1994. március 24.

A BIZOTTSÁG 1994. március 24-i 655/94/EK RENDELETE

a Közösségi Vámkódex végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendeletnek az egységes vámokmány és az alkalmazandó kódok tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre,

tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre, és különösen annak 249. cikkére,

mivel a 3665/93/EK rendelettel módosított 2454/93/EGK bizottsági rendelet meghatározza a vámáru-nyilatkozathoz használandó nyomtatványokat;

mivel a textilárukra vonatkozó passzív feldolgozási rendszer keretében végrehajtott műveleteknek egyértelműen azonosíthatóknak kell lenniük a vámáru-nyilatkozatokon;

mivel ebben a rendeletben előírt rendelkezések összhangban vannak a Vámkódex Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2454/93/EGK rendelet 38. melléklete e rendelet mellékletének megfelelően módosult

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 1995. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Vámkódex

1994. június 21.

A TANÁCS 1994. június 21-i 1500/94/EK RENDELETE

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre,

tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre, és különösen annak 249. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel a 2913/92/EGK rendelet 20. cikkének (4) bekezdése alapján a kedvezményes tarifális intézkedések, amelyeket a Közösség és bizonyos országok vagy országcsoportok között létrejött megállapodások tartalmaznak és kedvezményes elbánást biztosítanak, illetve amelyeket bizonyos országok, országcsoportok vagy területek javára a Közösség egyoldalúan elfogadott, valamint az autonóm vámfelfüggesztő intézkedések, amelyek bizonyos áruk behozatali vámját csökkentik vagy az alól mentességet adnak, csak akkor alkalmazhatók, ha azokat a nyilatkozattevő kérvényezi, és az áruk az adott intézkedés valamennyi feltételének eleget tesznek;

mivel a Közösség kereskedelempolitikájának működtetéséhez fontos, hogy az ilyen intézkedésekben érintett áruforgalom mennyiségéről teljes körű statisztikával rendelkezzen;

mivel az ilyen statisztikák kiértékeléséhez szükséges, hogy minden tagállam az Egységes Vámokmány 36. rovatában egy egységes kódot alkalmazzon;

mivel mindezek mellett a tagállamoknak megvan a lehetőségük, hogy a vámügyek területén a számítógépes adatfeldolgozási rendszereiket egymáshoz illesszék; minek során az átmeneti időszakra megengedett a nemzeti kódok alkalmazása, amennyiben ezek a közösségi kódokkal összeegyeztethetők;

mivel célszerű 1996. január 1-jétől azokra az árukra vonatkozó statisztikai adatok gyűjtése, amelyekkel kapcsolatosan export-visszatérítést kérvényeznek;

mivel, a Bizottság által benyújtott rendelettervezetre vonatkozó Vámkódex Bizottság állásfoglalásának hiányában, a Tanács feladata a szükséges rendelkezések meghozatala,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2454/93/EGK rendelet 37. és 38. mellékletei e rendelet mellékletének megfelelően módosulnak.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 1995. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Vámkódex

1994. szeptember 8.

A BIZOTTSÁG 2193/94/EK RENDELETE (1994. szeptember 8.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre,

tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre és különössen annak 249. cikkére,

mivel az érintett személyek egyenlő elbánásának biztosítása céljából kívánatos egyértelművé tenni, hogy a legutóbb az 1500/94/EK rendelettel módosított 2454/93/EGK bizottsági rendelet értelmében áruk bizonyos esetekben ideiglenes raktározást követően szabad forgalomba bocsáthatók a helyi vámkezelési eljárás alkalmazásával; mivel világos különbséget kell tenni a különböző lehetséges helyzetek között; mivel a helyi vámkezelési eljárással járó kötelezettségeknek meg kell felelniük ezeknek a lehetőségeknek;

mivel a 2454/93/EGK rendelet rendelkezéseket tartalmaz a harmadik országokból vasúton behozott árukra vonatkozó CIM fuvarlevél egyes példányainak hitelesítését és rendeltetését illetően;

mivel kívánatos ezeket a rendelkezéseket úgy módosítani, hogy vonatkozzanak arra az esetre, amikor ezen árukat utazásuk során vámeljárás alá vonják és az eredeti CIM fuvarlevél kíséretében továbbítják a tagállamban levő rendeltetési helyre;

mivel kívánatos az aktív feldolgozási eljárás azonosítási módszereinek meghatározása és az okmányellenőrzés biztosítása, annak igazolására, hogy a végterméket az importárukból nyerték;

mivel a Közösség aktív feldolgozási eljárás szabályait oly módon alakította ki, hogy a legmesszebbmenőkig decentralizálja a feldolgozásokra vonatkozó különböző aspektusokat; mivel ezek többek között elrendelik, hogy engedély csak akkor bocsátható ki, ha a közösségi termelők alapvető érdekeit nem befolyásolja hátrányosan (a gazdasági feltételek); mivel a rendelkezések további előírásokat tartalmaznak számos különleges helyzetre vonatkozóan, amelyekben a gazdasági feltételek teljesítettnek tekinthetők; mivel bizonyos körülmények között, bár a feltételeket azok a vámhatóságok, amelyekhez a kérelmeket benyújtották, formálisan teljesítettnek tekinthetik, az eljárás azonban a gyakorlatban hátrányosan befolyásolhatja a közösségi termelők versenyhelyzetét;

mivel rendelkezéseket kell elfogadni a gazdasági feltételeknek való megfelelés biztosítása céljából azokban az esetekben, ahol a kérelmet aktív feldolgozási eljárásra nyújtották be, oly módon, hogy igazságos egyensúly jöhessen létre a közösségi termelők érdekei és a érintett feldolgozók érdekei között; mivel kötelező konzultációs eljárást kell kialakítani ebből a célból;

mivel az eljárás egyszerűsítése érdekében kívánatos azoknak az értékhatároknak a megemelése, amelyeknél a gazdasági feltételeket kielégítettnek lehet tekinteni; mivel kívánatos a 2454/93/EGK rendelet 75. mellékletének kiigazítása, figyelembe véve a gazdasági ágazatok érzékenységének fokát;

mivel gazdasági okokból kívánatos külön rendelkezéseket beilleszteni az aktív feldolgozási eljárás vonatkozásában a tésztatermékek területén;

mivel az ellenőrzés érdekében, és abból a célból, hogy teljesen ki lehessen használni az egységes belső piac előnyeit az aktív feldolgozási eljárásokra, a 2454/93/EGK rendelet 556. cikkének (2) bekezdésében előírt egységes engedélyezés alkalmazásával rendelkezni kell egy olyan okmányról, amelyet azokhoz az eljárásokhoz használnak, amelyekben az importárukat a helyettesítő árukból nyert végtermékek kivitele előtt hozzák be;

mivel világossá kell tenni, hogy a megfelelő adatlap használata csak akkor kötelező, ha az illetékes hatóságok nem állapodtak meg közösen más kielégítő ellenőrzési eljárásokban az engedély kibocsátását megelőzően;

mivel kívánatos meghatározni azokat az időközöket, amelyek elteltével a gazdasági feltételeket felül kell vizsgálni;

mivel a jelenleg érvényben lévő szabályok rendelkeznek arról, hogy az aktív feldolgozási eljárás alá vont importáruk és végtermékek meghatározott célra használhatók fel;

mivel a polgári repülési ipar aktív feldolgozási vámeljárás alá vont áruinak vagy termékeinek jellege, a részt vevő szállítmányok száma, a lényeges egyszerűsítések az egyéb behozatali eljárásokban és az ebben az ágazatban fennálló nemzetközi versenyből adódó gazdasági okok szükségessé teszik az aktív feldolgozási eljárást alkalmazó közösségi kereskedőknél felmerült adminisztratív költségek csökkentését, miközben biztosítják, hogy az egyszerűsítés nem ad okot a visszaélésekre vagy szabálytalanságokra;

mivel gyakorlati okokból az aktív feldolgozási eljárás lezárását ezért bizonyos feltételeknek megfelelően egyszerűsíteni kell;

mivel ebben a vonatkozásban intézkedni kell arról, hogy az aktív feldolgozási eljárást lezártnak tekintsék, amint az érintett áruk vagy termékek felhasználása megtörtént az első alkalommal, azzal a feltétellel, hogy az engedélyes kereskedelmi feljegyzései lehetővé teszik annak ellenőrzését, hogy az eljárást igénybe vették és megfelelően végrehajtották;

mivel számításba kell venni azt a tényt, hogy a kereskedők ebben az ágazatban általában olyan kereskedelmi feljegyzéseket vezetnek, amelyek az eljárás alá vont áruk és az eljárás eredményeként elkészült termékek közti kapcsolatot láthatóvá teszik;

mivel szükség van arra, hogy azokat a közösségi árukat, amelyeket közvetlenül a vámterületről vámszabad területen keresztül visznek ki, rendszeresen bemutassák és bejelentsék a kivitel céljából, hogy megelőzzék az érzékeny áruk kiviteli vizsgálatának megkerülését;

mivel a közösségi áruk kivitelét szabályozó rendelkezéseket alkalmazni kell a vámszabad területen keresztül kivitt árukra;

mivel azon nem-közösségi áruk esetén nem szükséges rendszeres nyilatkozat és bemutatás, amelyeket nem rakodnak ki, vagy amelyeket vámszabad területen raknak át;

mivel az egységes vámokmány 26. rovata kötelező alkalmazásának határideje 1996. január 1-ig kitolásra kerül, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy ezt az intézkedést kielégítőbb módon vezessék be, különösen figyelembe véve a vám-adatfeldolgozási rendszerek hozzáigazításának szükségességét;

mivel a 26. rovat alkalmazása választható marad árutovábbítás, vámraktározási eljárás alá vonás és az áruk vámraktárból történő újrakivitele esetén;

mivel gyakorlati okokból kívánatos az engedélykérelem és az aktív feldolgozási eljárás alkalmazási mintáinak kiigazítása;

mivel bizonyos elszámolási kulcsokat ki kell igazítani a technikai fejlődés eredményeként abból a célból, hogy ezeket összhangba hozzák a hasonló közösségi áruk feldolgozásakor az export-visszatérítések kiszámításához használt kulcsokkal;

mivel a 2454/93/EGK rendelet meghatározta azoknak az áruknak a jegyzékét, amelyekre a vámfelügyelet melletti feldolgozás igénybe vehető; mivel gazdasági okokból célszerűnek tűnik egy 14. ponttal bővíteni a 87. melléklet jegyzékét;

mivel az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódex Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2454/93/EGK rendelet az alábbiak szerint módosul:

1. A 266. cikk az alábbiak szerint módosul:

• Az (1) bekezdés helyébe az alábbi szöveg lép:

„(1) Annak érdekében, hogy a vámhatóságok kielégítő módon meggyőződhessenek a műveletek megfelelő végrehajtásáról, a 263. cikkben említett engedélyes:

a) a 263. cikk első és harmadik francia bekezdésében említett esetekben:

i. amikor az árukat az e célra kijelölt helyre történő érkezésükkor szabad forgalomba bocsátják:

— köteles megfelelően értesíteni a vámhatóságokat az áruk érkezéséről a vámhatóságok által meghatározott formában és módon abból a célból, hogy az áruk kiadását elérje, és

— köteles az árukat bevezetni a nyilvántartásaiba;

ii. amikor a szabad forgalomba bocsátást az áruk ugyanazon a helyen történő átmeneti megőrzése előzi meg a Vámkódex 50. cikkének értelmében, a Vámkódex 49. cikke szerinti határidő lejárta előtt:

— köteles megfelelően értesíteni a vámhatóságokat az általuk meghatározott formában és módon arról, hogy az árukat szabad forgalomba kívánja bocsátani, az áruk kiadása érdekében, és

— köteles az árukat bevezetni a nyilvántartásaiba;

b) a 266. cikk második francia bekezdésében említett esetekben:

— köteles megfelelő módon értesíteni a vámhatóságokat az általuk meghatározott formában és módon arról, hogy az árukat szabad forgalomba kívánja bocsátani, az áruk kiadása érdekében, és

— köteles az árukat bevezetni a nyilvántartásaiba.

Az első francia bekezdésben említett értesítésre nincs szükség, ha a szabad forgalomba bocsátott árukat már vámraktározási eljárás alá vonták D típusú raktárban;

c) a 263. cikk negyedik francia bekezdésében említett esetekben az áruknak az e célra kijelölt helyre történő érkezésekor:

— köteles az árukat bevezetni a nyilvántartásaiba;

d) az a), b) és c) pontokban hivatkozott nyilvántartásokba való bevezetés idejétől kezdve köteles hozzáférhetővé tenni a vámhatóságok számára az összes olyan okmányt, amelynek elkészítése a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó rendelkezések alkalmazása céljából szükséges.”

• A (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) engedélyezheti, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett értesítést közvetlenül az áruk megérkezése előtt tegyék meg

• A cikk szövege kiegészül az alábbi (3) bekezdéssel:

„(3) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában hivatkozott nyilvántartásokba történő bevezetést bármely egyéb alakiság helyettesítheti, amely a vámhatóságok által előírt hasonló garanciákat kínál. A bevezetésnek tartalmaznia kell annak időpontját és az áruk azonosításához szükséges adatokat.“

2. A 423. cikk (2) bekezdése helyébe az alábbi szöveg lép:

„(2). Rendeltetési vámhivatalként a rendeltetési pályaudvar szerinti vámhivatal jár el. A 421. cikkben meghatározott alakiságokat a rendeltetési vámhivatalnál kell lefolytatni.

