Vállalkozói személyi jövedelemadó

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a vállalkozási tevékenységből származó jövedelmét a vállalkozói bevételekből a tételesen igazolt költségek levonásával állapítja meg.

1. Bevételek

Egyéni vállalkozói bevételként kell figyelembe venni a tevékenység ellenértékeként, vagy ezek előlegeként kapott készpénzt vagy jóváírt összeget, illetve bármilyen ezek helyett adott vagyoni értéket. Ugyancsak bevétel a tevékenységgel összefüggésben kapott kamat, kötbér, fogyasztói árkiegészítés, az értékesített tárgyi eszközért kapott ellenérték, vagy annak piaci értéke, ha ez utóbbi a több. A nem kizárólag üzleti célra használt ingó-, ingatlan-, vagyoni értékű jog értékesítésekor a kapott ellenérték után a törvény ingó-, illetve ingatlanértékesítésre vonatkozó adózási szabályai alkalmazandók.

Bevételként kell figyelembe venni a vállalkozói tevékenység keretében előállított termékek, a nyújtott szolgáltatások forgalmi értékét is, ha azt a vállalkozó saját célra felhasználja, vagy másnak részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül átengedi, ha az azokkal kapcsolatos kiadásokat bármely évben költségként elszámolta. Kivétel ez alól az az eset, ha a terméket, szolgáltatást az egyéni vállalkozó elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében nyújtja. Vállalkozói bevételként kell még számításba venni a költségként elszámolt és utóbb visszatérített adót, társadalombiztosítási járulékot, a biztosító szolgáltatását, ha a biztosítási díj költségként elszámolásra került.

Bevételként kell figyelembe venni a 100 ezer, 2006. január elseje előtt az 50 ezer forint feletti egyedi beszerzési értékű tárgyi eszköz korábban egy összegben költségként elszámolt beszerzési értékét, ha azt ellenszolgáltatás nélkül átadja. Ha az átadás a beszerzés időpontjától számított 1 éven belül történik, úgy a beszerzési érték 100%-át, 1 éven túl, de 2 éven belül a 66%-át, 2 éven túl, de 3 éven belül, akkor a 33 %-át kell bevételként figyelembe venni. 3 éven túli átengedés, illetőleg – az átruházás időpontjától függetlenül – természetbeni juttatás esetén a beszerzési érték nem minősül bevételnek.

Az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott előleg a díjjegyzék elkészítésének időpontjától számít bevételnek.

Bevételnek minősül mezőgazdasági vállalkozók esetében a földalapú támogatás összege, valamint minden olyan egyéb támogatás összege, amelyet a jogszabály alapján bevételnek kell tekinteni.

Bevételt növelő tételek:

• az adóalapot nem érintő bevételként nyilvántartott készletérték, ha az egyéni vállalkozó átalányadózást választott korábban, és visszatér a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra;

• az átlagos állományi létszám csökkenése miatt az adóévet megelőzően érvényesített foglalkoztatási kedvezmény bevételként figyelembe vett része;

• az eva törvény hatálya alá áttérés esetén az egyéni vállalkozót megillető ellenérték.

A tevékenység megszüntetése esetén további bevételnek kell tekinteni:

• a megszűnéskor meglévő készletek leltár szerinti értékét;

• a 100 ezer, 2000. december 31-ét követő és 2006. január elsejét megelőző beszerzés esetén 50 ezer forint alatti tárgyi eszközök leltári értékét;

• a kizárólag jövedelemszerző tevékenységhez használt ingatlan használati vagy bérleti jogáról történő lemondás miatti ellenértéket;

• a megszűnés napjáig kiállított áfa törvény szerinti bizonylaton feltüntetett ellenértéket.

Bevételt és adót csökkentő kedvezmények:

• a legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű munkavállalónak kifizetett bér, de legfeljebb a hónap első napján érvényes minimálbér;

• szakképző iskolai tanulóval, jogszabályban meghatározott tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden megkezdett hónapban a minimálbér 24 százaléka, illetve szakképző iskolával kötött megállapodás alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden megkezdett hónapban a minimálbér 12 százaléka (a minimálbér összege 2007. január 1-jén 65500 forint);

• sikeres szakmai vizsgát tett, volt szakképző iskolai tanuló folyamatos továbbfoglalkoztatása, valamint korábban munkanélküli személy, továbbá a szabadulást követő 6 hónapon belül felvett, szabadságvesztésből szabaduló személy, illetve a pártfogó felügyelet hatálya alatt álló személy alkalmazottként foglalkoztatási ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összege;

• az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés címén költségként elszámolt összeg értéke (a költségként történt elszámolás mellett), vagy választás alapján, ha a kiadás elszámolása beruházásként történt, az üzembe helyezett nem anyagi jószág értékcsökkenése címén elszámolt összeg, feltéve mindkét esetben, hogy e kiadások forrása nem támogatás és nem közvetlenül vagy közvetve társasági adóalanytól, egyéni vállalkozótól vásárolt K+F szolgáltatás ellenértéke volt;

• felsőoktatási intézményben vagy a Magyar Tudományos Akadémia által alapított kutatóintézetben (kutatóhelyen) folytatott tevékenység esetén az előzőekben meghatározott összeg háromszorosa, de legfeljebb 50 millió forint („de minimis” támogatás);

