon belül intézkedést hoz a tarifális vagy származási szabályok egységes alkalmazásának biztosítása érdekében.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából a kötelező érvényű származási felvilágosítás akkor tekintendő különbözőnek, ha olyan árukra ruház eltérő származást, amelyek:

– ugyanazon vámtarifaszám alá tartoznak, és származásukat ugyanazoknak a származási szabályoknak az alapján állapították meg, és

– ugyanolyan gyártási eljárással kerültek előállításra.

4. FEJEZET

A kötelező érvényű felvilágosítás joghatása

10. cikk

(1) A Vámkódex 5. és 64. cikkének sérelme nélkül, a kötelező érvényű felvilágosítást kizárólag a felvilágosítás jogosultja használhatja fel.

(2) a) Tarifális kérdésekben a vámhatóságok megkövetelheti a felvilágosítás jogosultjától, hogy a vámalakiságok elvégzésekor közölje a vámhatósággal, hogy, a vámkezeltetni kívánt árura vonatkozóan kötelező érvényű tarifális felvilágosítással rendelkezik.

b) Származási kérdések esetén a kötelező származási felvilágosítás érvényességének ellenőrzéséért felelős hatóságok megkövetelhetik a felvilágosítás jogosultjától, hogy az alakiságok elvégzésekor közölje a vámhatósággal, hogy, a vámkezeltetni kívánt árura vonatkozóan kötelező érvényű származási felvilágosítással rendelkezik.

(3) A kötelező érvényű felvilágosítást annak jogosultja bizonyos áruk tekintetében csak akkor használhatja fel, amennyiben megállapították

a) tarifális kérdésekben a vámhatóságok megelégedésére, hogy a szóban forgó áruk minden szempontból megegyeznek azokkal, amelyeket a benyújtott felvilágosításban leírnak,

b) származási ügyekben a (2) bekezdés b) pontjában megadott hatóságok megelégedésére, hogy a kérdéses áruk, és a származást meghatározó körülmények minden szempontból megfelelnek a benyújtott felvilágosításban leírtaknak.

(4) A vámhatóságok (kötelező érvényű tarifális felvilágosítás esetében), illetve a (2) bekezdés b) pontjában megadott hatóságok (kötelező érvényű származási felvilágosítás esetében) kérhetik a felvilágosítás lefordítását az érintett tagállam hivatalos nyelvére, vagy egyik hivatalos nyelvére.

11. cikk

A valamely tagállam vámhatóságai által 1991. január 1. után kiadott kötelező tarifális felvilágosítások azonos feltételek mellett kötelező érvényűek a többi tagállam illetékes hatóságaira nézve.

12. cikk

(1) A Vámkódex 12. cikke (5) bekezdésében említett valamely jogi aktusok vagy intézkedés elfogadásakor a vámhatóságok megteszik a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy kötelező érvényű felvilágosítást azontúl csak a szóban forgó jogi aktussal, illetve intézkedéssel összhangban lehessen kiadni.

(2) a) A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás esetében, a fenti (1) bekezdés alkalmazásában a figyelembe veendő időpontok a következők:

– a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett, vámnómenklatúra változásáról szóló rendeleteknél azok alkalmazhatóságának időpontja,

– a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése a) pontjának i. alpontjában megadott, az árucikkek vámnómenklatúra szerinti besorolását meghatározó vagy érintő rendeleteknél azok Európai Közösségek Hivatalos Lapjának „L” sorozatában való közzétételének időpontja,

– a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában megadott, a kombinált nómenklatúra magyarázatainak módosításairól szóló rendeleteknél azok Európai Közösségek Hivatalos Lapjának „C” sorozatában való közzétételének időpontja,

– az Európai Közösségek Bíróságának a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett ítéleteinél az adott ítélet meghozatalának időpontja,

– a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett besorolásra vonatkozó vélemény, vagy a Harmonizált Rendszer Nómenklatúrájához fűzött magyarázó megjegyzések Vámigazgatások Világszervezete által történő módosításainak elfogadásával kapcsolatos intézkedéseknél a Bizottság általi közzététel időpontja az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának „C” sorozatában.

b) A kötelező származási felvilágosítás esetében, a fenti (1) bekezdés alkalmazásában a figyelembe veendő időpont a következő:

– a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése b) pontjának i. alpontjában megadott, az áruk származásának meghatározásáról, vagy a 12. cikk (5) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett szabályokról szóló rendeleteknél azok akalmazhatóságának időpontja;

– a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett, a közösségi szinten elfogadott magyarázó megjegyzések és vélemények módosításairól szóló rendeleteknél azok Európai Közösségek Hivatalos Lapjának „C” sorozatában való közzétételének időpontja;

– az Európai Közösségek Bíróságának a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett ítéleteinél az adott ítélet időpontja;

– a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett, a Kereskedelmi Világszervezet által elfogadott, származásra vonatkozó véleményekkel vagy magyarázó megjegyzésekkel kapcsolatos intézkedéseknél a Bizottság által az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának „C” sorozatában megjelölt időpont;

a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett, a Kereskedelmi Világszervezet származási szabályokról szóló megállapodásának mellékleteivel és a nemzetközi egyezmények értelmében elfogadott származási szabályokkal kapcsolatos intézkedéseknél azok hatálybalépésének időpontja.

(3) Az e cikkben leírt intézkedések és jogszabályok elfogadásának időpontjáról a Bizottság a lehető legrövidebb időn belül értesíti a vámhatóságokat.

5. FEJEZET

A kötelező érvényű felvilágosítás elévülésének esetében alkalmazandó rendelkezések

13. cikk

Ha a Vámkódex 12. cikke (4) bekezdésének második mondata, illetve 12. cikke (5) bekezdésének alapján valamely kötelező érvényű felvilágosítás visszavonásra kerül vagy érvényét veszti, az azt kibocsátó vámhatóságok a lehető legrövidebb időn belül értesítik a Bizottságot.

14. cikk

(1) Ha a Vámkódex 12. cikke (5) bekezdésében megadott okok miatt érvényét vesztő kötelező érvényű felvilágosítás jogosultja továbbra is használni kívánja a felvilágosítást azon cikk (6) bekezdése szerint megadott időszak alatt, erről értesíti a vámhatóságokat gondoskodva a szükséges kísérő okmányokról, amelyek lehetővé teszik annak ellenőrzését, hogy a lényeges feltételek teljesülnek-e.

(2) Kivételes esetekben, amikor a Bizottság a Vámkódex 12. cikke (7) bekezdésének második albekezdésével összhangban olyan intézkedést fogad el, amely eltér az adott cikk (6) bekezdésének rendelkezéseitől, vagy amikor e cikk (1) bekezdésében megadott, a kötelező tarifális felvilágosítás vagy kötelező származási felvilágosítás folyamatos felhasználásának lehetőségéről szóló feltételek nem teljesülnek, a vámhatóságok erről írásban értesítik a felvilágosítás jogosultját.”

2. Az I. rész IV. címének 2. fejezete helyébe a következő szöveg lép:

„2. FEJEZET

Preferenciális származás

66. cikk

E fejezet alkalmazásában:

a) „előállítás” minden fajta megmunkálás vagy feldolgozás, beleértve az összeszerelést, illetve speciális munkálatokat;

b) „anyag” minden olyan összetevő, nyersanyag, alkotóelem vagy alkatrész stb., amit a termék gyártása során felhasználnak;

c) „termék” az előállított áru, még akkor is, ha azt egy más előállítási műveletben való későbbi felhasználásra szánják;

d) „áruk” mind az anyagok, mind pedig a termékek;

e) „vámérték” az az érték, amit az 1994. évi, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (WTO-egyezmény a vámérték meghatározásról) VII. cikkének alkalmazásáról szóló egyezménnyel összhangban állapítanak meg;

f) „gyártelepi ár” a 15., 19. és 20. mellékletek felsorolásaiban az az ár, amelyet az előállított termékért az utolsó megmunkálási, illetve feldolgozási folyamatot végző gyártónak kifizetnek, feltéve, hogy az ár tartalmazza a gyártás során felhasznált összes anyag értékét, és levonásra kerül belőle a termék kivitelekor visszatérített, illetve visszatéríthető összes belső adó;

g) „érték” a 15., 19. és 20. mellékletek felsorolásaiban a felhasznált nem származó anyagok behozatalkor megállapított vámértéke, vagy ha ez nem ismert és nem állapítható meg, az első megállapítható ár, amit az anyagokért fizettek a Közösség területén vagy a 67. cikk (1) bekezdése szerinti kedvezményezett országban vagy a 98. cikk (1) bekezdése szerinti kedvezményezett köztársaságban vagy területen. Ha a felhasznált származó anyagok értékét kell megállapítani, ezt az albekezdést értelemszerűen kell alkalmazni;

h) „árucsoportok” és „vámtarifaszámok” a Harmonizált Rendszer szerinti nómenklatúrában használt árucsoportok és vámtarifaszámok (négy számjegyű kódok);

i) „besorolás” egy termék vagy anyag besorolása egy adott vámtarifaszám alá;

j) „szállítmány” olyan termékek, amelyeket vagy egyidejűleg küld egy exportőr egy címzetthez, vagy amelyeket egyetlen fuvarokmány vagy annak hiányában egyetlen számla fedezete mellett küldenek az exportőrtől a címzetthez.

1. szakasz

Általános preferenciarendszer

1. alszakasz

A származó termékek fogalmának meghatározása

67. cikk

(1) A Közösség által a fejlődő országokból (a továbbiakban „kedvezményezett országok”) származó termékekre megadott általános tarifális kedvezményekről szóló rendelkezések alkalmazásában a következők tekinthetők kedvezményezett országból származónak:

a) olyan termékek, amelyeket teljes egészében az adott országban jött létre a 68. cikk értelmében,

b) olyan termékek, amelyek az adott kedvezményezett országban jöttek létre, és gyártásuk során az a) pontban megadottól eltérő termékeket használtak fel, feltéve, hogy az utóbbi termékek kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül a 69. cikk értelmében.

(2) E szakasz alkalmazásában, a (3) bekezdés értelmében a Közösség területéről származó olyan termékek, amelyek egy kedvezményezett országban a 70. cikkben leírtakon túlmenő megmunkálási vagy feldolgozási folyamaton mennek keresztül, az adott kedvezményezett országból származónak tekintendők.

(3) Az első bekezdést érelemszerűen kell alkalmazni, amikor a Közösség területén létrejött termékek származását állapítják meg.

(4) Feltéve, hogy Norvégia és Svájc általános tarifális kedvezményeket biztosít az (1) bekezdésben hivatkozott kedvezményezett országokból származó termékeknek, és a származás fogalmának olyan meghatározását alkalmazza, amely megfelel az e szakaszban meghatározottnak, a Közösség, Norvégia, vagy Svájc területéről származó olyan termékek, amelyek egy kedvezményezett országban a 70. cikkben leírtakon túlmenő megmunkálási vagy feldolgozási folyamaton mennek keresztül, az adott kedvezményezett országból származónak tekintendők.

Az első albekezdés rendelkezései csak olyan, a Közösség, Norvégia, vagy Svájc területéről származó (a származás szabályaival összhangban a szóban forgó tarifális kedvezmények tekintetében) termékekre alkalmazandók, amelyeket közvetlenül visznek ki az adott kedvezményezett országba.

A Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában „C” sorozatában teszi közzé azt az időpontot, amelytől az első és második albekezdésekben meghatározott rendelkezések alkalmazandók.

(5) A (4) bekezdés rendelkezései akkor alkalmazhatók, ha Norvégia és Svájc a kölcsönösség elvén ugyanazt az eljárást alkalmazza a közösségi termékekre.

68. cikk

(1) A következők tekintendők teljes egészében egy kedvezményezett országban vagy a Közösség területén létrejött termékeknek:

a) ásványi termékek, amelyeket az adott területen a föld mélyéből, illetve a hozzájuk tartozó tengerfenékről nyertek;

b) az ott betakarított növényi termények;

c) az ott született és tenyésztett élőállatok;

d) az ott tenyésztett élőállatokból nyert termékek;

e) az ott folytatott vadászatból és halászatból származó termékek;

f) az adott ország vagy a Közösség hajóival, azok felségvizein kívül a tengerből kinyert tengeri halászati termékeke, illetve más, tengerből származó termékek;

g) azok a termékek, amelyeket kizárólag az f) bekezdésben felsorolt termékekből az adott területekhez tartozó feldolgozóhajókon állítottak elő;

h) az ott összegyűjtött olyan használt cikkek, amelyek kizárólag nyersanyag visszanyerésére alkalmasak;

i) az ott végzett gyártási műveletekből származó selejt és hulladék;

j) termékek, amelyeket olyan tengerfenékről vagy tengerfenék alatti altalajból nyertek, amely nem a hozzájuk tartozó parti tenger része, de ahol kizárólagos kiaknázási jog áll rendelkezésre;

k) az ott előállított árucikkek, amelyeket kizárólag az a)-j) pontokban meghatározott termékekből állítottak elő.

(2) Az (1) bekezdés f) és g) pontjában található „adott területekhez tartozó hajók” és „adott területekhez tartozó feldolgozóhajók” kifejezések kizárólag azokra a hajókra és feldolgozó hajókra vonatkoznak, amelyek:

– a kedvezményezett országban, illetve egy tagállamban vannak bejegyezve, illetve nyilvántartásba véve,

– egy kedvezményezett ország, illetve egy tagállam zászlaja alatt hajóznak,

– legalább 50 %-ban a kedvezményezett ország, illetve tagállamok állampolgárainak tulajdonában vannak, vagy egy olyan vállalat tulajdonában vannak, amelynek székhelye az adott országban, illetve a tagállamok területén van, és amelynek vezetője vagy vezetői, az irányító szerve vagy a felügyelő szerv vezetője és e szervek tagjainak többsége az adott kedvezményezett ország, illetve a tagállamok állampolgára, és ezenfelül, a társaságoknál azok tőkéjének legalább a fele az adott kedvezményezett országokhoz, a tagállamokhoz, vagy előbbiek közjogi testületeihez, vagy állampolgáraihoz tartozik,

– irányítója és tisztjei a kedvezményezett ország, illetve a tagállamok állampolgárai,

és

– személyzetének legalább 75 %-a a kedvezményezett ország, illetve a tagállamok valamelyikének állampolgára.

(3) A „kedvezményezett ország” és a „Közösség” kifejezések kiterjednek az adott ország, illetve a tagállamok felségvizeire.

(4) A tengeri járműveket, beleértve az olyan feldolgozóhajókat, amelyeken a halászzsákmányt feldolgozzák, a tagállam, illetve az adott kedvezményezett ország vagy tagállam területéhez tartozónak kell tekinteni, feltéve, hogy megfelelnek a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek.

69. cikk

(1) Az 67. cikk alkalmazásában kielégítően megmunkáltnak, illetve feldolgozottnak kell tekinteni a nem származó anyagokat akkor, ha az előállított terméket olyan vámtarifaszám alá sorolják be, amelyik különbözik azoktól a vámtarifaszámoktól, amelyekbe az előállítás során felhasznált, nem származó anyagokat besorolták a (2) bekezdés függvényében.