(3) Ha az árukat egy közbülső állomáson bocsátják szabad forgalomba, vagy vonják más vámeljárás alá, akkor az ezért az állomásért felelős vámhivatal jár el rendeltetési vámhivatalként. Ez a vámhivatal hitelesíti a 2. és 3. példányt, valamint a vasúttársaság által benyújtott 3. példány kiegészítő példányát és ellátja ezeket az alábbi bejegyzések valamelyikével:

— Cleared

— Dédouané

— Verzollt

— Sdoganato

— Vrijgemaakt

— Toldbehandlet

— Despachado de aduana

— Desalfandegado

Ez a vámhivatal késedelem nélkül visszaküldi a 2. és a 3. pédányt a vasúttársaság számára, miután hitelesítette ezeket és megtartja a 3. példány kiegészítő példányát.

(4) A (3) bekezdésben említett eljárás nem alkalmazható a 92/12/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében és 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jövedéki adó alá eső termékekre.

(5) A (3) bekezdésben említett esetben a rendeltetési pályaudvar szerint illetékes vámhatóság kérheti a 2. és 3. példány hitelesítésének a közbülső pályaudvar szerint illetékes vámhatóság által történő utólagos ellenőrzését.

3. Az 551. cikk az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A Vámkódex 117. cikke b) pontjának alkalmazásában a vámhatóságok meghatározzák a végtermékekben lévő importáruk azonosításának módszereit, vagy megteszik a szükséges intézkedéseket annak ellenőrzésére, hogy az egyenértékű árukkal történő helyettesítés lebonyolítására előírt feltételek teljesülnek-e.

A vámhatóságok a céltól függően különösen az alábbi eszközöket használják:

a) speciális jelölések vagy gyártók számainak feltüntetése vagy leírása;

b) ólomzárak, bélyegzők, jelölőkapcsok vagy egyéb megkülönböztető jelölések rögzítése;

c) mintavétel, illusztrációk vagy műszaki leírások;

d) a elemzések elvégzése;

e) a feldolgozási folyamattal kapcsolatos raktári nyilvántartások vagy egyéb alátámasztó dokumentumok vizsgálata, melyekből egyértelműen megállapítható, hogy a végtermékeket az importárukból állították elő.”

4. Az 552. cikk (1) bekezdése az alábbiak szerint módosul:

— A bevezető szöveg helyébe az alábbi szöveg lép:

„Az 553. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül a Vámkódex 117. cikkének c) pontjában említett gazdasági feltételek többek között akkor tekinthetők teljesítettnek, ha:”

— Az a) pont v) alpontja helyébe az alábbi szöveg lép:

„v) olyan műveletek, amelyekben az engedély alapján behozott, nyolc számjegyű KN-kód alá tartozó egyes árufajták értéke nem haladja meg kérelmezőnként és naptári évenként a 300 000 ECU-t, függetlenül a feldolgozási műveletet végző feldolgozók számától.

A 75. mellékletben felsorolt áruk és termékek értékhatára azonban nem haladhatja meg a 150 000 ECU-t.

Az említett érték az áruknak a kérelem benyújtásának időpontjában ismert adatok és benyújtott okmányok alapján becsült vámértéke.

Ettől a bekezdéstől bizonyos importáruk esetében a bizottság eljárásával összhangban el lehet tekinteni (kód: 6400)”

— Az a) pont az alábbi vi. alponttal egészül ki:

„vi. a 1001 10 90 KN-kód alá eső durumbúza feldolgozása a 1902 11 00 és 1902 19 KN-kód alá eső tészta készítéséhez (kód: 6203)”

5. Az 553. cikk a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Ahol a tények alapján a vámhatóság vagy a Bizottság arra a véleményre jut, hogy az 552. cikk (1) bekezdésében hivatkozott bármely eset előfordulása ellenére az eljárás alkalmazása hátrányosan befolyásolhatná a közösségi termelők alapvető érdekeit, az alábbi eljárást kell alkalmazni.

A vámhatóságok a kérelmet, az alátámasztó okmányokkal együtt késedelem nélkül továbbítják a Bizottsághoz.

Amikor a Bizottság megkapja a konzultációhoz szükséges dokumentumokat, ezt azonnali közli az érintett tagállammal és értesíti a többi tagállamot.

Ha új engedélyt bocsátanak ki vagy egy meglévő engedélyt újítanak meg a konzultációba bevont árutípus vonatkozásában, a vámhatóságok tájékoztatják a kérelmezőt arról, hogy konzultációs eljárást kezdeményeztek és értesítik a lehetséges következményekről.

Ha a Bizottság megvizsgálva a hozzá értékelésre benyújtott esetet úgy találja, hogy az eljárás alkalmazása hátrányosan befolyásolhatná a közösségi termelők érdekeit, késedelem nélkül határozat tervezetet nyújt be a Vámkódex Bizottsághoz. A Vámkódex Bizottság a Vámkódex 249. cikkében hivatkozott eljárás szerint fogadja el a határozatot.

Az említett határozatról értesítik a tagállamokat, amelyek ezt figyelembe veszik az új engedélyek kiadásakor. Ha a bizottsági határozat valószínűsíthetően érinti a korábban kiadott engedélyeket, amelyekre vonatkozóan a gazdasági feltételek nem tekinthetők teljesítettnek, a Vámkódex 8., 9. és 10. cikkét kell alkalmazni.”

6. Az 556. cikk az alábbi (4)-(8) bekezdésekkel egészül ki:

„(4) Amennyiben a vámhatóságok a (2) bekezdésben hivatkozott egységes engedélyezést megelőző konzultációs eljárás során más kielégítő ellenőrzési módban nem egyeznek meg, a 75a. mellékletben szereplő mintának és előírásoknak megfelelő INF 9 adatlapot kell alkalmazni, ha az importárukat a helyettesítő árukból nyert végtermékek kivitele előtt hozzák be.

(5) Az INF 9 adatlap egy eredeti és három másolati példányból áll, amelyeket együttesen kell bemutatni annál a vámhivatalnál, ahol a behozatali alakiságokat végzik.

Az INF 9 adatlap az eljárás alá vont importáruk mennyiségének megfelelő mennyiségű végtermékre vonatkozóan kerül kiállításra. Amennyiben a tervek szerint az áruk egymást követő részszállítmányokban kerülnek kiszállításra, több INF 9 adatlap is kitölthető.

(6) A 601. cikk (3) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

(7) Az importáruk vámeljárás alá vonására vonatkozó árunyilatkozat benyújtásakor a vámhivatalnál egy INF 9 adatlapot kell benyújtani.

Ha az eljárást megindító vámhivatal elfogadja a nyilatkozatot, ezt az INF 9 adatlap 9. rovatában igazolja, az első példányt elküldi a felügyeletet ellátó vámhivatalnak és az eredetit, valamint a többi másolatot visszajuttatja a nyilatkozattevőnek.

(8) A helyettesítő árukból nyert végtermékek vonatkozásában tett kiviteli árunyilatkozathoz mellékelni kell az INF 9 lap eredeti 2. és 3. példányát.

Ha az eljárást lezáró vámhivatal elfogadja a kiviteli árunyilatkozatot, jelzi a kivitt végtermékek mennyiségét és az elfogadás dátumát. Késedelem nélkül elküldi a 3. példányt a felügyeletet ellátó vámhivatalnak, az eredeti példányt visszajuttatja nyilatkozattevőnek, és megtartja a 2. példányt.”

7. Az 558. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az engedély érvényességének időtartamát a vámhatóság a gazdasági feltételek és a kérelmező egyedi igényeinek figyelembevételével határozza meg.

Ha az érvényesség időtartama meghaladja a két évet, az engedélyben meghatározott időközönként rendszeresen felül kell vizsgálni azokat a feltételeket, amelyek alapján az engedélyt kiadták. Az említett időközök nem haladhatják meg a 24 hónapot.”

8. Az 577. cikk (2) bekezdésének d) pontja a következő szöveggel egészül ki:

„A felügyeletet ellátó vámhivatal engedélyezi az aktív feldolgozás eljárás lezárását, amint a polgári repülési ágazatban az árukat vagy termékeket az első alkalommal felhasználták az előírt módon, azzal a feltétellel, hogy az engedélyes aktív feldolgozási nyilvántartásaiból kitűnik, hogy az eljárást megfelelően alkalmazták és elvégezték.”

9. Az 580. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 609. cikk sérelme nélkül a változatlan állapotú áruk vagy a fő végtermékek szabad forgalomba bocsátása akkor engedhető meg, ha az érintett személy képtelen ezeknek az áruknak vagy termékeknek olyan vámjogi sorsot biztosítani, amely nem jár behozatalivám-fizetési kötelezettséggel, és az 589. cikk (1) bekezdése szerinti kiegyenlítő kamatot megfizeti.”

10. A 603. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„603. cikk

(1) Az importáruk eljárás alá vonását az eredetileg meghatározottól eltérő beléptető vámhivatalnál is elvégezhetik, ha a változást a felügyeletet ellátó vámhivatal vagy az a vámhivatal engedélyezi, amelynél a behozatali alakiságokat elvégezték végzik, ebben az esetben a fenti vámhivatal értesíti a változásról a felügyeletet ellátó vámhivatalt.

(2) Az 552. cikk (1) bekezdése a) pontjának vi) alpontja szerint elvégzett műveletek esetében az importáruk behozatalára felhatalmazott importőr nevét, amelyet az INF 5 adatlap 2. rovatában kell megadni, ki lehet tölteni azután is, hogy az INF 5 adatlapot bemutatták annak a vámhivatalnak, amelyhez a kiviteli nyilatkozatot benyújtották. Az adatot az INF 5 lap eredeti példányán, valamint a 2. és 3. számú példányán kell megadni az importáruk vámeljárás alá vonására vonatkozó nyilatkozatot benyújtása előtt.

11. A 648. cikk (1) bekezdése a) pontjának első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„a) minden olyan engedély esetén, ahol a naptári évre és feldolgozóra eső importáru értéke meghaladja az 552. cikk (1) bekezdése a) pontjának v. alpontjában megállapított határértéket, a 85. mellékletben megjelölt adatokról; ezeket az adatokat nem kell közölni akkor, ha az aktív feldolgozási engedélyt az alábbi kódokkal jelölt gazdasági feltétel alapján bocsátották ki: 6106, 6107, 6201, 6202, 6301, 6302, 6303, 7004. 7005. és 7006.

12. A 820. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

„820. cikk

Az áruknak a tevékenység helyszínéről történő kitárolására vonatkozó adatokat haladéktalanul be kell vezetni a 807. cikkben említett raktárnyilvántartásba.”

13. A 821. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

„821. cikk

Az olyan nem közösségi áruk újrakivitele esetében, amelyek nem kerülnek kirakodásra, vagy amelyeket a Vámkódex 176. cikkének (2) bekezdése értelmében rakodtak át, a Vámkódex 182. cikkének (3) bekezdésében hivatkozott értesítésre nincs szükség.”

14. A 822. cikket el kell hagyni.

15. A 835. cikk (1) bekezdésének második albekezdését el kell hagyni.

16. A 37. melléklet az e rendelethez csatolt 1. melléklet szerint módosul.

17. A 67/B mellékletben található engedélykérelem-minta helyébe e rendelet 2. melléklete lép, és a második oldal (gazdasági indokok) helyébe e rendelet 3. melléklete lép.

18. A 68/B mellékletben az engedélyminta helyébe e rendelet 4. melléklete lép.

19. A 75. melléklet helyébe e rendelet 5. melléklete lép.

20. A rendelet szövege 75a. mellékletként kiegészül e rendelet 6. mellékletében foglalt szöveggel.

21. A 77. melléklet e rendelet 7. melléklete szerint módosul.

22. A 78. melléklet 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2. Búza

Nem alkalmazható helyettesítés egyrészről a 1001 90 99 KN-kód alá tartozó Közösségben termelt közönséges búza, a 1001 10 90 KN-kód alá tartozó Közösségben termelt kemény búza, és másrészről a kombinált nómenklatúra azonos alszáma alá tartozó harmadik országban termelt búza között.

Ugyanakkor

• a tagállamokat képviselő szakértő csoporttal történő megbeszélés után, amely a közösség keretén belül, a gazdasági vámeljárások megtárgyalása céljából találkozik, a Bizottság úgy határozhat, hogy eltér az egyenértékű árukkal történő helyettesítés használatának tiltásától a fenti termékeket illetően;

— egyenértékű árukkal történő helyettesítés alkalmazható a Szerződés 9. cikke szerint a 1001 10 90 KN-kód alá tartozó kemény búza és az ugyanilyen KN-kód alá tartozó importált búza között, feltéve, hogy az egyenértékű árukkal történő helyettesítési rendszert a 1902 11 00 vagy 1902 19 KN-kód alá tartozó tészta gyártására használják.”

23. A 87. melléklet az alábbi 14. ponttal egészül ki:

1. oszlop

Áruk, melyeknek vámfelügyelet melletti feldolgozása vámeljárás alatt engedélyezett

A 2710 00 69 KN-kód alá tartozó gázolaj, melynek kéntartalma 0,2 %-ot meghaladja

A 2710 00 55 KN-kód alá eső kerozin

2. oszlop

Az 1. oszlopban szereplő termékek keveréke, vagy az 1. oszlopban szereplő egy és/vagy más termék keveréke a 2710 00 69 KN-kód alá tartozó, legfeljebb 0,2 % kéntartalmú gázolajjal, a 2710 00 69 KN-kód alá tartozó olyan gázolaj nyerése céljából, amely kéntartalma nem haladja meg a 0,2 %-ot”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Vámkódex

1994. december 31.

A BIZOTTSÁG 3254/94/EK RENDELETE

(1994. december 19.)