• a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó esetében a beruházáshoz kapcsolódó kedvezmény (kisvállalkozói kedvezmény). A kisvállalkozói kedvezmény csak korábban még használatba nem vett, a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, kizárólag üzemi célú ingatlan, valamint a korábban még használatba nem vett, kizárólag üzemi célú, a gépek, berendezések, felszerelések, járművek közé sorolt, a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló tárgyi eszközök, szellemi termékek, valamint az ingatlanok értékcsökkenési leírás alá vont felújítási költsége után érvényesíthető. Az üzemkörön kívüli ingatlan és az ültetvény alapján beruházási költség nem vehető figyelembe. A kisvállalkozói kedvezmény „de minimis” támogatásnak minősül. A kisvállalkozói kedvezmény az előzőekben felsorolt tárgyi eszközök beruházási költségének, ingatlan esetében az értékcsökkenési leírás alapját növelő kiadásként elszámolt felújítási költségnek, valamint a feltételeknek megfelelő (korábban még használatba nem vett, a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, kizárólag üzemi célú), 100 ezer forint alatti egyedi értékű tárgyi eszközre, szellemi termékre fordított kiadásoknak az együttes összege, de legfeljebb a vállalkozói bevételeknek és a vállalkozói költségeknek a különbözete azzal, hogy a kedvezmény összege az adóévben nem lehet több 30 millió forintnál;

• az adóévben a költségek között elszámolt helyi iparűzési adó 100 százaléka, feltéve, hogy az adóév utolsó napján nincs az állami és az önkormányzati adóhatóságnál adótartozása az adózónak;

• a pénzforgalmi bankszámlán fejlesztési tartalék címén elkülönített összeg, mely a jövedelem 25 százaléka, de legfeljebb 500 millió forint lehet;

• csökkenthető a bevétel 250 főnél kevesebb alkalmazott foglalkoztatása esetén a szabadalom, a használati és formatervezési mintaoltalom magyarországi megszerzése és fenntartása érdekében felmerült költség összegével, ha az nem minősül alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés elszámolt költségének;

• kedvezmény jár azoknak az egyéni vállalkozóknak, akik növelik az alkalmazottaik számát. Olyan adóévben vehető igénybe ez a kedvezmény, amikor az év első napján a munkaviszonyban lévő dolgozók létszáma az egyéni vállalkozónál az öt főt nem haladja meg. A kedvezmény mértékének meghatározásához meg kell állapítani az adóévi átlagos állományi létszámnak az előző adóévi átlagos állományi létszámhoz képest mutatkozó növekményét. Ennek a növekménynek és az adóév első napján érvényes havi minimálbér 12-szeresének a szorzataként kiszámított összeggel csökkenthető a vállalkozói bevétel.

Abban az adóévben, amikor az átlagos állományi létszám csökken, a csökkenés és a minimálbér évesített összegének szorzataként kiszámított összeg 1,2-szeresét bevételnövelő tételként kell figyelembe venni. Az így kiszámított bevételnövelő összeget azonban csökkenti a létszámcsökkenés évét megelőző negyedik adóévben érvényesített kedvezmény összege.

2. Költségek

2.1. Költségként el nem számolható kiadások

Nem érvényesíthető a költségek között a személyi jövedelemadó (ideértve a vállalkozói személyi jövedelemadót és a vállalkozói osztalékalap adóját is), a vállalkozói kivét után (de legalább a minimálbér összege után) fizetett saját nyugdíj és egészségbiztosítási járulék, illetőleg a magánnyugdíj-pénztárba nem megállapodás alapján és nem kiegészítésként fizetett saját tagdíj.

2.2. A költségek elszámolása 

Az egyéni vállalkozó a vállalkozói adóalap kiszámításához – a Szja-törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve – a törvény 4. és 11. sz. mellékletében foglalt rendelkezései alapján számolhat el költséget. A kiadás igazolására csak az áfatörvényben meghatározott számla, egyszerűsített számla felel meg abban az esetben, ha a vállalkozó olyan terméket, szolgáltatást vásárol, amelynek az eladója bármely oknál fogva ezek átadására kötelezett. Általános szabály, hogy költségként csak a naptári évben ténylegesen felmerült és szabályszerűen bizonylatolt olyan kiadás számolható el, amely a jövedelemszerző tevékenységgel összefüggésben merült fel. Az elszámolható kiadások körében az általánostól eltérő szabály vonatkozik az értékcsökkenési leírás alá vont tárgyi eszközökre és a nem anyagi javakra. A kezdő vállalkozó az első adóévben költségként számolhatja el a tevékenység megkezdését megelőző 3 évben felmerült, a tevékenység megkezdésével és gyakorlásával összefüggő kiadásait, ha azokat korábban költségként nem számolta el, illetőleg elkezdheti az értékcsökkenési leírást a nem anyagi javak és a tárgyi eszközök után.