(2) A 15. melléklet listájának 1. és 2. oszlopában felsorolt termékek esetében az adott termékre vonatkozó, a 3. oszlopban megadott feltételeknek kell teljesülniük az (1) bekezdésben megadott szabály helyett.

70. cikk

A következő tevékenységek a származó helyzet eléréséhez nem kielégítő megmunkálási, illetve feldolgozási eljárásoknak tekintendők, függetlenül attól, hogy a 69. cikk (1) bekezdésében megadott előírások teljesülnek, vagy sem:

a) a szállítás és raktározás során a termékek jó állapotban történő megőrzése érdekében végzett műveletek (szellőztetés, szétterítés, szárítás, hűtés, sóba, kén-dioxidba, vagy más vizes oldatba helyezés, megrongálódott részek eltávolítása és más hasonló eljárások);

b) egyszerű műveletek, mint például a por eltávolítása, a szűrés, vagy átrostálás, átválogatás, osztályozás, összeillesztés (beleértve az árucikkek készletbe való rendezését), mosás, festés vagy feldarabolás;

c) i. a csomagolás módosítása, továbbá csomagok megbontása, vagy összeállítása,

ii. üvegbe, palackba, táskákba, tartókba, dobozokba töltés, papírra, vagy táblára rögzítés és minden más egyszerű csomagolási eljárás;

d) a jelzések, címkék, vagy más megkülönböztető jelek felragasztása a termékekre vagy azok csomagolására;

e) olyan termékek vegyítése, függetlenül attól, hogy azok egyformák, vagy sem, amelyek közül egy vagy több összetevő nem felel meg az e szakaszban megadott feltételeknek, abból a célból, hogy azokat a kedvezményezett országból vagy a Közösség területéről származónak lehessen tekinteni;

f) egyes termékek alkatrészeinek összeszerelése egy teljes termékké;

g) az a)-f) pontokban meghatározott eljárások közül kettő vagy több kombinációja;

h) állatok levágása.

71. cikk

(1) A 69. cikk rendelkezéseitől eltérve, a 14. melléklet 3.4. megjegyzésében meghatározottak figyelembe vételével egy adott termék előállításához felhasználhatók nem származó anyagok, feltéve, hogy összértékük nem haladja meg a végtermék gyártelepi árának 5 %-át.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható azokra a termékekre, amelyek a Harmonizált Rendszer 50-63. árucsoportjaiban szerepelnek.

72. cikk

(1) A 67. cikk rendelkezéseitől eltérve, annak eldöntése céljából, hogy egy regionális csoport tagjának számító kedvezményezett országban előállított termék az adott országból származik-e a fenti cikk értelmében, az olyan termékek, amelyek a regionális csoport valamely más tagországából származnak, és amelyeket az előállítás során felhasználnak, úgy tekinthetők, mintha abból az országból származnának, ahol az adott termék előállítása történt (regionális kumuláció).

(2) A végtermék származásának országa a 72a. cikkel összhangban határozható meg.

(3) A regionális kumuláció az általános preferenciális rendszert élvező kedvezményezett országok három különböző regionális csoportjára alkalmazható:

a) Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) (Brunei, Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld, Vietnam),

b) Közép-amerikai Közös Piac (CACM) (Costa Rica, Honduras, Guatemala, Nicaragua, Salvador),

c) Andok Csoport (Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru, Venezuela).

(4) A „regionális csoport” kifejezés a szövegkörnyezet függvényében az Asean, a CACM vagy az Andok Közösség valamelyikét jelenti.

72a. cikk

(1) Ha egy regionális csoport tagországából származó áruk további megmunkáláson vagy feldolgozáson mennek keresztül ugyanannak a regionális csoportnak egy másik tagországában, az árukat a regionális csoport azon országából származónak kell tekinteni, amelyikben az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást végezték, feltéve, hogy:

a) a (3) bekezdés értelmében az ott hozzáadott érték nagyobb, mint a regionális csoport bármely más tagországából származó felhasznált termékek vámértéke közül a legmagasabb,

b) az ott végzett megmunkálás vagy feldolgozás túlmegy a 70. cikkben megadottakon, illetve textilipari termékek esetén a 16. mellékletben megadott folyamatokon.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjaiban megadott származási feltételek nem teljesülnének, a termék a regionális csoportnak abból a tagországából származik, amelyhez a regionális csoport más tagországaiból érkező származó termékek vámértékei közül a legmagasabb kötődik.

(3) A „hozzáadott érték” a gyártelepi árból a regionális csoport más tagországaiból származó felhasznált termékek vámértékeinek levonásával kapott érték.

(4) Egy regionális csoport valamely tagországából ugyanannak a csoportnak egy másik tagországába további megmunkálás vagy feldolgozás során való felhasználásra kivitt, vagy további megmunkálás, illetve feldolgozás nélküli újra kivitt áruk származó helyzetét az első országban kiadott, származást tanúsító FORM „A” származási bizonyítvány igazolja.

(5) Egy regionális csoport valamely tagországából a Közösségbe kivitt áruknak a 72., valamint e cikk és a 72b. cikk értelmében megszerzett vagy megőrzött származó helyzetét egy kiadott, származást tanúsító FORM „A” származási bizonyítvány, vagy egy, az előbbi országban a (4) bekezdés rendelkezéseivel összhangban kiadott, származást tanúsító FORM „A” származási bizonyítvány alapján kiállított számlanyilatkozat igazolja.

(6) A származás országát a származást tanúsító FORM „A” származási bizonyítvány 12. rovata vagy a számlanyilatkozat jelöli meg, ahol a szóban forgó ország:

– a (4) bekezdés szerinti további megmunkálás vagy feldolgozás nélkül újra kivitt termékek esetében az előállítás országa,

– további megmunkálás vagy feldolgozás után kivitt termékek esetében az (1) bekezdés szerint meghatározott származási ország.

72b. cikk

(1) A 72. és 72a. cikkeket csak akkor kell alkalmazni, ha:

a) a regionális kumuláció értelmében a regionális csoport tagországai közötti kereskedelmet irányító szabályok megegyeznek az e szakaszban meghatározottakkal;

b) a regionális csoport minden egyes tagországa vállalta, hogy megfelel e szakasz feltételeinek, illetve biztosítja azok teljesítését, továbbá gondoskodik mind a Közösség, mind pedig a regionális csoport más tagországaival történő igazgatási együttműködésről a származást tanúsító FORM „A” származási bizonyítvány helyes kiállításának biztosítása és a származást tanúsító FORM „A” származási bizonyítványok, illetve a számlanyilatkozatok hitelesítése érdekében.

Ezt a vállalást az adott regionális csoport titkárságán keresztül továbbítják a Bizottságnak.

A szóban forgó titkárságok értelemszerűen a következők:

– az ASEAN Főtitkárság,

– a CACM állandó titkársága,

– a Junta del Acuerdo de Cartagena.

(2) A Bizottság minden egyes regionális csoport esetében értesíti a tagállamokat arról, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesültek.

(3) A 78. cikk (1) bekezdésének b) pontja nem alkalmazható a regionális csoport egy tagországából származó termékekre akkor, amikor azok az adott regionális csoport egy másik tagországának területén haladnak keresztül, függetlenül attól, hogy ott további megmunkálás vagy feldolgozás történik, vagy sem.

73. cikk

Egy berendezéssel, géppel, készülékkel, vagy járművel együtt küldött olyan tartozékok, alkatrészek és szerszámok, amelyek az alap berendezéshez hozzátartoznak, és amelyeket az adott ár tartalmaz, illetve nem szerepelnek külön számlán, az adott berendezéssel, géppel, készülékkel, vagy járművel egységben kezelendők.

74. cikk

A készletek, amelyek meghatározása a Harmonizált Rendszer 3. általános szabályában található, származónak tekintendők, amennyiben azok minden összetevője származó termék. Mindamellett, amennyiben egy készlet alkotórészei között található származó és nem származó tétel is, úgy a készlet egésze származónak tekintendők, feltéve, hogy a nem származó tételek értéke nem haladja meg a készlet gyártelepi árának 15 %-át.

75. cikk

Annak meghatározása érdekében, hogy egy termék származó vagy sem, nem szükséges a szóban forgó termék előállítása során felhasznált következő tételek származásának megállapítása:

a) energia és üzemanyag;

b) üzem és felszerelések;

c) gépek és szerszámok;

d) az előállítás során felhasznált olyan termékek, amelyek a termék végső formájához nem tartoznak hozzá, és nem is tervezték azokat hozzátartozónak.

76. cikk

(1) E szakasz rendelkezéseitől el lehet térni a legkevésbé fejlett kedvezményezett országok javára, amennyiben a meglévő ipar fejlettsége, vagy az új ágazatok kialakítása ezt indokolja. A legkevésbé fejlett kedvezményezett országok listáját az EK tanácsi rendeletek és az általános preferenciális rendszer alkalmazásáról szóló, évente kiadott ESZAK-határozatok tartalmazzák. Ennek érdekében az érintett ország egy kérvényt nyújt be a Közösséghez az eltérésekre vonatkozóan a (3) bekezdés szerint megindokolva a kérelmet.

(2) A kérelem kivizsgálása során elsősorban a következőket veszik figyelembe:

a) olyan esetek, ahol a fennálló származási szabályok alkalmazása jelentősen befolyásolná az érintett ország egy meglévő ágazatában a Közösségbe történő kivitel lehetőségét, különös tekintettel olyan esetekre, ahol ezek alkalmazása vállalkozások megszűnéséhez vezetne;

b) speciális esetek, ahol világosan kimutatható, hogy a származási szabályok egy ágazatban jelentős beruházásokat tarthatnának vissza, és az eltérés befektetési programok végrehajtását ösztönözné, amivel lehetővé válna a szabályok fokozatos betartása;

c) a meghozandó döntés gazdasági és társadalmi hatásai, különös tekintettel a foglalkoztatottságra a kedvezményezett országokban és a Közösségben.

(3) Az eltérésre vonatkozó kérvény kivizsgálásának megkönnyítése érdekében a kérelmező ország a kérvényének alátámasztásaként a lehető legteljesebb információt biztosítja, amely elsősorban az alábbi pontokra terjed ki:

– a késztermék leírása;

– harmadik országokból származó anyagok jellege és mennyisége;

– előállítási eljárás;

– hozzáadott érték;

– a szóban forgó vállalkozás alkalmazottainak száma;

– a Közösségbe történő kivitel tervezett nagyságrendje;

– alapanyagokkal történő ellátás más lehetséges módjai;

– indoklás a kérvényezett időszakhoz;

– más észrevételek.

(4) A Bizottság az eltérésre vonatkozó kérelmet a Vámkódex Bizottsághoz továbbítja. A döntés a Vámkódex Bizottság eljárása szerint születik meg.

(5) Valahányszor eltérést alkalmaznak, a következő mondatnak kell megjelennie a származást tanúsító FORM „A” származási bizonyítvány 4. rovatában vagy a 90. cikkben megadott számlanyilatkozaton:

„Eltérés – …/EK rendelet”

(6) Az (1)-(5) bekezdések rendelkezései vonatkoznak az esetleges meghosszabbításokra is.

77. cikk

E cím alatt meghatározott, származó helyzet megszerzésére vonatkozó feltételeknek megszakítás nélkül teljesülniük kell a kedvezményezett ország vagy a Közösség területén.

Amennyiben egy kedvezményezett országból vagy Közösség területéről más országba kivitt származó árukat újból behoznak, azokat nem származónak kell tekinteni, kivéve, ha a vámhatóságok megbizonyosodnak a következőkről:

– a visszaküldött árucikkek megegyeznek a kivitt árukkal, és

– az adott országban nem mentek keresztül más eljáráson, mint ami a jó állapotuk megőrzéséhez szükséges volt.

78. cikk

(1) A következők tekintendők a kedvezményezett országból a Közösségbe, illetve a Közösségből a kedvezményezett országba közvetlenül küldött szállítmánynak:

a) más ország területén át nem haladva szállított áruk, kivéve azt az esetet, ha egy ilyen terület ugyanannak a regionális csoportnak tagországához tartozik, ilyenkor a 72. cikket kell alkalmazni;

b) egyetlen szállítmányt alkotó áruk, amelyeket a kedvezményezett országoktól, illetve a Közösség tagállamaitól eltérő országok területein szállítanak keresztül, esetenként ezen országokban átrakodást vagy ideiglenes raktározást is közbeiktatva, feltéve, hogy az áruk az áthaladás, vagy raktározás országában folyamatos vámhatósági felügyelet alatt álltak, és ott csak ki-, illetve berakodták azokat, és nem mentek keresztül más eljáráson, mint ami a jó állapotban történő megóvásukat célozta;

c) Norvégia vagy Svájc területén keresztül szállított, majd egészben vagy részben a Közösségbe vagy a kedvezményezett országba újra kivitt áruk, feltéve, hogy folyamatosan az áthaladás vagy raktározás országának vámhatóságai felügyelete alatt álltak, és ott csak ki-, illetve berakodták azokat, és nem mentek keresztül más eljáráson, mint ami a jó állapotban történő megóvásukat célozta;

d) csővezetéken megszakítás nélkül, az exportáló kedvezményezett ország vagy a Közösség területén kívül szállított termékek.

(2) Az illetékes vámhatóságok az alábbi okmányok alapján győződhetnek meg arról, hogy az (1) bekezdés b) és c) pontjaiban felsorolt feltételek teljesülnek:

a) tranzit-fuvarlevél, amely lefedi a tranzitországon belüli útvonalat; vagy

b) egy igazolás, amelyet a tranzitország vámhatóságai állítanak ki, és amely:

– pontos leírást ad az áruról,

– megadja az áruk kirakodásának és visszarakodásának, illetve esetenként hajóra rakásuknak és onnan történő kirakodásuknak dátumát, a hajó, vagy más szállítóeszköz azonosítását,

– igazolja, hogy milyen körülmények között voltak az áruk a tranzitországban,

c) a fentiek hiányában bármilyen igazoló okmány.

79. cikk

(1) Azok a termékek, amelyeket egy kedvezményezett országból kiállítási célokra egy másik országba szállítanak, és amelyek a Közösség területére történő behozatal céljából eladásra kerülnek, behozatalukkor a 67. cikkben megadott kedvezményes elbánásban részesülnek abban az esetben, ha a termékek megfelelnek e szakaszban meghatározott követelményeknek, amelyek alapján azokat a kedvezményezett országból származónak lehet tekinteni, továbbá, hogyha az alábbiakat kielégítő módon igazolják a vámhatóságoknak:

a) egy exportőr a szóban forgó termékeket az exportáló kedvezményezett ország területéről közvetlenül abba az országba szállította, ahol a kiállítást tartották;

b) az adott exportőr a termékeket eladta, vagy más módon átadta egy közösségi személynek;

c) a termékeket ugyanabban az állapotban szállították a Közösségbe, ahogy azok a kiállításra kerültek;

d) a termékeket a kiállításra történt elszállításuk után a bemutatáson kívül nem használták más célra.

