Céginformáció! |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
A magánszemélyek 98 százalékos mértékű különadójaAz Alkotmánybíróság a 184/2010. (X. 28.) AB határozatában megsemmisítette az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény (a továbbiakban: Törvény) 8-12. §-a és 133. §-át. Az Országgyűlés ezért meghozta a 2010. évi CXXIV. törvényt (a továbbiakban: Mód. törvényt), mely – hasonló, ugyanakkor lényeges elemeiben eltérő formában – ismételten bevezette a magánszemélyek egyes jövedelmeit terhelő 98 százalékos mértékű különadót. Tekintettel arra, hogy az adókötelezettség teljesítésének módja az eredeti előírásokhoz képest alapvetően átalakult, így az alábbi cikkben a jogalkalmazók munkájának megkönnyítése érdekében az új különadóval kapcsolatos szabályokat – különös tekintettel az eredeti állapothoz képest bekövetkezett változásokra – ismertetem. Az új előírások annyiban megegyeznek az Alkotmánybíróság által megsemmisített rendelkezésekkel, hogy a magánszemélynek akkor keletkezik a 98 százalékos mértékű különadóval kapcsolatos fizetési kötelezettsége, ha a magánszemély állami szervezetnél állt munkavégzésre irányuló jogviszonyban, és a jogviszony megszűnésére tekintettel meghatározott mértéket meghaladó összegű juttatásban részesül. Annyiban is hasonlít az új szabályozás a megsemmisítetthez, hogy az adókötelezettség visszamenőleges hatállyal keletkezik. Ugyanakkor az új szabályt nem 2010. január 1-jére visszamenőlegesen, hanem a 2005. január 1. napját követően megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni. A törvény közel hat éves visszamenőleges hatályát az Alkotmány 70/I. § (2) bekezdésének – a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIX. törvénnyel megállapított – új szövege teszi lehetővé. I. Az új különadó szervezeti hatályaA különadóra vonatkozó új rendelkezések is kizárólag azon magánszemélyek egyes jövedelmeire terjednek ki, akik a Törvény 9. § (1) bekezdésében felsorolt, állami vagyonnal gazdálkodó szervezetnél álltak alkalmazásban. Ezek a szervezetek a következők:
Költségvetési szervek esetén a szerv alapító okirata ezt a jogállást kifejezetten deklarálja, és a költségvetési szervek a Magyar Államkincstár által vezetett törzskönyvi nyilvántartásban szerepelnek. A megsemmisített rendelkezésekkel összefüggésben fontos értelmezési kérdésként merült fel az, hogy a részben vagy egészben állami, önkormányzati, közalapítványi forrásokból működő szervezetek esetén milyen szélesen kell meghatározni a különadó szervezeti hatályát. A jogalkotó is felismerte ennek a kérdésnek a súlyát, éppen ezért a Törvény 12. §-ában új értelmező rendelkezéseket találhatunk. Az értelmező rendelkezések alapján állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított szervezetnek minősül „az olyan szervezet, amelyben a jogviszony megszűnésének időpontjában a Magyar Állam, a helyi önkormányzat, a közalapítvány külön-külön vagy együttesen számítva többségi tulajdonnal rendelkezik azzal, hogy többségi tulajdon alatt a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény szerinti fogalmat kell érteni”. Állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított szervezet tehát az, amelyben a felsorolt személyek több mint 50 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkeznek, mégpedig a jogviszony megszűnésének időpontjában. Így tehát, ha például egy vállalatot a Magyar Állam alapított, de a magánszemély munkavégzésre irányuló jogviszonyának megszűnésének időpontjára a vállalat tulajdonosi szerkezete már olyan, hogy abban az állami, önkormányzati, közalapítványi tulajdoni hányad nem haladja meg az 50 százalékot, akkor a magánszemélynek nem keletkezik különadóval kapcsolatos fizetési kötelezettsége. A többségi tulajdon mértékének számításáraa köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény 1. § b) pontjában meghatározott többségi befolyás számításának szabályait kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a közvetett részesedés számítása során a részben vagy egészben állami, önkormányzati, vagy közalapítványi tulajdonban álló más jogi személyek (köztes