2.2.1. Jellemzően előforduló költségek

Költségnek minősül az anyag- és árubeszerzésre, szállításra kifizetett összeg, a tárgyi eszközök, nem anyagi javak értéke, ha azok egyedi értéke nem több 100 ezer forintnál, az alkalmazott munkabére és az azt terhelő társadalombiztosítási járulék, munkaadói járulék, a 16. életévét betöltött segítő családtag részére fizetett juttatás és annak járuléka. A főállású segítő családtag juttatása – legalább heti 40 órai közreműködés esetén – legfeljebb a mindenkori minimálbérnek megfelelő összeg lehet, rövidebb idejű foglalkoztatás esetén pedig a minimálbér időarányos része számolható el. Költségként érvényesíthető az olyan biztosítási díj, amelynek biztosítottja az alkalmazott, az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás, az alkalmazottnak nyújtott természetbeni juttatással összefüggő kiadás, és annak közterhei, a megfizetett cégautó adó.

Költségként számolható el kizárólag a tevékenységgel összefüggő biztosítási díj, a pénzintézettől felvett üzleti hitelre fizetett kamat, kivéve azt a kamatot, amely a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi. (Az üzembe helyezés időpontjáig a hitel kamatát beruházási költségnek kell tekinteni). Költségnek minősül a tevékenység folytatásával összefüggő illeték, vám- és perköltség (kivéve, ha az a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi), a tevékenység gyakorlásával összefüggésben felmerült utazási és szállásköltség, a nem megállapodás alapján befizetett saját társadalombiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék, a vállalkozói járulék, a telefon, a rádiótelefon, a CB-rádió, a telex beszerzési és beszerelési költsége is. Megjegyzendő, hogy a lakásban lévő telephely esetében a telefon beszerzésére és beszerelésére eső kiadásoknak csak az 50%-a minősül költségnek. Nem vonatkozik ez a szabály a lakásba felszerelt telefax és telex készülékre. Elszámolható még költségként a tevékenységhez szükséges munkaruha közül az, amelyet a Szja törvény adómentesen adható munkaruhák között nevesít. A tevékenységgel arányosan számolhatók el azok az igazolt kiadások, amelyek nem kizárólag a jövedelemszerző tevékenységgel összefüggésben merülnek fel. Ilyen például a lakástól műszakilag el nem különülő iroda, műhely bérleti díja, fűtése, világítása, a telefonköltség. Az internethasználat díjának 30%-a, legfeljebb 60 ezer forint vonható le az adóévben költségként akkor, ha a használat csak részben szolgálja a tevékenységet és annak díja nem különíthető el.

Költségként számolható el az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos érdekképviseleti szervek fenntartásához igazoltan befizetett tagdíj, hozzájárulás.

Az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el a vállalkozói kivétet. A vállalkozói kivét összegét összevonandó jövedelemnek kell tekintenie. Vállalkozói kivétnek minősül a személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint az egyéni vállalkozó személyes vagy családi szükségletének kielégítését is szolgáló kiadás alapján minden olyan vállalkozói költség, amely a jellemzően előforduló költségek között nincs nevesítve. Nem számít azonban kivétnek az olyan kiadás, amely az egyéni vállalkozónak a lakásán kívüli telephelyen vagy a lakáson kívül folytatott tevékenységhez kapcsolódóan szükséges munkafeltételek megteremtése érdekében merült fel, még akkor sem, ha az eszköz magáncélú használatát nem lehet kizárni. Ez alól kivétel az autópálya-matrica ellenértéke azzal, hogy az e címen elszámolt költségből az egyéni vállalkozó döntése szerint – vagy a magáncélú használatra jutó tételes elkülönítéssel megállapított rész, vagy az elszámolt költség 50 százaléka minősül vállalkozói kivétnek, kivéve, ha az adott személygépkocsi után az egyéni vállalkozó cégautó adót fizetett.

Az előző felsorolás természetesen nem teljeskörű, felmerülhetnek még olyan kiadások, melyekre érvényesíthető költségelszámolás. A részletesebb felsorolást és a költségelszámolás itt nem említett feltételeit a törvény 11. számú melléklete tartalmazza.

2.2.2. Az értékcsökkenési leírás

Az egyéni vállalkozó a saját tulajdonában lévő, kizárólag vállalkozói tevékenységéhez használt tárgyi eszközeinek, nem anyagi javainak beszerzési költségét értékcsökkenési leírással számolhatja el. Több tevékenységhez használt tárgyi eszköz esetében választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el a 11. számú melléklet rendelkezései szerint érvényesíthető költséget. A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között. A nem anyagi javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírására a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott szabályokat és leírási kulcsokat kell alkalmazni. Az értékcsökkenési leírás alapja a beruházási költség azzal, hogy az általános szabályok szerint adózó áfa alanynál az áfa nélküli, másoknál (tárgyi, alanyi mentes) az áfával növelt beszerzési árat kell figyelembe venni. A saját előállítású tárgyi eszköz esetén a beszerzési ár az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt ellenértéke. A tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg kapcsolódó járulékos költség (szállítási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, valamint a beszerzéssel összefüggő közvetítői költségek, a bizományosi díj, a vám, az adók – áfa-alanynál az áfa kivételével –, az illeték stb.) a beszerzési ár részét képezik.

Az épület, építmény beszerzési áraként az e törvénynek az ingatlanszerzésre fordított összegre vonatkozó meghatározását kell irányadónak tekinteni. Az értéknövelő beruházásra fordított, számlával igazolt kiadás választás szerint értékcsökkenési leírás útján vagy egyösszegben számolható el a költségek között.

