|
|
A jogviszony jogellenes megszüntetése a munkáltató általAmennyiben a munkavállaló munkaviszonya megszüntetését magára nézve sérelmesnek tartja, a jogellenesség megállapítását és következményeik alkalmazását a bíróságtól kell kérnie. Evégett a megszüntetésre irányuló nyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül terjeszthet elő keresetet (Mt. 202. §). Jogellenes munkáltatói döntésről egyébként azokban az esetekben beszélhetünk, amikor a munkaviszony megszüntetésére nem a törvényben meghatározottak szerint kerül sor. Így különösen akkor, ha a munkáltató
A kereset alapján induló eljárásnak (és következményeinek) az alábbi (főbb) változatai lehetnek:
Ha a munkavállaló a jogellenesség megállapításán túl eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását kéri, és a bíróság a munkaviszony jogellenes megszüntetését megállapítva e változat szerint jár el, hozza meg döntését, a munkáltató köteles a munkaviszonyt helyreállítani, a munkavállalót eredeti munkakörében tovább foglalkoztatni, és részére megtéríteni elmaradt munkabérét, egyéb járandóságait és felmerült kárát. Az ismertetett rendelkezésből következik, hogy a munkavállalónak ugyanazt a munkakört és munkahelyet kell visszakapnia, amelyben munkaviszonya megszüntetésekor dolgozott. Ha pedig időközben ez a munkakör (munkahely) megszűnt, akkor azonos jellegű munkakörben (munkahelyen) történő foglalkoztatását kell biztosítani. Az elmaradt munkabér összegét elsősorban az átlagkereset-számítás szabályai szerint kell meghatározni. A munkáltató a jogellenes rendes felmondása egyik következményeként az elmaradt munkabér pótlására átlagkereset (nem távolléti díj) megfizetésére köteles. Jogellenes munkaviszony-megszüntetés esetén a megszűnést követően végrehajtott bérfejlesztés (egymagában) nem hat ki az elmaradt munkabér számításánál irányadó átlagkereset összegére. A jogellenes felmondás folytán helyreállított munkaviszony alapján járó elmaradt munkabér összegének megállapításánál figyelembe kell venni a munkavállalónak kifizetett munkanélküli járadékot is! Az adókötelezettség hatálya alá tartozik az a kamat, mint jövedelem is, amelyet a munkaviszony megszűnésével összefüggésben elmaradt munkabér után kamatként fizet a munkáltató a munkavállalónak. Ezért ilyen esetben a munkavállalót a bruttó összegű (levonások nélküli) elmaradt munkabér és az ennek alapján járó kamat illeti meg. A munkavállaló járandósága a munkaviszonya jogellenes megszüntetését megállapító bírósági ítélet jogerőre emelkedésével válik esedékessé, és ettől az időponttól nyílik meg a joga a kamat követelésére. Azonban nem illeti meg átlagkereset a munkavállalót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult. Így nem jár átlagkereset arra az időre, amely alatt a munkavállaló keresőképtelen volt, és abban az esetben sem, ha a munkavégzésre alkalmatlan volt. A megtérítendő egyéb járandóságok köréről az Mt. kifejezetten nem rendelkezik. A munkaviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatban felmerült kárként csak olyan összeg (jövedelemcsökkenés, kiadás megtérítése) igényelhető, ami a jogellenes megszüntetéssel oksági összefüggésben áll. Ha az elmaradt munkabér egyösszegű kifizetése, valamint az adójogszabályok megváltoztatása miatt a munkavállaló kevesebbet kap, mint amennyit az esedékesség idején történt kifizetéskor kapott volna, a különbözetet kárként érvényesítheti. A munkáltató köteles megfizetni a munkavállalónak azt a kárát, ami az egyösszegű keresetveszteség megfizetése - magasabb adósáv alkalmazása - miatt keletkezett. Önmagában a kamat miatt bekövetkezett személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség a kárigényt nem alapozza meg. Adott esetben nem vagyoni kártérítésnek is helye lehet. Az ezzel összefüggő igény elbírálásánál a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó szabályok megfelelően irányadók. Az átszervezésre alapított munkáltatói rendes felmondás közlésével együtt tanúsított, a munkavállaló jó hírnévhez való jogát sértő magatartás megalapozza a munkáltatóval szemben nem vagyoni kártérítés iránti igényt. A törvény a korábbi szabályoktól eltérően nem ír elő a munkavállaló számára kárenyhítő kötelezettséget. A megváltozott foglalkoztatási helyzetben ugyanis nem várható el a munkavállalótól, hogy rövid időn belül elhelyezkedjék és kárenyhítésre legyen köteles. Nem kell azonban megtéríteni a munkabérnek és egyéb járandóságnak azt a részét, amely máshonnan megtérült, így például a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban kapott díjazás kapott díjazás vagy a munkanélküli járadék. Ebben a körben a határozatlan időre szóló munkaviszony esetén az elmaradt munkabér, egyéb járandóság és kártérítés a munkaviszony helyreállításáig illeti meg a munkavállalót. Ha a munkavállaló a jogellenesség megállapítása mellett nem kéri tovább foglalkoztatását, és a bíróság a munkaviszony jogellenes megszüntetését megállapítja, a megszüntetett munkaviszony helyreállítását nem rendelheti el. Ebben az esetben a munkaviszony megszűnése a bírói ítélet jogerőre emelkedésének napjával következik be, és eddig az időpontig lesz köteles a munkáltató a munkavállaló részére megtéríteni elmaradt munkabérét, egyéb járandóságait és az esetleg felmerült kárát. Az elmaradt munkabéren, egyéb járandóságon és az esetleg felmerült kár megtérítésén túlmenően a munkavállalót megilleti a felmentési időre járó átlagkeresete és végkielégítés is. Ha a munkavállaló nem kéri az eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót - az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - a munkavállaló legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg - kötbér - megfizetésére kötelezi. Ha pedig a munkavállaló ugyan kéri továbbfoglalkoztatását, munkaviszonya helyreállítását, a munkáltató azonban eljárása jogellenessé minősítése ellenére mellőzni kéri a munkavállaló eredeti munkakörbe visszahelyezését, a bíróság a kérésnek akkor tehet eleget, ha a továbbfoglalkoztatás a munkáltatótól nem várható el. 2011.05.16. Forrás: Ügyvezetó >> Hirdetés!
Tudta Ön?Az alábbi pályázati lehetőségekre szeretnénk felhívni a figyelmét |