A táppénz annak jár, aki a biztosítás tartama alatt, vagy a biztosítás megszűnését követő első, második vagy harmadik napon válik keresőképtelenné. A táppénz a keresőképtelenség tartamára, legfeljebb azonban egy évig jár. 2009. augusztus 1-jétől érvényes szabály szerint a biztosítási jogviszony megszűnését követően a táppénz már csak legfeljebb 30 napon át folyósítható azzal, hogy méltányosságból a táppénz folyósításának időtartama legfeljebb 30 nappal méltányosságból meghosszabbítható.

Ha a biztosított részére a táppénzt az egészségbiztosítási szerv folyósítja és a biztosítási jogviszony a táppénz folyósításának időtartama alatt megszűnik, a foglalkoztató köteles haladéktalanul értesíteni az egészségbiztosítási szervet a biztosítási jogviszony megszűnésének időpontjáról.

(A gyermek ápolása címén történő táppénzre jogosultságot a törvény ettől eltérően határozza meg.) A munkaviszony keretében foglalkoztatott személyt a Munka Törvénykönyve szerinti betegszabadság is megilleti. A betegszabadság 15 munkanap. A munkaviszonyban álló alkalmazott részére táppénz a betegszabadság kimerítését követően jár.

Az, aki keresőképtelenségét közvetlenül megelőző egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat (ez alól kivétel, aki 18 éves kora előtt válik keresőképtelenné, illetőleg, aki iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon biztosítottá válik, és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított).

Abban az esetben, ha a biztosított a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző egy éven belül már táppénzben részesült, ennek időtartamát az újabb keresőképtelenség alapján járó táppénz folyósításának időtartamába be kell számítani.

A táppénz alapjául azt a keresetet (jövedelmet) veszik figyelembe, amely után a biztosított az irányadó időszakban (ez általában a keresőképtelenséget megelőző naptári év, ha a biztosított rendelkezik ezen időszak alatt legalább 180 naptári napi jövedelemmel) pénzbeli egészségbiztosítási járulékot volt köteles fizetni. 2001. január 1-jétől az egészségbiztosítási járuléknak nincs felső határa. A nem rendszeres jövedelmet* (pl.: prémium, jutalom) arra az időszakra kell figyelembe venni, amelyre tekintettel azt adták.

* Nem kell egészségbiztosítási járulékot [6 százalék] fizetni a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás, a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. §-ának (2) bekezdése és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 27. §-ának (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után. Nem kell pénzbeli egészségbiztosítási járulékot [2 százalék] fizetni a külön jogszabály szerinti prémiumévek program, illetőleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás után. A természetbeni egészségbiztosítási járulékfizetés 2008. január 1-jétől kiterjed a külön jogszabály szerinti prémiumévek program, illetőleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatásra is.

A táppénz összegét fő szabályként a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, (pénzbeli) egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem naptári napi átlaga alapján kell megállapítani. E szabály alapján tehát, aki például 2009. január hónapjában válik jogosulttá táppénzre, az a táppénzét a 2008. évben elért jövedelme figyelembevételével kapja. Ha azonban, ezen fő szabály szerinti irányadó időszak alatt a biztosított nem rendelkezik legalább 180 naptári napi egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel, a táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlaga alapján kell megállapítani. Tehát ebbe már nem csak előző évi, hanem tárgyévi jövedelem is bejöhet. Ezt a 180 naptári napi jövedelmet legfeljebb a táppénzfolyósítás kezdő napját közvetlenül megelőző naptári év első napjáig lehet figyelembe venni, akkor, ha a biztosítási idő folyamatos.

A biztosításban töltött idő egyébként akkor folyamatos, ha abban harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. A biztosítási idő megszakítása esetén a megszakítást megelőző jövedelmet nem lehet figyelembe venni. A rendelkezésből kitűnik, hogy adott esetben több munkáltatótól kell összegyűjteni a táppénz megállapításához szükséges adatokat. A táppénz összegének kiszámításánál rendszeres jövedelem a havi rendszerességgel járó munkabér (illetmény), pótlékok, továbbá az ehelyett kifizetett távolléti díj vagy átlagkereset, illetőleg szerződés alapján havonta járó díjazás vagy egyéb jövedelem. Annak vizsgálatánál, hogy a biztosított rendelkezik-e 180 naptári napi jövedelemmel, csak a rendszeres jövedelmet kell figyelembe venni.