Amennyiben a tárgyi eszközök vagy nem anyagi javak beszerzésére év közben került sor, akkor az értékcsökkenési leírás összegét napi időarányosítással a beszerzés időpontjától kell elszámolni.

A kétszázezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök (pl. számítógép) esetében választható, hogy az egyéni vállalkozó önmaga határozza meg az értékcsökkenési leírás mértékét, azzal, hogy a leírási évek száma két adóévnél kevesebb nem lehet. A tárgyi eszköz évközi üzembe helyezése esetén figyelembe kell venni a napi időarányosítás szabályát is. Például a 2006. augusztus 1-jén üzembe helyezett 200 ezer forint értékű tárgyi eszköz leírható 2006-ban és 2007-ben. Ha a leírás 2006-ban 80%, 2007-ben 20%, akkor a 2006-ban leírható összeg 67 068 [153 nap × (0,8 × 200 000)/365 nap] forint, így 2007-ben lehet a többi 132 932 (200 000–67 068) forintot leírni.

A 33 vagy a 14,5%-os leírási kulcs alá sorolt, korábban még használatba nem vett tárgyi eszközökre szintén 50%-os értékcsökkenés alkalmazható, továbbá ugyanez érvényes a szellemi termékre, a kísérleti fejlesztés beruházási költségére, a kizárólag film és videógyártást szolgáló gépek és berendezések esetén is.

Tárgyi eszközök, nem anyagi javak 199 6. december 31-ét követő részletfizetéssel történő vásárlása esetén – amennyiben a szerződés szerint az egyéni vállalkozó legkésőbb az utolsó részlet törlesztésével, vagy azt követően egy meghatározott időtartamon belül tulajdonossá válik – az egyéni vállalkozó a tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzési árának egészére alkalmazhatja a Szja. törvény szerinti értékcsökkenési leírást, függetlenül a vételár kiegyenlítésének módjától. Ha az egyéni vállalkozó az előzőek szerinti módon adja el tárgyi eszközét, nem anyagi javait, akkor adóévi bevételként az adott évben e címen kapott törlesztőrészlet összegét kell figyelembe vennie. A részletfizetéshez kapcsolódó kamat nem része a beszerzési árnak, a kifizetés évében költségként elszámolható.

Személygépkocsi beszerzési ára vagy lízingdíja csak akkor számolható el a kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszközökre vonatkozó szabályok szerint, ha a cégautó adót megfizette, vagy a személygépkocsi a vállalkozás tárgya.

Az 1997. év előtt megkezdett értékcsökkenési leírást a megkezdett módszerrel kell folytatni a teljes elszámolásig.

Különös szabály vonatkozik a nem kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszközökre. Ezen tárgyi eszközök után átalányban számolható el értékcsökkenés, méghozzá egyszer, a használatbavétel évében. Az átalány összege nem lehet több, mint az éves bevétel 1%-a, még akkor sem, ha egy adóévben több ilyen vegyes hasznosítású tárgyi eszköz kerül használatbavételre. Az 1%-os korláton belül is érvényes az a szabály, hogy az átalány nem lehet magasabb, mint ezen tárgyi eszközök nyilvántartási értékének 50%-a.

Ezen felül az éves bevétel 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának 10 százaléka a használatbavétel évében átalány-értékcsökkenés címén elszámolható. Külön rendelkezés vonatkozik a fizetővendéglátó tevékenységnek nem minősülő szálláshely-szolgáltató és vendéglátó tevékenységet végző egyéni vállalkozókra. Ők ugyanis, ha a hosszú élettartamú szerkezetű épületet kizárólag a tevékenységükhöz használják, akkor évi 3 százalékos értékcsökkenési leírást érvényesíthetnek. A bérbeadó egyéni vállalkozó egyébként évente 2%-os értékcsökkenési leírást számolhat el a bérbe adott épület szerzéskori forgalmi értékéből. Amennyiben a bérbeadás nem az egész évre vagy nem az épület, építmény egészére vonatkozik, úgy arányosítani kell. Mezőgazdasági építmények közül az önálló támrendszer után évi 15%-os leírás alkalmazható.

2.2.3. Járművek használatával kapcsolatos költségek elszámolhatóságáról külön tájékoztató készült, melyet a 11. számú füzet tartalmaz.

2.3. Veszteségelhatárolás

Az egyéni vállalkozónak lehetősége van arra, hogy a bevételt meghaladó költségeket (a továbbiakban: elhatárolt veszteség) a következő évek egyéni vállalkozásból származó bevételeivel szemben számolja el. Erre a 2004 előtt elhatárolt veszteségek esetében öt éven át van lehetősége, azt követően időhatár nélkül számolható el az elhatárolt veszteség.

Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek levonásánál a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.

Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdése évét követő negyedik évtől abban az évben, amelyben az egyéni vállalkozói bevétel nem éri el az elszámolt költség felét, továbbá akkor, ha az egyéni vállalkozó a megelőző két évben is veszteséget határolt el, a veszteséget csak az adóhatóság engedélye alapján lehet elhatárolni. Az adóhatósági engedély akkor adható meg, ha a veszteség elháríthatatlan külső ok miatt következett be, vagy megállapítható, hogy a veszteség elkerülése érdekében a tőle elvárható módon járt el.