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre,

tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletére, és különösen annak 249. cikkére,

mivel a 2193/92/EGK rendelet végrehajtási rendelkezéseit az utoljára a 2193/94/EK rendelettel módosított 2454/93/EGK bizottsági rendelet állapítja meg;

mivel a Közösség úgy határozott, hogy a fejlődő országok vonatkozásában új általános preferenciális rendszert (GSP) alkalmaz az 1995-1997 közötti időszakra, különösen a GSP 1995-2004 közötti időszak folyamán betöltendő jövőbeli szerepét illetően a Bizottság által a Tanács és az Európai Parlament számára küldött közlemény rendelkezéseit követve, amely szorgalmazza az ezeknek az országoknak a Közösséghez való ipari integrálódását elősegítő adományozó ország fogalmának bevezetését;

mivel az egyes származási szabályrendszerek sajátos jellegének tiszteletben tartása mellett szükséges az egyes rendszerek közötti koherencia javítása a teljes körű átláthatóság, és különösen a 2454/93/EGK rendeletben foglalt autonóm származási szabályok átláthatóságának az elősegítése érdekében;

mivel az Uruguayi Fordulóból eredő GATT-határozat rendelkezéseit kell alkalmazni olyan esetekben, amikor a vámhatóságok indokoltan kételkednek a bejelentett érték valóságában vagy pontosságában, a 2454/93/EGK rendelet módosítására van szükség

mivel indokolt az áruk közösségi jellegének megállapításához meghatározott okmányokkal kapcsolatos rendelkezések módosítása egy olyan rugalmassági tényező bevezetésével, amely tekintetbe veszi a jövedékiadó-köteles termékeknek adófizetés felfüggesztési rendelkezés hatálya alatti szállításakor használt, a 2225/93/EGK rendelettel módosított 2719/92/EGK bizottsági rendelet rendelkezései szerinti okmányt;

mivel a gazdasági szereplők terheinek csökkentése céljából indokolt tekintetbe venni a kereskedelmi gyakorlatot;

mivel a közösségi árutovábbítási műveletekben elkövetett csalások számának jelentős mértékű növekedése miatt szükséges a 2454/93/EGK rendelet 360. cikkében és a 361. cikk 2. pontjában meghatározott rendelkezések alkalmazásának a kiterjesztése, valamint a 361. cikk alkalmazásában további rugalmasság bevezetése a hivatkozott cikkek módosítása és az érzékeny áruk felsorolását tartalmazó melléklet törlése, valamint a 2454/93/EGK rendelet 368. cikk (2) bekezdésében meghatározott vonatkozó rendelkezések hozzáigazítása által;

mivel a vámraktárak működésének vagy az E típusú vámraktárakban alkalmazott vámraktározási eljárást szabályzó feltételeknek meg kell akadályozniuk az eljárás kiskereskedelmi célokra való felhasználását, egyidejűleg biztosítaniuk kell bizonyos mentességeket;

mivel a vámraktárban, vámszabadterületen vagy vámszabad raktárban tárolt termékeken a tárolás időtartama alatt bizonyos kezelési műveletek végrehajtása engedélyezett;

mivel a szokásos kezelési módok gyakorlatának összehangolása érdekében ezen kezelési módokat egy lista összeállításával egyértelműen meg kell határozni;

mivel a 2454/93/EGK rendeleten számos kiigazítást kell végrehajtani;

mivel gyakorlatias szempontok miatt intézkedésekkel kell gondoskodni arról, hogy a kiviteli árunyilatkozat 3. példányát csak akkor küldjék vissza, amikor a kiviteli tevékenységhez az ténylegesen szükséges;

mivel kívánatos, hogy a jövedéki adó rendeletek által meghatározott kísérő dokumentum alapján a jövedéki adófizetés felfüggesztésének hatálya alatt a Közösség vámterületén szállított árukhoz ne kelljen mellékelni a kiviteli árunyilatkozat 3. példányát olyankor, amikor azt a kiviteli engedélyt megadó vámhivataltól a kilépési vámhivatalnak átadják;

mivel a 2454/93/EGK rendelet 890. cikke előírja, hogy a vámok visszafizethetők vagy elengedhetők a közösségi vagy kedvezményes tarifális elbánásra jogosult áruk vonatkozásában olyan esetekben, amikor a szabad forgalomba bocsátás eredményeként vámtartozás keletkezik;

mivel előfordulnak olyan esetek is, amikor az importőr képes ilyen kedvezményes elbánásra való jogosultságot igazoló dokumentumot bemutatni, azonban a vámtartozás nem a szabad forgalomba bocsátással, hanem más okokkal kapcsolatosan keletkezik; mivel ilyen esetekben az vámfizetési kötelezettség, ha csalás vagy nyilvánvaló gondatlanság nem bizonyítható, a közös vámtarifa által biztosítani kívánt védelem szükségességével nem áll arányban;

mivel ezért rendelkezéseket kell hozni, hogy a tagállamok vámhatóságai maguk dönthessenek a 2454/93/EGK rendelet 899. cikkének megfelelően, hogy alkalmazzák-e a vámok visszafizetését vagy elengedését ilyen esetekben; mivel az erre vonatkozó rendelkezést 1994. január 1-jétől kezdődően kell alkalmazni;

mivel a 2454/93/EGK rendelet 791. cikk (1) bekezdésében hivatkozott, egy vámhivatal által elfogadott kiviteli árunyilatkozat egy példányának az exportőr telephelye szerinti tagállamba való visszaküldését előíró rendelkezés időbeli hatályát egy évvel meg kell hosszabbítani;

mivel a 969/93/EGK rendelet megszüntette azt a lehetőséget, hogy a Kombinált Nómenklatúrát nemzeti statisztikai alosztályok beillesztésével egészítsék ki; mivel a hivatkozott rendelet előírja további négy karaktert tartalmazó TARIC-kódok alkalmazását olyan specifikus közösségi szabályok megvalósításának a céljaira, amelyek kódolása még nem történt meg, vagy amelyek esetében a kódolás még nem érte el a kilencedik és tizedik számjegyet; mivel az egységes vámokmány 33. rovatának második alrovatába beírandó adatok ennélfogva két jegyűre csökkennek, és rovat harmadik alrovatába beírandó adatok négy jegyűre növekednek; mivel ezeket a rendelkezéseket 1996. január 1-jétől kezdődően kell alkalmazni;

mivel a Közösségen belül meglévő és működő vámszabadterületek felsorolását az Egyesült Királyság hatóságai által küldött értesítést követően frissíteni kell;

mivel az ebben a rendeletben meghatározott rendelkezések összhangban vannak a Vámkódex Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2454/93/EGK rendelet a következők szerint módosul:

1. Az I. rész IV. címe 2. fejezete 1. szakaszának a helyébe az alábbi szöveg lép:

„66. cikk

Ennek a fejezetnek az alkalmazásában:

a) „előállítás” mindenféle megmunkálást vagy feldolgozást jelent, beleértve az összeállítási vagy különleges műveleteket is;

b) „anyag” a termék előállításához felhasznált bármiféle alkotórészt, nyersanyagot, összetevőt vagy alkatrészt stb. jelenti;

c) „termék” az előállított terméket jelenti, még abban az esetben is, ha azt egy másik előállítási műveletben való későbbi felhasználásra szánják;

d) „áru” mind az anyagokat, mind a termékeket jelenti;

e) „érték” a 15., 19. és 20. mellékletek felsorolásaiban a nem-származó anyagok behozatalának időpontjában alkalmazandó vámértéket, vagy ha ez nem ismert, és nem állapítható meg, az ilyen anyagokért a Közösségen belül (az 1. szakasz rendelkezéseiben meghatározott általános preferenciális rendszer alapján), vagy az érintett kedvezményezett országban vagy területen először fizetett megállapítható árat jelenti. Amennyiben a felhasznált származó anyagok vámértékét kell megállapítani, ennek a pontnak a rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni;

f) „gyártelepi ár” a 15., 19. és 20. mellékletek felsorolásaiban annak a gyártónak fizetett árat jelenti, amelyiknek a vállalkozásában a legutolsó megmunkálást vagy feldolgozást elvégezték, feltéve, hogy az ár tartalmazza a megmunkálás folyamán felhasznált összes anyagnak az előállított termék kivitelekor visszafizetendő vagy visszafizethető összes belső adóval csökkentett értékét;

g) „vámérték” a Vámkódex 28-36. cikke szerint megállapított érték (az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtásáról szóló, 1979. április 12-én Genfben elfogadott Megállapodás szerint)

h) az „árucsoportok” és „vámtarifaszámok” a harmonizált rendszer szerinti nómenklatúra árucsoportjait és vámtarifaszámait (négy számjegyű kódjait) jelentik;

i) „besorolás” egy terméknek vagy anyagnak egy meghatározott vámtarifaszám alá történő besorolását jelenti;

j) „szállítmány” egy exportőr által egyetlen címzett számára egyidejűleg, vagy az exportőrtől a címzetthez egyetlen fuvarokmány alapján, vagy ilyen okmány hiányában egyetlen számla alapján küldött termékeket jelenti.

1. szakasz

Általános preferenciális rendszer

1. alszakasz

A származó termékek fogalmának meghatározása

67. cikk

(1) A Közösség által a fejlődő országokból (a továbbiakban: kedvezményezett ország) származó egyes termékekre nyújtott általános preferenciális tarifális elbánásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában – a (3) bekezdésre is figyelemmel – az alábbi termékeket kell a kedvezményezett országból származónak tekinteni:

a) a 68. cikk rendelkezései értelmében a teljes egészében az érintett kedvezményezett országban létrejött vagy előállított termékek;

b) az érintett kedvezményezett országban előállított olyan termékek, amelyek előállításánál az a) pontban foglaltakon kívül más termékeket használtak fel, feltéve, hogy az ilyen termékek a 69. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül;

(2) E szakasz alkalmazásában, a (3) bekezdés értelmében a Közösségből származó olyan termékek, amelyek a kedvezményezett országban a 70. cikk rendelkezéseiben meghatározott mértéket meghaladó mértékű megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül, az érintett kedvezményezett országból származónak tekintendők.

(3) A Közösségen belül előállított termékek származásának megállapításához az (1) bekezdés rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.

68. cikk

(1) Az alábbi termékek tekintendőek teljes egészében a kedvezményezett országban vagy a Közösségen belül létrejött vagy előállított árunak:

a) azok földjéből vagy a hozzájuk tartozó tengerfenékről kinyert ásványi termékek;

b) az ott betakarított növényi termékek;

c) az ott született és nevelt élőállatok;

d) az ott nevelt élőállatokból származó termékek;

e) az ott folyatott vadászatból vagy halászatból származó termékek;

f) azok hajóival a tengerből nyert tengeri halászati és más termékek;

g) kizárólag az f) pontban hivatkozott termékekből feldolgozó hajóikon előállított termékek;

h) kizárólag nyersanyagok visszanyerésére szolgáló, ott összegyűjtött használt cikkek;

i) az ott folytatott előállítási műveletekből visszamaradt hulladék és törmelék;

j) azok felségvizein kívül eső tengerfenékről vagy tengerfenék alatti rétegből kitermelt termékek abban az esetben, ha a kiaknázásra kizárólagos jogosultsággal rendelkeznek;

k) a kizárólag az a)-j) pontokban meghatározott termékekből ott előállított áruk.

(2) Az (1) bekezdés f) és g) pontokban hivatkozott „hajóik” és „feldolgozó hajóik” kifejezés csak azokra a hajókra és feldolgozó hajókra vonatkozik, amelyek(et):

• az érintett kedvezményezett országban vagy egy tagállamban lajstromozták be vagy vettek nyilvántartásba,

• egy kedvezményezett ország vagy egy tagállam lobogója alatt hajóznak,

• legalább 50%-ban egy tagállam vagy az érintett kedvezményezett ország állampolgárainak, vagy egy tagállam vagy az érintett kedvezményezett ország területén székhellyel rendelkező olyan vállalatnak a tulajdonában vannak, amelynek vezetője vagy vezetői, az igazgatótanács vagy felügyelő bizottság elnöke és tagjainak többsége egy tagállam vagy az érintett kedvezményezett ország állampolgára, továbbá gazdasági társaságok esetén a tőke legalább fele egy tagállam vagy az érintett kedvezményezett ország, illetve egy tagállam vagy az érintett kedvezményezett ország közjogi testületeinek vagy állampolgárainak a tulajdonát képezi,

• parancsnoka és minden tisztje a tagállamok vagy az érintett kedvezményezett ország állampolgára, és

• legénységének legalább 75%-a az érintett kedvezményezett ország vagy a tagállamok állampolgára.

(3) A „kedvezményezett ország” és a „Közösség” kifejezések az érintett kedvezményezett országot és a tagállamokat körülvevő felségvizeket is jelentik.

(4) A tengerjáró hajók, beleértve azokat a feldolgozó hajókat is, amelyeken a kifogott halászzsákmányt feldolgozzák, feltéve, hogy a (2) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott feltételeket kielégítik, kedvezményezett ország vagy a tagállam területe részének tekintendők.

69. cikk

(1) A 67. cikk rendelkezéseinek alkalmazásában a nem származó anyagokat – kivéve, ha a (2) bekezdés eltérően rendelkezik – kielégítően feldolgozottnak vagy megmunkáltnak kell tekinteni, ha az előállított terméket a feldolgozás során felhasznált valamennyi nem származó anyagtól eltérő vámtarifaszám alá kell besorolni.

(2) A 15. melléklet 1. és 2. oszlopában felsorolt termékek esetében az (1) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott feltételek helyett az érintett termékkel kapcsolatban a melléklet 3. oszlopában meghatározott feltételeket kell teljesíteni.

Amennyiben a 15. melléklet felsorolásában százalékos szabály kerül alkalmazásra a Közösségben vagy egy kedvezményezett országban előállított termék származó helyzetének a megállapításához, a megmunkálás vagy feldolgozás eredményeként keletkezett hozzáadott érték az előállított termék gyártelepi ára levonva ebből a Közösségbe vagy a kedvezményezett országba harmadik országból behozott anyagok vámértékét.