(2) A FORM „A” származási bizonyítványt a Közösség vámhatóságai számára a megszokott módon készítik el. Megjelölik rajta a kiállítás megnevezését és címét. Szükség esetén további okmányok követelhetők a termékek jellegére, továbbá arra vonatkozóan, hogy milyen feltételek között kerültek kiállításra.

(3) Az (1) bekezdés vonatkozik mindenfajta kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági, vagy kézművesipari kiállításra, vásárra, vagy ezekhez hasonló olyan nyilvános bemutatókra, amelyeket üzletekben, vagy telephelyeken külföldi termékek értékesítése érdekében nem magáncélból rendeztek meg, és amelyek során a termékek végig a vámfelügyelet alatt állnak.

2. alszakasz

A Származás igazolása

80. cikk

A kedvezményezett országból származó termékek az alábbi okmányok benyújtása után részesülnek az e szakaszban leírt elbánásban:

a) FORM „A” származási bizonyítvány, amelynek mintáját a 17. melléklet tartalmazza; vagy

b) a 90. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetekben egy nyilatkozat, amelynek szövegét a 18. melléklet tartalmazza, és amelyet az exportőr tesz egy számlán, szállítólevélen, vagy más olyan kereskedelmi okmányon, amely kellő részletességgel leírja az érintett terméket ahhoz, hogy azt azonosítani lehessen (a továbbiakban „számlanyilatkozat”).

a) FORM „A” származási bizonyítvány

81. cikk

(1) Az e szakasz értelmében származónak minősülő termékek a Közösségbe történő behozatalukkor – amennyiben azokat közvetlenül szállították a 78. cikk értelmében – részesülnek a 67. cikkben leírt kedvezményes elbánásban a FORM „A” származási bizonyítvány felmutatása folytán, amelyet a kedvezményezett exportáló ország vámhatósága vagy más kormányzati hatósága állít ki, feltéve, hogy az utóbbi ország:

– közölte a Bizottsággal a 93. cikkben megadott információkat,

– a Közösségnek segítséget nyújt azáltal, hogy lehetővé teszi a tagállamok vámhatóságai számára az okmány hitelességének, illetve a szóban forgó termékek valódi származására vonatkozó tájékoztatás helytállóságának ellenőrzését.

(2) A FORM „A” származási bizonyítványt kizárólag abban az esetben lehet kibocsátani, ha az a 67. cikkben említett vámkedvezmények alkalmazásához bizonyítékul szolgál.

(3) A FORM „A” származási bizonyítványt csak az exportőr vagy meghatalmazott képviselőjének írásos kérelme alapján lehet kiállítani.

(4) Az exportőr, vagy meghatalmazott képviselője kérelmével együtt benyújtja a megfelelő kísérő okmányokat, amelyek igazolják, hogy a kivitelre kerülő termékekre vonatkozóan kiállítható a FORM „A” származási bizonyítvány.

(5) Amennyiben a kivitelre kerülő termékek az 1. alszakasz értelmében a kedvezményezett országból származónak tekinthetők, a FORM „A” származási bizonyítványt az adott ország illetékes kormányzati hatósága bocsátja ki. A bizonyítványt az exportőr rendelkezésére bocsátják, amint a kivitel lebonyolódik, illetve biztosítva van.

(6) Annak ellenőrzése céljából, hogy az (5) bekezdésben meghatározott feltételek teljesültek, az illetékes kormányzati hatóságnak joga van bekérni bármilyen igazoló iratot, továbbá bármilyen általuk szükségesnek tartott ellenőrzést végrehajtani.

(7) A kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatóságának hatáskörébe tartozik annak biztosítása, hogy a bizonyítványok és kérelmek megfelelően ki legyenek töltve.

(8) A FORM „A” származási bizonyítvány 2. rovatának kitöltése nem kötelező. A 12. rovatot az „Európai Közösség” bejegyzéssel vagy valamely tagállam nevének feltüntetésével feltétlenül ki kell tölteni.

(9) A FORM „A” származási bizonyítvány kibocsátásának dátumát a 11. rovatban kell feltüntetni. A bizonyítványt kiállító illetékes kormányzati hatóság számára fenntartott rovatban az aláírást kézzel kell végezni.

82. cikk

(1) A kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatósága által történt kiadást követően 10 hónapon belül a FORM „A” származási bizonyítványt be kell nyújtani az importáló tagállam vámhatóságainak, ahol a termékeket bemutatják.

(2) Az importáló tagállam vámhatóságaihoz az (1) bekezdésben megszabott érvényességi időszak lejárta után benyújtott FORM „A” származási bizonyítvány elfogadható a 67. cikkben leírt tarifális kedvezmények alkalmazásához, feltéve, hogy a határidő átlépését kivételes körülmények indokolják.

(3) Késedelmes bemutatás egyéb eseteiben az importáló tagállam vámhatóságai elfogadhatják a bizonyítványokat, amennyiben a termékeket az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nekik bemutatták.

(4) Az importőr kérésére, továbbá tekintettel az importáló tagállam vámhatóságai által megszabott feltételekre, egyetlen származásigazolás is benyújtható a vámhatóságoknak az első szállítmány behozatalakor, amennyiben az áruk:

a) jelentős kereskedelmi értékkel, gyakori és folyamatos üzleti kapcsolat keretében kerülnek behozatalra;

b) ugyanannak az értékesítési szerződésnek a tárgyát képezik, és a szerződő felek az exportáló ország és a Közösség területén működnek;

c) a kombinált nómenklatúrának ugyanazon vámtarifaszáma (nyolc számjegy) alá tartoznak;

d) azonos exportőrtől azonos importőrnek szállítják azokat, és ugyanannál a közösségi vámhivatalnál végezték a rájuk vonatkozó belépési alakiságokat.

Ez az eljárás az illetékes vámhatóságok által meghatározott mennyiségre és időszakra alkalmazandó. Az időszak semmilyen körülmények között nem haladhatja meg a három hónapot.

83. cikk

Amennyiben az importőr kérésére és az importáló ország vámhatóságai által megszabott feltételek mellett a Harmonizált Rendszer 2. általános szabályának a) pontja értelmében szétszerelt, vagy nem összeszerelt, a Harmonizált Rendszer XVI. és XVII. áruosztályhoz, illetve a 7308., vagy 9406. vámtarifaszámához tartozó termékeket részletekben hoznak be, a termékekre egyetlen származási bizonyítványt lehet benyújtani az első rész behozatalakor a vámhatóságoknak.

84. cikk

mivel a FORM „A” származási bizonyítvány dokumentált bizonyítékul szolgál a 67. cikkben említett tarifális kedvezményekre vonatkozó rendelkezések alkalmazásához, a kedvezményezett exportáló ország illetékes kormányzati hatóságának hatáskörébe tartozik mindazoknak az intézkedéseknek a megtétele, amelyek a termékek származási helyének igazolásához, továbbá a bizonyítványon található más kijelentések ellenőrzéséhez szükségesek.

85. cikk

A származás igazolásokat az importáló tagállam vámhatóságainak a Vámkódex 62. cikkében meghatározott eljárásokkal összhangban nyújtják be. Az említett hatóságok igényt tarthatnak a származási bizonyítványok lefordítására. Megkövetelhetik továbbá azt is, hogy a behozatali vámáru-nyilatkozathoz az importőr nyilatkozatot csatoljon arra vonatkozóan, hogy a termékek megfelelnek e szakasz alkalmazásához szükséges feltételeknek.

86. cikk

(1) A 81. cikk (5) bekezdésétől eltérve, kivételes esetekben kibocsátható FORM „A” származási bizonyítvány az általa érintett termékek kivitelét követően is, amennyiben:

a) annak kibocsátása a kivitel lebonyolítása idején elmaradt tévedés, nem szándékos mulasztás vagy más, különleges körülmény következtében, vagy

b) a vámhatóság felé kielégítő módon igazolásra került, hogy a FORM „A” származási bizonyítvány kiadásra került, de behozatalkor technikai okok miatt nem került elfogadásra.

(2) Az illetékes kormányzati hatóság kizárólag akkor bocsáthat ki utólagosan bizonyítványt, ha már ellenőrizte, hogy az exportőr kérelmében megadott tájékoztatások összhangban vannak a megfelelő kiviteli okmányokban leírtakkal, továbbá a kérdéses termékek kivitelekor nem lett kiállítva e szakasz rendelkezéseinek eleget tevő FORM „A” származási bizonyítvány.

(3) Az utólag kibocsátott FORM „A” származási bizonyítvány 4. rovatának tartalmaznia kell „Délivré a posteriori”, vagy „issued retrospectively” bejegyzések valamelyikét.

87. cikk

(1) A FORM „A” származási bizonyítvány ellopása, elvesztése, illetve megsemmisülése esetén az exportőr írásban folyamodhat az azt kiállító illetékes kormányzati hatósághoz az utóbbi tulajdonában lévő kiviteli okmányok alapján másodpéldány kiállításért. Az ilyen módon kibocsátott másodpéldány 4. rovatának a „Duplicata”, vagy „Duplicate” szavak valamelyikét, továbbá az eredeti bizonyítvány kibocsátásának időpontját és sorszámát tartalmaznia kell.

(2) A 82. cikk alkalmazásában a másodpéldány az eredeti kiállításának dátumától érvényes.

88. cikk

(1) Amennyiben a származó termékek a Közösség valamely vámhivatalának felügyelete alá kerülnek, lehetőség van az eredeti származási bizonyítvány helyettesítésére egy vagy több FORM „A” származási bizonyítvánnyal abból a célból, hogy a termékeket a Közösségen belül máshova, vagy Norvégiába, illetve Svájcba lehessen továbbítani. A helyettesítő FORM „A” származási bizonyítvány(ok) kiadását az a vámhivatal végzi, amely a termékek felügyeletét ellátja.

(2) Az (1) bekezdés vagy a 89. cikk alkalmazásában kiadott helyettesítő bizonyítvány az általa érintett termékekre vonatkozóan végleges származási bizonyítványnak tekinthető. A helyettesítő bizonyítványt a re-exportőr írásos kérelme alapján bocsátják ki.

(3) A helyettesítő bizonyítvány felső jobboldali rovata jelöli meg a kiállító ország nevét.

A 4. rovat tartalmazza a „replacement certificate”, vagy „certificate de replacement” szavakat, illetve az eredeti származási bizonyítvány kibocsátásának dátumát és a sorszámát.

A re-exportőr nevét az 1. rovat tünteti fel.

A végső címzett nevét a 2. rovatban lehet megadni.

Az újra kivitt termékekre vonatkozó, eredeti bizonyítványon feltüntetett adatokat a 3-9. rovatokba kell átvezetni.

A hivatkozásokat a re-exportőr számlájára a 10. rovatban kell megadni.

A helyettesítő bizonyítványt kiadó vámhatóság a 11. rovatot látja el záradékkal. A hatóság felelőssége a helyettesítő bizonyítvány kiadására korlátozódik. A 12. rovatban a származás országára és a rendeltetési országra vonatkozó adatokat az eredeti bizonyítvány alapján jegyzik be. Ezt a rovatot a re-exportőr aláírja. Az e rovatot jóhiszeműen aláíró re-exportőr nem felelős az eredeti bizonyítványon szereplő adatok helyességéért.

(4) Az (1) bekezdés szerinti művelet elvégzésére felkért vámhivatal az eredeti bizonyítványon bejegyzi a továbbított áruk tömegét, számát és jellegét, és feltünteti rajta a vonatkozó helyettesítő bizonyítvány, illetve bizonyítványok sorszámát. Az eredeti bizonyítványt legalább három évig megőrzi.

(5) A helyettesítő bizonyítványhoz mellékletként csatolható az eredeti bizonyítvány fénymásolata.

(6) A 67. cikkben leírt tarifális kedvezményben részesülő áruk esetében, a 76. cikkel összhangban biztosított eltérés értelmében, az e cikkben meghatározott eljárás kizárólag akkor alkalmazható, ha az ilyen áruk rendeltetési helye a Közösség.

89. cikk

Az e szakasz értelmében származónak minősülő termékek a Közösségbe történő behozatalukkor részesülnek a 67. cikkben tarifális kedvezményben a helyettesítő FORM „A” származási bizonyítvány felmutatása folytán, amelyet Norvégia vagy Svájc vámhatóságai állítanak ki egy, a kedvezményezett exportáló ország illetékes hatóságai által kiadott FORM „A” származási bizonyítvány alapján, feltéve, hogy a 78. cikkben meghatározott feltételek teljesültek, és Norvégia vagy Svájc együttműködik a Közösséggel azáltal, hogy lehetővé teszi a tagállamok vámhatóságai számára a kiadott bizonyítványok hitelességének és helyességének ellenőrzését. A 94. cikkben meghatározott felülvizsgálati eljárást értelemszerűen kell alkalmazni. A 94. cikk (3) bekezdésében megadott határidő nyolc hónapra módosul.

b) Számlanyilatkozat

90. cikk

(1) Számlanyilatkozat kiállítható:

a) a 90a. cikk értelmében elfogadott közösségi exportőr által, vagy

b) bármilyen exportőr által, minden olyan szállítmány esetében, amely származó termékeket tartalmazó egy vagy több csomagból áll, melyek összértéke nem haladja meg a 3 000 ECU-t, és feltéve, hogy az ilyen eljárásra a 81. cikk (1) bekezdésében leírt együttműködést kell alkalmazni.

(2) Számlanyilatkozatot akkor lehet kiállítani, ha az érintett termékek a Közösségből vagy kedvezményezett országból származónak tekinthetők e szakasz értelmében.

(3) A számlanyilatkozatot kiállító exportőröknek fel kell készülniük arra, hogy az exportáló ország vám- vagy kormányzati hatóságainak felkérésére bármikor be tudják nyújtani azokat az okmányokat, amelyek az érintett áruk származó helyzetét igazolják, és bizonyítják, hogy az e szakaszban meghatározott más feltételeknek eleget tettek.

(4) A számlanyilatkozatot az exportőr angolul vagy franciául állítja ki a számlán, a fuvarlevélen vagy más kereskedelmi okmányon gépírással, bélyegzővel vagy nyomtatással kitöltve a nyilatkozatot, amelynek szövegét a 18. melléklet tartalmazza. Amennyiben a nyilatkozat kézzel írott, akkor tintával és nyomtatott nagybetűkkel állítják ki.

(5) A számlanyilatkozatok az exportőr eredeti, sajátkezű aláírását viselik. Azonban a 90a. cikk értelmében elfogadott exportőr nem feltétlenül köteles aláírni ilyen nyilatkozatokat, feltéve, hogy az exportáló ország vám-, illetve kormányzati hatóságai felé egy írásos kötelezettségvállalást tesz, amely szerint teljes körű felelősséget vállal minden olyan számlanyilatkozatért, amely rá úgy hivatkozik, mintha azt saját kezűleg aláírta volna.

(6) Az (1) bekezdés b) pontjában megadott esetekben a számlanyilatkozatok alkalmazása a következő külön feltételek függvénye:

a) egy számlanyilatkozat legyen kiállítva minden egyes szállítmányra;

b) amennyiben a szállítmányban lévő áruk az exportáló országban már keresztülmentek ellenőrzésen hivatkozással a „származó termékek” meghatározásra, az exportőr a számlanyilatkozatban hivatkozhat erre az ellenőrzésre.

