Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 82-83.§-ait módosította – az általános adómértéket 20%-ról 25%-ra emelte, valamint bizonyos termékek esetében 18%-ra csökkentette – az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2009. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: módosító törvény). A módosító törvény szerinti új adómérték 2009. július 1-jén lép hatályba, mely rendelkezést azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a fizetendő adó megállapításának – áfatörvény 84. § szerinti – időpontja 2009. június 30. napját követi.

A 2009. július 1-je előtt – a hatálybalépést követő teljesítésre – kézhez vett, jóváírt előlegre a módosító törvény e főszabálytól eltérő rendelkezést nem tartalmaz.

Az előleg kézhezvétele, jóváírása az áfatörvény 59. §-a alapján adófizetési kötelezettséget keletkeztető időpont. Ha ez az időpont 2009. július 1-je előtti időszakban van, akkor az előleg után 20%-os adómértékkel kell az adót megállapítani. (Az előleg a törvény alapján úgy tekintendő, hogy az az áfa arányos összegét is tartalmazza.)

A július 1-je utáni teljesítési időpontban az ellenértéknek az előleggel csökkentett része után már az új adómérték alkalmazásával kell a fizetendő áfa-t megállapítani. Mivel az előleg (nettó értéke) és a fennmaradó összeg külön-külön képez (és eltérő időpontban) adóalapot, az előlegre (annak kézhezvételekor) és a fennmaradó összegre (a teljesítés időpontjában) különböző adókulcs vonatkozik.

Az előlegszámlán és a termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról kiállított számlán feltüntetendő helyes adóalap és adóösszeg kiszámításának módja attól függ, hogy a szerződésben áfa nélküli ellenértéket adtak-e meg a felek vagy áfa-val növelt ellenértéket. (Amennyiben a szerződés az áfa-ról nem tartalmaz rendelkezést, úgy kell tekinteni, hogy az ár áfa-val növelt.)

Az ellenérték áfa nélküli ár

Ilyenkor a nettó (áfa nélküli) ellenértékből kell levonni az előleg nettó (áfa nélküli) összegét, (természetesen az előlegre még 20%-os áfa kulcs vonatkozik), és a különbözetre (amely szintén nettó érték) rá kell számolni a 25%-os áfát.

Példa:

szerződés szerinti ellenérték                        300.000.-Ft + áfa
július 1-je előtt fizetett előleg összege          180.000.-Ft
az adóalap 150.000.-Ft, az adó összege 30.000.-Ft.

A végszámla tételeinek számítása:

                         300.000.-Ft + áfa

Le előleg:

                       -150.000.-Ft +   30.000.-Ft áfa
különbözet       150.000.-Ft +   37.500.-Ft áfa

összesen
 adóalap           300.000.-Ft + áfa  67.500.-Ft

Az ellenérték áfa-val növelt ár

Ebben az esetben a bruttó (áfa-val növelt) árból kerül levonásra az előleg bruttó (áfa-t is tartalmazó) összege (az előlegre vonatkozó adó mértéke 20%), majd a különbözetre jutó adót az új adómérték (25%) alkalmazásával, felülről számolva (0,20-dal szorozva) állapítjuk meg, mivel a kivonás eredményeként kapott összeg is bruttó összeg.

Példa:

szerződés szerinti - áfa-val növelt - ellenérték         360.000.-Ft
július 1-je előtt fizetett előleg összege                     180.000.-Ft
     (az adóalap 150.000.-Ft, az adó összege 30.000.-Ft)

A végszámla tételeinek számítása:
ellenérték      360.000.-Ft
Le előleg:

                    -180.000.-Ft                        (150.000.-Ft  +      30.000.-Ft áfa)
különbözet    180.000.-Ft, abból adóalap 144.000.-Ft, áfa 36.000.-Ft
összesen
adóalap                                                    294.000.-Ft
adó                                                                                   66.000.-Ft

A fenti példából is látható, hogy mindkét módszer esetén érvényesül az a szabály, hogy csak az előleggel csökkentett ellenértékrészre vonatkozóan alkalmazható a 25%-os adókulcs.

Forrás: APEH