Az utóbbi hetekben a fővárosi cégek végkielégítési botrányaitól hangos a sajtó. Sokatmondó, hogy a végkielégítésekkel foglalkozik a parlamenti bizottság és a BKV felügyelőbizottsága is. De milyen szabályokról rendelkezik a Munka Törvénykönyve a végkielégítéseket illetően? Ennek néztünk utána.

Végkielégítés a versenyszférában

A munkavállalónak végkielégítés jár, ha munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg. Továbbá végkielégítés akkor is megilletheti a munkavállalót, ha arról a munkáltatóval közösen megegyeznek, ugyanis a Munka Törvénykönyve rendelkezéseitől a munkavállaló javára el lehet térni. Eltérést akkor nem enged a munkajogi szabályozás, ha az a munkavállaló kárára történik. Nem jár végkielégítés annak a munkavállalónak, aki legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.

A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a munkáltatónál az adott időtartamban fennálljon. A végkielégítésre való jogosultság szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a szabadságvesztés-, a közérdekű munka-, valamint a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság időtartamát. Ez alól kivétel a közeli hozzátartozó, valamint a tíz éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama.

A végkielégítés mértéke a munkaviszonyban eltöltött idő előrehaladtával folyamatosan növekszik. Legalább három év esetén egyhavi, öt év esetén kéthavi, tíz év esetén háromhavi, tizenöt év esetén négyhavi, húsz év esetén öthavi, huszonöt év esetén pedig hathavi átlagkereset összege illeti meg a munkavállalót. Természetesen a munkavállaló javára ettől is el lehet térni. A végkielégítés mértéke háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az öregségi nyugdíjra, továbbá a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a munkavállalót, ha korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült.

Amennyiben a munkaviszonyt a munkavállaló szünteti meg rendkívüli felmondással, a munkáltató köteles annyi időre járó átlagkeresetet részére kifizetni, amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna, továbbá alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is. Ebben az esetben a munkavállaló követelheti felmerült kárának megtérítését is.

Végkielégítés a közszolgálati jogviszonyban

A köztisztviselőt felmentése esetén végkielégítés illeti meg kivéve, ha a felmentés a köztisztviselő gyakornoki ideje alatt történik, továbbá ha a köztisztviselő a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, illetve, ha a köztisztviselőt egészségügyi okot kivéve alkalmatlanság címén mentették fel. Akkor sem illeti meg végkielégítés a köztisztviselőt, ha jogutódlás esetén az 1992. évi XXIII. törvény a köztisztviselők jogállásáról hatálya már nem terjed ki a jogutód munkáltatóra, és ha az új munkáltató vállalja a továbbfoglalkoztatást, amihez a közszolgálati jogviszonyban álló is hozzájárul. Az új jogviszonyában azonban a végkielégítés alapjául szolgáló időszak számítása során a felmentéssel megszüntetett jogviszony alapján a köztisztviselő végkielégítésre jogosító idejét is számításba kell venni.

A végkielégítés összege, ha a felmentett köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban töltött ideje legalább három év, akkor egyhavi, ha öt év, akkor két havi, ha nyolc év, akkor három havi, amennyiben tíz év, úgy négyhavi, ha tizenhárom év, akkor öt havi, ha tizenhat év, akkor hat havi, amennyiben azonban húsz év, úgy nyolc havi illetményének megfelelő összeg, melynek mértéke a felmentési idő kezdetekor irányadó. A végkielégítés mértéke négyhavi illetmény összegével emelkedik, ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra, vagy a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a köztisztviselőt, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült. A végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni. Közszolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül a jogelőd munkáltatónál, áthelyezés esetén a költségvetési szervnél közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig bármely munkáltatónál munkaviszonyban eltöltött idő.

A határozott időre létesített közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetése esetén a végkielégítés összegének meghatározásánál a kinevezés és a felmentés közötti időtartamot kell figyelembe venni.

A végkielégítés összegének a felére jogosult a köztisztviselő, ha felmentésére azért került sor, mert az áthelyezéséhez nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg, így különösen, ha a felajánlott illetmény összege kevesebb a korábbi illetménye 80 százalékánál, ha a korábbi kötelező heti munkaidejéhez képest rövidebb vagy hosszabb heti kötelező munkaidővel együtt járó munkakört-, ha a korábbi határozatlan idejű alkalmazás helyett határozott idejűt ajánlanak fel számára, vagy ha az új munkahely és a lakóhely között - tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje naponta a két órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő köztisztviselő esetében a másfél órát meghaladja.

Ha a közigazgatási szervnél alkalmazott köztisztviselőt közszolgálati jogviszonyából azért mentik fel, mert a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, vagy mert megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták, vagy mert átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált, vagy ha a közigazgatási szerv jogutód nélkül megszűnt, legfeljebb a felmentési idő tartamára beleegyezésével tartalékállományba kell helyezni abból a célból, hogy számára másik közigazgatási szervnél képzettségének, besorolásának megfelelő köztisztviselői állást ajánljanak fel. Ha a köztisztviselő a tartalékállományba helyezéséhez nem járul hozzá, vagy kérésére a tartalékállományból törlik, a reá irányadó végkielégítés felére jogosult.