Az első albekezdés rendelkezései nem mentesítik az exportőröket a vámügyi vagy postai rendeletek értelmében megkövetelt többi alakiság elvégzése alól.

90a. cikk

(1) A Közösség vámhatóságai felhatalmazhatnak számlanyilatkozat kiállítására bármely exportőrt, a továbbiakban,,elfogadott exportőr”, aki rendszeresen szállít a 67. cikk (2) bekezdésének értelmében közösségi árukat, továbbá aki a vámhatóságok elvárásainak megfelelően fel tudja mutatni mindazokat a garanciákat, amelyek a termékek származó helyzetének, illetve e szakasz más követelményei teljesítésének igazolásához szükségesek..

(2) A vámhatóságok bármilyen, általuk szükségesnek tartott feltétel teljesülésétől függővé tehetik az elfogadott exportőri státuszt.

(3) A vámhatóságok az elfogadott exportőröket vámhatósági engedélyszámmal látják el, amelynek szerepelnie kell a számlanyilatkozatokon.

(4) A vámhatóságok figyelemmel kísérik az engedély elfogadott exportőr által történő felhasználását.

(5) Az engedélyt a vámhatóságok bármikor visszavonhatják. Az engedélyt visszavonják, ha az elfogadott exportőr már nem biztosítja az (1) bekezdésben leírt garanciákat, nem felel meg a (2) bekezdésben megadott feltételeknek, vagy nem megfelelően használja az engedélyt.

90b.

(1) A 67. cikk (2) bekezdése értelmében közösségi termékek származó helyzetének bizonyítékaként szerepelhet:

a) EUR.1 szállítási bizonyítvány, amelynek mintapéldányát a 21. melléklet tartalmazza, vagy

b) a 90. cikkben leírtaknak megfelelő számlanyilatkozat.

(2) Az EUR.1 szállítási bizonyítvány 2. rovatába az exportőr, vagy meghatalmazott képviselője a „GSP beneficiary countries” és „EC” vagy „pays beneficiaire du SPG” és „CE” szövegek valamelyikét írja be.

(3) E szakasz FORM „A” származási bizonyítvány kiadására és utólagos ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni az EUR.1 szállítási bizonyítványokra, és a kibocsátásra vonatkozó rendelkezés kivételével a számlanyilatkozatokra.

90c. cikk

(1) Magánszemélyektől magánszemélyeknek küldött kis csomagok, illetve utasok személyes poggyászát alkotó termékek a származó termékeknek minősülnek, amelyek részesülnek a 67. cikkben leírt kedvezményes tarifális elbánásban a FORM „A” származási bizonyítvány vagy számlanyilatkozat bemutatása nélkül, feltéve, hogy e termékek behozatala nem kereskedelmi természetű, és a termékeket az e szakasz alkalmazásához szükséges feltételeket kielégítőkként jelentették be, és nem merül fel kétség a fenti bejelentés igazságtartalmával kapcsolatban.

(2) Nem kereskedelmi természetűnek minősülnek azon eseti behozatalok, amelyek csak a címzett, az utas, illetve családjuk számára szánt használati cikként szolgáló termékekből állnak, amennyiben a termékek természetéből és mennyiségéből egyértelműen kitűnik, hogy nem kereskedelmi célokról van szó.

A fentieken kívül a szóban forgó termékek összértéke kis csomagok esetén nem haladhatja meg a 215 ECU-t, utas személyes poggyászának tartalmaként pedig a 600 ECU-t.

91. cikk

(1) A 67. cikk (2), (3), vagy (4) bekezdésében említett esetekben a kedvezményezett országok illetékes hatóságai, amelyeket FORM „A” származási bizonyítvány kiadására kértek fel olyan termékekre, amelyek előállítása során a Közösségből, Norvégiából vagy Svájcból származó anyagokat használtak, az EUR.1 szállítási bizonyítványra támaszkodnak, vagy szükség esetén a számlanyilatkozatra.

(2) Az (1) bekezdésben megadott esetekben a származást tanúsító FORM „A” származási bizonyítványok 4. rovata a „Cumul CE”, „cumul Norvège”, „cumul Suisse”, vagy „EC cumulation”, „Norway cumulation”, „Switzerland cumulation” záradékot tartalmazza.

92. cikk

A Form „A” származási bizonyítványon, EUR.1 szállítási bizonyítványon, illetve a számlanyilatkozaton megadott adatok és a vámhivataloknak a termékekhez kapcsolódó behozatali alakiságok teljesítése céljából benyújtott okmányokon szereplő adatok közötti kisebb eltérések nem teszi a bizonyítványt vagy nyilatkozatot eleve érvénytelenné, amennyiben kellő alátámasztást nyer, hogy azok valóban az érintett termékekre vonatkoznak.

A származást tanúsító FORM „A” származási bizonyítványon, EUR.1 szállítási bizonyítványban, illetve a számlanyilatkozatokon felfedezett nyilvánvaló formai hibák, például gépelési hibák nem eredményezhetik az okmányok visszautasítását, amennyiben a hibák miatt nem merül fel kétség az okmányban szereplő adatok helyességével kapcsolatban.

3. alszakasz

Az igazgatási együttműködés módjai

93. cikk

(1) A kedvezményezett országok értesítik a Bizottságot mindazoknak a területükön működő kormányzati hatóságoknak a nevéről és címéről, amelyek jogosultak a FORM „A” származási bizonyítvány kiadására, egyidejűleg elküldik e hatóságok által használt bélyegzők lenyomatmintáit és a származást tanúsító FORM „A” származási bizonyítványok és számlanyilatkozatok ellenőrzéséért felelős főbb kormányzati hatóságok neveit és címeit. A bélyegzők a fenti példányok Bizottsághoz történő beérkezésének időpontjától érvényesek. A Bizottság ezt az információt a tagállamok vámhatóságaihoz továbbítja. Amennyiben valamely ilyen közlés egy korábbi közlés módosítását jelenti, a Bizottság a kedvezményezett ország illetékes hatóságának útmutatásaival összhangban jelzi az új bélyegzők használatba vételének dátumát. Ez az információ bizalmasan kezelendő; mindamellett, ha árukat szabad forgalomba kell helyezni, a kérdéses vámhatóságok lehetővé tehetik az importőr vagy meghatalmazott képviselője számára az e szakaszban leírt bélyegzők lenyomatainak megtekintését.

(2) A Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának „C” sorozatában teszi közzé azt az időpontot, amikorra a 97. cikk szerinti új kedvezményezett országok megfelelnek az (1) bekezdésben leírt kötelezettségeknek.

(3) A Bizottság elküldi a kedvezményezett országoknak azoknak a bélyegzőknek a mintalenyomatait, amelyeket a tagállamok vámhatóságai az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiadására használnak.

93a. cikk

A 67. cikkben leírt tarifális kedvezményekre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában minden kedvezményezett ország eleget tesz az áruk származására, a FORM „A” származási bizonyítványok kitöltésére és kiadására,, a számlanyilatkozatok használatának feltételeire és az igazgatási együttműködés módszereire vonatkozó szabályoknak, illetve biztosítja azok betartását.

94. cikk

(1) A származást tanúsító FORM „A” származási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok utólagos ellenőrzését szúrópróbaszerűen hajtják végre, illetve akkor, ha a Közösség vámhatóságainak megalapozott kétségei támadnak az okmány hitelességével vagy a kérdéses termékek valódi származására vonatkozó tájékoztatás helyességével kapcsolatban.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a Közösség vámhatóságai visszaküldik a FORM „A” származási bizonyítvány, illetve a számlanyilatkozat másolatát az exportáló kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatóságának, szükség esetén megadva a vizsgálat formai okait vagy tárgyát. Amennyiben számla került benyújtásra, akkor azt, vagy annak másolatát, illetve minden más lényeges okmányt a FORM „A” származási bizonyítvány vagy számlanyilatkozat másolatához csatolnak. A vámhatóságok ezenfelül továbbítanak minden olyan információt, ami azt sugallja, hogy az említett bizonyítványon, illetve számlanyilatkozaton megadott adatok nem pontosak.

Amennyiben az említett hatóságok úgy döntenek, hogy felfüggesztik a 67. cikkben leírt tarifális kedvezményeket mindaddig, ameddig a hitelesítés eredményére várnak, úgy felajánlják a termékek kiadását az importőrnek a szükségesnek ítélt biztonsági intézkedések megtartása mellett.

(3) Ha utólagos ellenőrzést kérelmeztek az (1) bekezdéssel összhangban, az ellenőrzést végrehajtják, és annak eredményeit legfeljebb hat hónapon belül közlik a Közösség vámhatóságaival. Az eredményeknek alkalmasaknak kell lenniük arra, hogy lehetővé tegyék annak eldöntését, hogy a szóban forgó FORM „A” származási bizonyítvány, illetve számlanyilatkozat valóban a kivitt termékekre vonatkozik-e, továbbá, hogy ezek a termékek valóban részesülhetnek-e a 67. cikkben leírt tarifális kedvezményben.

(4) A 91. cikkel összhangban kiadott FORM „A” származási bizonyítványok esetében a válasz tartalmazza az EUR.1 szállítási bizonyítvány egy példányát (példányait), illetve szükség esetén a megfelelő számlanyilatkozatot (számlanyilatkozatokat) is.

(5) Amennyiben, jól megalapozott gyanú esetén, nem érkezik válasz a (3) bekezdésben megadott 6 hónapon belül, illetve a kapott válasz nem tartalmaz elégséges információt a kérdéses okmány hitelességének vagy a termékek valódi származásának eldöntéséhez, az illetékes hatóságoknak egy második megkeresést küldenek. Ha az ellenőrzés eredményeit a második megkeresés után sem közlik a kérelmező hatóságokkal négy hónapon belül, illetve az eredmények nem teszik lehetővé a kérdéses okmány hitelességének vagy a termékek valódi származásának eldöntését, úgy a hatóságok, kivételes körülmények felmerülésének esetétől eltekintve, megtagadják a tarifális kedvezményre szóló jogosultságot.

Az első albekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni ugyanahhoz a regionális csoporthoz tartozó országok között az e szakasszal összhangban kiállított FORM „A” származási bizonyítványok vagy számlanyilatkozatok utólagos ellenőrzésére.

(6) Amennyiben az ellenőrzés, vagy bármely más hozzáférhető információ azt jelzi, hogy e szakasz rendelkezéseit nem tartották be, az exportáló kedvezményezett ország saját kezdeményezésére, vagy a Közösség felkérésére megfelelő vizsgálatot hajt végre, illetve gondoskodik a vizsgálat végrehajtásáról olyan rövid határidőn belül, hogy lehetőség legyen a szabálytalanság felfedésére és megelőzésére. Ebből a célból a Közösség is részt vehet a vizsgálatokban.

(7) A származást tanúsító FORM „A” származási bizonyítványok utólagos ellenőrzése érdekében az exportáló kedvezményezett ország illetékes kormányzati hatósága legalább három évig megőrzi a bizonyítványok példányait, továbbá minden vonatkozó kiviteli okmányt.

95. cikk

A 78. cikk (1) bekezdésének c) pontja és a 89. cikk csak akkor alkalmazandó, ha Norvégia és Svájc az általuk bizonyos fejlődő országokból származó termékekre megadott tarifális kedvezmények vonatkozásában a Közösség rendelkezéseihez hasonló rendelkezéseket alkalmaz.

A Bizottság értesíti a tagállamok vámhatóságait, amennyiben Norvégia és Svájc elfogadja a fent említett rendelkezéseket, továbbá értesíti azokat arról az időpontról, amelytől számítva a 78. cikk (1) bekezdése c) pontjának és a 89. cikknek a rendelkezései, illetve a Norvégia és Svájc által elfogadott más rendelkezések alkalmazásra kerülnek.

Ezek a rendelkezések azzal a feltétellel alkalmazandók, hogy a Közösség, Norvégia és Svájc megköt egy szerződést, amely egyebek között kimondja, hogy biztosítják egymás számára a kölcsönös segítségnyújtást az igazgatási együttműködést igénylő ügyek kapcsán.

4. alszakasz

Ceuta és Melilla

96. cikk

(1) Az e szakaszban használt „Közösség” kifejezés nem foglalja magában Ceutát és Melillát. A „Közösségből származó termékek” kifejezés nem vonatkozik a Ceutából és Melillából származó termékekre.

(2) E szakaszt értelemszerűen kell alkalmazni annak eldöntésében, hogy egy termék Ceutába és Melillába történő behozatalkor az általános preferenciális rendszerben kedvezményezett exportáló országból származónak, vagy Ceutából és Melillából származónak tekintendő.

(3) Ceuta és Melilla egyetlen területnek tekintendő.

(4) E szakasznak a FORM „A” származási bizonyítvány kiadására és utólagos ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni a Ceuta és Melilla területéről származó termékekre.

(5) A spanyol vámhatóságok felelnek e szakasz alkalmazásáért Ceuta és Melilla területén.

5. alszakasz

Záró rendelkezések

97. cikk

Amennyiben egy országot vagy területet a megfelelő EK tanácsi rendeletekben vagy ESZAK-határozatokban megadott termékek vonatkozásában kedvezményezett országként ismernek el, illetve újra ilyennek minősítenek, az adott országból vagy területről származó áruk részesülhetnek az általános preferenciális elbánásban, feltéve, hogy azokat a kedvezményezett országból vagy területről vitték ki a 93. cikk (2) bekezdésében megadott időpontban, vagy azután.

2. szakasz

Bosznia és Hercegovina Köztársaság és a Horvát Köztársaság, Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Ciszjordánia, illetve a Gázai övezet területei

1. alszakasz

Származó termék fogalmának meghatározása

98. cikk

(1) A Közösség által Bosznia és Hercegovina Köztársaságból és a Horvát Köztársaságból, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságból, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból és Ciszjordánia, illetve a Gázai övezet területeiről (a továbbiakban „kedvezményezett köztársaságok és területek”) származó termékekre biztosított tarifális kedvezményekről szóló rendelkezések alkalmazásában a következő termékek tekinthetők kedvezményezett köztársaságból vagy területről származónak:

a) olyan termékek, amelyeket teljes mértékben az adott kedvezményezett köztársaságban vagy területen állítottak elő a 99. cikk értelmében;

b) olyan termékek, amelyeket az adott kedvezményezett köztársaságban vagy területen állítottak elő, és előállításuk során az a) pontban megadottól eltérő termékeket használtak fel, feltéve, hogy az utóbbi termékek kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül a 100. cikk értelmében.

(2) E szakasz alkalmazásában, a (3) bekezdés értelmében a Közösség területéről származó olyan termékek, amelyek egy kedvezményezett köztársaságban vagy területen a 101. cikkben leírtakon túlmenő megmunkálási, vagy feldolgozási folyamaton mennek keresztül, az adott kedvezményezett köztársaságból vagy területről származónak tekintendők.

(3) Az első bekezdést értelemszerűen kell alkalmazni akkor, amikor a Közösség területén előállított termékek származását állapítják meg.