70. cikk

A származó helyzet megszerzéséhez elégtelen megmunkálásnak vagy feldolgozásnak kell tekinteni az alábbiakat, függetlenül attól, hogy a 69. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek-e, vagy sem:

a) a fuvarozás és tárolás során az áru jó állapotban való megőrzését biztosító műveletek (szellőztetés, szétterítés, szárítás, hűtés, sóba való helyezés, kéndioxidba vagy egyéb vizes oldatokba való helyezés, a sérült részek eltávolítása és más hasonló műveletek);

b) a por eltávolításából, szitálásból vagy rostálásból, válogatásból, osztályozásból, összeállításból (beleértve a csomagok összeállítását), mosásból, festésből, vágásból álló egyszerű műveletek;

c) i. a szállítmány csomagolásának, kiszerelésének és összeállításának megváltoztatása;

ii. egyszerű palackozás, üvegekbe, zsákokba, ládákba, dobozokba helyezés, lapokon vagy táblákon való rögzítés stb. és minden más egyszerű csomagolási művelet;

d) jelzések, címkék és más hasonló megkülönböztető jelek a termékekre vagy csomagolásukra való helyezése;

e) a termékek egyszerű vegyítése, fajtájukra való tekintet nélkül, ahol a keverék egy vagy több összetevője nem elégíti ki ezen fejezet feltételeit, amelyek alapján azokat származó terméknek lehet tekinteni;

f) termékek részeinek egyszerű összeillesztése, hogy azok teljes terméket képezzenek;

g) az a)–f) pontokban meghatározott több művelet kombinációja;

h) állatok levágása.

71. cikk

Annak a megállapításakor, hogy egy termék egy kedvezményezett országból vagy a Közösségből származik-e, nem kell figyelembe venni azt, hogy az ilyen termék előállításához felhasznált energia és üzemanyag, berendezés és felszerelés, illetve a gyártásakor felhasznált anyagok, amelyek a termék végső összetételébe nem kerülnek vagy nem erre szánnak, harmadik országból származnak-e vagy sem.

72. cikk

(1) A 69. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, egy adott termékben felhasználhatók nem származó anyagok abban az esetben, ha azok összértéke nem haladja meg az előállított végtermék gyártelepi árának 5%-át és ha a 14. melléklet 3.4. pontjának megjegyzésében felsorolt feltételek teljesülnek.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a Harmonizált Rendszer 50-63. árucsoportjaiban felsorolt termékekre.

73. cikk

(1) Eltérve a 67. cikk rendelkezéseitől annak meghatározásához, hogy egy regionális csoport tagjaként szereplő kedvezményezett országban előállított termék a hivatkozott cikk rendelkezései szerint abból a kedvezményezett országból származónak tekintendő-e, a regionális csoport bármely országából származó és a regionális csoport egy másik országában további feldolgozásra kerülő termékek úgy kezelendők, mintha azok abból az országból származnának, amelyben a további feldolgozást végezték (regionális kumuláció).

(2) A végtermék származási országát a 73a. cikk rendelkezései szerint határozzák meg.

(3) A regionális kumuláció elve az általános preferenciális rendszer előnyeit élvező kedvezményezett országok három különálló regionális csoportjára alkalmazandó:

a) a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) (Brunei-Darussalam, Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld);

b) a Közép-Amerikai Közös Piac (CACM) (Costa Rica, Honduras, Guatemala, Nicaragua, El Salvador);

c) az Andok Csoport (Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru, Venezuela).

(4) A „regionális csoport” kifejezés az esetnek megfelelően az ASEAN, a CACM vagy az Andok Csoport szervezetére utaló hivatkozást jelenti.

73a. cikk

(1) Amennyiben egy regionális csoporthoz tartozó ország termékét ugyanahhoz a regionális csoporthoz tartozó másik országban munkálják meg vagy dolgozzák fel, azok a regionális csoportnak abból az országából származónak tekintendők, amelyikben a legutolsó megmunkálást vagy feldolgozást elvégezték, feltéve, hogy:

a) az abban az országban a (3) bekezdés rendelkezései szerinti hozzáadott érték nagyobb, mint a regionális csoporthoz tartozó bármelyik másik országból származó termékek legmagasabb vámértéke, és

b) az abban az országban elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás mértéke meghaladja a 70. cikk rendelkezéseiben meghatározott mértéket, és textiltermékek esetében a 16. melléklet rendelkezéseiben hivatkozott műveletek vonatkozásában meghatározott mértéket is.

(2) Ha az (1) bekezdés a) és b) pontjaiban felsorolt származási feltételek nem teljesülnek, a terméket regionális csoport azon országából származónak kell tekinteni, amely ország a regionális csoport más országaiból érkező származó terméknek a legmagasabb vámértékét adja.

(3) A „hozzáadott érték” a gyártelepi ár, , levonva belőle minden olyan beépített termék vámértékét, amely a regionális csoport egy másik országából származónak minősül.

(4) Egy regionális csoport egy országából származó olyan termékek, amelyeket a Közösség területére ugyanannak a regionális csoportnak egy másik országából exportálnak, és a termékek ott megmunkáláson vagy feldolgozáson nem mentek keresztül, abból az országból származónak tekintendők, amely országban a termékek eredetileg megszerezték a származó helyzetet.

73b. cik

(1) A 73. és 73a. cikkek rendelkezései csak abban az esetben alkalmazandók, ha:

a) a regionális kumuláció alá eső, a regionális csoport országai közötti kereskedelmet szabályozó rendelkezések azonosak az ebben a szakaszban meghatározott rendelkezésekkel;

b) a regionális csoport minden egyes országa vállalta az ebben a szakaszban meghatározott rendelkezések betartását vagy azok betartatását, és mind a Közösség, mind a regionális csoport többi országa számára biztosítja a szükséges igazgatási együttműködést a Form „A” származási bizonyítványok helyes kibocsátása és ezen származási bizonyítványok, valamint az APR-nyomtatvány ellenőrzésének biztosítása céljából.

Ezt a kötelezettségvállalást a Bizottsághoz az érintett regionális csoport titkárságán keresztül juttatják el.

Az illetékes titkárságok az esetnek megfelelően a következők:

• az ASEAN főtitkársága,

• a CACM állandó titkársága,

• a Junta del Acuerdo de Cartagena.

(2) A Bizottság minden egyes regionális csoport esetében az (1) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott feltételek teljesülésekor tájékoztatja a tagállamokat.

(3) A 78. cikk (1) bekezdése b) pontjának rendelkezései nem alkalmazandóak a regionális csoport bármely országából származó termékekre olyan esetekben, amikor azok a regionális csoport másik országának a területén haladnak át, függetlenül attól, hogy ott további megmunkáláson vagy feldolgozáson mennek-e keresztül.

74. cikk

Azokat a berendezéssel, a géppel, a készülékkel vagy a járművel együtt szállított tartozékokat, pótalkatrészeket és szerszámokat, amelyek a berendezés szokásos tartozékai és az árakban is benne foglaltaknak vagy nem szerepelnek külön számlán, a szóban forgó berendezéshez, géphez, készülékhez vagy járműhöz tartozónak kell tekinteni.

75. cikk

A Harmonizált Rendszer alkalmazásának 3. általános szabálya szerinti készleteket származónak kell tekinteni, ha a tartalmát alkotó valamennyi termék származó termék. Ha azonban egy készlet származó és nem-származó termékekből tevődik össze, a készletet teljes egészében származónak kell tekinteni, feltéve, hogy a nem-származó termékek értéke nem haladja meg a készlet gyártelepi árának 15%-át.

76. cikk

(1) Eltérve ennek a szakasznak a rendelkezéseitől, kedvezmények adhatók a legfejletlenebb kedvezményezett országok számára abban az esetben, ha azt a létező iparágak fejlesztése vagy új iparágak létesítése indokolja. A legfejletlenebb kedvezményezett országokat EK tanácsi rendeletek és a folyó évben az általános preferenciális rendszer alkalmazásáról szóló ESZAK-határozat sorolja fel. Ebből a célból az érintett ország az eltérés iránti kérelmét eljuttatja a Bizottsághoz a (3) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott alátámasztó indokolásokkal együtt.

(2) A kérelmek megvizsgálása során különösen az alábbi szempontokat tartják szem előtt:

a) olyan eseteket, amikor a hatályos származási szabályok alkalmazása jelentős mértékben befolyásolnák egy meglévő iparág képességét az érintett országban arra, hogy folytassa kivitelét a Közösség területére, különös tekintettel olyan esetekre, ahol ez bezárásokhoz vezethet;

b) olyan sajátos eseteket, amelyekben egyértelműen bizonyítható, hogy egy iparágban végrehajtott jelentős befektetést a származási szabályok hátráltathatják, és ahol a befektetési program megvalósítását szorgalmazó eltérés lehetővé teszi a szabály rendelkezéseinek szakaszokra bontott teljesítését;

c) a meghozandó határozat gazdasági és társadalmi kihatásait különösen a kedvezményezett országon és a Közösségen belüli foglalkoztatottság vonatkozásában.

(3) Az eltérésre irányuló kérelmek megvizsgálásának elősegítése érdekében a megkereső ország kérése alátámasztásaként rendelkezésre bocsátja a lehető legteljesebb körű információkat, különösen az alábbiakban felsorolt pontok vonatkozásában:

• a végtermék ismertetése,

• harmadik országból származó anyagok jellemzői és mennyisége,

• a gyártási eljárás,

• a hozzáadott érték,

• az érintett vállalkozásban foglalkoztatott munkavállalók létszáma,

• a Közösség területére kivinni szándékozott termékek előre látható mennyisége,

• minden egyéb lehetséges nyersanyag szállítási forrás megjelölése,

• az igényelt időtartam indokolása,

• egyéb észrevételek.

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdések rendelkezéseiben meghatározottak minden meghosszabbítás iránti kérelemre is alkalmazandóak.

2. alszakasz

A származás igazolása

77. cikk

(1) Az ennek a szakasznak a rendelkezései értelmében származónak minősülő termékek a Közösség területére történő behozatalkor jogosultak a 67. cikk rendelkezéseiben meghatározott kedvezményes elbánásra, amennyiben azokat a 78. cikk rendelkezései értelemében közvetlenül szállították a Közösségbe a 17. mellékletben meghatározott mintaokmánynak megfelelő, a kedvezményezett exportáló ország vámhatóságai vagy egyéb illetékes kormányhatóságai által kiállított Form „A” származási bizonyítvány bemutatásával, feltéve, hogy ez utóbbi ország:

• a 92. cikk rendelkezéseiben meghatározott információkat a Bizottság rendelkezésére bocsátotta, és

• jogsegélyt nyújt a Közösségnek lehetőséget biztosítva a tagállamok vámhatóságainak arra, hogy a bizonyítvány valódiságát vagy a kérdéses termékek származásával kapcsolatban a közölt információk pontosságát ellenőrizzék.

(2) A Form „A” származási bizonyítvány csak abban az esetben bocsátható ki, ha az alkalmas arra, hogy okmányszerű bizonyítékként felhasználható legyen a 67. cikk rendelkezései szerinti tarifális kedvezmény alkalmazására.

(3) A Form „A” származási bizonyítványt csak az exportőr vagy annak meghatalmazott képviselője által benyújtott írásos kérelemre lehet kiállítani.

(4) Az exportőr vagy annak meghatalmazott képviselője a kérelemmel együtt benyújt minden olyan megfelelő alátámasztó okmányt, amely bizonyítja, hogy az exportálni kívánt termékek megfelelnek a Form „A” származási bizonyítvány kibocsátásához meghatározott feltételeknek.

(5) A bizonyítványt a kedvezményezett ország illetékes kormányhatóságai abban az esetben kötelesek kibocsátani, ha az exportálni kívánt termékek az 1. alszakasz rendelkezései értelmében származó termékeknek minősülnek. A bizonyítványt közvetlenül a kivitelkor vagy megtörténtének biztosításakor bocsátják az exportőr rendelkezésére.

(6) Annak ellenőrzése céljából, hogy az (5) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott feltétel teljesült-e, az illetékes kormányhatóság jogosult minden okmányszerű bizonyíték bekérésére, vagy az általa szükségesnek vélt bármilyen ellenőrzés végrehajtására.

(7) A bizonyítványok és kérelmek helyes kitöltéséről a kedvezményezett ország illetékes kormányhatósága köteles gondoskodni.

(8) A Form „A” származási bizonyítvány 2. rovatának kitöltése nem kötelező. A 12. rovatot pontosan kell kitölteni az „Európai Közösség” megjelölés, vagy a tagállamok valamelyike nevének feltüntetésével.

(9) A Form „A” származási bizonyítvány kibocsátásának kelte a 11. rovatban tüntetendő fel. Az ebben a rovatban a bizonyítványt kibocsátó illetékes kormányhatóság által végzett aláírás kézírással történik.

78. cikk

(1) Az alábbiak tekintendők közvetlenül a kedvezményezett exportáló országból a Közösség területére, vagy a Közösség területéről a kedvezményezett ország területére szállítottnak:

a) olyan áruk, amelyek semmiféle más ország területén nem haladnak át, kivéve az ugyanahhoz a regionális csoporthoz tartozó országok területén olyan esetekben, amikor a 73. cikk rendelkezéseit alkalmazzák ;

b) egyetlen szállítmány formájában nem a kedvezményezett exportáló ország vagy a Közösség területén keresztül szállított áruk, az ilyen országokban eseti jelleggel végzett átrakással vagy ideiglenes raktározással, feltéve, hogy az áruk a tranzitforgalom vagy raktározás országa vámhatóságainak felügyelete alatt maradnak és azokon a kirakodáson, ismételt berakodáson és az áruk állagának megóvását célzó tevékenységeken kívül más műveleteket nem végeznek;

c) Norvégia vagy Svájc területén keresztül szállított, majd teljes egészében vagy részben a Közösség vagy a kedvezményezett ország területére újra kivitt áruk, feltéve, hogy az áruk a tranzitforgalom vagy raktározás országa vámhatóságainak felügyelete alatt maradnak, és azokon a kirakodáson, ismételt berakodáson és az áruk állagának megóvását célzó tevékenységeken kívül más műveleteket nem végeznek;

d) csővezetéken a kedvezményezett exportáló országon kívüli ország területén átszállított termékek.