vállalkozások) tulajdoni hányadát is figyelembe kell venni olyan mértékben, amilyen mértékű az állam, önkormányzat, vagy közalapítvány részesedése a köztes vállalkozásban. Ha azonban a köztes vállalkozásban fennálló állami, önkormányzati, vagy közalapítványi tulajdoni hányad az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni. Példa: Egy kft. egy önkormányzat és egy rt. tulajdonában áll 40-60 százalékos arányban. Az önkormányzat ugyanakkor az rt-ben is bír 25 százalékos mértékű tulajdonnal. Az önkormányzat tehát a kft-ben többségi – 55 százalékos – tulajdonosnak minősül, mivel az önkormányzat tulajdoni részének kiszámítása során a 40 százalékon túl az rt. 60 százalékos tulajdoni hányadának negyedét, 15 százalékot is figyelembe kell venni. A Törvény új értelmező rendelkezése szerint állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból fenntartott szervezetnek minősül „az olyan szervezet, amelynek éves költségvetését a jogviszony megszűnését megelőző adóévben külön-külön vagy együttesen számítva 50 százalékot meghaladó mértékben állami önkormányzati vagy közalapítványi forrásból biztosítják”. További értelmező rendelkezés szerint állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból működési támogatásban részesített szervezetnek tekintendő „az olyan szervezet, amelynek éves költségvetéséhez a jogviszony megszűnését megelőző adóévben az állam, az önkormányzat vagy a közalapítvány külön-külön vagy együttesen számítva 50 százalékot meghaladó mértékben nyújt működési támogatást”. Az adott szervezetre tehát csak abban az esetben terjed ki a különadó szervezeti hatálya, ha a szervezet költségvetését 50 százalékot meghaladó részben állami forrásból biztosítják, vagy ha a szervezet költségvetésén belül az állami, önkormányzati, vagy közalapítványi forrásból kapott működési támogatások aránya az 50 százalékot meghaladja. A többségi tulajdon, illetve a költségvetés, működési támogatás arányának számítása során a több állami, önkormányzati, vagy közalapítványi szerv tulajdoni hányadát, illetve az említett szervezetektől kapott forrásokat össze kell számítani. Az új rendelkezések hatálya – a megsemmisített szabályokhoz hasonlóan – ugyancsak kiterjed azon magánszemélyek bizonyos bevételeire is, akik
II. A különadó alapjának meghatározása során figyelembe veendő bevételekA különadó alapjának minősül a magánszemélynek az előző részben meghatározott szervezettel fennálló munkavégzésre irányuló jogviszony megszűnésével összefüggésben megszerzett bevételének – legjellemzőbben a végkielégítésnek, a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén a megállapodás alapján fizetett járandóságnak – meghatározott része. Az adókötelezettség fennáll függetlenül attól, hogy a bevételt pénzben vagy más formában – természetben, értékpapírban, stb. – szerzi meg a magánszemély. A nem pénzben megszerzett bevétel esetében bevételnek a megszerzett vagyoni érték szokásos piaci árát kell tekinteni, melynek nagyságát a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. § 9. pontjának megfelelő alkalmazásával kell megállapítani. A munkavégzésre irányuló jogviszony megszűnésére tekintettel megszerzett bevételnek minősül:
Ugyanakkor nem kell a különadó alapjának meghatározása során figyelembe venni
Ezen túl, ha a magánszemély nem állami vezető, polgármester, (fő)jegyző, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok vezető tisztségviselője vagy felügyelő‑bizottságának tagja, akkor a különadó alapjának megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadság megváltása címén kifizetett bevételt, és a jogviszony megszűnésekor a magánszemélyt megillető jubileumi jutalmat is. III. A különadó alapjaA különadó alapja főszabály szerint a munkavégzésre irányuló jogviszony megszűnésére tekintettel megszerzett bevételnek a hárommillió-ötszázezer forintot meghaladó része. Ettől eltérően, ha a magánszemély állami vezetőnek, polgármesternek, (fő)jegyzőnek, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok vezető tisztségviselőjének vagy felügyelő-bizottsági tagjának minősül, akkor a bevételből a kétmillió forintot meg haladó rész minősül a