3. A vállalkozói adóalap megállapítása és a fizetendő adó3. A vállalkozói adóalap megállapítása és a fizetendő adó

A vállalkozói adóalapot a vállalkozói jövedelemből kell kiszámítani. Vállalkozói jövedelemnek az ismertetett növelő és csökkentő tételekkel módosított bevétel és elszámolható költségek különbözete tekinthető. Amennyiben az egyéni vállalkozó külföldön is rendelkezik telephellyel, és a nemzetközi szerződés alapján a külföldi telephelyhez kapcsolódó jövedelem külföldön adóztatható, akkor a vállalkozói jövedelmet úgy kell módosítani, hogy az a külföldön adóztatható jövedelmet ne tartalmazza (a külföldön adóztatható jövedelemmel a vállalkozói jövedelmet csökkenteni kell). Részletes szabályok határozzák meg, hogyan kell az egyéni vállalkozónak a vállalkozói adóalapját, adóját megállapítania, ha külföldön is van telephelye. Ennek lényege, hogy a bevételeket, a bevételt csökkentő és növelő tételeket, kedvezményeket telephelyenként kell figyelembe venni aszerint, hogy a külföldi telephelynél vagy a belföldinél merültek fel. Az olyan tételeket, amelyek esetében nem lehet egyértelműen megállapítani a telephelyi kötődést, a bevételek arányában kell a külföldi-belföldi telephelyek között megosztani. Ugyanez vonatkozik a vállalkozói kivétre is.

A vállalkozói adóalap után a személyi jövedelemadó általános mértéke 16 százalék, amely a törvényi feltételek teljesülése esetén a kisvállalkozói adókedvezménnyel csökkenthető.

A vállalkozói adóalapból 5 millió forintig 10 százalék az adó mértéke, ha az egyéni vállalkozó nem érvényesít kisvállalkozói adókedvezményt, a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma az adóévben legalább egy fő, az adóévben költségként elszámolt és bevallott nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék címén bevallott összeg eléri az átlagos állományi létszám és az adóév első napján érvényes minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott összeg másfélszeresére számított összeget. Ebből a szempontból a nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozót is munkavállalónak kell tekinteni. Hátrányos helyzetű térségben [a 64/2004. (IV. 15.) kormányrendelet 3. számú és 5. számú mellékletében felsorolt kistérségek és települések] a minimálbér évesített összege és az átlagos állományi létszám az irányadó.

A kisvállalkozói adókedvezmény címén legfeljebb a vállalkozói személyi jövedelemadó 70%-a vonható le. További levonást jelent a külföldön megfizetett adó 90%-a – ha nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik –, azonban ez a levonás nem lehet több, mint a külföldön (is) adóztatott jövedelemre jutó átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó. A vállalkozói személyi jövedelemadót növelni kell a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítését követően négy éven belül, amennyiben a törvény által előírt feltételek nem teljesülnek. A növelés összege a kedvezménnyel megtakarított adó kétszerese.

Vállalkozói személyi jövedelemadót és vállalkozói osztalékalap utáni adót kell fizetni a fejlesztési tartalék címen lekötött és bevételt csökkentő tételként figyelembe vett azon összeg után is, amelyet annak feloldását követően cél szerint nem költ el a vállalkozó, vagy a lekötött összeget a feloldás után nem köti vissza. A fejlesztési tartalékból cél szerint elköltött összeget elszámolt értékcsökkenési leírásnak kell tekinteni.

Elektronikus bevallási kötelezettség miatti további kedvezmények

Az elektronikus adó-bevallásadási kötelezettség miatt a regisztrációra kötelezett egyéni vállalkozót adókedvezmény illeti meg a 2007. évben.

Csökkenti a vállalkozói személyi jövedelemadó összegét a 2007. évben

a regisztrációra kötelezett egyéni vállalkozók esetében az állandó képviselő részére a 2007. évben igénybe vett számviteli és könyvviteli szolgáltatás ellenében fizetett, költségként elszámolt díj 15 százaléka, feltéve, hogy az egyéni vállalkozásból származó adóévi bevétele a 4 millió forintot nem haladja meg;

a 2006–2007. adóévben beszerzett általános rendeltetésű számítástecnikai gépre, berendezésre elszámolt értékcsökkenési leírás és az igénybe vett internet szolgáltatás 2007. évben elszámolt költsége együttes összegének 10 százaléka, amennyiben az egyéni vállalkozó

regisztrációra kötelezett személy, de nem veszi igénybe az állandó képviselő szolgáltatását és a bevétele nem haladja meg a 4 millió forintot;

állandó képviselő, feltéve, hogy az egyéni vállalkozói tevékenységéből származó adóévi bevétele a 25 millió forintot nem haladja meg.

A tevékenységét az adóévben megkezdő vagy megszüntető egyéni vállalkozó esetében a tevékenység egy napjára eső átlagos napi bevétel 365 napra számított összege az irányadó az adókedvezmény érvényesítésénél.

