Adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja tekintetében az áfatörvény nem tartalmaz eltérő rendelkezést az áfatörvény 11. §-a alapján ellenérték fejében végzett termékértékesítésnek minősülő, és ezáltal adófizetési kötelezettséget keletkeztető ügyletekre vonatkozóan, így erre vonatkozóan az áfatörvény 55. § (1) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni, mely szerint az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul.

Tárgyi eszköznek az áfatörvény alkalmazásában a törvény 259. § 21. pontja szerint az ingatlan, valamint olyan ingó termék minősül, amely vállalkozáson belüli rendeltetésszerű használatot felételezve, legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékenység folytatását. A tárgyi eszköz fogalmi meghatározásából következően a saját vállalkozásban végzett beruházás során létrehozott termékről általában akkor állapítható meg, hogy történt-e az áfatörvény 259. § 21. pontja fogalmi elemeinek megfelelő tárgyi eszköz létrehozása, ha az eszköz már rendeltetésszerűen használatba vételre is került, tehát értelemszerűen az áfatörvény 55. § (1) bekezdése szerinti tényállásszerű megvalósulás a beruházással létrehozott tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételi időpontjában van, így az adófizetési kötelezettség a 11. § (2) bekezdésének a) pontja okán ezen időponttal keletkezik.

Az 2008. január 1. napja után indult (illetve ezen időpont előtt indult, de az első adólevonási jog, illetve adófizetési kötelezettség azzal kapcsolatosan ezen időpont után keletkezett) saját vállalkozásban megvalósított beruházások esetében a beruházás során keletkező előzetesen felszámított adót levonhatósága az áfatörvény általános szabályai szerint ítélendő meg.
Abban az esetben, ha kizárólag adóköteles gazdasági tevékenységet fog szolgálni a beruházás, akkor a beszerzések (igénybevett szolgáltatások) áfája a beruházás folyamatában levonható, függetlenül attól, hogy az eszköz rendeltetésszerű használatba vétele mikor történik meg.

Amennyiben akárcsak részben is adólevonásra nem jogosító tevékenységet fog szolgálni a beruházás, úgy az áfatörvény 134. §-ának előírása értelmében a beruházás folyamatában felmerült előzetesen felszámított áfa tekintetében az adólevonási jog (az input áfa teljes összegére nézve) legkorábban abban az adó-megállapítási időszakban érvényesíthető, amelyben az eszköz rendeltetésszerű használatba vétele megtörténik. Az áfatörvény 68. §-ának rendelkezése értelmében az előállítási költségre, mint adóalapra számítva az üzembehelyezéskor adófizetési kötelezettség keletkezik, mely fizetendő adóval szemben a levonási jog már csak olyan hányadban érvényesíthető, amilyen hányadban a beruházás adóköteles bevételszerző tevékenységet szolgál [áfatörvény 134. § (2) bek.].

Amennyiben a 2008. január 1. napja előtt indult beruházások esetében az adólevonási jog első esetben még a régi áfatörvény hatálya alatt keletkezik, akkor az áfatörvény 261. §-a és a 269. § (1) bekezdésében foglaltak alapján ezen beruházás esetében annak rendeltetésszerű használatba vételéig, az ezen a jogcímen történő adófizetési kötelezettség és esetleges adóelvonási jogosultság tekintetében még a általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: régi áfatörvény) rendelkezéseit kell alkalmazni, azaz az adólevonási jog tekintetében a régi áfatörvény 32-33. és 38. §-ainak, illetve az adófizetési kötelezettség keletkezésére vonatkozóan a régi áfatörvény 7. § (2) bekezdés a) pontjának rendelkezéseit.

Az áfatörvény nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy mikor tekinthető elkészültnek egy tárgyi eszköz, de mivel az adófizetési kötelezettség a rendeltetésszerű használatba vételhez kötődik, ezen időponttal feltétlenül elkészültnek tekinthető. Építmény, épület esetén az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 44. §-a a rendeltetésszerű használatbavételt használatbavételi engedélyhez köti, ezért a hivatkozott jogszabály hatálya alá tartozó építményt jogszerűen e nélkül használatba venni nem is lehetne. Saját vállalkozásban végzett beruházással létrehozott építmények esetében, akár rendeltetésszerűen használatba vették az épületet, de nem kértek rá használatbavételi engedélyt, akár nem vették ugyan használatba, de az engedélyt arra megkérték, mindkét esetben beáll az adófizetési kötelezettség az építmény használatbavételi engedélyének jogerőre emelkedésekor, vagy ha az előbb történik, a tényleges rendeltetésszerű használatbavételkor.

Amennyiben egy saját vállalkozásban végezett beruházás során egy épületben olyan építményrész is van, amely nem köthető a gazdasági tevékenységhez, akkor az áfatörvény 261. §-a és a 269. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a 2007. december 31-ig megkezdett saját vállalkozásban végzett beruházások folyamatában felmerült beszerzések áfája a régi áfatörvény általános szabályai szerint [régi áfatörvény 32. § (1) bekezdés f) pontja] levonható, az üzembehelyezés adókötelezettségére tekintettel. Amennyiben a beruházást az üzembehelyezést követően nem, vagy nem teljes egészében adóköteles gazdasági tevékenységhez használják, hasznosítják, akkor az üzembehelyezéskor megfizetett adóhoz kapcsolódó, a régi áfatörvény 32. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti adólevonási jog egyáltalán nem, vagy csak korlátozással érvényesíthető [régi áfatörvény 33. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti levonási tilalom, illetve a 38. § (2) bekezdése szerinti arányosítás útján érvényesíthető részleges levonási tilalom].

(Pénzügyminisztérium Forgalmi adók, vám és jövedéki főosztály 13.690/3/2008. - APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 4007208786/2008.)

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

Forrás: APEH