(2) Az (1) bekezdés b) és c) pontjainak rendelkezéseiben meghatározott feltételek teljesülését az alábbi okmányoknak az illetékes vámhatóságok részére történő bemutatásával bizonyítják:

a) a tranzit országon történő áthaladást biztosító, a kedvezményezett exportáló ország által kibocsátott közvetlen fuvarlevél; vagy

b) a tranzit ország vámhatóságai által kibocsátott igazolás, amely az alábbi információkat tartalmazza:

• az áruk pontos leírását,

• az áruk kirakodási és ismételt berakodási, illetve behajózási és partraszállási időpontjainak feltüntetését, a fuvarozáshoz használt hajók vagy egyéb szállítási eszközök azonosításával, és

• igazolják azokat a feltételeket, amelyek alapján a termékek a tranzit ország területén maradtak; vagy

c) mindezeknek a hiányában bármiféle igazoló okmány.

79. cikk

Az ebben a szakaszban meghatározott, a származó helyzet megszerzésére vonatkozó feltételeket a kedvezményezett országban vagy a Közösség területén megszakítás nélkül kell teljesíteni.

Ha egy kedvezményezett országból vagy a Közösség területéről másik országba kivitt származó termékeket visszaszállítanak, azokat nem származó termékeknek kell tekinteni, kivéve amikor az illetékes hatóságok számára kielégítő módon bizonyítható, hogy:

• a visszaszállított áruk ugyanazok, mint a kivitt áruk, és

• az árukon, miközben azok a másik ország területén tartózkodtak, az állagmegóváshoz szükséges mértéket meghaladó műveleteket nem hajtottak végre.

80. cikk

Mivel a Form „A” származási bizonyítvány a 67. cikk rendelkezéseiben meghatározott tarifális kedvezményekkel kapcsolatos rendelkezések alkalmazása okmányszerű bizonyítékának tekintendő, az exportáló ország illetékes kormányhatóságának a kötelessége megtenni minden szükséges lépést, a termékek származásának és a bizonyítványon feltüntetett egyéb állítások helyességének az ellenőrzésével kapcsolatban.

81. cikk

Az ebben a szakaszban meghatározott rendelkezések értelemében származónak minősülő termékek abban az esetben jogosultak a 67. cikk rendelkezéseiben hivatkozott tarifális kedvezményekre a Közösség területére való behozatalkor, olyan esetben, amikor a kedvezményezett exportáló ország illetékes hatóságai által kiállított Form „A” származási bizonyítvány alapján Norvégia vagy Svájc vámhatóságai által kibocsátott helyettesítő Form „A” származási bizonyítványt mutatnak be, ha a 78. cikk rendelkezéseiben meghatározott feltételek teljesülnek, és ha Norvégia és Svájc vámhatóságai jogsegélyt nyújtanak a Közösség számára a Form „A” származási bizonyítvány hitelességének és pontosságának az ellenőrzésében. A 94. cikk rendelkezéseiben meghatározott ellenőrzési eljárást az adott esetnek megfelelően értelemszerűen kell alkalmazni. A 94. cikk (3) bekezdésében hivatkozott időbeli korlátozás időtartamát nyolc hónapra kell kiterjeszteni.

82. cikk

(1) A Form „A” származási bizonyítványt az exportáló ország illetékes kormányhatósága általi kibocsátás napját követő tíz hónapon belül be kell nyújtani annak az importáló tagállamnak a vámhatóságainál, ahol az importált termékeket bemutatják.

(2) A Közösség vámhatóságainál az (1) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott érvényességi határidő lejárta után benyújtott Form „A” származási bizonyítvány a 67. cikk rendelkezéseiben meghatározott tarifális kedvezmények alkalmazhatósága vonatkozásában elfogadható abban az esetben, ha a határidő betartását vis maior, vagy rendkívüli körülmény akadályozta meg.

(3) A késedelmes benyújtás egyéb eseteiben az importáló tagállam vámhatóságai a bizonyítványokat abban az esetben fogadhatják el, ha a termékeket az (1) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott határidőn belül számukra bemutatták.

83. cikk

A Form „A” származási bizonyítványt az importáló tagállam vámhatóságainál a Vámkódex 62. cikkének rendelkezéseiben meghatározott eljárásoknak megfelelően nyújtják be. Az említett vámhatóság megkövetelheti a bizonyítvány lefordíttatását. A vámhatóság megkövetelheti továbbá, hogy a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozathoz mellékeljék az importőr arra vonatkozó nyilatkozatát is, hogy a termékek kielégítik a 67. cikk rendelkezései szerinti tarifális kedvezmény megadásának feltételeit.

84. cikk

(1) Kivételes esetekben a Form „A” származási bizonyítvány kibocsátható a vonatkozó termékek tényleges kivitelének lebonyolítását követően is abban az esetben, ha a kivitel lebonyolításának időpontjában annak kibocsátása nem szándékosan elkövetett hibák vagy mulasztások, illetve egyéb nem szándékosan előidézett körülmények miatt maradt el, és feltéve, hogy az áruk kivitelét nem a 92. cikk rendelkezései szerint előírt információknak a Bizottsággal való közlését megelőzően bonyolították le.

(2) Az illetékes kormányhatóság visszamenőlegesen csak azt követően jogosult bizonyítványt kiállítani, miután ellenőrizte, hogy az exportőr kérelmében feltüntetett adatok megegyeznek a vonatkozó kiviteli dokumentumok adataival, valamint, hogy a kérdéses termékek kivitelének időpontjában érvényes Form „A” származási bizonyítványt nem állítottak ki.

(3) A visszamenőlegesen kiállított Form „A” származási bizonyítvány 4. rovatában a „Délivré a posteriori” vagy „Issued retrospectively” kifejezések egyikét kell feltüntetni.

85. cikk

(1) A Form „A” származási bizonyítvány ellopása, elvesztése vagy megsemmisülése esetén az exportőr az azt kibocsátó illetékes kormányhatósághoz fordulhat a birtokában levő kiviteli okmányok alapján kiállított másodlat kiállítása érdekében. Az ilyen módon kiállított Form „A” származási bizonyítvány 4. rovatában fel kell tüntetni a „Duplicata” vagy „Duplicate” kifejezést az eredeti bizonyítvány kibocsátási napjának és sorozatszámának a feltüntetésével együtt.

(2) A 82. cikk rendelkezéseinek alkalmazásában a másodlat az eredeti bizonyítvány kibocsátási napjától kezdődően érvényes.

85a. cikk

(1) Egy vagy több Form „A” származási bizonyítvány bármikor helyettesíthető egy vagy több más bizonyítvánnyal, azonban ez csak a Közösség olyan vámhivatalában hajtható végre, amelynek feladata a termékek ellenőrzése.

(2) Az (1) bekezdés vagy a 81. cikk rendelkezéseinek az alkalmazásával kibocsátott helyettesítő bizonyítványt kell tekinteni a vonatkozó termékek végleges származási bizonyítványának. A helyettesítő származási bizonyítványt a reexportőr írásos kérelme alapján készítik el. A helyettesítő bizonyítvány 4. rovatában kell feltüntetni az eredeti Form „A” származási bizonyítvány kibocsátási napját és sorozatszámát.

(3) A helyettesítő bizonyítvány jobb felső rovatában tüntetik fel annak a közbenső országnak a nevét, ahol a bizonyítványt kibocsátották.

A helyettesítő bizonyítvány 4. rovatában tüntetik fel a „Replacement certificate” vagy „Certificate de remplacement” kifejezést, valamint az eredeti bizonyítvány kibocsátási napját és sorozatszámát.

Az 1. rovatban tüntetik fel a reexportőr nevét.

A 2. rovatban feltüntethető a végső címzett neve.

Az újrakivitt termékeknek az eredeti bizonyítványon feltüntetett adatait át kell vezetni a 3-9. rovatokba.

A reexportőr számlájára utaló hivatkozásokat a 10. rovatba kell bevezetni.

A helyettesítő bizonyítványt kibocsátó vámhatóság hagyja jóvá a 11. rovatot. A hatásköri felelősség csak a helyettesítő bizonyítvány kibocsátására terjed ki.

A 12. rovatban a származási országra és a cél országra vonatkozó adatokat az eredeti bizonyítványból vezetik át. Ezt a rovatot a reexportőr írja alá. Az ezt a rovatot jóhiszeműen aláíró reexportőr nem felel az eredeti bizonyítványba bevezetett adatok pontosságáért.

(4) Az eljáró vámhatóság köteles az eredeti bizonyítványon feltüntetni a továbbított áruk tömegét, darabszámát és jellegét, valamint a vonatkozó helyettesítő bizonyítvány vagy bizonyítványok sorozatszámát. A vámhatóság köteles az eredeti bizonyítványt legalább három éven keresztül megőrizni.

(5) A helyettesítő bizonyítványhoz mellékelhető az eredeti bizonyítványról készített fénymásolat.

86. cikk

(1) Az ennek a cikknek a (4) bekezdésében foglalt eltérő rendelkezés kivételével 3833/90/EGK tanácsi rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében meghatározott eredetiségigazolást az ennek a szakasznak a rendelkezései szerinti Form „A” származási bizonyítványon a 7. rovatban tüntetik fel.

(2) Az (1) bekezdésben hivatkozott bizonyítványok tartalmazzák a (3) bekezdés rendelkezései szerinti árumegnevezést, amelyet az illetékes kormányhatóság bélyegzője, valamint a 7. rovatban feltüntetett áruk megnevezésének hitelességét igazoló tisztviselő kézzel írt aláírása követ.

(3) A Form „A” származási bizonyítvány 7. rovatában feltüntetendő árumegnevezés az adott áru jellegének megfelelően a következő:

• „unmanufactured flue-cured tobacco Virginia type” vagy „tabac brut ou non-fabriqué du type Virginia »flue-cured«”,

• „agave brandy »tequila«, in containers holding two litres or less” vagy „eau-de-vie d’ageve »tequila« en recipients contenant deux litres ou moins”,

• „spirits produced from grapes, called »Pisco« in containers holding two litres or less” vagy „eau de vie à base de raisins, appelée »Pisco«, en récipients contenant deux litres ou moins”,

• „spirits produced from grapes, called »Singani« in containers holding two litres or less” vagy „eau de vie à base de raisins, de appelée »Singani«, en récipients contenant deux litres ou moins”.

(4) Eltérve az (1) és (2) bekezdéstől és a (3) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül, a (3) bekezdésben meghatározott áruk leírásának hitelességét igazoló illetékes hatóság bélyegzője nem helyezhető a Form „A” származási bizonyítvány 7. rovatába abban az esetben, ha a származási bizonyítvány kibocsátására jogosul hatóság a hitelesség-igazolás kibocsátására jogosult kormányhatóság is egyben.

87. cikk

(1) Egy kedvezményezett országból kiállítás céljából másik országba küldött és bevitel céljából a Közösség területére értékesített termékek megkapják a 67. cikk rendelkezései szerinti kedvezményes tarifális elbánást, azzal a feltétellel, hogy a termékek kielégítik az ebben a szakaszban meghatározott azon feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a kedvezményezett exportáló országból származónak minősüljenek, és feltéve, hogy a Közösség illetékes vámhatóságai részére kielégítő módon bizonyítható, hogy:

a) egy exportőr a kedvezményezett exportáló országból közvetlenül abba az országba szállította a termékeket, amelyikben a kiállítást megtartották;

b) a termékeket ugyanez az exportőr adta el vagy azokról más módon rendelkezett egy Közösségben lévő személy részére;

c) a termékeket a Közösségbe ugyanabban az állapotban szállították, amilyen állapotban a kiállításra kiküldték; és

d) a termékeket a kiállításra történő kiállításuk után a kiállításon való bemutatáson kívül semmiféle egyéb célra nem használták fel.

(2) A Form „A” származási bizonyítványt a szokásos módon kell a Közösség vámhatóságaihoz benyújtani. Azon fel kell tüntetni a kiállítás nevét és címét. Szükség esetén a termékek jellegével és kiállításuk feltételeivel kapcsolatos további okmányszerű igazolásokat lehet követelni.

(3) Az (1) bekezdést kell alkalmazni bármely olyan kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vagy kézműipari kiállításra, vásárra vagy hasonló nyilvános bemutatásra vagy bemutatóra, amelyet nem magáncélból szerveztek üzletekben vagy üzleti helyiségekben külföldi termékek eladása céljából és amelynek során a termékek vámfelügyelet alatt maradnak.

87a. cikk

A 70. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, olyan esetekben, amikor a vámáru-nyilatkozatot benyújtó személy kérésére a Harmonizált Rendszer 84. vagy 85. árucsoportjába tartozó árucikket szétszerelve vagy összeszereletlenül részletekben hoznak be az illetékes hatóság által meghatározott feltételeknek megfelelően, az ilyen részletekben szállított árucikkek egyetlen árucikknek tekintendőek és az első szállítmány behozatalakor a teljes árucikkre egy Form „A” származási bizonyítványt lehet benyújtani.