A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből kell kiszámítani. Az adózás utáni vállalkozói jövedelem a vállalkozási adóalapnak a megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó összegével, valamint nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalap után külföldön fizetett adóval csökkentett része, növelve a kisvállalkozói kedvezménnyel. Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli:

az ellenszolgáltatás nélkül 3 éven belül átadott tárgyi eszközök beszerzési árának arányos része;

a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak értékcsökkenési leírása megkezdésének évében a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon része, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette;

a vállalkozói osztalékalapnak a beruházási költséget képező kiadással első ízben történő csökkentése évét követő negyedik évben (ültetvény esetében annak elidegenítésekor, de legkésőbb a termőre fordulás évében) a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon része, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette, illetve ennél előbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésekor.

Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet csökkenti:

az adóévben vásárolt, kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszköz, a nem anyagi dolog értéke után elszámolt értékcsökkenési leírást meghaladó összeg, ha az értékcsökkenési leírást az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el (a személygépjármű érték csökkenési leírását meghaladó nettó érték akkor csökkentő tétel, ha az a kisvállalkozói kedvezmény alapjául is szolgál);

az olyan, adórövidítéssel, egyéb jogszabály megsértésével összefüggő bírság, késedelmi pótlék stb. összege, amelyet az egyéni vállalkozói tevékenység gazdasági, pénzügyi ellenőrzése során feltárt szabálytalanságok következményeként kellett megfizetni;

a beruházási és felújítási költségnyilvántartás szerint az adóévben felmerült beruházási költséget képező kiadás összege, feltéve, hogy az azzal összefüggő tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának megkezdése nem történt meg.

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónak 25 százalék adót kell fizetnie a vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem haladja meg a vállalkozói kivét 30%-át. Az ezen felüli rész után az adó mértéke 35 százalék. A megállapított adót az egyéni vállalkozónak legkésőbb az egyéni vállalkozói adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.

4. A vállalkozói osztalékalap és az adó mértéke

A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből kell kiszámítani. Az adózás utáni vállalkozói jövedelem a vállalkozási adóalapnak a megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó összegével, valamint nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalap után külföldön fizetett adóval csökkentett része, növelve a kisvállalkozói kedvezménnyel. Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli:

az ellenszolgáltatás nélkül 3 éven belül átadott tárgyi eszközök beszerzési árának arányos része;

a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak értékcsökkenési leírása megkezdésének évében a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon része, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette;

a vállalkozói osztalékalapnak a beruházási költséget képező kiadással első ízben történő csökkentése évét követő negyedik évben (ültetvény esetében annak elidegenítésekor, de legkésőbb a termőre fordulás évében) a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon része, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette, illetve ennél előbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésekor.

Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet csökkenti:

az adóévben vásárolt, kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszköz, a nem anyagi dolog értéke után elszámolt értékcsökkenési leírást meghaladó összeg, ha az értékcsökkenési leírást az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el (a személygépjármű érték csökkenési leírását meghaladó nettó érték akkor csökkentő tétel, ha az a kisvállalkozói kedvezmény alapjául is szolgál);

az olyan, adórövidítéssel, egyéb jogszabály megsértésével összefüggő bírság, késedelmi pótlék stb. összege, amelyet az egyéni vállalkozói tevékenység gazdasági, pénzügyi ellenőrzése során feltárt szabálytalanságok következményeként kellett megfizetni;

a beruházási és felújítási költségnyilvántartás szerint az adóévben felmerült beruházási költséget képező kiadás összege, feltéve, hogy az azzal összefüggő tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának megkezdése nem történt meg.

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónak 25 százalék adót kell fizetnie a vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem haladja meg a vállalkozói kivét 30%-át. Az ezen felüli rész után az adó mértéke 35 százalék. A megállapított adót az egyéni vállalkozónak legkésőbb az egyéni vállalkozói adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.

5. Az általános forgalmi adó elszámolása

 

Az általános szabály szerint áfát fizető egyéni vállalkozónak a bevételeit és a költségeit fő szabályként az áfát nem tartalmazó, míg ha tárgyi vagy alanyi mentes, az áfát tartalmazó értéken kell figyelembe vennie.

Az idevonatkozó részletes szabályok a 7. számú tájékoztató füzetből ismerhetők meg.

Az átalányadó alapvető szabályai

Az átalányadózásra vonatkozó szabályokat a személyi jövedelemadó törvény 50–57. §-ai tartalmazzák, melyek szerint adóévenként, az adóév egészére átalányadózást választhat az az egyéni vállalkozó, akinek az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben a vállalkozói bevétele a 8 millió forintot nem haladta meg, és nem áll munkaviszonyban.

