A reklám megadóztatása új folyamatokat indított el mind a megrendelőknél, mind a szolgáltatóknál. A lehetőségekből természetesen a cikk csak a törvényes ötleteket tárgyalja.

A szolgáltatók elsősorban a törvény összegszerű határait fogják figyelni. Ha független felek számára szolgáltatnak, akkor a reklámpiaci szereplők több cégre fognak „szétválni”. A szétválás azért van idézőjelben, mert ez nem átalakulással fog történni, hanem a reklámpiaci szereplők (vezetőik, kulcsembereik révén) új cégeket fognak alapítani. A reklámcégek így több kisebb „egységre” fognak szétbomlani, a vízválasztó vonal pedig az lesz, ha a forgalmuk meghaladja az 500 mFt-ot. Az újonnan megalakuló cégek arra fognak figyelni, hogy ne legyenek kapcsolt vállalkozások, mert azzal  belép az összeszámítási szabály, helyette, a nyereség elszipkázását szindikátusi, exkluzív szerződésekkel és további háttér-megállapodásokkal fogják pótolni. A kisebb egységekre szakadt cégek által nyújtott szolgáltatások így adómentesek maradnak, sőt az azokkal kapcsolatos ügyviteli költségeket is megtakarítják (ezért is érheti meg a több cégre bomlás).

Más lesz a helyzet a nagy megrendelőknél. Egy bank, vagy egy nagyvállalat hirdetéseiben sajnos beáll a többszörös adóztatás, hiszen hiába fogják feléje a reklámcégek nyilatkozni, hogy az adókötelezettség őket terheli, félmilliárd feletti éves hirdetés-megrendelés mindenképpen adózik az igénybevevőnél, attól függetlenül, hogy az azt nyújtó reklámcégeknél ténylegesen kell-e adót fizetni. (Ezt a rejtett összefüggést adóhatóság is elismeri tájékoztató füzetében – 4. oldal alja.) Ebben a körben is evidens, hogy több, kisebb, egymástól látszólag független piaci szereplőtől fognak a nagyobb megrendelők egy „csapatot” összeválogatni és ezen cégek közti kapcsolatot csak szerződéses és nem tulajdonosi ágon fogják megkövetelni. Ezzel a megoldással minden szolgáltató és igénybevevő nyer, az állam pedig az eredeti konstrukcióra jutó reklámadót elveszti.

Az évi félmilliárd feletti megrendelők is elgondolkodhatnak azon, hogy megéri-e egy helyen szerepeltetni az adóalapot? Bár a magyar jogalkotó azt gondolja, hogy adóztatási hatalma a világ bármely részére kiterjed, az adóalap összegzése tekintetében továbbra sem kötelezheti a belföldi adóalanyokat, hogy a 1494-es bevallásban szereplő adóalapot a kapcsolt vállalkozásaik saját célú reklámkiadásaikat összegző kimutatásaival támasszák alá. A külföldi vállalkozások ilyen részletezettségű nyilvántartásainak elkészítését a magyar adóhatóság nem tudja kikényszeríteni, annak hiányában pedig adóalapot nem tud megállapítani. Várhatóan a hivatal ezt meg se kísérli – hacsak nincs a külföldi kapcsolt vállalkozás adatairól konkrét információja. Fontos, hogy egy kapcsolt vállalkozás a nemzetközi egyezmények alapján saját kiadásairól más adóhatóságnak nem köteles adatot szolgáltatnia, csupán azon ügyletek kérhetők rajta számon – nemzetközi jogsegély útján – amelyet a magyarországi kapcsolt vállalkozásával bonyolított. A külföldi adóhatóságok egyébként is értelmezhetetlennek tartanák a saját célú reklám fogalmát, aminek határait a magyar jogalkotó is képtelen tisztázni. Ennek kitűnő példája, hogy amíg a cégnév feltüntetése nem saját célú reklám, addig a tevékenység közlése már az. 

Utolsó tanács: az a cég, ahol ez számít, egészítse ki hosszú cégnevét a jellemző tevékenységeivel, így annak közlése nem lesz reklám, akkor sem, ha az 16 szó és még a szlogent is tartalmazza.