87b. cikk

(1) A 77. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, olyan termékek esetében, amelyek postai küldeménynek minősülnek (csomagokat is beleértve), az ennek a szakasznak a rendelkezései szerinti származó helyzetet a 18. melléklet szerinti mintának megfelelő APR-nyomtatvány benyújtásával lehet igazolni, feltéve, hogy a 77. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseiben meghatározott jogsegély a számlanyilatkozatra is kiterjed

(2) A számlanyilatkozat (APR) kibocsátásának az alábbiak a feltételei:

a) a küldemények csak származó termékeket tartalmazhatnak, és küldeményenként nem haladhatják meg a 3000 ECU értéket;

b) a számlanyilatkozatot (APR) az exportőr, vagy az exportőr felelősségére annak meghatalmazott képviselője tölti ki és írja alá. Az űrlap 6. rovatában az aláírás kézírással történik;

c) minden egyes postai küldeményhez egy számlanyilatkozatot (APR) töltenek ki;

d) a számlanyilatkozat kitöltését és aláírását követően csomagküldemények esetén a számlanyilatkozatot a szállítási értesítőhöz csatolják. Postai levélküldemények esetén az exportőr a számlanyilatkozatot a küldeményben helyezi el;

e) ha a küldemény tartalmát képező árukat már az exportáló országban alávetették ellenőrzési eljárásnak a „származó termék” megnevezésre való hivatkozással, az exportőr ezt a tényt jelezheti a számlanyilatkozat (APR) 7. „Megjegyzések” rovatában.

Az itt felsorolt rendelkezések nem mentesítik az exportőrt a vámhatóságok vagy postai rendeletek által megkövetelt egyéb alakiságok elvégzése alól.

88. cikk

(1) Magánszemélyek által magánszemélyek számára küldött kiscsomagokat, vagy az utasok személyi poggyászának részét képező termékeket a 67. cikk rendelkezései szerinti kedvezményes tarifális elbánásra jogosult származó termékekként lehet behozni, amelyekhez sem a Form „A” származási bizonyítványt, sem APR-nyomtatványt nem kell kiállítani, feltéve, hogy az ilyen árubevitel nem kereskedelmi jellegű, és a hivatkozott cikk rendelkezései szerinti feltételeknek megfelelően jelentették be az árukat, továbbá nem fér kétség ahhoz, hogy ezek a nyilatkozatok a valóságnak megfelelnek.

(2) Az esetenkénti és kizárólag a címzet, az utas vagy családjaik személyes használatára szolgáló termékeket tartalmazó behozatalokat nem lehet kereskedelmi jellegűnek tekinteni, ha a termékek jellegéből és mennyiségéből nyilvánvaló, hogy nem kereskedelmi célról van szó.

A fentieken túlmenően e termékek összértéke, kiscsomagok esetén a 215 ECU-t, az utasok személyes poggyásza részét képező termékek esetén pedig a 600 ECU-t nem haladhatja meg.

89. cikk

(1) A közösségi termékeknek a 67. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerinti származó állapotának igazolására a 21. mellékletben feltüntetett mintaokmánynak megfelelő EUR. 1 szállítási bizonyítvány szolgál.

(2) Az exportőr vagy meghatalmazott képviselője a „GSP beneficiary countries”, és „EC” vagy „pays beneficiares du SPG”, és „CE” bejegyzéssel látja el az EUR. 1 szállítási bizonyítvány 2. rovatát.

(3) Ezen fejezetnek a Form „A” származási bizonyítvány kibocsátásával, használatával és utólagos ellenőrzésével kapcsolatos rendelkezéseit az EUR. 1 szállítási bizonyítványok vonatkozásában értelemszerűen alkalmazni kell.

90. cikk

(1) Amikor a 67. cikk (2) és (3) bekezdéseinek a rendelkezéseit alkalmazzák, a kedvezményezett országnak a Form „A” származási bizonyítvány kibocsátására felkért illetékes hatóságai olyan termékek esetében, amelyeknek gyártásakor a Közösségből származó anyagokat használtak fel, az EUR. 1 szállítási bizonyítvány adataira támaszkodnak.

(2) Az (1) bekezdésben hivatkozott esetekben a Form „A” származási bizonyítvány 4. rovatába a „cumul CE” vagy „EC cumulation” kifejezést írják be.

91. cikk

A származási bizonyítványon és a termékek behozatalához szükséges vám alakiságok elvégzése céljából a vámhivatalhoz benyújtott okmányokon tett bejelentések közötti kisebb eltérések felfedezése nem teszi a bizonyítványt eleve érvénytelenné vagy semmissé, ha kielégítően megállapítást nyer, hogy ez az okmány megfelel az érintett termékeknek.

A nyilvánvaló alaki hibák, például gépelési hibák, a Form „A” származási bizonyítványon vagy az EUR. 1 szállítási bizonyítványon, nem eredményezhetik a bizonyítvány visszautasítását, amennyiben ezek a hibák nem olyan jellegűek, hogy kétségeket keltsenek az abban tett bejelentések helyességére vonatkozóan.

3. alszakasz

Az igazgatási együttműködés módszerei

92. cikk

(1) A kedvezményezett országok közlik a Bizottsággal a Form „A” származási bizonyítvány kibocsátására a területükön felhatalmazott illetékes kormányhatóság nevét és címét, valamint megküldik az ilyen hatóság bélyegzőjének a mintalenyomatát. A Bizottság ezeket az információkat közli a tagállamok vámhatóságaival

(2) A kedvezményezett országok közlik továbbá a Bizottsággal a 86. cikkben hivatkozott eredetiségigazolások kibocsátására a területükön felhatalmazott illetékes kormányhatóság nevét és címét, valamint megküldik az ilyen hatóság bélyegzőjének a mintalenyomatát. A Bizottság ezeket az információkat közli a tagállamok vámhatóságaival.

(3) A Bizottság az Európai Közösség Hivatalos Lapjában (C sorozat) teszi közzé, hogy a 97. cikkben hivatkozott új kedvezményezett országok mely napon teljesítették az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott kötelezettségeiket.

(4) A Bizottság megküldi a kedvezményezett országok számára a tagállamok vámhatóságai által az EUR. 1 szállítási bizonyítványok kibocsátásához használt bélyegzők mintalenyomatait.

93. cikk

A 67. cikk rendelkezései szerinti vámkedvezményekkel kapcsolatos rendelkezések alkalmazásában minden kedvezményezett ország eleget tesz az áruk származásával, a Form „A” származási bizonyítvány kitöltésével és kibocsátásával, a APR-nyomtatvány használatának feltételeivel és az igazgatási együttműködéssel kapcsolatos szabályoknak, illetve gondoskodik e szabályok betartásáról.

94. cikk

(1) A Form „A” származási bizonyítvány és a APR-nyomtatvány utólagos ellenőrzéseit szúrópróbaszerűen, vagy olyan esetekben végzik, amikor a Közösség vámhatóságainak alapos okuk van kételkedni az okmányok hitelességében vagy a kérdéses termékek valódi származásával kapcsolatos tájékoztatás pontosságában.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában a Közösség vámhatóságai visszaküldik a Form „A” származási bizonyítványnak vagy a számlanyilatkozatnak egy példányát a kedvezményezett exportáló ország illetékes kormányhatóságának, ha szükséges, megadva azokat az eljárási vagy tartalmi okokat, amelyek a vizsgálatot szükségessé teszik. Ha számlát csatoltak, ezt a számlát vagy annak másolatát, és minden egyéb vonatkozó okmányt csatolnak a Form „A” származási bizonyítvány vagy a számlanyilatkozat másolatához. A vámhatóságok minden olyan megszerzett információt is továbbítanak, amely arra utal, hogy a bizonyítványban vagy az űrlapon feltüntetett adatok helytelenek.

Ha az említett hatóságok úgy döntenek, hogy a lefolytatandó ellenőrzés eredményének függvényében felfüggesztik a 67. cikk rendelkezései szerinti tarifális kedvezmények alkalmazását, felajánlják a termékek kiadását az importőr számára bármely szükségesnek tartott óvintézkedés mellett.

(3) Ha az (1) bekezdés rendelkezései szerint utólagos ellenőrzés elvégzését kérték, legfeljebb 6 hónapon belül elkell végezni az ellenőrzést és annak eredményét közölni kell a Közösség vámhatóságaival. Az eredmények alapján megállapíthatónak kell lennie, hogy a kérdéses Form „A” származási bizonyítványon vagy a számlanyilatkozaton feltüntetett adatok a ténylegesen kivitt árukra vonatkoznak-e, valamint, hogy e termékek ténylegesen jogosultak-e a 67. cikk rendelkezései szerinti kedvezményes tarifális elbánásra.

(4) Abban az esetben, ha a Form „A” származási bizonyítvány a kiállítása a 90. cikk rendelkezései szerint történt, a válasz tartalmazza annak az EUR. 1 szállítási bizonyítványnak a másolatát, amelynek adatai alapján a bizonyítványt kiállították.

(5) Ha alapos gyanúra okot adó esetekben a (3) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott hat hónapos időszakon belül válasz nem érkezik, vagy ha a válasz nem tartalmaz elegendő információt a kérdéses okmány hitelességének, vagy a termékek tényleges származásának a meghatározásához, egy második megkeresést küldenek az illetékes hatóság számára. Ha a második megkeresésre négy hónapos időszakon belül az ellenőrzés eredményét nem közlik a megkereső hatóságokkal, vagy ezek az eredmények nem elegendőek a kérdéses okmány hitelességének, vagy a termékek tényleges származásának a meghatározásához, a megkereső hatóságok kivételes körülmények hiányában elutasítják a kedvezményes tarifális elbánás biztosítását.

Az első albekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni az ugyanahhoz a regionális csoporthoz tartozó országok között az ennek a szakasznak a rendelkezései szerint kiállított Form „A” származási bizonyítvány vagy a számlanyilatkozat utólagos ellenőrzései vonatkozásában.

(6) Ha az ellenőrzési eljárás, vagy bármiféle egyéb rendelkezésre álló információ arra utal, hogy az ebben a szakaszban meghatározott rendelkezéseket megsértik, a kedvezményezett exportáló ország saját kezdeményezésére vagy a Közösség kérésére elvégzi a megfelelő vizsgálatokat, illetve gondoskodik arról, hogy az ilyen vizsgálatok elvégzése megtörténjen, a jogellenes magatartás feltárása és megakadályozása érdekében sürgősen.

(7) A Form „A” származási bizonyítvány utólagos ellenőrzéseinek céljából a bizonyítványok másolatait és az azokat alátámasztó kiviteli dokumentumokat a kedvezményezett exportáló ország illetékes kormányhatósága legalább három éven keresztül megőrzi.

95. cikk

A 78. cikk (1) bekezdésének c) pontja és a 81. cikk csak annyiban alkalmazandóak, amennyiben Norvégia és Svájc a fejlődő országokból származó bizonyos termékekre alkalmazott tarifális kedvezményei vonatkozásában a Közösség rendelkezéseihez hasonló rendelkezéseket alkalmaz.

A Bizottság tájékoztatja a tagállamok vámhatóságait az ilyen rendelkezéseknek az érintett ország vagy országok általi elfogadásáról, és értesíti őket azokról az időpontokról, amikor a 78. cikk (1) bekezdésének c) pontja és a 81. cikk rendelkezései, és az érintett ország vagy országok által elfogadott hasonló rendelkezések hatályba lépnek.

4. alszakasz

Ceuta és Melilla

96. cikk

(1) Az ebben a szakaszban használt „Közösség” kifejezés nem terjed ki Ceutára és Melillára. A „Közösségből származó termékek” kifejezés nem terjed ki a Ceutából és Melillából származó termékekre.

(2) Ennek a szakasznak a rendelkezései értelemszerű eltérésekkel alkalmazandóak annak meghatározásához, hogy a Ceuta és Melilla területére bevitt termékek az általános preferenciális rendszer előnyeit élvező, az exportáló kedvezményezett országból származó termékeknek, illetve, hogy Ceutából, vagy Melillából származó termékeknek tekintendők-e.

(3) Ceuta és Melilla egyetlen területnek tekintendő.

(4) Az EUR. 1 szállítási bizonyítvány kiállításával, használatával és utólagos ellenőrzésével kapcsolatosan ebben a szakaszban meghatározott rendelkezések értelemszerű eltérésekkel alkalmazandóak a Ceutából és Melillából származó termékekre.

(5) E szakaszban meghatározott rendelkezések Ceutára és Melillára történő alkalmazásáért a spanyol vámhatóságok felelősek.

5. alszakasz

Záró rendelkezések

97. cikk

Amikor egy országot vagy területet elfogadnak vagy újra elfogadnak az általános preferenciális rendszer kedvezményezettjeként a vonatkozó EK rendeletekben vagy ESZAK-határozatban meghatározott termékek vonatkozásában, az ilyen országból vagy területről származó termékek az általános preferenciális rendszer előnyeit élvezhetik azzal a feltétellel, hogy az ilyen termékeket a kedvezményezett országból vagy területről a 92. cikk (3) bekezdésének rendelkezéseiben meghatározott napon vagy azt követően exportálták.”

2. A 100. cikk az alábbiak szerint módosul:

a) az (1) bekezdés második albekezdésének a helyébe az alábbi szöveg lép:

„A 66. cikk és 14. melléklet rendelkezéseit kell alkalmazni”;

b) a (2) bekezdés a) és b) pontjai törlésre kerülnek;

c) a (3) bekezdés helyébe az alábbi szöveg lép

„(3) A 98. cikk (1) bekezdése a) pontja ii. alpontjának és b) pontja ii. alpontjának alkalmazásában a 70. cikk rendelkezéseiben hivatkozott műveletek a származó helyzet megszerzéséhez elégtelen megmunkálásnak vagy feldolgozásnak tekintendők, függetlenül attól, hogy a 69. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek-e, vagy sem.”

3. A 102. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

„102. cikk

Erre a szakaszra a 74. és 75. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.”