különadó alapjának. Mint látható, a 98 százalékos különadóra vonatkozó új rendelkezések már nem a magánszemély rendszeres bevételének 60 napra jutó részéhez kötik a különadó alapját, hanem azt lényegesen egyszerűbben egy 3 és fél, illetve egy 2 millió forintos korláthoz kapcsolják. Példa: Egy iskola igazgató-helyettesének munkaviszonya 2008-ban megszűnt. A magánszemély 3 millió forint végkielégítésben részesül, illetve a felmentési felmondási időnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére 2 millió forint munkabért kap. A magánszemély a munkaviszony megszűnésével összefüggésben 5 millió forint bevételben részesül. Mivel a magánszemély korábbi beosztása nem szerepel azon kiemelt személyek listáján, akik esetében a különadó alapját a bevétel 2 millió forint feletti részére kellene megállapítani, így a magánszemély különadó alapja az 5 millió forintnak a 3 és fél millió forintot meghaladó része, azaz másfél millió forint. A 2 millió forintos körbe tartozó személyekkel összefüggésben kérdésként merül fel, hogy kit kell állami vezetőnek tekinteni. Aközponti államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 6. § (1) bekezdése szerint állami vezetőnek minősül:
Mivel ez a törvény számos jogszabállyal összefüggésben úgy rendelkezik, hogy a „szakállamtitkár” szövegrész helyébe a „helyettes államtitkár” szövegrész lép, így a különadóval kapcsolatos adókötelezettség szempontjából állami vezetőnek kell tekinteni a volt szakállamtitkárokat is.[3] A különadó alapját jogviszonyonként külön-külön kell megállapítani. Azaz, ha egy magánszemélynek az adóévben, vagy bármely más időszakban több jogviszonya szűnik meg, akkor a különböző jogviszonyok megszűnésére tekintettel megszerzett összegeket nem kell összeszámítani. A különadó alapja független attól, hogy a bevétel kifizetése egy vagy több adóévben történik. Ezért, amennyiben a magánszemély a különadó alapjául szolgáló bevételeket több részletben szerzi meg, akkor azokat abban az esetben is egybe kell számítani, ha a megszerzés időpontja több adóévre esik is. Ilyen esetben azt kell feltételezni, hogy a magánszemély először a különadó-alapot nem képező adóköteles jövedelmet szerzi meg. Abban az esetben, ha a munkaviszony megszüntetésére 2005. január 1-jét megelőzően kerül sor, és a munkaviszony megszűnésére tekintettel járó összegek a munkaügyi bíróság ítélete alapján 2005. január 1-je után kerülnek kifizetésre, akkor azokkal összefüggésben a különadóval kapcsolatban adókötelezettséget nem kell megállapítani. Ugyanakkor, ha a munkavégzésre irányuló jogviszony 2005. január 1‑jét követő megszűnése jogellenességét megállapító bírósági határozatban megállapított összegek kerülnek kifizetésre, akkor jogcímenként meg kell vizsgálni azt, hogy ezek a kifizetett összegek megfelelnek-e a különadóra vonatkozó alapvető rendelkezésekben foglaltakra, azaz azokat a magánszemély a munkaviszonyának megszűnésére tekintettel szerezte-e meg. Amennyiben igen, akkor a különadóval kapcsolatos kötelezettségeket teljesíteni kell. Tipikusan ilyen az elmaradt és a bíróság által megítélt végkielégítés, de nem tartozik ide a bírói ítélet megszületéséig hatályában fenntartott munkaviszonyra tekintettel elmaradt munkabérként megítélt összeg. IV. Mentesség a különadó-fizetési kötelezettség alólNem köteles a különadó megfizetésére az a magánszemély, akinek a jogviszonya megszűnését követő naptári naptól a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényben meghatározott saját jogú nyugellátás kerül megállapításra. Ennek a mentességnek tehát az a magánszemély tesz eleget, aki a munkaviszonyának fennállása alatt nem részesül nyugdíjban, majd a jogviszony megszűnését követő naptól részesül saját jogú nyugellátásban (öregségi nyugdíjban, rokkantsági nyugdíjban,baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy rehabilitációs járadékban). Ebből következően nem mentes a bevétel a különadóval kapcsolatos kötelezettségek alól akkor, ha a magánszemély már a munkavégzésre irányuló jogviszony fennállásának ideje alatt nyugdíjban részesül, illetve akkor, ha bármilyen rövid időtartam eltelik a