Az előzőekben foglaltaktól eltérően az az egyéni vállalkozó, akinek a vállalkozói igazolványában feltüntetett tevékenysége az adóév egészében kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/199 7. (I. 22 .) Kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenység, átalányadózást választhat, ha az átalányadózást közvetlenül megelőző adóévben vállalkozói bevétele a 40 millió forintot nem haladta meg és nem áll munkaviszonyban. A jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján folyósított támogatás összege az adózási feltételül rendelt bevételi értékhatárokat megemeli, de a tevékenység bevételei között a költségek fedezetére, fejlesztési célra folyósított támogatás összegét nem lehet figyelembe venni. Ez utóbbi támogatások összegét önálló tevékenységből származó bevételként lehet figyelembe venni, mellyel szemben az igazolt költségek elszámolhatók, de mód van e támogatások nem bevételként való bevallására is. A tevékenységét év közben kezdő egyéni vállalkozót is megilleti az átalányadózás választásának lehetősége azzal, hogy a bevételi értékhatárokat időarányosan kell figyelembe venni. Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenység egészére választható. Aki egyéni vállalkozóként is és mezőgazdasági kistermelőként is jogosult az átalányadózás választására, külön-külön és egyidejűleg is alkalmazhatja a kétféle tevékenységre elkülönülten az átalányadózást. Olyan esetben, amikor az őstermelő kereskedő egyéni vállalkozóként saját őstermelői termékét (is) értékesíti, akkor ezeknek a termékeknek a szokásos piaci értékét őstermelői bevételként kell feltüntetnie, miközben az ilyen termékek értékesítéséből származó bevételt az egyéni vállalkozói bevételei között is szerepeltetnie kell. (Ha egyéni vállalkozóként a jövedelmét a költségek tételes igazolásával állapítja meg, az őstermelői bevételek közé beírt értéket vállalkozói költségként számolhatja el. Az átalányadózást alkalmazónak erre nincs lehetősége.)

Az az egyéni vállalkozó, aki átalányadózást alkalmaz és azt megszünteti vagy arra való jogosultsága megszűnik, ismételten átalányadózást a feltételek fennállása esetén is csak akkor választhat, ha a megszűnés (megszüntetés) évét követően legalább 4 adóév eltelt. Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben az egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele a 8 millió forintot, a kiskereskedelmi tevékenységet végző egyéni vállalkozó bevétele a 40 millió forintot nem haladja meg, és az egyéni vállalkozó munkaviszonyt nem létesít.

Az adó alapja

Az átalányadózó adóalapjának megállapítása során a ténylegesen elért vállalkozói (Szja. tv. 10. számú, valamint 4. számú melléklet) bevételt kell alapul venni, amelyet kedvezményekkel nem lehet csökkenteni. Az egyéni vállalkozónál nem minősül vállalkozói bevételnek a vállalkozói tevékenységhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján folyósított vissza nem térítendő, a költségei fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatás. Az ezen bevétellel összefüggő adókötelezettségre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az adó alapja a bevételből az elismert, egyes tevékenységek szerint különböző, százalékban meghatározott költséghányad (költségátalány) levonásával állapítható meg. Az azonos tevékenységet folytatók közül azok, akik nyugdíjasként ún. kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülnek (akik csak egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezettek), alacsonyabb költségátalányra jogosultak, a következők szerint

1. Az adó alapja a bármely tevékenységre vonatkozó, általánosan alkalmazható rendelkezés szerint a bevételből 40 százalék, kiegészítő tevékenység folytatása esetén 25 százalék költséghányad levonásával állapítható meg.

2. A bevételből 80 százalék, kiegészítő tevékenység folytatása esetén 75 százalék az elismert költséghányad akkor, ha a vállalkozó az adóév egészében kizárólag a törvényben felsorolt ipari, mezőgazdasági, szolgáltatási és kereskedelmi tevékenység(ek)et folytat. Aki más tevékenységet is folytat, annak az egész bevételére a 40 (illetőleg a 25) százalékos költséghányadot kell alkalmaznia

3. Az adóév egészében kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22 .) Kormányrendelet alapján kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozói bevételből 87, kiegészítő tevékenység folytatása esetén 83 százalék költséghányad levonásával állapítható meg az adó alapja.

4. A 3. pontban említett egyéni vállalkozó, feltéve, hogy a tevékenysége külön-külön vagy együttesen az adóév egészében kizárólag a törvényben felsorolt üzlet(ek) működtetésére terjed ki, a bevételből 93 , kiegészítő tevékenység folytatása esetén 91 százalék költséghányad levonásával állapíthatja meg az adóalapját. Ha ez a kiskereskedő a felsoroltakon kívül más kiskereskedői tevékenységet is folytat, akkor az egész bevételére a 3. pont szerinti költséghányadot alkalmazhatja, ha pedig a 2. pontban említett tevékenység is szerepel a vállalkozói igazolványában, akkor az egész bevételére a 2. pont szerinti költséghányad vehető figyelembe. Végül, aki bármely kedvezőbb költséghányadú tevékenysége mellett az 1. pont alá tartozót is folytat, annak csak 40 (kiegészítő tevékenység esetén 25) százalék költséghányadot lehet érvényesítenie.

Ha az egyéni vállalkozó tevékenysége év közben úgy változik, hogy az alkalmazottnál alacsonyabb költséghányad illeti meg, akkor a változást megelőzően keletkezett bevételeire is csak az utóbbit alkalmazhatja. Más a helyzet annál, aki év közben vált kiegészítő tevékenységet folytatóvá. Ő ebben az évben jogosult lesz még a tevékenysége szerinti magasabb költséghányadra.

Az adó mértéke

Az előzőekben ismertetett módon megállapított jövedelem után az adó mértéke, ha a jövedelem:

0–1 700 000 forint: 18%

1 700 000 forinttól: 306 000 forint és az

1 700 000 forinton felüli rész 36%-ának együttes összege.