4. A 113. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

„113. cikk

A 100. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül, olyan esetekben, amikor nyilatkozattevő kérésére a Harmonizált Rendszer 84. vagy 85. árucsoportjába tartozó árucikket szétszerelve vagy összeszereletlenül részletekben hozzák be az illetékes hatóság által meghatározott feltételeknek megfelelően, az ilyen részletekben szállított árucikkek egyetlen árucikknek tekintendők, és az első szállítmány behozatalakor a teljes árucikkre egy EUR. 1 szállítási bizonyítványt lehet benyújtani.”

5. A 119. cikk (4) bekezdésének második albekezdése helyébe az alábbi szöveg lép:

„Erre a bekezdésre a 94. cikk (5) bekezdésének első albekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni.”

6. A 121. cikk az alábbiak szerint módosul:

a) az (1) bekezdés helyébe az alábbi szöveg lép:

„(1) A 68. cikk (1) bekezdésében hivatkozott termékek teljes egészében egy kedvezményezett köztársaságban vagy a Közösségben előállítottnak tekintendők.”;

b) a (2) bekezdés bevezető szavai helyébe az alábbi szöveg lép:

„A 68. cikk (1) bekezdés f) pontjában a „hajóik” kifejezés csak hajókra alkalmazandó:”.

7. A 122. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

• az (1) bekezdés második albekezdésének a helyébe az alábbi szöveg lép:

„66. cikk és 14. melléklet rendelkezései alkalmazandóak.”

• a (2) bekezdés b) és c) pontja törlésre kerül;

• a (3) bekezdés helyébe az alábbi szöveg lép:

„(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseinek az alkalmazásában a 70. cikk rendelkezéseiben hivatkozott műveletek a származó helyzet megszerzéséhez elégtelen megmunkálásnak vagy feldolgozásnak tekintendők, függetlenül attól, hogy a 69. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek-e, vagy sem.”

8. A 124. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

„124. cikk

Erre a szakaszra a 74. és 75. cikkek rendelkezéseit kell alkalmazni.”

9. A rendelet szövege a következő 181a. cikkel egészül ki:

„181a. cikk

(1) A vámhatóságok nem kötelesek a behozott áruk vámértékét az ügyleti érték szerinti módszer alkalmazásával meghatározni abban az esetben, ha a (2) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott eljárásnak megfelelően alapos okuk van kételkedni abban, hogy a bevallott érték a Vámkódex 29. cikkében hivatkozott teljes megfizetett vagy megfizetendő összeget jelenti.

(2) Ha a vámhatóság részéről az (1) bekezdésben említett kételyek merülnek fel, a 178. cikk (4) bekezdésének rendelkezései szerint további információk szolgáltatását kérheti. Ha a vámhatóság kételyei ezt követően továbbra is fennállnak, a vámhatóság kötelesek a végleges határozat meghozatalát megelőzően a kételyeit alátámasztó indokokról szükség esetén írásban értesíteni az érintett személyt, és lehetőséget biztosítani számára azok megválaszolására. A végleges határozatról és az azt alátámasztó indokolásról a vámhatóság az érintett személyt köteles írásban tájékoztatni.”

10. A 313. cikk (2) bekezdés e) pontjában a harmadik és negyedik francia bekezdés közé a következő francia bekezdés kerül beillesztésre:

„ harmadik országból érkező olyan hajó fedélzetén szállították, amelyre árut raktak át a Közösség egy kikötőjéből érkező másik hajóról,”.

11. A 314. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

a) az (1) bekezdés helyébe az alábbi szöveg lép:

„(1) A 313. cikk (2) bekezdés a), b), c) és e) pontjaiban hivatkozott esetekben az áruk közösségi származását az alábbiak alapján állapítják meg:

• a 315-318. cikkek szerinti okmányok egyikével, vagy

• a 319-323. cikkek szerinti eljárások lefolytatásával, vagy

• a 2719/92/EGK rendelet rendelkezéseiben meghatározott kísérő okmánnyal.”;

b) a (2) bekezdés d) pontja a következő francia bekezdéssel egészül ki:

„ azok az áruk, melyeket egy harmadik országban történő átrakást követően másféle fuvareszközzel fuvaroztak, mint amilyenekbe azokat először berakodták. Ilyen esetekben az új fuvarokmányt az áruknak az indulási hely szerinti tagállamból a rendeltetési hely szerinti tagállamba történő fuvarozásához kiállított eredeti fuvarokmány másodpéldánya kíséri. A rendeltetési hely szerinti tagállam vámhatóságai a tagállamok közötti igazgatási együttműködés keretein belül utólagos ellenőrzést végeznek az eredeti okmány másolatán feltüntetett adatok ellenőrzése céljából.”.

12. A 360. cikkben az első bekezdés helyébe az alábbi szöveg lép:

„Amennyiben Közösségen a közösségi külső árutovábbítási műveletek olyan árukat érintenek, amelyek meghatározott információk adásához kötöttek, nevezetesen a 1468/81/EGK tanácsi rendelet alkalmazása alapján, és e műveletek a csalás lehetőségének rendkívüli veszélyével járnak, a tagállamok vámhatóságai a Bizottság hozzájárulásával meghatározott intézkedéseket hoznak, hogy ideiglenesen megtiltsák az összkezesség alkalmazásának a lehetőségét.

13. A 361. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

„361. cikk

A 360. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül az összkezesség szintjét az alábbiak szerint határozzák meg:

1. A kezesség összegét a 4. pontban meghatározott eljárás szerint a fizetendő vámok és egyéb díjak összegének legalább 30%-ában állapítják meg.

2. A összkezesség összegét a 4. pontban meghatározott eljárás szerint a fizetendő vámok és egyéb díjak teljes összegének mértékében állapítják meg abban az esetben, ha a kezességet a Közösségen közösségi külső árutovábbítási műveletek fedezésére szánják olyan áruk vonatkozásában, amelyek:

• a Bizottság részéről történő meghatározott információk megadásához kötöttek különösen az 1468/81/EGK rendelet rendelkezései értelmében, olyan árutovábbítási műveletek vonatkozásában, amelyek a csalás lehetőségének megnövekedett veszélyével járnak, és

• a Vámkódex 248. cikkének rendelkezéseinek megfelelően lefolytatott Vámkódex bizottsági vizsgálatot követően a Bizottság által a tagállamok részére adott közlemény alá esnek.

Ugyanakkor a vámhatóságok a kezesség összegét a vámok és egyéb fizetendő díjak összegének 50%-ában állapíthatják meg olyan személyek esetében:

• akik azokban a tagállamokban telepedtek le, ahol a kezességet nyújtják,

• akik a közösségi árutovábbítási műveletet rendszeresen alkalmazzák;

• akiknek olyan a pénzügyi helyzete, hogy képesek eleget tenni kötelezettségeiknek, és

• akik a vámügyi vagy adóügyi jogszabályok megszegésével súlyos jogsértő cselekményt nem hajtottak végre.

A második albekezdés rendelkezéseinek alkalmazása esetén a kezességnyújtás szerinti vámhivatal a 362. cikk (3) bekezdésének rendelkezései szerinti kezességi tanúsítvány 7. rovatába beírja a következő bejegyzések egyikét:

• »aplicación del segundo párrafo del punto 2 del artículo 361 del Reglamento (CEE) No 2454/93«,

• »anvendelse af Article 361, nr. 2, andet afsnit, i forordning (EOEF) nr. 2454/93«,

• »Anwendung von Artikel 361, Nummer 2, zweiter Unterabsatz der Verordnung (EWG) Nr. 2454/93«,

• εφαρμογη του άρθρου 361, σημείο 2, δεύτερο εδάφιο, του χανονισμού (ΕΟΚ) αριθ. 2454/93,

• »application of the second subparagraph of Article 361 (2) of Regulation (EEC) No 2454/93«,

• »application de l’article 361, point 2, deuxième alinéa, du règlement (CEE) n° 2454/93«,

• »applicazione dell’articolo 361, punto 2, secondo comma del regolamento (CEE) n. 2454/93«,

• »toepassing artikel 361, punt 2, tweede alinea, van Verordening (EEG) nr. 2454/93«,

• »aplicação do ponto 2, segundo parágrafo, do artigo 361 do Regulamento n° 2454/93«.

(3) Ha a közösségi árutovábbítási nyilatkozat a 2. pontban hivatkozottakon kívül más árukra is vonatkozik, az összkezesség összegével kapcsolatos rendelkezéseket olyan módon alkalmazzák, mintha a két különböző árukategóriára külön nyilatkozatok vonatkoznának.

Ugyanakkor egyik kategóriához tartozó árut sem veszik figyelembe abban az esetben, ha azok mennyisége vagy értéke viszonylag elhanyagolható mértékű.

4. Ennek a cikknek az alkalmazásához a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal egyhetes időszakra vonatkozó becslést készít a következők vonatkozásában:

• végrehajtott szállítások,

• az érintett országokban alkalmazott legmagasabb szintek figyelembevételével a fizetendő vámok és egyéb díjak mértéke.

Ezt a becslést az érintett személy kereskedelmi és könyvviteli dokumentációjának alapján készítik el az elmúlt év folyamán szállított áruk vonatkozásában, és az így kapott eredményt elosztják 52-vel.

Új gazdasági szereplők esetén a kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal az érintett személlyel együttműködve becsléssel állapítja meg egy meghatározott időszak alatt szállított áruknak a már rendelkezésre álló adatai alapján a mennyiséget, értéket és az alkalmazandó vám mértékét. A kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal következtetés útján határozza meg az egyhetes időszak folyamán szállításra kerülő áruk feltételezhető értékét és várható vámját.

A kezességnyújtás helye szerinti vámhivatal az összkezesség összegét évente felülvizsgálja, különösen az indító vámhivataltól származó információk alapján, és szükség esetén kiigazítja az összeget.

5. A Bizottság szükség esetén, de évente legalább egyszer az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (C sorozat) közzéteszi a (2) bekezdés rendelkezéseinek hatálya alá tartozó termékeket.

A Bizottság rendszeresen, de legalább évente egyszer a Vámkódex 248. cikkében hivatkozott, a bizottság által lefolytatott vizsgálatot követően meghatározza, hogy a (2) bekezdés szerinti intézkedéseket folytatni kell-e, vagy sem.”

14. A 368. cikk az alábbiak szerint módosul:

a) A (2) bekezdés helyébe az alábbi szöveg lép:

„(2) Olyan esetekben, amikor sajátos körülmények miatt a fuvarozási tevékenység megnövekedett kockázatot jelent, és ezért a 7000 ECU összegű átalánykezesség egyértelműen elégtelennek bizonyul, az indító vámhivatal a teljes szállítandó árumennyiség után fizetendő vámok és egyéb díjak fedezetéül a 7000 ECU összeg többszörösének megfelelő garanciaösszeget írhat elő.

Különösen az olyan árukkal kapcsolatos fuvarozási tevékenységeket tekintik megnövekedett kockázatúnak, amelyekre vonatkozóan az összkezesség alkalmazása esetén a 360. cikk, vagy a 361. cikk 2. pontjának rendelkezései alkalmazandóak.”

b) A (3) bekezdés első albekezdésének a helyébe az alábbi szöveg lép

„Mindezeken túlmenően az 52. mellékletben felsorolt áruk fuvarozása esetében az átalánykezesség megnövelésére kerülhet sor olyankor, amikor a fuvarozott árumennyiség meghaladja az átalánykezesség 7000 ECU összegének megfelelő árumennyiséget.”

15. Az 510. cikk az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

„3. A 69/A. mellékletben meghatározott eltérések figyelembevételével a kiskereskedelmi értékesítés a vámraktár helyiségeiben, raktártereiben vagy egyéb meghatározott helyein nem engedélyezhető. Ez a tilalom alkalmazandó az E típusú raktárakban vámraktározási eljárásnak alávetett áruk esetében is.”

16. Az 522. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

„522. cikk

(1) A Vámkódex 109. cikk (4) bekezdésében hivatkozott szokásos kezelési módok a 69. mellékletben meghatározott kezelési módokkal egyeznek meg.

(2) A nyilatkozatot tevő kérésére olyan esetekben, amikor a Vámkódex 112. cikke (2) bekezdésének a rendelkezései alkalmazandók, az INF 8 adatlap kibocsátható a vámraktározási eljárás alá helyezett, a szokásos kezelési módok alá vetett olyan termékek vonatkozásában, amelyeknek egyéb vámjogi sorsot szántak.

Az INF 8 adatlapot egy eredeti és egy másolati példányban készítik el, a 70. mellékletben feltüntetett mintaokmánynak és rendelkezéseknek megfelelő formában.

Az INF 8 adatlap a figyelembe veendő adóelemek meghatározására szolgál.

A felügyeletet ellátó vámhivatal ebből a célból megadja a 11., 12. és 13. rovatban hivatkozott információkat, hitelesíti a 15. rovatot, és visszaküldi az INF 8 adatlap eredeti példányát a nyilatkozattevőnek.”

17. Az 523. cikk (2) bekezdésének a helyébe az alábbi szöveg lép:

„(2) A szokásos kezelési módoknak megfelelő műveletek elvégzésére vonatkozó kérelmekben fel kell tüntetni a vámraktározási eljárásokat szabályozó rendelkezések alkalmazásához szükséges összes adatot.

A kérelem elfogadása esetén a felügyeletet ellátó vámhivatal a kérelmet megfelelő bejegyzéssel és a bélyegzőjével hitelesíti és az engedélyt megadja. Ebben az esetben az 522. cikk rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.”

18. Az 526. cikk (4) bekezdésének a helyébe az alábbi szöveg lép:

„(4) Miután az átszállításra kerülő árukat a szokásos kezelési módok alá vetették és a Vámkódex 112. cikk (2) bekezdésének rendelkezései alkalmazandóak, az (1) bekezdésben hivatkozott okmány tartalmazza az átadott áruk jellegét, mennyiségét és vámértékét, amelyeket vámtartozás keletkezésekor abban az esetben vennének figyelembe, ha az érintett árukat az említett kezeléséknek nem vetették volna alá.”