munkaviszony megszűnésének és a nyugellátásra való jogosultság megszerzésének időpontja között. További mentességnek tekinthető szabály az, hogy a Törvény hatálybalépését – 2010. december 30-át – megelőzően elhunyt magánszemély különadójának megfizetésére az örökös nem kötelezhető. V. A különadó fizetési kötelezettségA Törvény ismételten két külön eljárási rendet határoz meg a rendelkezések hatályba lépésének napján – 2010. december 30-án – vagy azt követően kifizetett, illetve a hatályba lépést megelőzően kifizetett különadó alapot képező jövedelmekre. Ezek közül a hatályba lépést követően kifizetett összegekre vonatkozó szabályok gyakorlatilag megegyeznek a megsemmisített jogszabály rendelkezéseivel. 1. Az ilyen, legkorábban 2010. december 30-án kifizetett összeg után az adókötelezettséget az alábbiak szerint kell teljesíteni. A különadó mértéke az adóalap 98 százaléka. A kifizető a magánszemélyt terhelő adót forrásadóként a kifizetéskor állapítja meg és vonja le. A kifizető az adót a havi adó- és járulékbevallásban (2010. december 30-án és 31-én kifizetett összegekkel összefüggésben a 2010. december hónapra vonatkozó 1008 számú bevallásban) vallja be, és ezen bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg. Amennyiben a kifizető a magánszemélyt terhelő adót bármely okból – elsősorban pedig azért, mert a különadó alapot képező juttatást nem pénzben nyújtotta – nem vonta le, a le nem vont adót a magánszemély fizeti meg a kifizetést követő hónap 12. napjáig. A kifizető a különadó alapja után főszabály szerint 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet. Ettől eltérően, a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére kifizetett munkabér, illetmény összege után a kifizető nem egészségügyi hozzájárulást, hanem 27 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet. A magánszemély a kifizetőtől kapott igazolás alapján a különadó alapját és a különadót az éves bevallásában vallja be. A magánszemély az adóbevallásában bevallott különadó-kötelezettséggel szemben adóelőlegként veszi figyelembe a kifizető által levont különadót. A különadó alapját a személyi jövedelemadó szempontjából nem kell jövedelemként figyelembe venni azzal, hogy a különadó alap a magánszemély éves összes jövedelmének részét képezi, így az a jövedelemkorláthoz kötött kedvezményekre – elsősorban az adójóváírásra – való jogosultságot rontja. További speciális szabály az, hogy amennyiben a magánszemély 2010-ben törvényben meghatározott vagy állami végkielégítést kapott, arra a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezésétől eltérően az évek közötti megosztást nem alkalmazhatja, még abban az esetben sem, ha a kifizetőnek nem tett nyilatkozatot a megosztás mellőzéséről. A különadó-alap főszabály szerint nem képez a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerinti járulékalapot. Ettől eltérően a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére kifizetett munkabért, illetmény összegét társadalombiztosítási járulékalapként kell figyelembe venni. Ezen összeg után a kifizető társadalombiztosítási járulékot fizet. A magánszemély az egyéni járulék‑fizetési kötelezettségének a 98 százalékos mértékű különadó megfizetésével tesz eleget, így az egyéni járulékokat a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére kifizetett munkabér, illetmény összege után nem kell megfizetni. A felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére kifizetett munkabér, illetmény összege a nyugdíj alapjául szolgáló jövedelemként, a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejét nyugdíjra jogosító szolgálati időként kell figyelembe venni. 2. A 2010. december 30-át megelőzően juttatott különadó alapot képező jövedelmekkel összefüggésben az adókötelezettséget az előzőekben ismertetettektől lényegesen eltérő módon kell teljesíteni. A különadó alapját és a 98 százalékos mértékű adót a magánszemély a 2010. évről benyújtott 1053 számú bevallásában vallja be, és az adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig (jellemzően május 20-áig) fizeti meg. A magánszemély a bevallásában a különadó előlegeként veszi figyelembe a különadó-alapba tartozó jövedelmek után a jövedelem megszerzése évében hatályos szabályok szerint teljesített valamennyi közteher-kötelezettségét. Ilyen közteher kötelezettség lehet:
A különadó alapjául szolgáló bevételt juttató szervezet, gazdasági társaság – ide értve ezek jogutódját is – (a továbbiakban: együtt kifizető) magánszemélyenkénti és a jövedelem juttatásának éve (évei) szerinti bontásban 2011. március 31-éig adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak az általa kifizetett különadó-alapot képező összegről, valamint jogcímenként megbontva, az abból levont, a különadó fizetésére kötelezett magánszemélyt terhelő közterhekről. A kifizető a jövedelem megszerzése évére vonatkozóan a magánszemély adókötelezettségét ismételten kiszámítja úgy, hogy a különadó-alapjául szolgáló összeget nem tekinti a személyi jövedelemadó, illetve az egyéni járulékok alapjának. Az így megállapított módosított közteher‑kötelezettséget a kifizető levonja a magánszemély eredeti kötelezettségéből, és így megkapja azt az összeget, amelyet az adatszolgáltatásban szerepeltetni kell. Külön ügyelni kell arra, hogy a különadó-alap a magánszemély éves összes jövedelmének részét képezi, így a magánszemély egyes adóval kapcsolatos kedvezményekre – mint például az adójóváírás – nem válik azáltal jogosulttá, hogy a bevétel után különadót kell fizetnie. Megjegyzést érdemel, hogy a magánszemély különadó-alapja nem feltétlenül egyezik meg a kifizető által szolgáltatott adatokkal, hiszen a magánszemélynek több forrásból is származhatott jövedelme, illetve az eredeti bevallásában olyan költség-elszámolási módszert vagy olyan kedvezményt is érvényesíthetett, amelyről a kifizetőnek (munkáltatónak) nem volt tudomása. Ezek a körülmények pedig különbséget eredményezhetnek a kifizető által ismert adatok és a magánszemély által bevallott tényleges közteher-kötelezettség között. Példa: Tételezzük fel, hogy a magánszemély egy állami vállalat vezető tisztségviselője volt, és munkaviszonya 2008. évben megszűnt. A munkaviszony megszűnésére tekintettel a magánszemély 12 millió forint végkielégítésben részesül. A munkaviszony megszűnését megelőzően, 2008. adóévben a magánszemély a vállalattól további 3 millió forint jövedelmet szerzett. Az állami vállalat (vagy annak jogutódja) a következőket állapítja meg. Mivel a magánszemély vezető tisztségviselő volt, így esetében a munkavégzésre irányuló jogviszony megszűnésére tekintettel megszerzett bevétel 2 millió forintot meghaladó része minősül a különadó alapjának. A magánszemély eredeti 2008-as évi jövedelme 15 millió forint volt, melyből 10 millió forint képezi a különadó alapját. A kifizető a 10 millió forinttal csökkentett jövedelem után ismételten kiszámítja a 2008. évi közteher-kötelezettségeket, figyelembe véve a 2008-ban irányadó adó- és járulékszabályokat, illetve a járulékfizetési felső határt.
A kifizető tehát megállapítja, hogy a 10 millió forint különadó-alapot képező végkielégítésre tekintettel 4 006 775 forint közterhet (személyi jövedelemadót, 4 százalékos különadót és járulékot) vont le a magánszemélytől. A magánszemély tehát közelítőleg 5,8 millió forint különadót köteles a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig az állami adóhatósághoz megfizetni. Ezen túl feltehető, hogy az állami adóhatóság az adatszolgáltatáson a következő adatokat is kérni fogja:
Erre a két, az állami adóhatóság által nem ismert adatra azért van szükség, mert az első pontban meghatározott járandóság társadalombiztosítási járulékalapként és a nyugdíj alapjául szolgáló jövedelemként szolgál, míg a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül. A magánszemély kérésére a kifizető az előző bekezdésben említett adatokról és a rendelkezésére álló, a különadó-fizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokról a kérés beérkezését követő 30 napon belül tájékoztatja a magánszemélyt. A kifizető tehát nem köteles a magánszemélyeket automatikusan tájékoztatni a fenti adatokról, de tekintettel arra, hogy a magánszemélyeknek feltehetően szükségük lesz azokra az adókötelezettség helyes teljesítéséhez, így célszerű az adatokat a magánszemélyek számára is automatikusan elérhetővé tenni. 