A 2007. évre megállapított átalányadó összegét csökkenti

a regisztrációra kötelezett egyéni vállalkozók esetében az állandó képviselő részére a 2007. évben igénybe vett számviteli és könyvviteli szolgáltatás ellenében fizetett, költségként elszámolt díj 15 százaléka, feltéve, hogy az egyéni vállalkozásból származó adóévi bevétele a 4 millió forintot nem haladja meg;

a 2006–2007. adóévben beszerzett általános rendeltetésű számítástecnikai gépei, berendezései beszerzési értékének a 2 százaléka és az igénybe vett internet szolgáltatás miatt a 2007. évben igazoltan felmerült kiadás 10 százaléka, amennyiben az egyéni vállalkozó

regisztrációra kötelezett személy, de nem veszi igénybe az állandó képviselő szolgáltatását és a bevétele nem haladja meg a 4 millió forintot;

állandó képviselő, feltéve, hogy az egyéni vállalkozói tevékenységéből származó adóévi bevétele a rá vonatkozó bevételi határt nem haladja meg.

A tevékenységét az adóévben megkezdő vagy megszüntető egyéni vállalkozó esetében a tevékenység egy napjára eső átlagos napi bevétel 365 napra számított összege az irányadó.

Az adókedvezmény érvényesítésének további feltétele átalányadózás esetén az, hogy

e kedvezmény összege nem lehet több a számított jövedelem alapulvételével megállapított átalányadó 70 százalékánál;

a kedvezmény alapjául szolgáló bizonylatokat az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig megőrzi.

Amennyiben az átalányadózó egyéni vállalkozó általános forgalmi adó levonására jogosult, akkor az adókedvezményt az általános forgalmi adó összegének figyelmen kívül hagyásával kell megállapítania. Az adókedvezmény összege de minimis támogatásnak minősül.

Nyilvántartás

Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó – ha áfa levonási jogát nem érvényesíti – csak bevételi nyilvántartást vezet (a pénztárkönyv bevételi adatait vezeti), a költségbizonylatait pedig az elévülési időn belül köteles megőrizni. Az átalányadózásra való jogosultság bármely ok miatt történő megszűnése esetén a részletes bevételi és költségnyilvántartást, illetőleg pénztárkönyvvezetést, valamint a szükséges részletező nyilvántartások vezetését haladéktalanul meg kell kezdeni. Az átalányadózás időszaka alatt keletkezett költségeket a nyilvántartásba – annak rovatai szerinti bontásban – egy összegben be kell jegyezni, ugyanis az átalányadózásra való jogosultság az adóév elejéig visszamenőlegesen szűnik meg, vagyis az egyéni vállalkozó a teljes adóévre a vállalkozói személyi jövedelemadózás szabályai szerint adózik.

Egyéb tudnivalók

Az átalányadózás időszaka alatt az elhatárolt veszteség évenkénti 20-20 százalékát elszámoltnak kell tekinteni. Ugyancsak elszámoltnak kell tekinteni az összes költséget és az erre az időszakra jutó értékcsökkenési leírást is.

Az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, ha a magánszemély nem teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét. Az egyéni vállalkozók nem mentesülnek a kifizetői feladatokból eredő adózási szabályok megtartása alól.

Az egyéni vállalkozónak adóelőleget göngyölítve, negyedévente, a negyedévet követő hó 12-ig kell megfizetnie.

Különadó

Ha a magánszemély vállalkozási tevékenységet is folytat és vállalkozói jövedelemadózást alkalmaz, akkor a különadót a kapott támogatás nélkül számított vállalkozói bevételek összegéből a vállalkozói költségeket meghaladó rész (különadóalap) után meg kell fizetnie. Átalányadózás esetén az adó alapja megegyezik az átalányadó alapjával. Amennyiben a magánszemély az egyéni vállalkozói tevékenysége tekintetében külföldön is rendelkezik telephellyel, akkor a külföldi telephelynek betudható adóalapot ki kell venni a különadó alapjának összegéből. A különadó mértéke ebben az esetben is a különadó-alap 4 százaléka. Az egyéni vállalkozó a különadót költségként nem veheti figyelembe.

Abban az esetben tehát, ha a magánszemélynek vállalkozói tevékenysége mellett más forrásból származó – az összevont adóalapba tartozó – jövedelme (pl. munkaviszonyból származó jövedelme) meghaladja a járulékfizetés költségvetési törvényben meghatározott felső határát, a különadó fizetési kötelezettség a meghaladó rész és a vállalkozói tevékenysége alapján egyaránt terheli.

Az egyéni vállalkozó a 2007. évben negyedévente fizet különadó-előleget. A különadó előlegének alapja:

vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint adózók esetében a tárgynegyedévben elért támogatások összegével csökkentett bevételnek az elismert költségeket meghaladó része;

átalányadózás esetén a tárgynegyedévben megszerzett bevétel alapján megállapított átalányadóalap (számított jövedelem).

Amennyiben a befizetett adóelőleg összege meghaladja az éves kötelezettséget, akkor a különbözetet személyi jövedelemadó bevallásban lehet visszaigényelni.

Az evás egyéni vállalkozó a különadó megfizetésére nem kötelezett.