19. A 676. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

„676. cikk

„(1) A 674. cikk (4) bekezdés a) pontja alkalmazásában az „arra jogosult intézmények” kifejezés oktatási segédeszközök vonatkozásában alapvetően nem profitorientált állami vagy magántulajdonú oktatási vagy szakképző intézményeket takar, amelyeket a tagállamnak az engedélyt kiadó kijelölt hatóságai az ideiglenes behozatali eljárásban az oktatási segédeszközök címzettjeként jóváhagytak.

(2) A 674. cikk (4) bekezdés a) pontja alkalmazásában az „arra jogosult intézmények” kifejezés tudományos berendezések vonatkozásában alapvetően nem profitorientált állami vagy magántulajdonú oktatási vagy tudományos intézményeket takar, amelyeket a tagállamnak az engedélyt kiadó kijelölt hatóságai, az ideiglenes behozatali eljárásban a tudományos berendezések címzettjeként jóváhagytak.”

20. A 683. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

„683. cikk

A teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárást az alábbiak esetén engedélyezik:

a) másolt és előhívott mozifilmek, filmpozitívok és egyéb rögzített képmegjelenítő adathordozók, amelyeket a kereskedelmi hasznosítást megelőző megtekintésre szánnak;

b) filmek, mágnesszalagok és mágnesfilmek, illetve egyéb hang- vagy képinformációt tartalmazó adathordozók, amelyeket szinkronizáláshoz vagy másolt hangsávval kívánnak felhasználni;

c) külföldi termékek vagy berendezések jellemzőit vagy működését szemléltető filmek, feltéve, hogy azokat nem díjfizetés ellenében nyilvánosan kívánják bemutatni;

d) elektronikus adatfeldolgozó rendszerekben való felhasználás céljából ingyenesen küldött adathordozók;

e) olyan árucikkek (gépjárműveket is beleértve), amelyek jellegüknél fogva kizárólag meghatározott cikkek reklámozására vagy meghatározott célú népszerűsítésre alkalmasak.”

21. A 694. cikk (1) bekezdésének a helyébe az alábbi szöveg lép:

„(1) Az engedély megadásakor az illetékes hatóság meghatározza azt a határidőt, amelyen belül, a behozott áruknak egy jóváhagyott vámjogi sorsot kell kapniuk, figyelembe véve a Vámkódex 140. cikke (2) bekezdésének, valamint a 674., 679., 681., 682. és 684. cikkeknek a rendelkezéseit, és az ideiglenes behozatal céljainak eléréséhez szükséges időt.”

22. A 698. cikk (2) bekezdésének a helyébe az alábbi szöveg lép:

„(2) Olyan esetekben, amikor nagy összegű importvám és egyéb díj fizetendő, az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása felfüggeszthető, tekintettel a személyi hatásokra és a sportcélokra behozott eszközökre.”

23. A 709. cikk (2) bekezdésének a helyébe az alábbi szöveg lép:

„(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandóak a 673., 678., 682. vagy a 684a. cikk rendelkezései szerint ideiglenes behozatali eljárás alá vont termékekre szabad forgalomba bocsátásukkor, vagy olyan esetekben, amikor a (3) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított kiegyenlítő kamat összege a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozatonként 20 ECU vagy annál kevesebb.”

24. A 710a. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

„710a. cikk

Abban az esetben, ha az áruk szabad forgalomba bocsátása az eljárás alá vonás szerinti tagállamtól eltérő tagállamban történik, a szabad forgalomba bocsátást végző tagállam szedi be a behozatali vámot, figyelembe véve a 715. cikk (3) bekezdésének rendelkezései szerinti INF 6 adatlapon feltüntetett vámokat, a vonatkozó megjegyzéseknek megfelelően.”

25. A következő 711a. cikk kerül beillesztésre:

„711a. cikk

Amennyiben a Vámkódex 90. cikkének rendelkezéseit alkalmazzák, az engedély átruházását engedélyező illetékes hatóságok ennek megfelelő bejegyzést helyeznek el az engedélyen.

Az átruházás az előző kedvezményezett vonatkozásában lezárja az eljárást.”

26. A 793. cikk az alábbiak szerint módosul:

a) a (3) bekezdés első albekezdésének a helyébe a következő szöveg lép:

 

„A kiléptető vámhivatal köteles meggyőződni arról, hogy a bemutatott áruk megfelelnek a bejelentett áruknak, és felügyeli az áruk tényleges kiléptetését. Ha a nyilatkozattevő a 44. rovatban a „RET-EXP” jelölés feltüntetésével, vagy más módon jelzi, hogy igényli a 3. példány visszaküldését, az említett vámhivatal az áruk tényleges kiléptetését a 3. példány hátoldalán igazolja, és ezt a példányt átadja az okmányt bemutató személynek, vagy ha ez nem lehetséges, az 50. rovatban megnevezett és a kiléptető vámhivatal illetékességi területén letelepedett közvetítő személynek, hogy azt a nyilatkozattevő számára juttassa el. Az igazolás a vámhivatal nevét és a dátumot feltüntető bélyegzővel történik.”

 

b) a cikk szövege kiegészül az alábbi (6a) bekezdéssel:

„(6a) Ha a jövedéki adó megfizetése alóli felfüggesztés hatálya alá eső árukat a 2719/92/EGK rendelet rendelkezései szerinti kísérő okmány alapján harmadik országba küldték, a kiviteli vámhivatal záradékolja az egységes vámokmány 3. példányát a (3) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően, és azt kiadja a nyilatkozattevőnek, miután vörös színnel bejegyezte az „Export“ szót és a (3) bekezdés rendelkezései szerinti bélyegzőlenyomattal látta el a kísérő okmány összes példányát.

Az egységes vámokmány 3. példányán hivatkozni kell a kísérő okmányra, illetve a kísérő okmányon az egységes vámokmányra.

A kiléptető vámhivatal felügyeli az áruk tényleges kiléptetését és a 92/12/EGK tanácsi irányelv 19. cikke (4) bekezdésének megfelelően visszaküldi a kísérő okmány másolatát.

 

A (4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásakor a bejegyzést rá kell vezetni a kísérő jövedékiadó-okmányra.

27. A 817. cikk az alábbiak szerint módosul:

a) a (3) bekezdés f) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„f) ha az áruknak a vámszabad területre vagy vámszabad raktárba történő beléptetése aktív feldolgozási eljárást, ideiglenes behozatali eljárást, illetve közösségi külső árutovábbítási eljárást zár le, amely utóbbi önmagában is az előbbi eljárások egyikét zárja le, akkor:

610. cikk (1) bekezdése és a 644. cikk (1) bekezdésében, valamint

a 711. cikkben

említett bejegyzéseket“

b) a (3) bekezdés g) pontját el kell hagyni.

28. A 818. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„818. cikk

(1) A Vámkódex 173. cikke első bekezdésének b) pontjában említett szokásos kezelési módok módokat a 69. melléklet határozza meg.

(2) A nyilatkozattevő kérelmére olyan esetekben, amikor a Vámkódex 178. cikk (2) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni, az INF 8 adatlap kibocsátható a vámszabad területen vagy vámszabad raktárban elhelyezett, a szokásos kezelési módok alá vetett termékek vonatkozásában, amelyeknek egy meghatározott vámjogi sorsot szántak.

Az INF 8 adatlapot egy eredeti és egy másolati példányban kell kiállítani a 70. mellékletben feltüntetett mintaokmánynak és rendelkezéseknek megfelelő formában.

Az INF 8 adatlap a figyelembe veendő teherelemek meghatározására használható.

A felügyeletet ellátó vámhivatal ebből a célból megadja a 11., 12. és 13. rovatokban említett információkat, hitelesíti a 15. rovatot, és visszaküldi az INF 8 adatlap eredeti példányát a nyilatkozattevőnek.“

29. A 900. cikk (1) bekezdése a következő o) ponttal egészül ki:

„o) vámtartozás keletkezett a Vámkódex 201. cikkének rendelkezéseitől eltérő módon, és az érintett személy be tud mutatni származási bizonyítványt, szállítási bizonyítványt, belső közösségi árutovábbítási okmányt, vagy olyan egyéb megfelelő okmányt, amely igazolja, hogy a behozott áruk a szabad forgalomba bocsátás esetén jogosultak lettek volna közösségi elbánásra vagy preferenciális elbánásra, feltéve, hogy a 890. cikk rendelkezéseiben meghatározott egyéb feltételek teljesülnek.“

30. A 915. cikk harmadik bekezdésének a helyébe a következő szöveg lép:

„A 791. cikk (2) bekezdése 1996. január 1-jével hatályát veszti.“

31. A 14. melléklet helyébe e rendelet 1. melléklete lép.

 

32. A 15. melléklet az alábbiak szerint módosul:

a) a 273. és 274. oldalon az 1. lábjegyzet helyébe az alábbi szöveg lép:

„1 Lásd a 14. mellékletben a 7. bevezető megjegyzést.“;

b) a 276. oldalon a 3. lábjegyzet helyébe az alábbi szöveg lép:

„3 Lásd a 14. mellékletben a 7. bevezető megjegyzést.“;

c) a melléklet szövege a 286. oldalon a 6217 vámtarifaszámú termékkel kapcsolatosan a következő szöveggel egészül ki:

1. „ex 6217

2. Belső bélés gallérokba és mandzsettákba, kivágott

3. Előállítás, amelynek során:

az összes felhasznált anyag a termék vámtarifaszámától eltérő vámtarifaszám alá esik,

és

az összes felhasznált anyag értéke nem haladja meg a termék gyártelepi árának 40%-át”

33. A 19. melléklet az alábbiak szerint módosul:

a) a 331-337. oldalon az 1. lábjegyzet helyébe az alábbi szöveg lép:

„A különböző textilanyagokból készült termékekkel kapcsolatos különleges előírások vonatkozásában lásd a 14. mellékletben az 5. bevezető megjegyzést.“;

b) a 336. oldalon a 2. lábjegyzet helyébe az alábbi szöveg lép:

„2 Lásd a 14. mellékletben a 6. bevezető megjegyzést.“;

c) a 337. oldalon a 3. lábjegyzet helyébe az alábbi szöveg lép:

„3 Lásd a 14. mellékletben a 6. bevezető megjegyzést.“;

34. A 20. melléklet az alábbiak szerint módosul:

a) a 363., 364. és 367. oldalon az 1. lábjegyzet helyébe az alábbi szöveg lép:

„1 Lásd a 14. mellékletben a 7. bevezető megjegyzést.“;

b) a 372-376. oldalon és a 378. oldalon az 1. lábjegyzet, és a 377. oldalon a 2. lábjegyzet helyébe az alábbi szöveg lép:

„ Különböző textilanyagokból készült termékekkel kapcsolatos különleges rendelkezésekkel vonatkozásában lásd a 14. mellékletben az 5. bevezető megjegyzését.“;

c) a 377. és 379. oldalon az 1. lábjegyzet helyébe az alábbi szöveg lép:

„ Lásd a 14. mellékletben a 6. bevezető megjegyzést.“;

d) a 378. oldalon a 2. lábjegyzet utolsó részének a helyébe az alábbi szöveg lép:

„ ..., lásd a 14. mellékletben a 6. bevezető megjegyzést.“;

e) a 378. oldalon a 3. lábjegyzet helyébe az alábbi szöveg lép:

„3 Lásd a 14. mellékletben a 6. bevezető megjegyzést.“;

35. A 31., 32., 33., 34. és 38. mellékletek szövege e rendelet 2. mellékletnek megfelelően módosul.

36. A 37. melléklet az alábbiak szerint módosul:

a) az I. cím B. szakasz 1. pontjának első francia bekezdése az „50“ számadattal egészül ki.

b) a II. cím A. szakasz 50. pontja az alábbi bekezdéssel egészül ki:

„Kivitel esetén a nyilatkozattevő vagy annak képviselője megadhatja egy, a kiviteli vámhivatal illetékességi területén letelepedett közvetítő személy nevét és címét, akinek az említett vámhivatal által jóváhagyott nyilatkozat 3. példánya átadható.“

37. Az 53. mellékletet el kell hagyni.

38. A 69. melléklet helyébe e rendelet 3. melléklete lép

39. A rendelet szövege 69/A. mellékletként kiegészül az e rendelet 4. mellékletében szereplő melléklettel.

40. A 96. melléklet helyébe e rendelet 5. melléklete lép.

41. A 108. mellékletben az „EGYESÜLT KIRÁLYSÁG” kifejezés utáni szöveg helyébe az alábbi szöveg lép:

„Birmingham Airport Free Zone

Humberside Free Zone (Hull)

Liverpool Free Zone

Prestwick Airport Free Zone (Scotland)

Ronaldsway Airport Free Zone (Isle of Man)

Southampton Free Zone

Port of Tilbury Fee Zone“.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

Az 1. cikk 9. pontját 1995. január 1-jétől kell alkalmazni.

Az 1. cikk 15. pontjának rendelkezéseivel össze nem egyeztethető feltételek alapján megadott érvényes engedélyek ennek a rendeletnek a hatálybalépésétől számított legfeljebb kétéves időtartamon keresztül maradhatnak hatályban.

Az 1. cikk 29. pontját 1994. január 1-jétől kell alkalmazni.

Az 1. cikk 35. pontját 1996. január 1-jén létől kell alkalmazni.

Az új típusú formanyomtatvány e rendelet hatálybalépésének időpontjától használható. A korábban használt formanyomtatványok a meglévő készletek felhasználásáig, de legkésőbb 1996. december 31-ig használhatók.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Vámkódex