A napi gyakorlatban bizony sokszor problémát okoz a munkaviszony elhatárolása az egyéb polgári jogi jogviszonyoktól, vagy akár a baráti, szívességi munkavégzéstől.

A munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról kiadott 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv segítségével alábbiakban foglaljuk össze a munkaviszonyt meghatározó jellemzőket.

Az említett irányelv megkülönböztet elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket.

Az elsődleges minősítő jegyek önmagukban meghatározóak lehetnek a munkaviszony minősítése szempontjából, ezek tehát más minősítő szempontok fennállása nélkül is alátámasztják a munkaviszony létét. Ehhez képest a másodlagos minősítő jegyek egyedülállóan nem feltétlenül meghatározóak, sokszor csak más, a munkaviszony fennállására utaló minősítő jegyekkel együttesen eredményezhetik a jogviszony munkaviszonnyá történő minősítését.

Az elsődleges minősítő jegyek a következők

1.) A tevékenység jellege, a munkakörként történő feladat-meghatározás [Mt. 76. § (5) bekezdés, 103. § (1) bekezdés a) pont]

A végzett munka jellege meghatározó a szerződés típusa szempontjából. Munkaviszony esetében az ellátandó feladat, illetve tevékenység közvetlenül és konkrétan a munkakör által meghatározott. Az ellátandó feladat folyamatosan, ismétlődően jelentkezik.

2.) A személyes munkavégzési kötelezettség [Mt. 103. § (1) bekezdés d) pont]
A munkavállaló a feladatot személyesen köteles ellátni, helyettest nem állíthat. (A vállalkozási, vagy megbízási szerződések esetében - a felek megállapodásában kikötött korlátok között - a teljesítésben más személy (alvállalkozó, teljesítési segéd) közreműködhet.

3.) Foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részéről, a munkavállaló rendelkezésre állása [Mt. 102. § (1) bekezdés, 103. § (1) bekezdés a) pont]
Munkaviszony fennállása esetén a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, köteles a munkavállalót a munkaviszony fennállásának tartama alatt munkával ellátni. Ilyen általános kötelezettség polgári jogi jogviszonyok esetében nem áll fenn. A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli. Köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni.

4.) Alá-fölérendeltségi viszony [Mt. 104. §]

A munkavállaló és a munkáltató között jellemzően szigorú alá-fölérendeltségi viszony áll fenn, melyből következik a munkáltatót megillető egyoldalú irányítási és utasításadási jogkör.

Másodlagos minősítő jegyek

1.) Az irányítási, utasításadási és ellenőrzési jog [102. § (3) bekezdés b) pont, 104. §]
A munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni. Munkaviszony esetén az utasítás a munkavégzés minden fázisára, elemére kiterjedhet, ugyanakkor a megbízásnál és különösen a vállalkozásnál az utasítási jog az ügy ellátására és a munkavégzéssel előállítható termékre, szolgáltatásra és nem a munkavégzés részleteire vonatkozik.
Munkaviszony esetében a munkáltató az utasítás végrehajtását teljes körűen, részletekbe menően ellenőrizheti.

2.) A munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása [Mt. 103. § (1) bekezdés a) pont]

Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást - kollektív szerződés rendelkezése hiányában - az Mt. által szabályozott korlátok között - a munkáltató határozza meg.

3.) A munkavégzés helye [Mt. 103. § (1) bekezdés a) pont]
A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme a munkavégzés helyének meghatározása. A munkavégzés helye a munkaviszony szabályai szerint a munkáltató székhelye, telephelye. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott a feladat teljesítésének helyét maga választhatja meg, illetve a munkavégzés helye a feladatellátáshoz igazodik, így bizonyos megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján ellátott tevékenység helyhez kötött. Ugyanakkor a munkaviszony keretében ellátandó tevékenységek bizonyos hányada is végezhető a munkavállaló által meghatározott helyen.

4.) Az elvégzett munka díjazása [Mt. 102. § (4) bekezdés]

Munkaviszony esetén a munkáltató az Mt. szabályai szerint megállapított, rendszeres díjazásban (munkabér) részesíti a munkavállalót, mely az elvégzett munka ellenértéke. Mindez szintén nem kizárólagos minősítő jegy, hiszen maga az Mt. rendelkezik úgy, hogy ha a munkavállaló részére járó munkabér vagy annak egy része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a díjazást az ennek megfelelő időpontban kell kifizetni.

5.) A munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyagainak felhasználása [Mt. 153. § (1) bekezdés]

A munkaviszonyban jellemző a munkáltató eszközeinek, erőforrásainak, nyersanyagainak használata.

6.) A biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása [Mt. 102. § (2) bekezdés]
A munkaviszony esetén a munkáltatót terheli a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés körülményeinek a megteremtése.

7.) Írásbeliség [Mt. 76. § (2) bekezdés)
A munkaszerződést írásba kell foglalni. A Ptk. szerinti megbízási és vállalkozási szerződések esetében a szerződésnek többnyire nem érvényességi feltétele az írásbeli alak.

Polgári Törvénykönyvről

Munka Törvénykönyve

Forrás: Ügyvezető