3. A Mód. törvénnyel beiktatott szabályok és a megsemmisített rendelkezések közötti rendkívül lényeges különbség az, hogy az új előírások szerint a kifizetők nem kötelesek a Törvény hatályba lépését megelőzően juttatott jövedelmekkel összefüggésben a bevallások önellenőrzésére vagy helyesbítésére. Ez egyrészt levezethető abból, hogy a Törvény ilyen rendelkezést nem tartalmaz, másrészt abból, hogy az adatszolgáltatás útján a szükséges adatokat az adóhatóság megszerzi, harmadrészt abból, hogy a juttatás eredeti időpontjában, az akkor hatályos szabályok szerint a kifizető helyesen állapította meg a magánszemély adókötelezettségét. Megjegyzést érdemel, hogy a kifizetőnek akkor sincs sem kötelezettsége, sem joga az önellenőrzéshez, ha az eredeti időpontban teljesített közterhek százalékos mértéke nem egyezik meg a Törvényben meghatározott kötelezettség nagyságával. Így például a kifizető nem nyújthat be önellenőrzést arra tekintettel, hogy a juttatás időpontjában – például 2008-ban – 29 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizetett, míg a különadó-alap után csak 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást (vagy társadalombiztosítási járulékot) kell fizetni. Ugyanakkor a kifizetőnek akkor sem keletkezik pótlólagos fizetési kötelezettsége, ha a 27 százalékos mértéket az általa teljesített közteher nagysága nem érte el (például azért, mert az a kifizetőt terhelő 20 százalékos mértékű egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás volt). Ebből következik, hogy sem a kifizetők, sem a különadóval érintett magánszemélyek nem kötelesek átvezetési kérelmet sem benyújtani. Az állami adóhatóság a magánszemély bevallása – melyet a kifizető adatszolgáltatása alapján lehet ellenőrizni – alapján hivatalból fog rendelkezni arról, hogy az egyes adónemek között az átvezetés megtörténjen. VI. Fizetési könnyítés, méltányosságElképzelhető, hogy a magánszemély a korábbi években kapott végkielégítését és más, a jogviszony megszűnésével összefüggésben megszerzett bevételét már felhasználta, elköltötte. Ilyen esetben a magánszemély nem feltétlenül rendelkezik elegendő vagyonnal ahhoz, hogy a különadóval kapcsolatos fizetési kötelezettségének eleget tegyen. Tekintettel arra, hogy a különadóról szóló jogszabály a fizetési könnyítéssel összefüggésben speciális, kizáró szabályt nem tartalmaz, illetve figyelemmel arra, hogy a különadóval kapcsolatban az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell, így nincsen akadálya annak, hogy a magánszemély a különadóval kapcsolatos kötelezettségére elengedést, könnyítést, fizetési halasztást illetve részletfizetést kérjen az állami adóhatóságtól. Az adóhatóság méltányossági jogkörében csak akkor járhat el, ha ezt a törvény lehetővé teszi, de egyben köteles is a méltányosság jogával élni, amennyiben az adózó bizonyítja, hogy körülményei a méltányosság feltételeinek megfelelnek. Amennyiben tehát a méltányosság gyakorlásának feltételei fennállnak, akkor a felsorolt kedvezmények – külön kérelemre – a különadóval kapcsolatos adókötelezettséggel összefüggésben is megilletik a magánszemélyt. dr. Honyek Péter [1] A költségvetési szerv fogalmával összefüggésben „A magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadójáról” című korábbi cikkünkben található tájékoztatás (Megjelent az Önadózó 2010. évi 9. számában). [2] A fenti feltételeknek megfelelő szervezetekről „A magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadójáról” című korábbi cikkünkben található tájékoztatás. [3] Megjegyzést érdemel, hogy a fentiektől eltérően elképzelhető az állami vezető fogalmának olyan – a szavak hétköznapi jelentéséből kiinduló – értelmezése is, mely szerint ide tartozik az állami szervezetekben minden vezető beosztású munkavállaló (így például az osztályvezetők, főosztályvezető-helyettesek, főosztályvezetők). A szerző nem osztja ezt az álláspontot. 2011.02.09. Forrás: Önadózó >> Hirdetés!
Magyar Érmebolt Tudta Ön?Az alábbi pályázati lehetőségekre szeretnénk felhívni a figyelmét |