Az irányadó időszakban kifizetett nem rendszeres jövedelem naptári napi összegének megállapításánál a törzsgárda jutalom, a 13. havi illetmény, a prémium, az év végi részesedés vagy egyéb jogcímen kifizetett nem rendszeres jövedelem összegét annak az időtartamnak a naptári napi napjainak számával kell elosztani, amelyre tekintettel azt kifizették. Más nem rendszeres jövedelemre való jogosultság időtartamát a munkáltató nyilatkozata alapján kell megállapítani. A foglalkoztatónak meg kell mondania, hogy például százötvenezer forint jutalom mely naptári időszak tevékenységére tekintettel lett kifizetve!

Ha a biztosított az irányadó időszakban ilyen táppénzalapul szolgáló jövedelemmel nem rendelkezik, táppénzét a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér alapulvételével kell megállapítani, kivéve, ha a szerződés szerinti, vagy a tényleges jövedelme a minimálbért nem éri el. Ha azonban a biztosítottnak azért nem volt az irányadó időszakban megfelelő figyelembe vehető jövedelme, mert táppénzben, terhességi- gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesült, a táppénz naptári napi összegét a korábban folyósított ellátás alapját képező összeg figyelembevételével kell megállapítani, ha az kedvezőbb annál, mintha a jogosultság napján érvényes minimálbér összegéből számítanák az ellátást.

2009. augusztus 1-jétől a táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető jövedelem naptári napi átlagának hatvan százaléka, ennél rövidebb biztosítási idő esetében vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt ötven százaléka, azzal, hogy a táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér 400 százalékának, a biztosítási jogviszony megszűnését követően a minimálbér 150 százalékának harmincad részét. A táppénz mértéke 10 százalékkal csökkent, s a napi táppénznek felső határa lett, ezeket az új szabályokat a 2009. július 31-ét követően bekövetkező keresőképtelenségre kell alkalmazni. A biztosítás akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás időtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, terhességi- gyermekágyi segély, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje.

A táppénzt az erre a célra rendszeresített nyomtatványon kell igényelni az illetékes egészségbiztosítási szervtől, illetőleg amennyiben a foglalkoztató társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtet, akkor a kifizetőhelytől. Itt is elmondjuk, hogy a foglalkoztató a biztosítottnak a saját megbetegedése, valamint a kórházi (klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadának megfizetésével a táppénzkiadások fedezetéhez hozzájárul! Ez a hozzájárulás tehát nem vonatkozik például a gyermekápolási táppénzre és a baleseti táppénzre.

2001. január 1-je előtt a biztosított a táppénzét annál a foglalkoztatónál elért kereset alapján kapta, ahol megbetegedett. 2001-től azonban igen gyakorivá lett az az eset, amikor a táppénz az előző munkahelyen elért kereset figyelembevételével állapítható meg. Miután az egészségbiztosítási járulék felső határa megszűnt, előfordult és a jövőben is előfordulhat, miszerint egy viszonylag alacsony keresettel rendelkező biztosított után a foglalkoztató az előző munkahelyen elért magas kereset miatt irreálisan magas táppénz-hozzájárulást lesz kénytelen fizetni (a táppénzjogosultság kimerítése esetén esetleg egy éven keresztül) a nála érvényes munkabérhez képest!

Táppénz a munkaviszonyban állónak (kivéve a gyermekápolási táppénzt és a baleseti táppénzt) csak a 15 munkanapi betegszabadság kimerítését követően jár!

Gyermekápolási táppénz a szülőnek, nevelőszülőnek, a helyettes szülőnek a 12 évesnél fiatalabb gyermekének ápolása címén jár. A gyermekápolási táppénz az egyévesnél fiatalabb gyermek esetén korlátlan. Az egyévesnél idősebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként 84 nap, a háromévesnél idősebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként 42 nap (egyedülálló szülőnek 84 nap), a hat évesnél idősebb gyermek ápolására évenként 14 nap (egyedülálló szülőnek 28 nap) jár.

Dr. Futó Gábor