99. cikk

(1) A következők tekinthetők teljes mértékben egy kedvezményezett köztársaságban vagy területen, vagy a Közösség területén létrejött termékeknek:

a) ásványi termékek, amelyeket az adott területen a föld mélyéből, illetve a tengerfenékről nyertek;

b) az ott betakarított növényi termények;

 

c) az ott született és tenyésztett élőállatok;

d) az ott tenyésztett élőállatokból származó termékek;

e) az ott folytatott vadászatból és halászatból származó termékek;

f) egy kedvezményezett köztársaság vagy a Közösség hajóival, azok felségvizein kívül a tengerből kinyert tengeri halászati termékek, illetve más, tengerből származó termékek;

g) azok a termékek, amelyeket kizárólag az f) pontban felsorolt termékekből az adott területekhez tartozó feldolgozóhajókon állítottak elő;

h) az ott összegyűjtött olyan használt cikkek, amelyek kizárólag nyersanyag visszanyerésére alkalmasak;

i) az ott végzett gyártási műveletekből származó selejt és hulladék;

j) termékek, amelyeket olyan tengerfenékről, vagy tengerfenék alatti altalajból nyertek, amely nem a hozzájuk tartozó parti tenger része, de ahol kizárólagos kiaknázási jog áll rendelkezésre;

k) az ott előállított áruk, amelyeket kizárólag az a)-j) pontokban meghatározott termékekből állítottak elő.

(2) Az (1) bekezdés f) és g) pontjaiban található „adott területekhez tartozó hajók” és „az adott területekhez tartozó feldolgozóhajók” kifejezések kizárólag azokra a hajókra és feldolgozóhajókra vonatkoznak, amelyek:

– egy kedvezményezett köztársaságban vagy területen, illetve egy tagállamban vannak bejegyezve, illetve nyilvántartásba véve,

– egy kedvezményezett köztársaság, vagy terület, illetve egy tagállam zászlaja alatt hajóznak,

– legalább 50 %-ban a kedvezményezett köztársaság vagy terület, illetve a tagállamok állampolgárainak tulajdonában vannak, vagy egy olyan vállalat tulajdonában, amelynek székhelye egy kedvezményezett köztársaságban, területen, illetve tagállamban van, továbbá vezetője vagy vezetői, az irányító szerv vagy a felügyelő szerv vezetője és e szervek tagjainak többsége az adott kedvezményezett köztársaság vagy terület, illetve a tagállamok állampolgárai, és ezenfelül, társaságok esetében, azok tőkéjének legalább a fele az adott kedvezményezett köztársasághoz vagy területhez, a tagállamokhoz, vagy előbbiek közjogi testületeihez vagy állampolgáraihoz tartozik,

– irányítója és tisztjei a kedvezményezett köztársaság vagy terület, illetve a tagállamok állampolgárai,

és

– személyzetének legalább 75 %-a a kedvezményezett köztársaság vagy terület, illetve a tagállamok valamelyikének állampolgára.

(3) A „kedvezményezett köztársaság vagy terület” és a „Közösség” kifejezések kiterjednek az adott köztársaság és terület, illetve a tagállamok felségvizeire.

(4) A tengeri járműveket, beleértve az olyan feldolgozóhajókat, amelyeken a halászzsákmányt feldolgozzák, a tagállamhoz, illetve az adott kedvezményezett köztársasághoz vagy területhez tartozónak kell tekinteni, feltéve, hogy azok megfelelnek a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek.

100. cikk

(1) Az 98. cikk alkalmazásában kielégítően megmunkáltnak, illetve feldolgozottnak kell tekinteni a nem származó anyagokat akkor, ha az előállított terméket olyan vámtarifaszám alá sorolják be, amelyik különbözik azoktól a vámtarifaszámoktól, amelyekbe az előállítás során felhasznált, nem származó anyagokat besorolták.

(2) Az (1) bekezdésben megadott szabály helyett:

– Ciszjordánia és a Gázai övezet esetében a 19. melléklet, illetve

– Bosznia és Hercegovina Köztársaság és a Horvát Köztársaság, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság esetében a 20. melléklet

listájának 1. és 2. oszlopaiban felsorolt termékeknél az adott termékre vonatkozó, 3. oszlopban megadott feltételeknek kell teljesülniük.

101. cikk

A következő tevékenységek a származó helyzet eléréséhez nem elégséges megmunkálási, illetve feldolgozási eljárásoknak tekintendők, függetlenül attól, hogy a 100. cikk (1) bekezdésében megadott előírások teljesülnek, vagy sem:

a) a szállítás és raktározás során a termékek jó állapotban való megőrzése érdekében tett lépések (szellőztetés, szétterítés, szárítás, hűtés, sóba, kén-dioxidba, vagy más vizes oldatba helyezés, megrongálódott részek eltávolítása és más hasonló eljárások);

b) egyszerű eljárások, mint például a por eltávolítása, a szűrés, vagy átrostálás, átválogatás, osztályozás, összeillesztés (beleértve az árucikkek készletbe való rendezését), mosás, festés vagy feldarabolás;

c) i. a csomagolás módosítása, továbbá csomagok megbontása vagy összeállítása,

ii. üvegbe, palackba, táskákba, tartókba, dobozokba töltés, papírra vagy táblára rögzítés és minden más egyszerű csomagolási eljárás;

d) a jelzések, címkék, vagy más megkülönböztető jelek felragasztása a termékekre, vagy azok csomagolására;

e) olyan termékek vegyítése, függetlenül attól, hogy azok egyformák, vagy sem, amelyek közül egy vagy több alkotórész nem felel meg az e szakaszban megadott feltételeknek, hogy azokat a kedvezményezett köztársaságból vagy területről, vagy a Közösség területéről származónak lehessen tekinteni;

f) egyes termékek alkatrészeinek egyszerű összeszerelése egy teljes termékké;

g) az a)-f) pontjaiban meghatározott eljárások közül kettő vagy több kombinációja;

h) állatok levágása.

102. cikk

(1) A 100. cikk rendelkezéseitől eltérve, a 14. melléklet 3.4. megjegyzésében meghatározottak figyelembe vételével egy adott termék előállításához felhasználhatók nem származó anyagok, feltéve, hogy összértékük nem haladja meg a végtermék gyártelepi árának 5 %-át.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható azokra a termékekre, amelyek a Harmonizált Rendszer 50-63. árucsoportjaiban szerepelnek

103. cikk

Egy berendezéssel, géppel, készülékkel, vagy járművel együtt küldött olyan tartozékok, alkatrészek és szerszámok, amelyek az alap berendezéshez hozzátartoznak, és amelyeket az adott ár tartalmaz, illetve nem szerepelnek külön számlán, az adott berendezéssel, géppel, készülékkel, vagy járművel egységben kezelendők.

104. cikk

A készletek, amelyek meghatározása a Harmonizált Rendszer 3. általános szabályában található, származónak tekintendők, amennyiben azok minden összetevője származó termék. Mindamellett, amennyiben egy készlet alkotórészei között található származó és nem származó tétel is, úgy a készlet egésze származónak tekintendő, feltéve, hogy a nem származó tételek értéke nem haladja meg a készlet gyártelepi árának 15 %-át.

105. cikk

Annak meghatározása érdekében, hogy egy termék származó, vagy sem, nem szükséges a szóban forgó termék előállítása során felhasznált következő tételek származásának megállapítása:

a) energia és üzemanyag;

b) üzem és felszerelések;

c) gépek és szerszámok;

d) az előállítás során felhasznált olyan termékek, amelyek a termék végső formájához nem tartoznak hozzá, és nem is tervezték azokat hozzátartozónak.

106. cikk

E cím alatt meghatározott, származó helyzet megszerzésére vonatkozó feltételeknek megszakítás nélkül teljesülniük kell a kedvezményezett köztársaságban vagy területen, vagy a Közösség területén.

Amennyiben egy kedvezményezett köztársaságból vagy területről, vagy a Közösség területéről más országba kivitt származó árukat visszahoznak, azokat nem származónak kell tekinteni, kivéve, ha a vámhatóságok kielégítő módon megbizonyosodnak a következőkről:

– a visszaküldött áruk megegyeznek a kivitt árukkal, és

– az adott országban nem mentek keresztül más eljáráson, mint ami a jó állapotuk megőrzéséhez szükséges volt.

107. cikk

(1) A következők tekintendők kedvezményezett köztársaságból vagy területről a Közösségbe, illetve a Közösségből kedvezményezett köztársaságba vagy területre közvetlenül küldött szállítmánynak:

a) azok az áruk, amelyek szállításuk során nem haladnak át más ország területén;

b) egyetlen szállítmányt alkotó áruk, amelyeket az exportáló kedvezményezett köztársaságtól vagy területtől, illetve a Közösség tagállamaitól eltérő országok területein szállítanak, esetenként átrakodást, vagy ideiglenes raktározást is közbeiktatva az országokban, feltéve, hogy az áruk folyamatosan az áthaladás, vagy raktározás országa vámhatóságának felügyelete alatt álltak, és ott csak ki-, illetve berakodták azokat, és nem mentek keresztül más eljáráson, mint ami a jó állapotban történő megőrzésüket célozta;

c) csővezetéken megszakítás nélkül, az exportáló kedvezményezett köztársaságon vagy területen, vagy a Közösség területén kívül szállított termékek.

(2) Az illetékes vámhatóságok az alábbi okmányok bemutatása által győződhetnek meg arról, hogy az (1) bekezdés b) pontjában felsorolt feltételek teljesülnek:

a) tranzit-fuvarlevél, amely lefedi a tranzitországon belüli útvonalat;

vagy

b) egy igazolás, amelyet a tranzitország vámhatóságai állítanak ki, és amely:

– pontos leírást ad az áruról,

– megadja az áruk kirakodásának és visszarakodásának, illetve esetenként hajóra rakásuknak és onnan történő kirakásuknak időpontját, a használt hajó vagy más szállítóeszköz nevét, továbbá

– igazolja, hogy milyen körülmények között voltak az áruk a tranzitországban;

c) a fentiek hiányában bármilyen igazoló okmány.

108. cikk

(1) Azok a termékek, amelyeket egy kedvezményezett köztársaságból vagy területről kiállítási célokra egy másik országba szállítanak, és amelyek a Közösség területére történő behozatal céljából a kiállítás után eladásra kerülnek, a Közösségbe történő behozatalukkor részesülnek a 98. cikkben említett tarifális kedvezményben abban az esetben, ha a termékek megfelelnek e szakaszban meghatározott követelményeknek, amelyek alapján azokat a kedvezményezett köztársaságból vagy területről származónak lehet tekinteni, továbbá, hogyha az alábbiakat kielégítő módon igazolják a vámhatóságoknak:

a) egy exportőr a szóban forgó árukat az exportáló kedvezményezett köztársaságból vagy területről abba az országba szállította, ahol a kiállítást tartották;

b) az adott exportőr a termékeket eladta, vagy más módon átadta egy közösségi személynek;

c) a termékeket a kiállítás alatt vagy közvetlenül utána ugyanabban az állapotban szállították a Közösségbe, ahogy azok a kiállításra kerültek;

d) a termékeket, a kiállításra történt elszállításuk után a bemutatáson kívül nem használták más célra.

(2) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt a Közösség vámhatóságai számára a megszokott módon kell benyújtani. Feltüntetik rajta a kiállítás megnevezését és címét. Szükség esetén további okmányokat kérhetnek be a termékek jellegére, továbbá arra vonatkozóan, hogy milyen feltételek között lettek kiállítva.

(3) Az (1) bekezdés vonatkozik mindenfajta kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági, vagy kézművesipari kiállításra, vásárra, vagy ezekhez hasonló olyan nyilvános bemutatókra, amelyeket üzletekben vagy telephelyeken külföldi termékek értékesítése érdekében nem magáncélból rendeztek meg, és amelyek során a termékek végig a vámfelügyelet alatt vannak.

2. alszakasz

A származás igazolása

109. cikk

A kedvezményezett köztársaságokból vagy területekről származó termékek az alábbi okmányok benyújtása után részesülnek az e szakaszban leírt elbánásban:

a) EUR.1 szállítási bizonyítvány, amelynek mintáját a 21. melléklet tartalmazza; vagy

b) a 117. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetekben egy nyilatkozat, amelynek szövegét a 22. melléklet tartalmazza, és amelyet az exportőr tesz egy számlán, szállítólevélen, vagy bármi más olyan kereskedelmi okmányon, amely kellő részletességgel leírja az érintett terméket ahhoz, hogy azt azonosítani lehessen (a továbbiakban „számlanyilatkozat”).

a) EUR.1 szállítási bizonyítvány

110. cikk

(1) Az e szakasz értelmében származónak minősülő termékek a Közösségbe történő behozatalukkor – amennyiben azokat közvetlenül szállították a Közösségbe a 107. cikk értelmében – részesülnek a 98. cikkben leírt tarifális kedvezményben az EUR.1 szállítási bizonyítvány felmutatása folytán, amelyet

– Bosznia és Hercegovina Köztársaság és a Horvát Köztársaság, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, vagy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság vám- vagy kormányzati hatósága, vagy

– Ciszjordánia, illetve a Gázai övezet területeinek kereskedelmi kamarái

állítanak ki, feltéve, hogy a kedvezményezett köztársaságok vagy területek illetékes kormányzati hatóságai:

– közölték a Bizottsággal a 121. cikkben megadott információkat,

– segítséget nyújtanak a Közösségnek azáltal, hogy lehetővé teszik a tagállamok vámhatóságai számára az okmány hitelességének, illetve a kérdéses termékek valódi származására vonatkozó tájékoztatás helytállóságának ellenőrzését.

(2) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt kizárólag abban az esetben lehet kibocsátani, ha az a 98. cikkben említett tarifális kedvezmények alkalmazásához bizonyítékul szolgál.

(3) EUR.1 szállítási bizonyítványt csak az exportőr, vagy az exportőr felelőssége mellett a meghatalmazott képviselőjének írásos kérelme alapján lehet kiállítani. Ilyen kérelmet az ennek az alszakasznak a rendelkezéseivel összhangban kitöltött nyomtatványon kell benyújtani, amelynek mintája a 21. mellékletben szerepel.

A kedvezményezett köztársaság vagy terület illetékes hatóságai legalább három évig kötelesek megőrizni az EUR.1 szállítási bizonyítványra vonatkozó kérelmeket.

(4) Az exportőr vagy képviselője a kérelemmel együtt benyújtja a megfelelő kísérő okmányokat, amelyek igazolják, hogy a kivitelre kerülő termékekre vonatkozóan kiállítható az EUR.1 szállítási bizonyítvány.

Az exportőr vállalja, hogy az illetékes hatóságok kérésére benyújtja azokat a kiegészítő igazolásokat, amelyeket a kedvezményes elbánásra érdemesnek talált termékek származó helyzete korrektségének megállapításához kérhettek, továbbá kötelezettséget vállal arra, hogy az említett hatóságoknak lehetővé teszi, hogy azok ellenőrizzék könyvelését, illetve megvizsgálják a szóban forgó termékek előállításának körülményeit.

(5) Amennyiben a kivitelre kerülő áruk e szakasz értelmében származónak tekinthetők, az EUR.1 szállítási bizonyítványt a kedvezményezett köztársaságok vagy területek illetékes hatóságai, illetve az exportáló tagállam vámhatóságai bocsátják ki.