A végkielégítést a felmentési idő utolsó napján kell kifizetni.

Végkielégítés a közalkalmazotti jogviszonyban

Végkielégítés illeti meg a közalkalmazottat, ha közalkalmazotti jogviszonya felmentés, rendkívüli lemondás, a munkáltató jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg. Ha a közalkalmazottal ugyanazon munkáltató legalább két alkalommal határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonyt létesít, és a korábbi közalkalmazotti jogviszony megszűnése, valamint az újabb közalkalmazotti jogviszony létesítésének időpontja között hat hónapnál hosszabb idő nem telt el, a közalkalmazott végkielégítésre jogosult, feltéve, hogy közalkalmazotti jogviszonya azért szűnt meg, mert a munkáltatónak megszűnt azon tevékenysége, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatták, vagy a munkáltatónál létszámcsökkentést, illetve átszervezést kell végrehajtani, és emiatt a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs szükség, vagy ha a kinevezésben foglalt határozott idő lejárt. Kettőnél több határozott idejű közalkalmazotti jogviszony esetén a hat hónapnál hosszabb megszakítás előtt fennállt jogviszonyok időtartamát nem lehet figyelembe venni. A végkielégítésre való jogosultság megállapításakor a megszűnt vagy megszüntetett határozott idejű jogviszonyok időtartamát kell összeszámítani. A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a közalkalmazott meghatározott időtartamú közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezzen.

Nem jogosult végkielégítésre a közalkalmazott, ha felmentésére - az egészségügyi okot kivéve - tartós alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése miatt került sor. Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül. Ha a közalkalmazott a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt bármely költségvetési szervvel vagy költségvetési szerv legalább többségi befolyása alatt álló bármely gazdálkodó szervezettel teljes vagy részmunkaidős jogviszonyt létesít, végkielégítésre nem jogosult, azonban új jogviszonyában a végkielégítés alapjául szolgáló időszak számítása során a felmentéssel megszüntetett jogviszony alapján végkielégítésre jogosító idejét is számításba kell venni.

A végkielégítésre való jogosultság megállapításánál figyelembe kell venni jogutódlás esetén a jogelődnél, a munkáltató egészének vagy egy részének átadása esetén az átadó munkáltatónál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt is. A közalkalmazott végkielégítésre való jogosultságának megállapításánál - az áthelyezést kivéve - nem lehet beszámítani a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt. A végkielégítésre való jogosultság szempontjából emellett figyelmen kívül kell hagyni a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, valamint a szabadságvesztés, a szigorított javító-nevelő munka, a javító-nevelő munka, valamint a közérdekű munka időtartamát, kivéve a közeli hozzátartozó, valamint a tizennégy éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából, továbbá a tizenkét éven aluli gyermek betegsége esetén az otthoni ápolás érdekében igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát.

A közalkalmazott végkielégítésének mértéke három év esetén egy havi, öt év esetén két havi, nyolc év esetén három havi, tíz év esetén négy havi, tizenhárom év esetén öt havi, tizenhat év esetén hat havi, húsz év esetén pedig nyolc havi átlagkeresetének megfelelő összeg. A végkielégítés mértéke négyhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya az öregségi nyugdíjra vagy a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a közalkalmazottat, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült. Amennyiben a közalkalmazotti jogviszony rendkívüli lemondás folytán szűnt meg, akkor a végkielégítés kétszeres mértéke illeti meg a közalkalmazottat.

A végkielégítés összegének a felére jogosult a közalkalmazott, ha felmentésére vagy közalkalmazotti jogviszonyának megszűnésére azért került sor, mert a munkáltató által felajánlott munkakörbe helyezéséhez szükséges kinevezés módosításához, illetőleg áthelyezéséhez nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg, így különösen, ha a felajánlott illetmény összege kevesebb a korábbi illetménye 80 százalékánál, ha teljes munkaidőre szóló kinevezés esetén hat óránál rövidebb részmunkaidőben történő foglalkoztatást, illetve hat óránál rövidebb részmunkaidő esetén teljes munkaidőben történő foglalkoztatást ajánlanak fel, és utóbbi esetben a munkaidő mértékének növekedése a közalkalmazott személyes, illetve családi körülményeire figyelemmel aránytalan sérelemmel járna, ha a korábbi határozatlan idejű helyett határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyt ajánlanak fel, vagy ha az új munkahely és a lakóhely között - tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje naponta a két órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő közalkalmazott esetében a másfél órát meghaladja, kivéve, ha az utazási idő mértéke közalkalmazotti jogviszonyában az említett időtartamot elérte.

Amennyiben a közalkalmazotti jogviszony felmentés következtében szűnik meg, a végkielégítést a munkáltató a felmentési idő utolsó napján köteles a közalkalmazott részére kifizetni. A végkielégítést a munkáltató költségére a közalkalmazott tartózkodási helyére kell megküldeni.