(6) Mivel az EUR.1 szállítási bizonyítvány bizonyítékul szolgál a 98. cikkben említett kedvezményes elbánás alkalmazásához, a kedvezményezett köztársaságok vagy területek illetékes hatóságainak, illetve az exportáló tagállam vámhatóságainak hatáskörébe tartozik megtenni minden szükséges lépést az áruk származási helyének igazolásához, továbbá a bizonyítványon található egyéb adatok ellenőrzése.

(7) Annak ellenőrzése céljából, hogy az (5) bekezdésben meghatározott feltételek teljesültek, a kedvezményezett köztársaságok vagy területek illetékes hatóságai, illetve az exportáló tagállam vámhatóságai megkövetelhetik bármilyen okmány bemutatását, továbbá végrehajthatnak bármilyen általuk szükségesnek tartott ellenőrzést.

(8) A kedvezményezett köztársaságok vagy területek illetékes hatóságainak, illetve az exportáló tagállam vámhatóságainak hatáskörébe tartozik annak biztosítása, hogy az (1) bekezdésben szereplő nyomtatványok megfelelően legyenek ki töltve.

(9) Az EUR.1 szállítási bizonyítvány kibocsátásának dátumát a bizonyítvány vámhatóságok számára fenntartott részén kell feltüntetni.

(10) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt az adott esetnek megfelelően kedvezményezett köztársaságok vagy területek illetékes hatóságai, illetve az exportáló tagállam vámhatóságai bocsátják ki az érintett termékek kivitelekor. A bizonyítvány hozzáférhetővé válik az exportőr számára, amint az adott kiviteli műveletet végrehajtották, illetve végrehajtását biztosították.

111. cikk

Amennyiben az importőr kérésére és az importáló ország vámhatóságai által megszabott feltételek mellett a Harmonizált Rendszer általános szabályának 2. a) pontja értelmében szétszerelt, vagy nem összeszerelt, a Harmonizált Rendszer XVI. és XVII. áruosztályához, illetve a 7308., és 9406. vámtarifaszámához tartozó termékeket részszállítmányokban hoznak be, a termékekre egyetlen származási bizonyítványt lehet benyújtani az első részszállítmány behozatalakor a vámhatóságoknak.

112. cikk

A származás igazolását az importáló tagállam vámhatóságainak a Vámkódex 62. cikkében meghatározott eljárásokkal összhangban nyújtják be. Az említett hatóságok igényt tarthatnak a származási bizonyítványok lefordítására. Megkövetelhetik továbbá azt is, hogy a behozatali nyilatkozathoz az importőr nyilatkozatot csatoljon arra vonatkozóan, hogy a termékek megfelelnek e szakasz alkalmazásához szükséges feltételeknek.

113. cikk

(1) A 110. cikk (10) bekezdésétől eltérve, kivételes esetekben kibocsátható EUR.1 szállítási bizonyítvány az általa érintett termékek kivitelét követően is, amennyiben:

a) annak kibocsátása a kiviteli ügylet lebonyolítása idején elmaradt tévedés, nem szándékos mulasztás vagy más, különleges körülmény következtében, vagy

b) a vámhatóságoknak kielégítő módon igazolták, hogy az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiadásra került, de behozatalkorkor technikai okok miatt nem került elfogadásra.

(2) Az illetékes hatóság kizárólag akkor állíthat ki utólag EUR.1 szállítási bizonyítványt, ha már ellenőrizte, hogy az exportőr kérelmében megadott adatok összhangban vannak a megfelelő kiviteli okmányokban leírtakkal, továbbá a kérdéses termékek kivitelekor nem lett kiállítva e szakasz rendelkezéseinek eleget tevő EUR.1 szállítási bizonyítvány.

(3) Az utólag kiállított bizonyítványokon a következő mondatok valamelyike szerepel:

„EXPEDIDO A POSTERIORI”, „UDSTEDT EFTERFLGENDE” „NACHTRÄGLICH AUSGESTELLT”, „EKΔОΘΕΝ ΕΚ ΤΩΝ ΥΣΤΕΡΩΝ”, „ISSUED RETROSPECTIVELY”, „DELIVRÉ A POSTERIORI”, „RILASCIATO A POSTERIORI”, „AFGEGEVEN A POSTERIORI”, „EMITIDO A POSTERIORI”, „ANNETTU JÄLKIKÄTEEN”, „UTFÄRDAT I EFTERHAND”.

(4) A (3) bekezdésben megadott bejegyzést az EUR.1 szállítási bizonyítvány „Megjegyzések” rovatában tüntetik fel.

114. cikk

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítvány ellopása, elvesztése, illetve megrongálódása esetén az exportőr írásban folyamodhat az illetékes hatóságokhoz, vagy a tagállamok vámhatóságaihoz a náluk lévő kiviteli okmányok alapján egy másodlat kiállításért.

(2) Az ilyen módon kibocsátott másodlatot az alábbi bejegyzések valamelyikével kell ellátni:

„DUPLICADO”, „DUPLIKAT”, „DUPLIKAT”, „ANTIΓΡΑΦΟ”, „DUPLICATE”, „DUPLICATA”, „DUPLICATO”, „DUPLICAAT”, „SEGUNDA VIA”, „KAKSOISKAPPALE”, „DUPLIKÁT”.

(3) A (2) bekezdésben megadott bejegyzést az EUR.1 szállítási bizonyítvány „Megjegyzések” rovatában tüntetik fel.

(4) A másodlaton az eredeti EUR.1 szállítási bizonyítvány kibocsátásának dátuma szerepel, és az ettől az időponttól érvényes.

115. cikk

(1) Amennyiben a származó termékek a Közösség valamely vámhivatalának felügyelete alá kerülnek, lehetőség van az eredeti származási bizonyítvány egy vagy több EUR.1 szállítási bizonyítvánnyal történő helyettesítésére abból a célból, hogy a termékeket vagy azok egy részét a Közösségen belül tovább lehessen küldeni. A helyettesítő EUR.1 szállítási bizonyítványok kiadását az a vámhivatal végzi, amely a termékek felügyeletét ellátja.

116. cikk

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítványok a kedvezményezett köztársaságban vagy területen, illetve a Közösségben történt kiállításuktól számítva öt hónapig érvényesek, és azokat a megadott időszakon belül kell benyújtani az adott tagállam, illetve a kedvezményezett köztársaság vagy terület vámhatóságához.

(2) A tagállam vámhatóságaihoz az (1) bekezdésben megszabott benyújtási határidő lejárta után benyújtott EUR.1 szállítási bizonyítvány elfogadható a kedvezményes elbánáshoz, feltéve, hogy a határidő be nem tartása kivételes körülmények fennállásának köszönhető.

(3) A (2) bekezdésben megadottól eltérő okok miatti késedelmes bemutatás esetén az importáló tagállam vámhatóságai elfogadhatják a bizonyítványokat, amennyiben a termékeket az (1) bekezdésben meghatározott időszakon belül azoknak bemutatták.

b) Számlanyilatkozat

117. cikk

(1) Számlanyilatkozat kiállítható:

a) a 118. cikk értelmében elfogadott exportőr által, vagy

b) bármilyen exportőr által olyan szállítmányok esetében, amely származó termékeket tartalmazó egy vagy több csomagból áll, feltéve, hogy azok összértéke nem haladja meg a 3 000 ECU-t, és azzal a feltétellel, hogy erre az eljárásra is alkalmazni kell a 110. cikk (1) bekezdésében leírt segítségnyújtást.

(2) Számlanyilatkozatot akkor lehet kiállítani, ha az érintett termékek a Közösségből, illetve kedvezményezett köztársaságból vagy területről származónak tekinthetők e szakasz értelmében.

(3) A számlanyilatkozatot kiállító exportőröknek a Közösség, a kedvezményezett köztársaság vagy terület vámhatóságai felkérésére bármikor be kell tudnia nyújtani azokat az okmányokat, amelyek az érintett áruk származó helyzetét igazolják, és elősegítik az e szakaszban leírt igazgatási együttműködést.

(4) A számlanyilatkozatot az exportőr állítja ki a számlán, szállítólevélen vagy más kereskedelmi okmányon gépírással, bélyegzővel vagy nyomtatással, amelynek szövegét a 22. melléklet tartalmazza. Kiállításkor az említett mellékletben meghatározott nyelvi változatok valamelyikét alkalmazza az exportáló ország jogszabályaival összhangban. Amennyiben a nyilatkozat kézzel írják, akkor tintával, nyomtatott betűkkel kell kitölteni.

(5) A számlanyilatkozatot az exportőr saját kezűleg írja alá. Azonban egy, a 118. cikk értelmében elfogadott exportőr nem köteles aláírni a nyilatkozatot, feltéve, hogy az illetékes hatóságok előtt írásban teljes körű felelősséget vállal minden olyan számlanyilatkozatért, amely rá úgy hivatkozik, mintha azt saját kezűleg írta volna alá.

(6) Az (1) bekezdés b) pontjában megadott esetekben a számlanyilatkozatok alkalmazása a következő külön feltételek függvénye:

a) egy számlanyilatkozat legyen kiállítva minden egyes szállítmányra;

b) amennyiben a szállítmányban lévő áruk a kedvezményezett köztársaságban vagy területen már keresztülmentek ellenőrzésen hivatkozással a „származó termékek” meghatározásra, az exportőr a számlanyilatkozatban hivatkozhat erre az ellenőrzésre.

Az első albekezdés rendelkezései nem mentesítik az exportőröket a vámügyi vagy postai rendelkezések értelmében megkövetelt többi alakiság elvégzése alól.

118. cikk

(1) Azt az exportőrt – a továbbiakban „elfogadott exportőr” – aki rendszeresen exportál közösségi termékeket a 98. cikk (2) bekezdésének értelmében, az exportáló ország vámhatóságai felhatalmazhatják számlanyilatkozatok kiállítására függetlenül az érintett termékek értékétől. Az ilyen felhatalmazást kérő exportőrnek a vámhatóságok elvárásainak megfelelően biztosítania kell a termékek származó helyzetének vizsgálatát, illetve e szakasz más követelményeinek teljesítését.

(2) A vámhatóságok bármilyen, általuk megfelelőnek vélt feltételtől függővé tehetik az elfogadott exportőri státusz engedélyezését.

(3) A vámhatóságok az elfogadott exportőröket vámhatósági engedélyszámmal látják el, amely szerepel a számlanyilatkozatokon.

(4) A vámhatóságok figyelemmel kísérik az engedélynek az elfogadott exportőr által történő felhasználását.

(5) Az engedélyt a vámhatóságok bármikor visszavonhatják. Az engedélyt visszavonják, ha az elfogadott exportőr nem biztosítja az (1) bekezdésben leírt garanciákat, nem felel meg a (2) bekezdésben említett feltételeknek, vagy nem megfelelően használja az engedélyt.

119. cikk

(1) Magánszemélyektől magánszemélyeknek küldött kiscsomagokat, illetve az utas személyes poggyászát alkotó termékek származó termékeknek minősülnek, amelyek részesülnek a 98. cikkben leírt kedvezményes elbánásban az EUR.1 szállítási bizonyítvány vagy számlanyilatkozat bemutatása nélkül, feltéve, hogy e termékeket nem kereskedelmi céllal hozzák be, és kijelentik, hogy e szakasz alkalmazásához szükséges feltételeket teljesítik, és nem merül fel kétség a fenti kijelentés igazságtartalmával kapcsolatban.

(2) Azon termékek behozatala, amelyeket csak a címzett, az utas, illetve családjuk személyes használatára szántak, nem minősülnek kereskedelmi jellegűnek, amennyiben a termékek természetéből és mennyiségéből egyértelműen kitűnik, hogy nem kereskedelmi célokról van szó.

A fentieken kívül a szóban forgó termékek összértéke kiscsomagként nem haladhatja meg a 215 ECU-t, az utas személyes poggyászaként pedig a 600 ECU-t.

120. cikk

Az EUR.1 szállítási bizonyítvány vagy a számlanyilatkozat, illetve a vámhivataloknak a termékek behozatalára vonatkozó alakiságok elvégzése céljából benyújtott okmányok adatai közötti kisebb eltérések nem teszik a származást igazoló dokumentumot eleve érvénytelenné, amennyiben kellő alátámasztást nyer, hogy az valóban az érintett termékekre vonatkozik.

A származási dokumentumon felfedezett nyilvánvaló formai hibák, például gépelési hibák, nem eredményezhetik az okmányok visszautasítását, amennyiben a hibák miatt nem merül fel kétség az okmányban tett állítások helyességével kapcsolatban.

3. alszakasz

Az igazgatási együttműködés módjai

121. cikk

(1) A kedvezményezett köztársaságok vagy területek értesítik a Bizottságot mindazoknak a területükön működő kormányzati hatóságoknak a nevéről és címéről, amelyek felhatalmazással rendelkeznek az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiadására, egyidejűleg elküldik e hatóságok által használt bélyegzők lenyomatmintáit, és az EUR.1 szállítási bizonyítványok és számlanyilatkozatok utólagos ellenőrzéséért felelős főbb kormányzati hatóságok nevét és címét. A bélyegzők a fent említett lenyomatminták Bizottság által történő kézhezvételének időpontjától érvényesek. A Bizottság ezt az információt a tagállamok vámhatóságaihoz továbbítja. Amennyiben valamely ilyen közlés egy korábbi közlés módosítását jelenti, a Bizottság a kedvezményezett köztársaság vagy terület illetékes hatóságának útmutatásaival összhangban jelzi az új bélyegzők használatba vételének dátumát. Ez az információ bizalmasan kezelendő; mindamellett, ha árukat szabad forgalomba kell helyezni, az érintett vámhatóságok lehetővé tehetik az importőr vagy meghatalmazott képviselője számára az e szakaszban leírt bélyegzők lenyomatainak megtekintését.

(2) A Bizottság elküldi a kedvezményezett köztársaságoknak és területeknek azoknak a bélyegzőknek a lenyomatmintáit, amelyeket a tagállamok vámhatóságai az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiadásakor használnak.

122. cikk

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítványok és a számlanyilatkozatok utólagos ellenőrzését szúrópróbaszerűen hajtják végre, illetve minden olyan esetben, amikor az importáló tagállam vámhatóságainak, vagy a kedvezményezett köztársaságok vagy területek illetékes hatóságainak megalapozott kétségei támadnak az okmány vagy a kérdéses termékek származó helyzetének hitelességével, illetve az e rendelkezések kapcsán felmerülő más követelmények teljesítésével kapcsolatban.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetben az importáló tagállam, illetve a kedvezményezett köztársaság vagy terület illetékes hatóságai visszaküldik az EUR.1 szállítási bizonyítványt, a számlanyilatkozatot, vagy ezeknek egy másolatát a kedvezményezett köztársaság vagy terület illetékes kormányzati hatóságának, vagy az exportáló tagállam vámhatóságainak, szükség esetén megadva a vizsgálat formai okait és tárgyát.

Az EUR.1 szállítási bizonyítványhoz vagy számlanyilatkozathoz minden lényeges kereskedelmi okmányt, vagy azokról másolatot csatolnak, továbbá a hitelesítési kérelem kíséretében mellékelnek minden olyan megszerzett okmányt és információt, amiből arra lehet következtetni, hogy a származási bizonyítványon megadott adatok helytelenek.

Amennyiben az importáló tagállam vámhatóságai, vagy a kedvezményezett köztársaság, vagy terület illetékes hatóságai úgy döntenek, hogy felfüggesztik az érintett termékekre megítélt kedvezményes elbánást mindaddig, amíg a hitelesítés eredményére várnak, úgy felajánlják a termékek kiadását az importőrnek a szükségesnek ítélt biztonsági intézkedések megtartása mellett.

(3) Az importáló tagállam vámhatóságait, vagy a kedvezményezett köztársaságok vagy területek illetékes hatóságait a vizsgálat kérelmezését követően hat hónapon belül tájékoztatják az eredményekről. Az eredményeknek világosan ki kell mutatniuk, hogy az EUR.1 szállítási bizonyítvány vagy számlanyilatkozat ténylegesen a kivitt termékekre vonatkozik-e, valamint a termékek részesülhetnek-e a 98. cikkben leírt kedvezményekből.

(4) Az EUR.1 szállítási bizonyítványokat, a számlanyilatkozatokat, illetve a kiviteli okmányt és az arra vonatkozó bizonyítványokat utólagos ellenőrzés céljából a kedvezményezett köztársaságok és területek illetékes hatóságai, illetve az exportáló tagállam vámhatóságai legalább három évig megőrzik.

(5) Amennyiben, jól megalapozott gyanú esetén, nem érkezik válasz a kérelem dátumától számított 10 hónapon belül, illetve a kapott válasz nem tartalmaz elégséges információt a kérdéses okmány hitelességének, vagy a termékek valódi származásának eldöntéséhez, úgy a kérelmező hatóságok, kivételes körülményeket leszámítva, megtagadják a kedvezményes elbánásra szóló jogosultságot.

4. alszakasz

Ceuta és Melilla

123. cikk

(1) Az e szakaszban használt „Közösség” kifejezés nem foglalja magában Ceutát és Melillát. A „Közösségből származó termékek” kifejezés nem vonatkozik a Ceutából és Melillából származó termékekre.

(2) Ezt szakaszt értelemszerűen kell alkalmazni annak eldöntésében, hogy egy termék Ceutába és Melillába történő behozatalakor az általános preferenciális rendszerben kedvezményezett exportáló köztársaságokból vagy területekről származónak, vagy Ceutából és Melillából származónak tekintendő.

(3) Ceuta és Melilla egyetlen területnek tekintendő.

(4) E szakasznak az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiadására és utólagos ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni a Ceuta és Melilla területéről származó termékekre.

(5) A spanyol vámhatóságok felelnek e szakasz alkalmazásáért Ceuta és Melilla területén.”

3. A 220. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„220. cikk

(1) A különös rendelkezések sérelme nélkül, a gazdasági vámeljárás alá vonásra vonatkozó vámáru-nyilatkozathoz a következő okmányokat kell csatolni:

a) vámraktározási eljáráshoz:

– D típusú vámraktár esetén a 218. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott okmányok;

– D típusútól eltérő vámraktár esetén nincs ilyen okmány,

b) aktív feldolgozási eljáráshoz:

– vámvisszatérítési rendszer; a 218. cikk (1) bekezdésében meghatározott okmányok;

– felfüggesztő eljárás; a 218. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott okmányok;

továbbá szükség esetén a vámeljárásra vonatkozó írásos engedély, vagy az engedély kérelmének másolata az 556. cikk (1) bekezdése második albekezdésének alkalmazásakor;

c) a vámfelügyelet melletti feldolgozáshoz a 218. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott okmányok, továbbá szükség esetén a vámeljárásra vonatkozó írásos engedély,

d) az ideiglenes behozatali eljáráshoz:

– behozatali vámok alóli részleges mentesség esetén; a 218. cikk (1) bekezdésében meghatározott okmányok;

– behozatali vámok alóli teljes mentesség esetén; a 218. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott okmányok,

továbbá szükség esetén a vámeljárásra vonatkozó írásos engedély;

e) passzív feldolgozási eljáráshoz a 221. cikk (1) bekezdésében meghatározott okmányok, továbbá szükség esetén az eljárásra vonatkozó írásos engedély, vagy az engedély kérelmének másolata, amennyiben a 751. cikk (1) bekezdésének második albekezdése kerül alkalmazásra.

(2) A 218. cikk (2) bekezdését alkalmazni kell a gazdasági vámeljárás alá vonás vonatkozó vámáru-nyilatkozatokra.

(3) A vámhatóságok határozhatnak úgy, hogy az eljárásra vonatkozó írásbeli engedélyt vagy az engedélykérelem másolatát nem kell csatolni, hanem azt vámhatóságok rendelkezésére magánál tartsa.”

4. A 228. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„Az elismervénynek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a) az áruk leírása, amely kellően pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye azok azonosítását; ez tartalmazhatja a vámtarifaszámot;

b) az áruk számlaértéke és/vagy mennyisége, szükség szerint;

c) a beszedett vámok vagy egyéb terhek tagolása;

d) a kiállítás dátuma;

e) a kiállító hatóság neve.

A tagállamok értesítik a Bizottságot minden e cikk értelmében bevezetett szabványos elismervényről. A Bizottság az információt továbbítja a többi tagállamnak.”

5. A 455. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A (2) bekezdésben megadott bizonyíték a vámhatóságoknak a következőképpen nyújtható be:

a) a vámhatóságok által hitelesített vám- vagy kereskedelmi okmány benyújtásával, amely megállapítja, hogy a kérdéses árukat bemutatták a rendeltetési vámhivatalnál. Az okmánynak tartalmaznia kell olyan információt, amely alapján az árukat azonosítani lehet; vagy

b) egy vámokmány, vagy annak másolata, illetve fénymásolata benyújtásával, amely bizonyítja egy harmadik országban az áruk vámeljárás alá vonását; az ilyen másolatot, illetve fénymásolatot hitelesíttetni kell az eredeti okmányt aláíró szervvel, vagy az érintett harmadik ország hatóságaival, vagy a tagállamok egyikének hatóságaival. Az okmánynak tartalmaznia kell olyan információt, amely alapján az árukat azonosítani lehet; vagy

c) az ATA-egyezmény alkalmazásakor az egyezmény 8. cikkében leírt bizonyítékkal.”

6. A 2. szakasz a következő 457b. cikkel egészül ki:

„457b. cikk

(1) Ha a 362. cikkben említett árukat TIR-igazolvány fedezete mellett szállítanak, vagy ha a vámhatóságok azt szükségesnek tartják, az indító/beléptető vámhivatal előírhat a szállítmányhoz egy útvonalat. A TIR-igazolvány jogosultjának kérelmére az útvonalat kizárólag annak a tagállamnak a vámhatósága változtathatja meg, amelyben a szállítmány az előírt útvonalon tartózkodik. A vámhatóságok feljegyzik a TIR-igazolványra vonatkozó lényeges adatokat, és haladéktalanul értesítik az indító/beléptető vámhivatalt.

A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket a jogsértések és szabálytalanságok megelőzésére és a hatékony szankciók kiszabására.

(2) Vis maior esetén a szállító eltérhet az előírt útvonaltól. A szállítmányt és a TIR-igazolványt köteles bemutatni azon tagállam legközelebbi vámhatóságánál, amelyben a szállítmány tartózkodik. A vámhatóságok haladéktalanul értesítik az indító/beléptető vámhivatalt, és feljegyzik a TIR-igazolványra a vonatkozó lényeges adatokat.”

7. A 629. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„629. cikk

A végtermékek, vagy szükség esetén a változatlan állapotú áruknak a Vámkódex 128. cikkében említett vámjogi sorsának meghatározására vonatkozó nyilatkozat tartalmaz minden olyan adatot, amely egy visszafizetési kérelmet alátámaszthat.”

8. A 630. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„630. cikk

Az egyszerűsített eljárás alkalmazásának sérelme nélkül minden olyan végtermék vagy változatlan állapotú áru, amelyet a Vámkódex 128. cikkében megadott vámjogi sorsok valamelyikére rendelnek, bemutatásra kerül az eljárást lezáró vámhivatalnál, és az alkalmazandó általános rendelkezésekkel összhangban a szóban forgó vámjogi sorsnál szükséges vámalakiságokat el kell végezni.”

9. A 631. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az 568. cikkben alkalmazását kivéve a végtermékek vagy a változatlan állapotú áruk a Vámkódex 128. cikkében megadott vámjogi sorsára vonatkozó nyilatkozatot az engedélyben megadott, eljárást lezáró vámhivatalok valamelyike őrzi meg.”

10. A 640. cikk (1) bekezdésének j) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„j) utalás a nyilatkozatokra, amelyek értelmében a végtermékek vagy, szükség esetén, változatlan állapotú áruk a Vámkódex 128. cikkében megadott valamely vámjogi sorsot kapják;”

11. A IV. rész III. címe az alábbiak szerint módosul:

a) A cím helyébe a következő szöveg lép:

„A VÁMTARTOZÁS ÖSSZEGÉNEK BESZEDÉSE”

b) A 871. cikk első bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Csatolni kell ezenfelül egy aláírt nyilatkozatot a Bizottság elé terjesztendő ügyben érintett személytől, amely tanúsítja, hogy a személy áttanulmányozta az esetet, és kijelenti, hogy nincs észrevétele, illetve megadja a további információkat, amelyeket szerinte az előterjesztésbe bele kellene foglalni.”

c) Az rendelet szövege kiegészül a következő 876a. cikkel:

„876a. cikk

(1) A vámhatóságok felfüggesztik az adós vámfizetésére vonatkozó kötelezettségeit addig az időpontig, amíg nem hoztak határozatot, feltéve, hogy amennyiben az áruk már nincsenek vámfelügyelet alatt, biztosítékot nyújtanak a vámok összegére, továbbá:

a) ha egy nyilatkozat érvénytelenítése iránt kérelmet adtak be, és az valószínűleg kedvező elbírálásban részesül;

b) ha a Vámkódex 236. cikke és ezzel összefüggésben a 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja, vagy a Vámkódex 238. cikke, vagy a 239. cikke alapján történő elengedés iránti kérelmet nyújtottak be, és a vámhatóságok úgy ítélik meg, hogy az alkalmazandó rendelkezésekben meghatározott feltételek teljesülnek;

c) ha a b) pontban megadottaktól eltérő esetekben a Vámkódex 236. cikke alapján történő elengedés iránti kérelmet nyújtottak be, és a Vámkódex 244. cikkének második albekezdésében megadott feltételek teljesültek.

Nem szükséges biztosítékot megkövetelni akkor, ha az az adós körülményei miatt az valószínűleg komoly gazdasági vagy szociális problémákat okozna.

(2) Olyan esetekben, ahol a Vámkódex 233. cikke c) bekezdésének második francia bekezdésében, vagy 233. cikkének d) pontjában megadott feltételek merülnek fel, a vámhatóságok felfüggesztik az adós vámfizetésre vonatkozó kötelezettségét, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az elkobzás feltételei teljesülnek.”

12. A 905. cikk (2) bekezdésének első albekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Csatolni kell ezenfelül egy nyilatkozatot, amelyet a visszafizetés vagy elengedés kérelmezője aláír, és amelyben kijelenti, hogy áttanulmányozta az előterjesztést, és nincs észrevétele, illetve megadja a további információkat, amelyeket szerinte az előterjesztésbe kellene foglalni.”

Vámkódex

1997. január 20.  

 

A BIZOTTSÁG 89/97/EK RENDELETE

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 82/97/EK rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre és különösen annak 249. cikkére,

mivel a nettó tömeg felülvizsgálata, amelyet a banán szabad forgalomba bocsátásakor a nyilatkozatban jelezni kell, módszertani és egységes alkalmazási problémát vet fel; mivel ebből fakadóan szükséges, hogy a banán nettó tömegének meghatározására és ellenőrzésére vonatkozó módszereket pontosítsák;

mivel az ebben rendeletben előírt rendelkezések összhangban állnak a Vámkódex Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2454/93/EGK bizottsági rendelet a következőképpen módosul:

1. A rendelet szövege kiegészül a következő cikkel:

„290a cikk

A 0803 00 19 KN-kód alá tartozó banán nettó tömegének behozatalkori ellenőrzését vámhivatalonként az évente beadott nyilatkozatok legalább 10 %-ánál el kell végezni.

A banán vizsgálatát a szabad forgalomba bocsátáskor a 38b. mellékletben megállapított szabályok szerint kell elvégezni.”

2. A rendelet szövege kiegészül a következő 38b. melléklettel:

„38b. melléklet

 

1. A 290a cikk alkalmazása céljából a vámhivatal, amelynél a friss banán szabad forgalomba bocsátására irányuló vámáru-nyilatkozatot benyújtották, minden csomagolástípusra és minden származási helyre vonatkozóan meghatározza a nettó tömeget egy csomagolási egységből való mintavétel alapján.

2. A csomagolási egység mért mintájának a nyilatkozat tekintetében reprezentatívnak kell lennie. A mintának ki kell terjednie legalább feltüntetett mennyiségekre.

 

Amennyiben az egész rakományhoz egyetlen nyilatkozat tartozik, a vámhivatal, feltéve, hogy csalás gyanúja nem merül fel, elvégezheti a nettó tömeg számítását legalább 15 csomagolási egység (azonos csomagolástípusból és azonos származási hellyel rendelkező) mintája alapján.

A nettó tömeget a következőképpen kell meghatározni:

– legalább egy csomagolási egységet meg kell nyitni, és ki kell számítani a csomagolás tömegét,

– a csomagolás tömegét valamennyi ugyanolyan típusú csomagolásra vonatkozóan el kell fogadni, és valamennyi lemért csomagolási egység tömegéből le kell vonni,

– a banán így megállapított, az ellenőrzött minta tömegén alapuló csomagolási egységenkénti átlagos tömegét kell a nyilatkozattal érintett banán nettó tömegének meghatározásakor alapul venni.”

2. cikk

1998. január 1. előtt a Bizottság újra megvizsgálja az 1. cikkben meghatározott vizsgálati arányt.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

1997. február 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

 

Vámkódex

1997. július 23.  

 

A BIZOTTSÁG 1427/97/EK RENDELETE

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 82/97/EK parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre, és különösen annak 249. cikkére,

mivel a 2913/92/EGK rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 20. cikke (3) bekezdésének d), e) és f) pontjában említett intézkedések következtében a behozatal bizonyos mennyiségre korlátozódhat a vámkontingensek, illetve vámplafonok folytán;

mivel 1988 óta a Tanács rendszeresen a Bizottságra ruházza a vámkontingensek igénylési sorrend alapján történő kezelését és a preferenciális tarifális intézkedések keretében megvalósuló behozatal felügyeletének feladatát; mivel a stabilitás és az átláthatóság érdekében és működtetésük nagyobb hatékonyságára tekintettel e kezelés általános elveit és szabályait kodifikálni szükséges; mivel a vámkontingensek alkalmazását az adott vámkontingens megnyitása és lezárása között szabad forgalomba bocsátás céljából bejelentett árukra kell korlátozni;

mivel a vámkontingensek kezelésére vonatkozó szabályoknak a Közösség egész területén biztosítaniuk kell, hogy minden importőr egységes és méltányos elbánásban részesüljön; mivel ennek megfelelően a Közösség valamennyi importőrének egyenlő és folyamatos hozzáférést kell biztosítani a vámkontingensekhez mindaddig, amíg azok ki nem merülnek, és a felosztásokat munkanaponként egyszer el kell végezni, kivéve azokat az eseteket, ahol a műszaki feltételek ezt nem teszik lehetővé;

mivel azokban az esetekben, amikor nincs ok azt feltételezni, hogy a vámkontingens rövid idő alatt kimerül, a vámkontingens igénybevételének eredményeképpen potenciálisan meg nem fizetendő behozatali vámok fedezetére nyújtott biztosíték felesleges terhet ró a gazdaság szereplőire; mivel az egységes elbánás érdekében a tagállamok eltekinthetnek az importvámok fedezetének biztosításától azokban az esetekben, amikor megállapítást nyer, hogy egy adott vámkontingens nem merül ki rövid idő alatt;

mivel az egyes kereskedelmi ügyletek adatait a titokvédelmi szabályokkal védeni kell;

mivel a vámkontingensek kezelése és a vámkedvezmények alkalmazásának felügyelete magas szintű igazgatási együttműködést igényel a Bizottság és a tagállamok vámhatóságai között;

mivel rendelkezni szükséges a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozat érvénytelenítéséről azon csomagküldő kereskedés keretében szállított áruk esetében, amelyeket a fogyasztó egy harmadik országba visszaküld;

mivel kényelmes és hasznos piktogram alkalmazásának engedélyezése, bélyegző használatával, a közösségi árutovábbítási eljárás keretében vasúton szállított küldemények azonosítására;

mivel az egységes belső piac létezése maga után vonja a konténerek fel- és lerakodásához szükséges speciális felszerelések megfelelő alkalmazását;

mivel a Közösségben létező és működő vámszabad területek részletes jegyzékének közzétételének lehetővé tétele érdekében e közleményeket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának C sorozatában szükséges közölni;

mivel a legutóbb a 89/97/EK rendelet által módosított 2454/93/EGK bizottsági rendelet 859. cikke azoknak a jelentős hatással nem bíró eseteknek a korlátozó listáját tartalmazza, amelyekben nem keletkezik vámtartozás még akkor sem, ha a Vámkódex 204. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában hivatkozott helyzetek egyike fennáll; mivel erre a listára fel kell venni az alábbi eseteket: passzív feldolgozás után visszahozott és a szabad forgalomba bocsátás előtt átmeneti megőrzés alá vagy egy felfüggesztő vámeljárás alá vont áruk, valamint azok az aktív feldolgozáson átesett áruk, amelyek esetében az engedély megújítását nem kérelmezték időben;

mivel a kereskedelmi tevékenység elősegítése céljából bizonyos korlátozott esetekben helyénvaló eltekinteni az olyan áruk újrakivitelétől, amelyekre a behozatali vámok visszafizetése, illetve elengedése engedélyezésre kerül, és ezek vámraktárba történő betárolását, vagy vámszabad területen, illetve vámszabad raktárban történő elhelyezését engedélyezték;

mivel az olívaolaj aktív feldolgozásakor alkalmazandó átalány-elszámolásikulcs módosításra szorul a Közösség egészében történő egységes alkalmazásának elősegítése és az eljárás lezárásának egyszerűsítése érdekében;

mivel szükséges világosabban meghatározni azokat a feltételeket, amelyek esetén az aktív feldolgozási eljárásban egyenértékű áruval történő helyettesítés alkalmazható a kukorica–ágazatban, az ágazaton belüli torzulások elkerülése érdekében;

mivel a 2454/83/EGK rendelet 78. mellékletében szereplő lista bővítése szükséges annak érdekében, hogy részletesebben kerüljenek meghatározásra azok az esetek és feltételek, ahol egyenértékű árukkal történő helyettesítést lehet alkalmazni az olívaolaj-ágazatban az aktív feldolgozási műveletekre;

mivel bővítésre szorul azoknak a végtermékeknek a listája, amelyekre külön vámtételek alkalmazhatók;

mivel gazdasági okokból a 2454/93/EGK rendelet 87. mellékletében közölt lista bővítése szükséges;

mivel az ebben a rendeletben meghatározott rendelkezések összhangban vannak a Vámkódex Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2454/93/EGK rendelet az alábbiak szerint módosul:

1. a 248. cikk a következő, (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az (1) bekezdés sérelme nélkül, a vámhatóságok eltekinthetnek a biztosíték megkövetelésétől az olyan áruk tekintetében, amelyek vámkontingens igénybevételére vonatkozó kérelem tárgyát képezik, ha a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor megállapítják, hogy a kérdéses vámkontingens a 308c. cikk értelmében nem kritikus.”;

2. a 251. cikk a következő 1b. ponttal egészül ki:

„1b. a csomagküldő kereskedés keretében rendelésre szállított és visszaküldött áruk esetében a vámhatóságok érvénytelenítik a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatokat, ha a nyilatkozat elfogadásától számított három hónapon belül erre vonatkozó kérelmet nyújtanak be, feltéve, hogy az árukat az eredeti küldő címére vagy az említett küldő által megadott más címre visszaküldve kivitték;”

3. a 256. cikk (2) bekezdésének helyére a következő szöveg lép:

„(2) Ha a vámkontingensen keretén belül szabad forgalomba bocsátott árukra csökkentett vagy nulla behozatali vámot kell alkalmazni, vagy ha azokra, feltéve, hogy a szokásos behozatali vámok kiszabására nem kerül újra sor, vámplafon vagy egyéb preferenciális tarifális intézkedések vonatkoznak, akkor a vámkontingens, illetve a preferenciális tarifális intézkedés csak azután vehető igénybe, hogy a vámhatóságokhoz benyújtották azt a okmányt, amely a csökkentett vagy nulla vámtétel alkalmazása engedélyezésének feltételét képezi. Az okmányt minden esetben:

– a vámkontingens kimerülése előtt, vagy

– egyéb esetekben a szokásos behozatali vámtételeket visszaállító közösségi intézkedést megelőzően

kell benyújtani.”;

4. a II. rész I. címe a következő 3. fejezettel egészül ki:

„3. FEJEZET

A tarifális intézkedések kezelése

1. szakasz

A vámáru-nyilatkozatok időbeli sorrendje alapján felhasználásra kerülő vámkontingensek kezelése

308a. cikk

(1) Eltérő rendelkezés hiányában, ha valamely közösségi jogi aktus vámkontingenst nyit meg, a vámkontingenst a szabad forgalomba bocsátásról szóló nyilatkozatok elfogadásának időbeli sorrendje alapján kell kezelni.

(2) Ha egy szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó olyan vámáru-nyilatkozat kerül elfogadásra, amely egy adott vámkontingensből való részesülésre vonatkozó érvényes kérelmet is magában foglal, az érintett tagállam a Bizottságon keresztül a szükségleteinek megfelelő mennyiséget igénybe veszi.

(3) A tagállamok mindaddig nem nyújthatnak be igénybevételre vonatkozó kérelmet, ameddig a 256. cikk (2) és (3) bekezdésében megállapított feltételek nem teljesültek.

(4) A (8) bekezdés figyelembevételével a Bizottság a kontingenseket a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontja alapján, valamint olyan mértékben osztja fel, ahogy az adott vámkontingens egyenlege azt megengedi. Az elsőbbség megállapítására ezen időpontok időbeli sorrendje szerint kerülhet sor.

(5) A tagállamok késedelem nélkül tájékoztatják a Bizottságot minden érvényes igénybevételi kérelemről. E közléseknek tartalmazniuk kell a (4) bekezdésben említett időpontot, és az adott vámáru-nyilatkozatban kérelmezett pontos mennyiséget.

(6) A (4) és (5) bekezdés alkalmazása során a Bizottság rögzíti a sorrendet azokban az esetekben, amikor a vámkontingenst megnyitó közösségi jogi aktus azt nem állapítja meg.

(7) Ha a vámkontingens-igénybevételi kérelem nagyobb mennyiségre vonatkozik, mint a rendelkezésre álló keret, a vámkontingenst a kért mennyiségek figyelembevételével arányosan kell felosztani.

(8) E cikk alkalmazásában a vámhatóságok által január 1-jén, 2-án és 3-án elfogadott nyilatkozatokat január 3-án elfogadottnak kell tekinteni. Ha azonban e napok bármelyike szombatra vagy vasárnapra esik, a nyilatkozatokat január 4-én elfogadottnak kell tekinteni.

(9) Amikor új vámkontingens kerül megnyitásra, a Bizottság a vámkontingenst megnyitó rendelkezés közzétételének napját követő tizenegyedik munkanap előtt nem engedélyez igénybevételt.

(10) A tagállamok haladéktalanul visszatérítik a Bizottságnak az általuk fel nem használt lehívott mennyiségeket. Ha azonban egy 10 ECU vagy kisebb összegű vámtartozást képviselő téves lehívás felfedezésére az érintett vámkontingens érvényességi idejét követő első hónap után kerül sor, a tagállamoknak ezt nem szükséges visszatéríteniük.

(11) Ha a vámhatóságok olyan áruk tekintetében érvénytelenítenek egy szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru-nyilatkozatot, amelyek vámkontingens igénybevételére vonatkozó kérelem tárgyát képezik, akkor az ezekre az árukra vonatkozó teljes kérelmet törölni kell. Az érintett tagállamok kötelesek azonnal visszatéríteni a Bizottságnak a vámkontingensből az ilyen árukra lehívott mennyiségeket.

(12) Az egyes tagállamok igénybevételi kérelmeiben foglalt adatokat a Bizottság és a többi tagállam bizalmasan kezeli.

308b. cikk

(1) A Bizottság minden munkanapon elvégzi a felosztást, kivéve:

– azokat a napokat, amelyek a Közösség brüsszeli intézményei számára munkaszüneti napok, vagy

– kivételes körülmények esetén bármely egyéb napot, feltéve, hogy a tagállamok illetékes hatóságait erről előzetesen értesítik.

(2) A 308a. cikk (8) bekezdésére is figyelemmel, minden egyes felosztás során figyelembe kell venni azokat a még teljesítetlen kérelmeket, amelyek olyan szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru-nyilatkozatokra vonatkoznak, amelyet két nappal korábban, vagy azt megelőzően fogadtak el, és amelyeket a Bizottsággal közöltek.

308c. cikk

(1) Az első felosztás után nem tekinthető egy vámkontingens kritikusnak azokban az esetekben, amikor:

– ugyanolyan származású, ugyanolyan árura az előző két év mindegyikében legalább hat hónapra megnyitott vámkontingens a vonatkozó két év során nem merült ki a kontingensidőszak hetedik hónapjának utolsó munkanapja előtt, és

– az új vámkontingens nyitó mennyisége nem kisebb, mint az utolsó két év során megnyitott bármelyik kontingens mennyisége.

(2) Amint egy nem kritikus vámkontingens induló mennyiségének 75 %-a felhasználásra került, vagy ha az illetékes hatóságok úgy határoznak a vámkontingenst a továbbiakban kritikusnak kell tekinteni.

2. szakasz

A preferenciális behozatal felügyelete

308d. cikk

(1) Ha a preferenciális behozatal közösségi felügyeletére van szükség, a tagállamok havonta egyszer, illetve a Bizottság kérése alapján ennél gyakrabban tájékoztatják a Bizottságot az előző hónap során preferenciális tarifális elbánásban részesült szabad forgalomba bocsátott termékek mennyiségére vonatkozó adatokról.

(2) A tagállamok felügyeleti beszámolóikban az érintett időszak első napjától preferenciális tarifális elbánásban részesült szabad forgalomba bocsátott teljes mennyiséget jelezni kell.

(3) A tagállamok a havi felügyeleti beszámolóikat legkésőbb a beszámolási időszakot követő hónap 15. napjáig kötelesek megküldeni a Bizottsághoz.

(4) Az egyes tagállamok által közölt információkat bizalmasan kell kezelni.”;

5. a 417. cikk a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az első bekezdésben említett címke helyettesíthető az 58. mellékletben feltüntetett piktogrammal megegyező, zöld színű bélyegzőlenyomattal.”;

6. a 426. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„426. cikk

A közösségi árutovábbítási eljárás alkalmazásakor az eljárás alakiságai a 427–442. cikk szerint egyszerűsödnek a vasúttársaságok által, fuvarozási vállalatok igénybevételével, konténerekben szállított olyan áruk esetében, amelyeket TR átadási jegyzékek fedezete mellett szállítanak. Ezek a szállítási műveletek magukban foglalhatják a szállítmányoknak a vasúti szállítástól eltérő szállítási módokat alkalmazó fuvarozási vállalatok általi, a berakodás helyéhez legközelebb eső alkalmas vasútállomásig, illetve a legközelebbi alkalmas vasútállomástól a kirakodás helyéig történő elszállítását, valamint az említett két állomás közötti bármely tengeri szállítást.”;

7. a 427. cikk az alábbi 5. ponttal egészül ki:

„5. »legközelebbi alkalmas vasútállomás« a berakodás vagy kirakodás helyéhez legközelebb eső vasútállomás vagy pályaudvar, amely rendelkezik a 2. pontban meghatározott konténerek kezelésére alkalmas berendezésekkel.”

8. a 432. cikk az alábbi bekezdéssel egészül ki:

„Az első bekezdésben hivatkozott címke helyettesíthető az 58. mellékletben feltüntetett piktogrammal megegyező, zöld színű bélyegzőlenyomattal.”;

9. a 801. cikk második bekezdését el kell hagyni.

10. a 840. cikk (1) bekezdés a) pontja helyére a következő szöveg lép:

„a) a Közösségben meglévő és működő vámszabad területeket;”;

11. a 859. cikk az alábbi 8. és 9. ponttal egészül ki:

„8. a Vámkódex 145. cikke szerint teljes vagy részleges vámmentességgel szabad forgalomba bocsátható áruk esetében, a Vámkódex 204. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett körülmények egyikének fennállásakor, mialatt az érintett áruk átmeneti megőrzés vagy más vámeljárás alatt állnak a szabad forgalomba bocsátás előtt;

9. folyamatos aktív feldolgozási tevékenység esetén a szükséges engedély megújítására vonatkozó kérelem elmaradásakor, annak ellenére, hogy a megadás feltételei egyébként teljesültek.”;

12. a 900. cikk az alábbiak szerint módosul:

a) a (2) bekezdés a második és harmadik albekezdés között a következő albekezdéssel egészül ki :

„Az (1) bekezdés g), i) és l) pontjában említett esetekben azonban a döntéshozó vámhatóságok kérelemre engedélyezhetik az áruk újrakivitele helyett azok vámraktározási eljárás alá vonását vagy vámszabad területre, illetve vámszabad raktárba történő betárolását.”;

Vámkódex